10

My Vampire Romance - 2. fejezet

Posted in

Gerard pár percig tátva maradt szájjal, és mozdulatlanul meredt maga elé a kihalt folyosón. Kínosan hosszú fáziskéséssel, nagy nehezen sikerült felocsúdnia a döbbenetből. Hirtelen a nyakához kapott, és ellenőrizte, hogy esetleg nem ömlik-e belőle patakokban a vér. Kábán végignézett a kettétépett ingén, összefogta maga előtt, körbepillantott a folyosón, hogy biztos nem akad-e szemtanú, majd lassan elindult. Alig tett néhány lépést, megint körbe nézett. Olyan káosz uralkodott az édes kis buksijában, hogy élmény volt nézni!

Pontosan ezért imádok ilyen, enyhén vámpír mániákus bandák koncertjére járni az utóbbi időben. Igazán szórakoztató látni a „Nagy Rockereken” ezt a kikészített, megdöbbent és tanácstalan arckifejezést, hogy nem tudják eldönteni, teljesen becsavarodtak-e, vagy tényleg egy vámpírral találkoztak az előbb.
Azért ez a Gerard egy hangányit más, mint a többiek, akikkel elszórakoztattam magam. Máshogy reagált. Persze, van, hogy lelkesednek, de nem így. Van valami hibbanás az agyában, az már biztos.
Most már csak arra voltam kíváncsi, hogy a banda tagjainak mit mesél, ha végre rászánja magát a kietlen folyosón való sétára.

– Gerard, baszod! Ellógtad az egész VIP partit! Hány karton cigit szívtál te el? – kiáltott föl az öccse, amikor meglátta a még mindig kissé támolygó bátyját. Gerard kilépett a fényre, így már mindenki megcsodálhatta a szétszakadt ingét, és a szép piros foltot a nyakán.
– Mi történt az ingeddel? – kérdezte Ray, a göndör, a helyzethez képest meglepően tapintatosan.
– Nem fogjátok elhinni! – kiáltotta lelkesen Gerard, és egy pillanat alatt eltűnt minden bágyadtság a tekintetéből.
– Mi? – kérdezték a többiek kórusban. Inkább valami olyasmi válaszra számítottak, hogy megvadult tini lányok hordája terítette le a barátjukat.
– Az a buzi letámadott! – mesélte Gerard csillogó szemekkel.
Ez tényleg beteg. Ekkora sokkot kapott volna? Lehet, hogy maradandó pszichés károkat okoztam neki. Király!
– Miii? – kérdezett vissza Frank és Ray kicsit hangosabban, és jóval kevésbé tapintatos hangnemben.
– És ennek te örülsz? – húzta el a száját Mikey, azon gondolkodva, hogy milyen cigit is szívhatott el a bátyja. Tudomása szerint már rég száműzték a füvet Gerard százméteres körzetéből.
– Egy VÁMPÍR volt! – rikkantotta a frontember olyan gyermeki lelkesedéssel, hogy teljesen meghatódtam tőle.
A többiek tanácstalanul néztek egymásra. Úgy tűnik, mindannyian tisztában vannak vele, hogy Gerard agya néha furcsán forog, de az még nekik is szokatlan, hogy ennyire.
– Nézzétek! – fordította oldalra a fejét büszkén a kis aranyos.
Annyira tündéri ez a csávó, hogy meg kell zabálni! Utoljára egy 16 éves, goth csajszi produkált hasonló jelenetet a támadásom után.
A többiek egyszerre léptek közelebb az énekeshez, és a piros foltot kezdték el mustrálni.
– Ez mi a szar? – ugrott hátra rémülten Mikey, mintha legalább a fél fogom állna ki gennyedzve a testére nyakából.
– Ööö... ez nem is seb – vizsgálta meg közelebbről Frank. Igazán jó szeme van az ilyesmihez.
– Nem, mert nem harapott meg! Azt mondta, vampires will never hurt you, adott egy puszit, és utána eltűnt! – Gerard már szinte ugrált örömében.
– Adott egy puszit? – nézett elég fura arckifejezéssel Ray. Oké, a fura alatt az „én nem vagyok homofób, de azért mégis” tekintetet értem.
– Igen! Mondom, hogy meleg! – magyarázta Gerard szűnni nem akaró lelkesedéssel. Említettem már, hogy imádom a művészeket?
– Biztosan jól vagy? – kockáztatta meg a kérdést Frank. Igazából őt taglózta le a legkevésbé Gerard viselkedése.
– Hát nem értitek? Egy vámpír meg akart dugni! Engem! Egy igazi vámpír!
A srácok úgy voltak vele, hogy a showman-jük mára végleg bekattant, elvégre csinált már pár furcsa dolgot. Elég rendesen dagadt a mellem a büszkeségtől.
Csak szegény Gerard szenvedett, hogy őt senki sem érti meg. Mondjuk nem is tudom mit várt, a vámpíros kiselőadása után.

