Next
Previous
0

Chris, a nemváltó démon-vámpír-félszirén

Posted in , ,
Chris, aki gyakran felbukkan, de mindig csak mellékszereplőként.
Egy kiírtott faj félvéreként kezdte életét, aztán párszáz évvel később azt is végignézte, ahogy az egész világa elpusztul.

Jelenleg egy barátságos ki kávézó tulajdonosa, két szépséges kislányt nevel, jórészt egyedül. Na meg a kávézó alkalmazottai (és gyakran vendégei) is örömmel kisveszik gyerekvigyázásból a részüket. Tulajdonképpen Raven is felvehetné az apa-szerepet a kislányok életében, de valószínűleg mindenki jobban jár, ha nem teszi.

És Chrisnek jó ez így.

Jó az úgy, hogy a nagyobbik kislányt, Cerliest, egy Daniel nevű sráccal fogadta örökbe, a sráccal, akivel tényleg élhettek volna férj és feleségként. Raven viszont féltékeny lett, és Daniel… Nos, Daniel eltűnt.

A másik gyerkőcöt pedig Adam szó szerint lepasszolta Chrisnek, mondván, hogy majd ha elég nagy lesz, és nem kell pelenkázni és gügyögni neki, akkor eljön érte.

Chris nem fogja neki visszaadni. Semmi pénzért, és semelyik világért. De ez egy hosszú, hosszú történet.

Chris pedig, miután a házban már mindenki alszik, Raven pedig valahol máshol váltja meg a világot, csak elégedetten és nyugodtan bevackolja magát a kényelmes ágyába és olvas. Romantikus és kissé bugyuta történeteket emberekről, angyalokról, vámpírokról, bármiről.

Bármelyik pillanatban minden darabokra hullhat körülötte, mindent elveszíthet, ami fontos neki, de mégis… Élvezi, ami éppen van.

Halvány fogalmam sincs, hogy ezt hogy csinálja.



------------------------------------------------------------

És mi a helyzet a bloggal?

A szeptemberi fellángolás ellenére, vagy éppen miatt Adam megint csak felhagyott a velem való közös munka erőltetésével.

Én meg inkább rajzolok.

Nagyon sokat rajzolok, szinte minden nap. Ha érdekel titeket (ez esetben jelezzétek valahol kérlek), ami úgy összességébe Adam világához kapcsolódik, azokat szívesen feltöltögetem ide is. Egyébként például tumblr-ön megtalálható a rajzaim nagy része.
0

Írói válság, avagy Adam még mindig egy seggfej

Posted in , ,
Előzmény: Adam meggyőzött, hogy írjak. Megint. Aranyos, ifjúsági sztorinak indult. Megint.


– Adam, bírjál már magaddal! – kiabálok, a helyzethez képest egész visszafogottan fogalmazva.
– Most miért? – vigyorog.
– Miért? Mert a „Cute guy f*cked by a demon caught on camera” nem az a fajta sztori, amit írni szeretnék! És már megint átbasztál! Írjak, mi? Cuki kis kiadható sztorit!
– Most haragszol? – pislog elképesztőn bénán játszott ártatlansággal.
– Nem lehet veled írni! Előkerül egy helyes fiú, és neked annyi! Egy tisztességes démon kell, aki…
– Egy tisztességes démon? Drágám, a fiú eladta a lelkét, mire számítottál?
– Mondjuk, hogy nem dugod meg az első hat oldal után!
– De hát olyan csini – von vállat. – Te meg, ki tudja meddig vagy éppen hajlandó írni. Addig kell ütni a vasat, amíg forró.
– Akkora seggfej vagy!!! Ez… ez megint jó sztori lehetett volna, erre te csak… Áh! Járj Lucy bordélyába! Szedd szét magad! Bános is én! De ne akarjál már megint mindenáron, minden sztoriban dugni! Annak az időszaknak vége, érted? VÉ-GE.
– Pedig a pornó a legnagyobb iparág.
– Elmész te a francba. De most komolyan, miért kellett ezt?
– Mert kanos voltam.
– De… Basszus már, gürcölök a 100 kérdéses kérdőíven, már a testvérei tanulmányai átlagát is kicsikartam belőlük, erre te… Megdugod. Miért, Adam, miért? Jó, én voltam a hülye, nem adtam neked más nevet, de Doriánnál működött, gondoltam most is fog.
– Azért ne hasonlítsd össze Doránt ezzel a kis nyomingerrel!
– Egyszerűen csak… Nem értem. Nyomatod, hogy írjak, hogy csináljam, hogy „we can do it”. Erre… Ja. „do it”. Az van.
– Mit kell ebből ekkora cirkusz csinálni? – vigyorog. – Le sem írtad.
– De láttam!
0

