9

Sherlocktól az Apokalipszisig

Posted in ,

Azt hiszem átkeresztelem magam Dame-nek. Jaja, ez azt jelenti, hogy már megint heveny szenvedés tört rám. Nézzétek el nekem, kérlek! Meg kell hogy értsétek, milyen fantasztikus számomra, hogy annyi idő után, végre újra eljátszhatok a gondolattal, hogy valamit nem én irányítok. Oké, ez így nem teljesen igaz, mert ha Liának benyögném, hogy mindenkit megölök, akit szeret, és esetleg egy apró kis prezentációt is tartanék a dologról, akkor mindjárt fordulna a kocka, de neee, ezt még nem akarom! Ez az egész a játékról szól, és felesleges lenne ilyen butasággal elrontani a szórakozást.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, miről is van szó!

A Sherlock dolgot már többször is megemlítettem itt - ott, és a probléma az, hogy Lia édes kis romantikus lelkében még mindig tombol az imádat ezekért:


Mielőtt további félreértésekbe keverednénk: arról már lekéstem, hogy azt mondjam, engem nem érdekel a sorozat, de azt még mindig kijelenthetem, hogy Moriartyn kívül az egész totálisan unalmas. Végignéztem a részeket, mert M. tényleg zabálni való, de a többiek... Ez az angol úriember dolog egyszerűen nem jön be.
De nem is a sorozat "lényegével" van a bajom, hanem azzal, hogy Lia nyakig belesett a Sherlock-John párosításba. Aha. Féltékeny vagyok, tökéletes következtetés, még mindig.

Amikor még Gerardért volt/van oda, az tökéletesen megfelel, mert az MCR-imádós rohamait egy pillanat alatt saját maga, na meg Raven ellen tudom fordítani. De ez a Sherlock baromság! Túl jól védi. Kitalált valami módszert, amivel nem tudok oda bejutni. (Élvezem, de még mennyire! Ki ne élvezne egy újfajta játékot?) Persze, egy másodperc alatt szereznék egy akármilyen Holmes-Watson párost, akivel kényemre-kedvemre elszórakozhatnék, de EZEK komolyan mondom, mintha egy kastély legfelső tornyába lennének elszigetelten bezárva. Hopp, egy pillanat! 

*15 perccel később*

Hát, ez nem jött össze. Pedig egész jó gondolat volt, hogy az én kastélyom tornyába dugta a két kis nyomit, mert eddig természetesen ott nem kerestem őket, na de mindegy. Van már egy kis tervecském, csak azt lassabb kivitelezni.Vagy lehet hogy ez az egész már a terv része volt? Hehehe. Na Lia édesem, vagy annyira betegecske, hogy elolvasd azért a bejegyzéseim? Nesze, itt van neked egy rejtvény, ha már annyira szereted a detektívesdit. Legyen a megoldásra váró ügy címe: "Mikor blöfföl Adam?" Raven már ellőtte párszor azt a poént, hogy én még akkor is hazudok, ha kérdezek...

Amúgy ja... most csak Miattatok írok, mert tudom, hogy szerettek rólam olvasni ezt-azt.
Tudom, azt még jobban szeretnétek, ha valami viszonylag értelmeset írnék, annak is eljön majd az ideje. Lia még mindig beteg, úgyhogy az a baj, hogy alig tudom kirángatni az ágyból, hogy csináljunk valamit. Rendesen elkapott valami nyavalyát, az elég kellemetlen fajtából. Amúgy köszöni szépen a jókívánságokat. Én felajánlottam neki, hogy adok a véremből, ha sikerül, hátha az meggyógyítja, aztán csak röhögött, hogy "annyira azért nem beteg". Persze, Raven keze is benne volt a dologban a "Bármi is történjen, csak ne igyál Adam véréből!" mondókájával.

