Az oldalról
Tömören:
Bővebben:
A démon világuralmat akar, a lánynak pedig egyik leghőbb vágya, hogy olyan írónő legyen, akinek olvassák is a firkálmányait. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a blog egy amolyan dimenziók közti szerződés egyik pontját képezi, Lianne eladta a lelkét a túlvilági démonnak, cserébe Adam segít neki megírni A Történetet.
Szóval csak a szokásos, a legtöbb világban megesik az ilyesmi, hetente minimum egyszer.
– Nem adtam el neked a lelkem!
– Akkor tudsz az állapotunkra jobb megfogalmazás?
A világok közt garázdálkodó, velejéig romlott, de röhejesen infantilis démon rátelepedett Lianne nyakára, egész testére, elméjére, és minden pillanatban azzal van elfoglalva, hogy miként tudná a legjobban bosszantani az ártatlan földi leányt.
– Kicsit elfogultnak tűnsz.
– Attól még igaz. Most is szekírozol, hogy jajj írjunk valami összefoglalót a blogról, amikor ezer más dolgom lenne.
– Akkor megírom egyedül.
– Persze, és akkor megint ott lyukadunk ki, hogy egy szerencsétlen kiscsaj vagyok, akiből soha nem lesz semmi, mert te hiába segítesz, én mindig csak a nyavalygással vagyok elfoglalva a tettek helyett.
– Most nem ezt csinálod? Egy hónapba telne amíg írnál valami kis áttekintést a blogról, aztán ki is törölnéd, mert rájössz, hogy nem is tetszik. Tehát...
... Mivel a történetek olvasása során, ha az jól van megírva, az olvasó egyre inkább elfogadja már-már létező személynek a sztori karaktereit, Adam így próbál közelebb jutni a ti világotokban való megtestesüléshez. Sajnos az elmúlt évek ezen irányú próbálkozásai kudarcot vallottak, a démonnak be kell érnie a szerencsétlen kiscsaj testével és elméjével, hogy ismeretségre tehessen szert a Föld nevű bolygón.
|
Bővebben:
A démon világuralmat akar, a lánynak pedig egyik leghőbb vágya, hogy olyan írónő legyen, akinek olvassák is a firkálmányait. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a blog egy amolyan dimenziók közti szerződés egyik pontját képezi, Lianne eladta a lelkét a túlvilági démonnak, cserébe Adam segít neki megírni A Történetet.
Szóval csak a szokásos, a legtöbb világban megesik az ilyesmi, hetente minimum egyszer.
– Nem adtam el neked a lelkem!
– Akkor tudsz az állapotunkra jobb megfogalmazás?
A világok közt garázdálkodó, velejéig romlott, de röhejesen infantilis démon rátelepedett Lianne nyakára, egész testére, elméjére, és minden pillanatban azzal van elfoglalva, hogy miként tudná a legjobban bosszantani az ártatlan földi leányt.
– Kicsit elfogultnak tűnsz.
– Attól még igaz. Most is szekírozol, hogy jajj írjunk valami összefoglalót a blogról, amikor ezer más dolgom lenne.
– Akkor megírom egyedül.
– Persze, és akkor megint ott lyukadunk ki, hogy egy szerencsétlen kiscsaj vagyok, akiből soha nem lesz semmi, mert te hiába segítesz, én mindig csak a nyavalygással vagyok elfoglalva a tettek helyett.
– Most nem ezt csinálod? Egy hónapba telne amíg írnál valami kis áttekintést a blogról, aztán ki is törölnéd, mert rájössz, hogy nem is tetszik. Tehát...
... Mivel a történetek olvasása során, ha az jól van megírva, az olvasó egyre inkább elfogadja már-már létező személynek a sztori karaktereit, Adam így próbál közelebb jutni a ti világotokban való megtestesüléshez. Sajnos az elmúlt évek ezen irányú próbálkozásai kudarcot vallottak, a démonnak be kell érnie a szerencsétlen kiscsaj testével és elméjével, hogy ismeretségre tehessen szert a Föld nevű bolygón.