Ezzel úgy tűnt, le is van rendezve a Gerard kontra buzi vámpír dolog, mert többet nem is beszéltek rólam. Legalábbis addig nem, amíg Gerard az átöltözés és összecuccolás után félre nem hívta Franket a turnébusz mellett:
– Figyelj, tudom, hogy ez az egész vámpír-baromság idiótán hangzott, de ez most komoly! Halálosan komoly.
– Aha – vigyorgott Frank. Szar lehet ilyen alacsonynak lenni, hogy még Gerardra is fel kell nézni. Pedig Gerard is fél fejjel bőven alacsonyabb nálam.
– De komolyan, Frankie figyelj! Biztos vagyok benne, hogy tényleg vámpír volt!
– Vámpír?
– Vámpír – bólintott Gerard.
Frank mélyes szívott a cigarettájából, majd lassan kifújta a füstöt:
– Vámpír...
– Vámpír! – csattant föl a kis drágaság.
– Jól van, jól van értem!
Franknet tényleg nem igazán rázta meg a dolog. Úgy tűnik, Gerard „vagány” korszakában voltak durvább hallucinációi is, mint egy buzi vámpír, aki rágerjedt.
Gerard tovább próbálkozott:
– De komolyan mondom! Elképesztő volt!
– De honnan tudod, hogy igazi vámpír volt?
– Köddé vált, meg előkerült, meg a szeme vörös lett, meg eszméletlenül erős!
– Ühüm... – bólintott Frank, és már a nyelve hegyén volt, hogy kérjen Gerardtól a cuccból, amitől ennyire bepörgött, de végül túl nagy tapintatlanságnak érezhet volna ahhoz mérten, hogy az énekes elvileg már jó ideje tiszta.
– Nem hiszed el mi? Nem csak szivatlak, esküszöm! Tudom, hogy elmebaj, de… Kurva jó!
– Oké.
– Esküszöm!
– Értem. Játszhatnánk mi is vámpírosat – vigyorodott el Frank. – Leszek én a vámpír ok?
– Köszi a megértést – mordult fel Gerard idegesen, és otthagyta a gitárost.

*****

Három napja, hogy a Gerardos incidensem történt. Én hülye ahelyett, hogy még mindig jót röhögnék az egészen, mit csinálok? Követem őt. Most is itt állok ezen a kibaszott folyosón, és várom, hogy elkezdődjön a koncertjük. Tegnap is ugyan ez volt a program, meg tegnap előtt is. Egyszerűen nem bírtam megvalósítani azt a tervem, hogy odamegyek hozzá koncert után, és bocsánatot kérek.
Bocsánatot kérni. Ez kész őrület, mi? A vámpíroknak mióta szokásuk csak úgy bocsánatot kérni az áldozatuktól?
Pedig ez az eltökélt célom. Odamenni hozzá, és elmondani neki, hogy mennyire bánom már, hogy elkezdtem taperolni, és megszivattam azzal a mű-harapós mókával. És mennyire bánom, hogy nem tartott tovább.
Annyit gondol rám a kis édes! Esküszöm, többször gondolkodik azon, hogy mi van velem, mint a barátnőjével. Mert hogy olyanja is van neki, bármilyen meglepő.
Kellőképpen megfogott a gyerek az már biztos. Igen, inkább nevezném gyereknek, mint felnőtt férfinak. Kamaszos lelkesedéssel rajong a természetfeletti, horrorisztikus dolgokért, úgyhogy pont kapóra jöttem neki.