Tegnap már nagyon untam a semmittevést, haza  is néztem megint, de egyre kevésbé szeretek otthon lenni. Pris persze általában letámad, hogy "na mi újság odaát", de mikor közlöm, hogy ez inkább egy lassú projekt, nem olyan, amikor egyik pillanatról a másikra már ég a város, mindig röhögve otthagy. Valahol azért megértem.
Annyira kegyetlenül sivár minden... Igen, tényleg a sivár a legjobb szó. Lia ma valami hiénás természetfilmet nézett lázasan, én meg csak pislogtam nagyokat, hogy nálatok még mennyi fajta pöttyös-foltos-csíkos állat él még. Aztán Lia persze kioktatott a teljes leszedált depijéből, hogy lassan úgyis minden szép állat kihal. Na de basszus, azért a "lassan" és a már "évszázadok óta kihalt" állapot között van némi különbség! Esküszöm, eddig a természetfilmig egy másodperc töredékéig sem gondoltam bele, hogy odahaza az embereken, és néhány haszon/házi állaton, na meg egy két kártevőn kívül jóformán semmilyen állatfaj nem maradt. Legalább valami Noé-bárkája fílingű dolgot összeüthettünk volna. Hümm... Állatkertek. Mintha lett volna egy a Szigeten. Na ezt okvetlenül megnézem. Hamarosan. Igaz, ha közlöm Andorral, hogy a mit tudom én milyen maradványokból klónozzon nekem egy jegesmedvét, megoldja, csak azért az nem olyan... igazi. Fuhú, mekkora balhék voltak annó ebből a témából, hogy egy klón mennyire "igazi". Imádtam azokat a vicces kis összezördüléseket.
Ha nem tudnám, hogy nálatok (meg ki tudja még hány világban) még csomó minden élőlény él, és virul, akkor még talán egy csöppet bánnám is, hogy letaroltuk a bolygót. Jobban mondva nem mi voltunk, hanem az emberek. Erről is mesélnem kéne egyszer. Mondjuk most? Igazából talán a ti szemszögetekből nézve, akik annyi nukleáris háborús, poszt-apokaliptikus katasztrófafilmet láttatok, és emberevő zombikon nőttetek fel, nem is olyan nagy szám a dolog. Amolyan szimpla Világvége volt, az emberi helyzetből nézve, ahol én voltam az "Antikrisztus". Ez persze hülye megfogalmazás, mert nálunk rendeskrisztus sem volt, de azért tetszik nálatok a szó.
Aysha kérdezte egy kommentben, hogy meg lehet-e tanulni "írni".
Nekem sem azzal van bajom, hogy "hogy érdemes", mert tudom, hogy érdemes, példának okáért tudom, hogy érdemes lenne az én kis világom történetét (vagy akár csak a jelenlegi helyzetet), terjengős, cirkalmas és gyönyörű leírásokkal teli novellában lefesteni, de az unalmas. Majd Liának mesélek, aztán ő szépen megfogalmazza a dolgokat, hogy ne csak annyi legyen az egész, hogy:

Unatkoztam. Volt egy dögös kis vörös, aki szintén unatkozott, aztán kitaláltuk, hogy miért ne igázhatnánk le az emberiséget, olyan már úgyis rég volt. És leigáztuk őket. Divide et impera! Igazán jó kis mondás.

Szóval ezt kéne majd egy kicsit az olvasók számára is élvezhetőbb köntösbe öltöztetni. Ne mondom, hogy megvárom, amíg Raven elér a kis történetével idáig, mert egyrészt az ki tudja még hány kínkeserves év lenne, másrészt pedig az egész háborút is szenvedősen adná elő, pedig akkora buli jó ha néhány száz évente történik!

Na, legyen elég mára, tündér drága olvasóim.
Terveim szerint előbb vagy utóbb felkerül egy Lorennáról szóló kis novellám, csak még ahhoz is össze kéne valahogy szednem Liát a "halálos ágyából"...


9 megjegyzés:

  1. Ugorj be az ágyba mellé és tuti fel fog kelni mellőled!Holnap írom a mailt mert ma még próbálok valamit segítségel fordítatni ebből a vaskos több évezredes szarból.(Attól függ mikor hagyák aba a kaját, mert jelenleg egy kocsiban ülök.)Eddig két dolog érdekelhet.Jó éjt!(Lia bazd ki Adamet és aludj egy jót pihenj sokat!)Puszi!Csók Raven!

    VálaszTörlés
  2. Na az egészbe azt nem értettem h Liának h tudnál adni a véredből ha csak úgymond szellemileg találkoztok? :D

    VálaszTörlés
  3. Csak nekem tűnik úgy, hogy van valami szokatlan abban, ahogy ezt a bejegyzésedet megírtad? Persze…hangulat, gondolom. Egy kis hiszti…
    A Sherlockról még mindig nem tudok mit írni, de az ’angol úriember’ figurájáról eszembe jutott egy régi nagy kedvenc, a 80 nap alatt a föld körül mini sorozat. Na ott imádtam a karaktert.
    Világvége téma…igazság szerint elég érzékenyen érint. Nem sok ilyen van, amitől frászt kapok, de ez az egyik. Egy régebbi bejegyzésben, már nem emlékszem pontosan, hogy hol, és, hogy ki írta, de nagyon okosan fogalmazta meg, hogy mennyire gyáva az, aki nem mer szembenézni a saját halandóságával. Én roppant gyáva vagyok… egyelőre szeretem azzal áltatni magam, hogy nem csak ’ ennyi’ az egész, és ami bennem van, nem tűnik el. Szóval, ha világ vége, akkor pusztulok, ez pedig nem egy elfogadható variáció.
    Gyerekként rengeteget álmodtam, mostanában ez már nagyon ritka – azt hiszem ez egy természetes folyamat-, akkor bármit megadtam volna érte, hogy legalább egy éjszakát nyugodtan végigaludjak, most viszont szinte hiányzik. A lényeg, nem tudom, hogy a pici agyam, honnan volt képes olyan őrült képeket előhívni, ugyanis én azért nem sok filmet néztem, főleg nem zombisokat, világvégéset, és a ’családi rémmesék’ is kimerültek a boszorkányoknál, szellemeknél ritkább esetben vámpíroknál, mégis...nem egy féle módon álmodtam világvégéről. Hol egy óriási ’kavics’ pottyant le az égből, hol járvány, hol háború, vízözön, tűzvész, de mindegyiknek egy volt a vége.  Hihetetlen, hogy ezek mennyire valóságosnak tűntek, még akkor is, amikor később felnőtt fejjel előjöttek. És az is elég hihetetlen nekem, hogy mennyire tisztán fel tudom még most is idézni a halálfélelmet, azt a borzalmas rettegést, komolyan patakzott a könnyem amikor felkeltem. Nem igazán szeretnék ébren találkozni egy ilyen helyzettel.  Jó azért, hogy nem itt csaptál egy oltári bulit 
    A novellát nagyon várom, szóval Lia remélem hamar meggyógyul!
    Az engem is nagyon érdekelne, amit Viki kérdezett :D

