2

Lia és a vámpírok - 1.rész

Posted in
Adam:
Na, akkor kezdjünk bele. Vagyis folytassuk, bár az előző nagyon csak bevezető volt.
Ebben a részben még csak szóhoz jutni sem hagytak. Szemetek. Na, de most kiélem magam.
- Hogy véget vessek nyomorúságos életemnek, leugrottam több ezer méter magasságból - folytatta Gerard. - Ekkor jött Lucy és Chris, hogy a saját szórakozásukra vámpírrá tegyenek engem. Nem tudom, hogyan találtak rám a szakadékban, előre megtervezték-e a dolgot, de nem is érdekelt.
Amikor magamhoz tértem, a hófehér plafont, és a két vámpír vigyorát láttam magam előtt. Ahogy Chris fölém hajolt, a lámpafényben arany koszorúként hullott előre a göndör haja. Lucynál már más volt a helyzet, még mindig egy feltupírozott rózsaszín madárfészekre hasonlított a hajkoronája.
Na igen, Lucy néha tényleg elég brutálisan tud kinézni. amúgy azóta amióta ez történt, fél oldalt kopaszra borotválta, másik oldalon meg majdnem derékig ér, és zöld. Csak mert "trendi".  

Azonnal föl akartam ülni, de megmozdulni sem bírtam. Egyszerre éreztem úgy, hogy megfulladok, a szívem leáll, elhányom, és összepiszkítom magam. Egyik sem következett be, de nem is múlt az állapot. A fejem lüktetett a kérdésektől. Hol vagyok? Miért vagyok itt? Miért vannak itt ezek? Leugrottam. Leugrottam a szikláról. Nem estem volna le? Nem emlékszem! Amikor zuhantam…
 - Jól vagy? – csendült fel Lucy idegesítően kislányos hangja, ezzel minden gondolatomat kiűzve a fejemből.
Még a nyakamat sem tudtam megmozdítani, az egyetlen, amire egyelőre képes voltam, a szemem mozgatása, és attól is csak újabb hányinger tört rám. Minden egyes pislogásnál forgott velem minden.
 - Lehet, hogy a hangszálai is sérültek? – nyújtotta előre Chris a karjait, és a nyakam köré fonta az ujjait. Azt hittem, meg akar fojtani, de a feltűnt, hogy egyáltalán nem hiányzik a levegő.  Egy szót sem szóltam, igaz nem voltam benne biztos, hogy képes lennék rá.
Nem féltem. Félelem az volt, amikor Adam a karmai közt tartotta az öcsémet vagy ott voltunk anyámnál, és bármelyik percben megölhette volna a szeretteimet. Most csak ideges voltam. Miért vagyok itt? –újra ez járt a fejemben - Nekem halottnak kéne lennem, és lenni bárhol, de nem itt.
Ó, hiszti, hiszti! Amúgy még mindig le van ragadva a "kinyírom a barátaid dolognál", sőt! Mivel látta, hogy nálatok élnek és virulnak a kis barátai, megint nagyon fellelkesült saját maga marcangolásában. Mindig vicces nézni. Pláne, hogy én tehetek az egészről. Azért bírom Gerardot, mert mindig emlékeztet rá, hogy milyen fantasztikusan sikerült miszlikbe törnöm a kis lelkét. Az életéről már nem is beszélve. Bár ez ügyben mint olvashattátok Chisék nagyobb szerepet vállaltak. 
 - Jó mi? – nevetett Chris az eredménytelen fojtogatás után.– Legalább érzed?
A nyelvem is probléma nélkül mozgott a számban. Ekkor tűnt fel, hogy egy darab első fogam sincs. Gyorsan végigsiklottam nyelvemmel az ínyemen. Alig maradt néhány rágófog. Biztosra vehettem, hogy a két kis sátánfajzat tudja mi történt pontosan.
Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy megköszörüljem a torkom:
 - Mi… tö… - nyögtem, de meg is akadtam, annyira esetlennek éreztem magam fogak nélkül. Lucy és Chris még közelebb hajoltak hozzám, hogy hallják a nyöszörgésem.
 - Mi történt velem? – kérdeztem, mint valami fogak nélküli vénember.
 - Ezaaaaz!!! – visított Lucy, és kétszer megfordult a tengelye körül, kezével a feje fölött hadonászva.  – Legalább beszélni tud! – tapsolt, majd újra fölém hajolt, és megcsókolt. El akartam lökni magamról, de a karjaim továbbra sem engedelmeskedtek.
 - Vámpír lettél – közölte Chris vigyorogva, miközben megpróbálta lefejtegetni rólam Lucyt, aki erőszakosan tolta le a nyelvét a torkomon.
Az elmém azonnal tiltakozott: Nem! Nem lettem vámpír! Itt fekszem, és meg sem bírok mozdulni! Meghaltam. Meg kellett halnom! És ez a purgatórium! Annak kell lennie!
Hányhatok? 
Hamar rájöttem, hogy ezek ketten, Adammel ellentétben, nem tudnak gondolatot olvasni, különben már mindenre lelkesen válaszolnának ahelyett, hogy érdeklődve figyelik arcom legkisebb rezdüléseit is.
 - Chrissel csináltunk! – hadonászott Lucy kettőjük között. – Tuti azért nem tudsz még mozogni, mert szarul vannak a csontjaid!
