Írói válság, avagy Adam még mindig egy seggfej

Előzmény: Adam meggyőzött, hogy írjak. Megint. Aranyos, ifjúsági sztorinak indult. Megint.

– Adam, bírjál már magaddal! – kiabálok, a helyzethez képest egész visszafogottan fogalmazva.

– Most miért? – vigyorog.

– Miért? Mert a „Cute guy f*cked by a demon caught on camera” nem az a fajta sztori, amit írni szeretnék! És már megint átbasztál! Írjak, mi? Cuki kis kiadható sztorit!

– Most haragszol? – pislog elképesztőn bénán játszott ártatlansággal.

– Nem lehet veled írni! Előkerül egy helyes fiú, és neked annyi! Egy tisztességes démon kell, aki…

– Egy tisztességes démon? Drágám, a fiú eladta a lelkét, mire számítottál?

– Mondjuk, hogy nem dugod meg az első hat oldal után!

– De hát olyan csini – von vállat. – Te meg, ki tudja meddig vagy éppen hajlandó írni. Addig kell ütni a vasat, amíg forró.

– Akkora seggfej vagy!!! Ez… ez megint jó sztori lehetett volna, erre te csak… Áh! Járj Lucy bordélyába! Szedd szét magad! Bános is én! De ne akarjál már megint mindenáron, minden sztoriban dugni! Annak az időszaknak vége, érted? VÉ-GE.

– Pedig a pornó a legnagyobb iparág.

– Elmész te a francba. De most komolyan, miért kellett ezt?

– Mert kanos voltam.

– De… Basszus már, gürcölök a 100 kérdéses kérdőíven, már a testvérei tanulmányai átlagát is kicsikartam belőlük, erre te… Megdugod. Miért, Adam, miért? Jó, én voltam a hülye, nem adtam neked más nevet, de Doriánnál működött, gondoltam most is fog.

– Azért ne hasonlítsd össze Doránt ezzel a kis nyomingerrel!

– Egyszerűen csak… Nem értem. Nyomatod, hogy írjak, hogy csináljam, hogy „we can do it”. Erre… Ja. „do it”. Az van.

– Mit kell ebből ekkora cirkusz csinálni? – vigyorog. – Le sem írtad.

– De láttam!

Tovább olvasom!