    VálaszTörlés
  4. @Heydi:
    Epekedve várom! Ravent meg nem csókolgatnám a helyedben... nincs túl kedves véleménnyel rólad... ;)
    Lia meg örülne, ha ilyen könnyen menne.

    @Viki:
    Tudtam, hogy fel fogod tenni ezt a kérdést, ha már egyszer a te betegeskedésed közben beszéltünk róla, hogy neked sajna nem tudok vért adni. Mondanám, hogy a helyzet egyszerű, de azért annyira nem az... Maradjunk annyinál, hogy valamiért Lia és köztem olyan erős a "szellemi kapcsolat", hogy azon a szinten, ahol úgy írja, hogy találkozunk, meg pl. Rev mesél neki, ott akár meg is tudnám harapni. Persze ezt sem a ti valóságotokban, csak van egy olyan szint, ahol én is Liát, és Lia is engem (na meg Ravent) anyagi testként tud érzékelni. De ezek már megint olyan tudományos szarságok, hogy nem nekem kéne bővebben kifejteni. :D Kb. az vele a helyzet, mint hogy Lia lát is engem.

    @Aysha:
    "Csak nekem tűnik úgy, hogy van valami szokatlan abban, ahogy ezt a bejegyzésedet megírtad? Persze…hangulat, gondolom. Egy kis hiszti…"
    Hát, ez szerintem azért lehet, mert az esetek 99%-ában van valami előre eltervezett ötletem, hogy miről akarom osztani az észt, most meg csak leültem, és pötyögtem ami éppen eszembe jutott, különösebb összefüggések nélkül. ;)

    A világvégés leírásod nem semmi! Sokat nem tudok rá reagálni, de nagyon érdekes volt olvasni! Amúgy nem akarlak elkeseríteni, de előbb vagy utóbb biztos vége lesz a cuki kis bolygótoknak. De ha szerencséd van, addigra már nem fogsz élni. A halandóságról meg szintén nem igazán tudok mit mondani. Valahol azért úgy gondolom, ahogy az emberi lélek nem szűnik meg. De igazából fogalmam sincs, még egy halott se jött vissza kísérteni. Dehát ki tudja mi ez a több világ dolog...

    "Jó azért, hogy nem itt csaptál egy oltári bulit "
    Ehhez azért hozzátenném, hogy "még" ;)

    "A novellát nagyon várom, szóval Lia remélem hamar meggyógyul!
    Az engem is nagyon érdekelne, amit Viki kérdezett :D"
    Liát próbálom felrázni, Viki kérdésére pedig feljebb olvasható a válasz. :)

    VálaszTörlés
  5. Küldtem amit eddig sikerült!Miért is?Én csípem Ravent!

    VálaszTörlés
  6. ' világvégés leírás' igen, néha túlmagyarázom a lényeget:)
    "Jó azért, hogy nem itt csaptál egy oltári bulit "
    'Ehhez azért hozzátenném, hogy "még" ;)'
    Ha erre sor kerülne és én még itt leszek, arra azért megkérnélek, hogy vagy olyan gyorsan végezz velem, hogy észre se vegyem, vagy ne szenvedő alanya legyek a történéseknek :D

    VálaszTörlés
  7. @Heydi:
    Én is csípem. Meg egyebek. ;)

    @Aysha:
    Hát, "sajnos" amennyiben így alakul, hogy még életed során átjutok, nem szándékozlak megölni. Az elején. ;) Amúgy meglepően sokan kérik ezt a gyors halál dolgot.

    VálaszTörlés
  8. Egyetértek velük.

    VálaszTörlés
  9. Szóval nincs kérés :(
    Hogy a fenébe ne kérné mindenki, hogy gyors legyen, ki élvezi, ha percekig, órákig, napokig, vagy netán még tovább kínozzák? Na jó, Te biztosan ismersz ilyet, de az átlag...

    VálaszTörlés

Wattpad