Elkezdődött a koncert. Újra tömegben, újra az első sor.
Ugyan úgy megálltam a kordonnál, mint az első alkalommal.
Gerard meglátott, a szíve pedig egy óriásit dobbant. Nem tudtam megállapítani, hogy örömében, vagy csak simán meglepődött. Igyekeztem minimálisra venni a gondolatolvasást, mert úgy mindig szórakoztatóbb, ha nem tudom pontosan, mire gondol az áldozat.
Egész szolidan viselkedtem. Szóval nem küldözgettem csókokat, meg ilyesmi.
– Tudtátok, hogy van egy vámpír közöttetek? – szólt a mikrofonba Gerard az egyik szám után. Rám uszítja a közönséget, vagy mi? Már szinte fair küzdelem lenne ennyi begőzölt kamasz ellen.
– A következő számot neki ajánlanám – suttogta rejtelmesen, aztán bele is kezdtek a Vampiresbe.
Azon kaptam magam a szám végére, hogy már nem is a színpadot látom, csak meredek magam elé, és átadom magam annak a rég nem érzett hullámnak, ami a mellkasomnak csapódik. Igen, megint megtörténik. Imádom ezt az érzést. Az enyém leszel, Gerard Way!

Kimentem a sötét éjszakába és csak bámultam az eget. Vártam, hogy kijöjjenek a rajongók és végre odamehessek hozzá. Oké, a rajongók sem akadályoztak volna meg benne, de nem akartam jelenetet rendezni. Még.
A tömeg szépen lassan szállingózott ki a stadionból. Az ember azt hinné, az öröklét alatt megtanultam türelmesen várni, de az ilyen helyzetekben gyűlölöm a tétlenkedést.
Mikor már egészen tiszta volt a terep, úgy döntöttem, elmegyek a hátsó művészbejáróhoz, mert minden bizonnyal újra rágyújt néhány cigire a kis nikotinfüggő.
Meghallotta, ahogy közeledem (na persze tettem is róla, hogy meghallja), és felém nézett. A lépcső korlátjának vetett háttal állt, a bakancsa sarkát az alsó fémrúdba akasztva. Bármelyik tinilány nedves bugyival rogyna össze a látványtól. Az biztos, hogy nekem is az ágyékom felé terelte a vért. Másodpercekig csak néztük egymást. Tiszta romantikus.
– Szia – szólaltam meg. Próbáltam rideg és sejtelmes lenni, de inkább lett izgatott és mohó.
Nem válaszolt, csak biccentett.
– Gerard – mondtam, mintha valami nagyon fontos mondandóm volna, de elhallgattam. Viszont az énekes teljes testével felém fordult.
– Köszi a számot – futottam neki újból, – de miért is kaptam?
– Miért követsz engem? – kérdezett vissza, válasz helyett. Úgy nézett rám, mint aki egész életében arra várt volna, hogy egy magamfajtával találkozzon. És itt nem a meleg pasira gondolok…
– Láttam, hogy milyen lelkesen mesélted el a többieknek, hogy... – Gerard még a kevés fénynél is jól láthatóan elvörösödött, ahogy ezeket mondtam. Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell:
– Bocs a múltkoriért.
Gerard nem tudott magával mit kezdeni e hallatán, pótcselekvésként megvakarta a feje búbját, és csak aztán kérdezett rá tétován:
– Mármint... melyik részéért?
Ez még itt részletes bűnbánatot is kérne? Na álljon már meg a menet!
Gondolom az arcomról is le lehetett olvasni, hogy kicsit bepöccentem, mert Gerard ösztönösen hátrébb húzódott.
– Amúgy Adam vagyok – tereltem gyorsan másfelé a beszélgetést, és kinyújtottam felé a karom.
Biccentve kezet rázott velem.
Úgy álltam ott, mint egy tinédzser, aki éppen esetlenül csajozni próbál. Vagyis inkább pasizni.
Leültem a lépcsőre, és én is rágyújtottam.
Nem kellett sokáig váron, Gerard is mellém telepedett:
– Lenne egy kérdésem.
Még hogy egy? Ó, milyen kis szerény.
Bólintottam, hogy ne kíméljen.
– Miért vagy itt? Úgy értem, velem? – kérdezte bizonytalanul. Nem is rossz amolyan „első kérdésnek”. Határozottan jobb, mint a „Te tényleg vámpír vagy?”.
– Látod bébi ezt én is szeretném tudni! – kacagtam föl.