Nem mindenki viseli könnyen az öröklétet

Posted in

Sziasztok drágaságok!
Igen, igen, a rendszeres írás dolog nem igazán akar összejönni, ennek az az egyik oka, hogy Lia mostanság írás helyett a rajzolást választja, én pedig tulajdonképpen élvezem, ha rajzol.Addig se nekem rinyál.
Bármelyik erre tévedő „szellemnek” azt ajánlom, hogy SOHA, de SOHA ne kezdje el a titkára lelkét ápolni.
A munkakapcsolatnak munkakapcsolatnak kéne maradnia. Lia szenved, hogy mennyire beteges a kapcsolatunk, hát könyörgöm, én mit mondjak? Pedig ez most még egy viszonylag kiegyensúlyozottabb fázis… No mindegy, tudjátok, hogy igazából nem zavar, mert ha zavarna, már itt sem lennék.

Hogy mi történik azon kívül, hogy 24 órás lelkisegélyszolgálatot tartok egy én-soha-nem-leszek-író nőszemélynek?

ABBA-t hallgatok.
Lia persze erre is csak hisztizik, hogy ennél már nem süllyedhet lejjebb az élete, hogy a házidémonja ’70-es évekbeli szinti-popot hallgat. Egyébként is ő tehet róla, nekem aztán eszem ágában sem lett volna megnézni a Mamma Mia-t, pláne nem mindkét részt egymás után. Ilyen szar filmet, te jó ég!

De hé, a Waterloo szuper szám, annyira, hogy ha eleget éneklem Ravennek, még kis híján halandó is velem lefeküdni.
Kis híján…
Most jön a „Jajj, ne rakd már föl a blogodra!” Liától, de ha nem akarod, minek írod le, baszdki? Ha már egyszer leírod, akkor ennyi. Különben is, rólam van szó, szóval személyiség jogok, meg ilyenek. Annyira meg azért nem volt izgalmas a dolog, hogy nekiálljak leírni az én szemszögemből.

Szóval a kép után Lia jegyzetei következnek (én nem fogok belejavítani, ha akar, akkor javítgat ő):


4

Összefoglaló, képekkel

Posted in , ,
Igazán örülök, hogy nem halt még ki teljesen a blog, és ennyi idő elteltével is szívesen olvassátok a világmegváltó gondolataimat.

Amíg én távol voltam, nem állt ám meg az élet. Úgyhogy összedobok nektek egy kis gyorstalpalót, hogy képben legyetek, mi a helyzet az én kis pajtásaimmal. Néhány illusztrációt is kaptok hozzá.

Lucy. Tudjátok, a vattacukorhajú vámpírleányzó Caligóból. Anyja és apja is vámpír volt, ráadásul apja egy amolyan őrült tudósféle. Hmm, hány őrült tudós apa fér meg egy multiverzumban? Még jó, hogy Andort kinyírtam. Egész Caligóval együtt. Bevallom, néha elmerengek azon, hogy Caligo hirtelen felindulásból való elpusztítása nem volt a legjobb ötlet. Persze azért annyira nem bánt a dolog, hogy újjáépítsem. Raven tett rá egy próbát, de ha jól emlékszem, a világ néhány héten belül magába omlott. Jajj, tudom már! Az volt, hogy Nélkülem próbálta meg újra összerakni Caligót. Na, hát ez olyan próbálkozás volt, mint tojás nélkül rántottát sütni. Bár, a vegánok biztos azt is megoldják valahogy. (Amióta láttam hús nélküli kolbászt, végképp kiveszett a hitem az emberiségből.)

Lucy portré

Wattpad