27

Lelkisegélyszolgálat

Az történt, hogy szó szerint halálra untam már magam, Caligo elpusztítása óta a legnagyobb izgalom az volt a létezésemben, hogy Bill kis híján kicsinált. Nagy unalmamban már a világépítésre is ráfanyalodtam, ahogy azt az előző bejegyzésben említettem, és minden szerénység nélkül állíthatom, hogy gyönyörű világ lesz és lángoló, mint a legvadabb szerelem!

Viszont ami a legborzalmasabb volt az egészben unalomban, hogy már a szerelem sem elégített ki igazán. Na igen, ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy még az is jobb volt, amikor vámpírként ébredtem Caligóban... Még hogy nincsenek érzéseim! Éreztem én, hogy baj van, másképp hogy lett volna képes Bill khm... Átbaszni? Úgy, hogy beleuntam a létezésbe.

Elég keveset meséltem itt Billről, na nem véletlenül. Naná, hogy sértette az önérzetem az egész sztori! De már túl vagyok rajta, és az egyetlen, ami nem hagy nyugodni, hogy hogyan voltam képes olyan szinten beleunni mindenbe, hogy akkor - Egy éve már? Vagy fél? Fogalmam sincs, a földi időt még mindig máshogy érzékelem -, tehát amikor Bill belépett a képbe, gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatát. "Legyél valaki más! Legyél valami sokkal több, mint te!" és hasonló parasztvakítás. Persze tudtam, hogy csapda, de gondoltam mit veszíthetek? Tudtam mit veszíthetek. És éppen azt akartam elveszíteni. Önmagam. Hát, majdnem sikerült.

Jah, depis démon, jó vicc, mi? Meg már a szerelem sem elég... Milyen szöveg ez? De hát ismertek, beleszeretek valakibe, élvezem, amíg nem az enyém, aztán hopp, az enyém lesz, kicsit még azt is élvezem, aztán megunom és megölöm. Vagy nagyon kivételes esetekben ő öl meg engem.
De a végeredmény mindig ugyan az. Mindig. Persze ezzel eddig is tisztában voltam, de kit érdekelt az egyhangúság, ha mindennél jobban élveztem?
Csak aztán már nem élveztem.

És akkor Lia jött azzal, hogy azért unok el mindent, mert nincsenek valódi érzéseim.
De hé, vannak érzéseim, nagyon is!
Ebből pedig az következett, hogy oké, vannak érzéseim, de ha érzek bármit, azt csak és kizárólag saját magam iránt érzem, és soha a büdös életben nem érdekelt még, hogy mi van másokkal, ha az nincs hatással rám.
Nos, ezen felbuzdulva úgy döntöttem, ideje kicsit bővíteni az érzelmi skálám, és belevetni magam valami újba!
Semmi sem tűnt jobb ötletnek, mint belemászni egy vergődő "tiniszerelembe"!
Most nézem, hogy már az előző bejegyzésemben is megemlítettem a dolgot, az pedig már közel egy hónapja volt. Nem semmi.

Ja, azért tisztázzuk a dolgot, hogy miért is volt ez az egész önzetlen, és újszerű: tiniszerelem ügyben kivételesen nem én akartam összejönni az érintettekkel. Durva, mi?

Hozzávalók:
- 1 db jóképű, szép szemű fiúka
- 1 db ki tudja hogy néz ki lány, aki halálosan beleszeretett a srácba

1. A lány elkezd névtelenül írogatni a srácnak.
2. A srác válaszolgat, amiből végül egész jó, éjszakába nyúló beszélgetések kerekednek.
3. A lány azonban továbbra sem árulja el kilétét, mert fél, hogy élőben élete szerelme visszautasítaná
4. Szerény személyem szeme felcsillan, hogy hohó, kéne valamit kezdeni ezzel a szituációval, kiderítem én, ki az a csaj, hátha összejönnek, én pedig elmondhatom magamról, hogy csináltam valami teljesen új  és önzetlen dolgot (= segítettem egy kapcsolat kialakulását, nem pedig szétzúztam)
5. Hosszas próbálkozás után végül elbuktam. :D

Persze, elképesztően élveztem, hogy segíteni próbálok, de... Egyszerűen van, amikor nem lehet segíteni! Legalábbis ilyen formában nem, mint amilyenben most vagyok, egyébként valószínűleg megoldást jelentett volna, ha kirángatom őket a virtuális térből, és összezárom egy szobába. Mondjuk valószínűleg annak is teljesen más vége lett volna, magamat ismerve...