Értetlenül pislogott rám.
– Na jó! Akkor szeretnéd, hogy meséljek neked egy kicsit? – a kezem a combjára tévedt, és finoman, de sokatmondóan elkezdtem simogatni.
– Igen, feltéve, ha nem simogatsz – húzta el a lábát, és mélyet szívott a cigarettájába.
– Feltéve? Már bocsánat, de attól még, hogy a múltkoriért bocsánatot kértem, nem jelenti azt, hogy követelőzhetsz! – csattantam föl.
– Oké – suttogta megszeppenten. – De ha simogatsz, akkor inkább nem tartok igényt a mesédre.
Nem tart igényt! Pofám leszakad.
– Ó! – kacagtam gúnyosan. – Egy vámpír meg akart dugni! Engem! – utánoztam nyavalyogva. Enyhén lett csak rákvörös a képe.
– Jól van na! – löktem oldalba. – Tény, hogy nem mindenkit akartam megerőszakolni, akivel már eljátszottam ugyan ezt.
Újabb kérdő pillantás. Lesz ebből még néhány.
– Mondom, mesélek én neked, ha közben hagyod, hogy fogdossalak – hajoltam egész közel hozzá, és a kezemmel újra a combja felé közelítettem.
Hátrébb húzódott, annyira, hogy a feje koccant a korláton.
Ezek a fejek, amiket tud vágni!
– Oké, oké! – emeltem föl a kezeim röhögve. – Poén volt!
Gerardnak már most egy kicsit elege volt a poénjaimból. Szegénykém, hogyha tudná!
– Szóval! Vámpír vagyok. Tudod, olyan nem bírom valami jól a napot, és vért szívok féle vámpír – magyaráztam, – és ez az egész veled találkozós dolog azért történt, mert mostanság előszeretettel járok olyan bandák koncertjeire, mint a tied. Olyan emberekkel szórakozom, akik szeretik a vámpírokat. Érted bébi?
Bólintott, és magában, a „bébi” miatt melegebb éghajlatra kívánt.
– Ne fogdossalak, és ne is hívjalak bébinek? Nincsenek neked kicsit túl nagy igényeid?
– Te állandóan a gondolataimban olvasol?
Na, ez már a hülye kérdés kategória dobogósai között van.
– Vigyázz mire gondolsz! – vicsorogtam. – Hol is tartottam? Ja igen, hogy előszeretettel szórakozom a hozzád hasonlókkal.
– És utána mindegyikkel leülsz, és megbeszéled, így? – vonta föl a szemöldökét.
– Csak te vagy ilyen kis szerencsés. Ez a jutalmad, amiért olyan aranyos fiú vagy – vigyorogtam. – Mások általában soha többé nem látnak.
Azt már nem tettem hozzá, hogy azért, mert általában kínhalált szenvednek a karjaim között.
Édes, ahogy a gondolatait rendezgeti, miközben arra gondol, hogy mennyire „aranyos fiú”. Igyekeztem kontrollálni magam, és most már tényleg befejezni a gondolatolvasást.
– Elméd mostantól zárva van előttem! – mondtam patetikusan, majd újra kacsintottam. – Arra gondolsz, amire akarsz!
Mielőtt Gerard hálát rebeghetett volna, kinyílt az ajtó a hátunk mögött:
– Gee, indulnánk!
Gerard hátrakapta a fejét. Frank állt az ajtóban, és elképedve meredt rám. Én csak elhúztam a szám, és próbáltam a lehető legutálatosabban nézni a nem kívánt kis törpére.
– Mindjárt megyek Frankie, csak... – hadarta Gerard, de nem találta a mondta végére megfelelő szót.
– Csak? Na, mindegy. Majd gyere! Csáó! – biccentett felém egy félmosollyal, majd lendületesen becsukta maga után a vastag ajtót.
– Menjél nyugodtan! – intettem mosolyogva. – Majd máskor folytatjuk! Nyugi, eddig is követtelek, most sem lesz nagy kunszt!
– Oké. Holnap... – Gerard fölállt mellőlem. Vámpíros gyorsasággal termettem mellette, hogy még jobban lenyűgözzem.
– Szeretnéd? – néztem a szemébe, tipikus randira hívósan.
– Ja – igyekezett olyan fejet vágni, hogy még a gyanú is elterelődjön a randitól. Csak két férfi megbeszél egy egyszerű találkozót. Hát persze! Gondolom, nem kell felsorolnom, hogy mely pontokon hibás az elképzelése.
– Akkor holnap, szépfiú! – intettem, és köddé váltam.