 - Jó nagyot estél… - kuncogott Chris, aki időközben ellépett mellőlem, így csak a plafonon megjelenő árnyakból tudtam, hogy merre mozoghat.
 - És meghaltál! – vihogott Lucy. – Csak mi föltámasztottunk! Állat, mi?
Nem, nem, nem. Lehet, hogy valójában le sem ugrottam. Vagy leugrottam, és valahogy túléltem, de kómába estem, és most képzelődöm. Vagy… vagy meghaltam és ezek felélesztettek. NEM! Nem lehetek vámpír! – el nem tudjátok képzelni, mennyire próbáltam magam erről meggyőzni.
 - Mondj valamiiiit! – ráncigálta Lucy a karom, amiből az égvilágon semmit sem éreztem, csak láttam a petyhüdt kezem. – Lécciii! Annyit dolgoztunk veled! Nem is örülsz, hogy vámpír lettél?
- Nem tudok mozogni! – suttogtam, mert úgy tűnt őket ez egyáltalán nem izgatja. Akkor nem vágytam arra, hogy meggyógyítsanak, nem vágytam semmire, csak arra, hogy legyen vége a rémálomnak.
 - Hát persze, hogy nem tudsz! – kacagott Lucy. – Szana-szét törted magad! Néhány perc, és magától összenőnek majd a csontjaid, aztán minden okés lesz!
A következő pillanatban nagyot fordult velem a világ, és egy barna fa ajtót láttam magam előtt, fejjel lefelé. Csak lassan tudtam kikövetkeztetni, hogy Chris a hátam és a térdeim alá nyúlva felemelt, a fejem pedig hátracsuklott. Átrakott valami alacsonyabbra, a fejemet pedig megtámasztotta, hogy félig üljek. Most már a plafonom és a két vámpír fején kívül láthattam, hogy anyaszült meztelen vagyok, és - a berendezésből ítélve – egy hotelszobában.
A következő pillanatban Chris lovagló ülésben ráült a lábaimra.
 - Hát, egyelőre ennek is annyi… - markolta meg a férfiasságom.
 - Szerintem tök vicces! – toppant mellénk Lucy, és már megint a kezeimet rángatta. – Olyan, mint egy rongybaba!
Lucy fogta a kézfejem, majd benyomta a hüvelykujjam a számba.
 - Nézd hogy cumizik! – vihogott, majd vadul felcsillant a szeme. - Tényleg cumizni azt tud Úúúúú! Tényleg! Föléd mászok, és kinyalsz, oké? – Egyáltalán nem várt válaszra, kibújt a fekete rövidnadrágjából, és a fejemre dobta.
Lucy aztán öntudatos kiscsaj! Csak ne kelljen vele negyed óránál többet eltölteni, mert még engem is kiüt a guta. Nincs elviselhetetlenebb egy nimfomániás, tinédzser agyi szinten megragadt nőszemélynél. Bár ez így nem is hangzik igazán rosszul... Pedig Lucy esetében az.
Akármennyire is magatehetetlen voltam, azt hajtogattam magamba, hogy ezt nem tehetik meg velem, de persze rájöttem, hogy amíg ilyen állapotban vagyok, azt csinálnak velem, amihez csak kedvük van. Na nem mintha ez annyira különbözött volna attól, amit az utóbbi hónapokban átéltem.
 - Már mit nem! Velem kezd! – szólalt meg Chris, én pedig semmit sem láttam a fekete anyagon keresztül.
 - Úgy volt, hogy édes hármas! – vágta rá Lucy.
 - De nem tud mozogni! – elkerült a szemem elől a ruhadarab, viszont Chris férfiasságával találtam szembe magam. Lucy arrébb lökte Christ. Lucyn sem volt már alsónemű, és fölül is csak egy Hello Kitty-s, csillogós top.
 - MENJETEK A KULVA ANÁTOKBA! – ordítottam, ami fogak nélkül annyira szánalmasan hangzott, hogy Lucy és Chris felhagyott a háborúzással, és a hasukat fogva könnyesre röhögték magukat.  
Sajnos ez nem tartott elég sokáig.
Azért azt megnéztem volna, ahogy Gerard fogak nélkül szenved. Irtó mókás lehetett. Igazából így visszagondolva kicsit bánom, hogy akkor éppen tudomást se voltam hajlandó venni a kicsi holló vámpírságáról. Franc se gondolta volna, hogy ekkora poén lesz.

2 megjegyzés:

  1. Most komolyan.. nagyon megedződött szerencsétlen, utánad még bónusznak megkapta kettőjüket. Csoda, hogy nem szaladt ki a napra, amint lábra tudott állni.
    (A mocskos részletek csak a nagyközönség miatt maradtak le? :) )

    VálaszTörlés
  2. "Most komolyan.. nagyon megedződött szerencsétlen, utánad még bónusznak megkapta kettőjüket. Csoda, hogy nem szaladt ki a napra, amint lábra tudott állni. "
    Áh, Chris és Lucy csak két kis picsa, szerintem utánam inkább felüdülés volt... XDDD

    "(A mocskos részletek csak a nagyközönség miatt maradtak le? :) )"
    Ja, itt nem is lesz nagy mocskosság. Tényleg, fel kéne pakolnom a folytatását...

    VálaszTörlés

Wattpad