Egyébként ott buktam el, hogy a lány végül, hónapok után sem volt hajlandó elárulni, hogy kicsoda. Mármint nem csak nekem nem, hanem élete szerelmének sem. Így pedig aztán nehéz összejönni valakivel... Hát ki érti az embereket? Sokkal szebb tragikus vég lett volna, ha felfedi kilétét, és kiderül, hogy tényleg nem jön be a srácnak.

Persze én aztán tudom, hogy csak az a szerelem lehet örök, amit sosem viszonoznak, de azért még mindig jobb, ha az ember (démon,vámpír, tök mindegy) legalább megpróbálja, hátha összejön a dolog.

Tehát ezzel töltöttem az utóbbi heteim, próbáltam kibogozni egy virtuális románcot, hátha a végén mindenkinek jó lesz, főleg nekem, mert ahogy említettem, végre összehoztam volna valami újat, amit korábban még sosem.
Úgy tűnik, még gyakorolnom kell az ilyesmit. Szóval ha bárkinek bármilyen szerelmi problémája van, forduljon hozzám bizalommal, én garantáltan megoldom! (Feltéve persze, ha hallgatsz a tanácsaimra... Például ha azt javaslom, hogy ne szórakozz már, állj elé, és mondd meg neki, hogy ki vagy, akkor állj elé, és mondd meg neki, hogy ki vagy.)

27 megjegyzés:

  1. Néha túlságosan félünk ahoz hogy megnyiljunk csak nm mindig mutassuk ki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig azért egy tizenéves fiú nem olyan ijesztő, hogy félni kelljen tőle. :D

      Törlés
  2. Nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet, hogy ennyire unatkozzak, hogy már a világcsinálás se elégít ki... :O :O :O

    VálaszTörlés
  3. Hát akkor találj ki valami újat és valaki meg egy nyuszitol is fel és olyan Hülyesegeket talál ki Hogy az már fáj :)

    VálaszTörlés
  4. Hogy akarhatja valaki elveszíteniii magát, khm főleg egy démoon? Hülye lennél én pont azért küzdök ne küldjenek ezzel a pokolba te meg eldobod, hátt kibuktam rajtad XDDD :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért, baj van a Pokollal? :D Egész jó hely, csak a szórakozást nem ismerik... :D

      Törlés
  5. Most írtad le milyen dög unalmas :DDD Csak a nyavalygás, szenvedés létezik kihagynám itt azért jobb, de gondolom ezt tudod :)

    VálaszTörlés
  6. Én nm tudom milyen a pokol ha voltam is ott nm emlékszem rá ahogy sok mindenre nm de azért ott se szívesen lennék vendegsegbe

    VálaszTörlés
  7. Micsoda Poklot járt társaság gyűlt itt össze! :D

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. Miért ne örülnék? :D Én mindenkit örömmel látok itt. ;P

    VálaszTörlés
  10. Legalább feléled ablog :DD Vérpezsdítő a Pokol téma XD

    VálaszTörlés
  11. Tényleg nem akarok belepofázni Adam,mert hű szolgád...khm...rajongód vagyok,de...nem te montad még annak idején,h megesküdtél magadnak,h sosem unsz bele az öröklétbe?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint láthatod, azon ügyködöm, hogy ne is unjak bele. :D

      Törlés
  12. Sok mindent ki lehet találni ha kreatív vagy pl: fedezni úgy dolgokat vagy....stb

    VálaszTörlés
  13. Adam hogy lehet emléket vissza szerezni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy rendkívül ősi, tibeti módszer: Emlékezz! :D

      Törlés
  14. Ez a baj nm tudok hiába brobalkozom nm megy mintha nm lehetne vagy engedné valami

    VálaszTörlés
  15. Hogy lehet olyanra emlékezni amít minden erő gátol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmmm... Meditációval. Hipnózissal.
      Milyen jellegű emlék? :D

      Törlés
  16. Természetfeletti és a meditációt próbáltam és még azzal se ment

    VálaszTörlés
  17. Tipp: nem mlékezhetsz olyanra, ami valójában nem veled történt meg, ha az illető nem akarja/nem érdekli többé, hogy emlékezz.

    (...Ééés így nem ismered fel a saját sztoridat két oldal után se...)

    VálaszTörlés

Wattpad