Majd el fogom húzni a csíkot úgy, hogy nem tudom meg, mit beszélget ezek után Frankkel? A többi bandatag nem mérvadó, mert annyi esze még Gerardnak is volt, hogy nem próbálta meg lenyomni a torkukon az agyament vámpírhistória fejleményeit.
– A múltkor azt mondtad, hogy buzi, és meg akart erőszakolni! – mondta Frank tettetett közönnyel, mikor Gerard is beszállt a turnébuszba, és bontott magának egy üveg sört.
– Már akkor sem azon volt a hangsúly, hogy buzi, hanem azon, hogy vámpír – közölte Gerard élesen.

10 megjegyzés:

  1. Fúhaa ez rohadtul jó! :D Jó kedvem lett tőle! Született Író vagy! Várom a folytatást! Viszont rólad is olvasgatnánk miket csinálsz, mert ezt a témát nagyon hanyagolod valamiért! :/

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozok az előttem szólóhoz Emilyhez :DD a kedv teremtéshez tehetséged van az tény :) Én is kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  3. @Emily, Alex:
    Örülök, hogy kellemes időtöltést nyújt a sztorijaim olvasgatás! ;)

    "Született Író vagy!"
    Remélem ezt hamarosan egy kiadó is így fogja vélni... :D

    VálaszTörlés
  4. Gondolkoztam rajta, hogy hogy tudnám röviden összefoglalni amit gondolok...nehéz. Piszok szórakoztató, lehet rajta jó sokat nevetni, úgy van megfogalmazva, hogy teljesen magam elé tudom képzelni az egészet, a döbbent értetlen arcoktól kezdve, Gerard izgatott reakciójáig, szóval nagyon jó. :)

    VálaszTörlés
  5. Örülök! ;)
    Meg persze Lia is örül, mert én pofázok, abba pedig azért benne van a keze, hogy ne legyenek benne helyesírási meg hasonló hibák.
    És remélem értékeli, hogy ezt megemlítem.

    VálaszTörlés
  6. Mond csak Lia Raven mit csinál?Már nem is írtok róla egy szót sem.Ő nem szokott ott lenni mikor írjátok a sztorit vagy mi?Elmondhatnátok ,hogy reagál az emlékekre és hogy mibe szól bele.Remélem jól vagytok sok pusza nektek!

    VálaszTörlés
  7. Raven az utóbbi napokban nem valami beszédes. Majd azért az ő sztorijához is megpróbálok kicsikarni valamit, de itt is mesél majd a régmúltról.
    Szerencsére ő nem olyan beleszólogató típus, mint Adam.

    VálaszTörlés
  8. Nem beleszólogató? Ugye most csak viccelsz baba?

    VálaszTörlés
  9. Lia csak nincs valami baja Ravennek?A hallgatás meg minden nem jó jel,bár én nem ismerem.Még mndig a MCR miatt van padlón?
    Raven az idők változnak és egyszer úgy is vége lett volna, nem lehet örök egy banda sem,viszont a zene megmarad, valamint sokan emlékeznek rájuk!(feltéve ha ez miatt vagy olyan hallgatag.)
    Adamről meg annyit,hogy nagyon tudja mondani a magáét,mert ő locsifecsi és "én mondom a frankót" vámpír.(bár őt sem ismerem személyesen)És te hogy vagy Lia?Mit csinálsz a blogon kívül?(Adam és Raven nélkül)
    Puszilok mindenkit! :)

    VálaszTörlés
  10. Ezekből az írásokbòl lehetne tv sorozat is szerintem hülyére keresnéd magad vele.
    Részletes és élvezhető!
    Unatkozò 30-as

    VálaszTörlés

Wattpad