My Vampire Romance - 19. fejezet

Gerard:
Oldalra döntöttem a fejem, és megláttam az órámon, hogy pontosan dél múlt tíz perccel. Rég nem aludtam ennyit, és ilyen mélyen. Meg akartam fordulni, és a bal kezem magam mellé hajlítani, de valami hosszú selyemszerű anyag tekeredett a karomra.
Mindkét csuklómra vastag, rózsaszín szalag volt kötözve egy méretes masnival. Néhány másodpercig még abba a hitbe ringattam magam, hogy ez nem több puszta bizarr álomnál, de hamar bele kellett törődnöm, hogy ennyi erővel az elmúlt hetek sem lennének egyebek, mint képzelgés. Végeredményben igazán semmiség, hogy az ember kikötözve ébred. Adam stílusához úgyis jobban passzol a bilincs… Szalagok? Semmiség!
Akárhogy is rángattam, nem tudtam kibontani a masnit, úgyhogy gyorsan kinyomoztam hol van a másik vége. A bal kezemre tekeredő szalag az ágy bal lábához volt rögzítve, a jobb kezemen lévő pedig az ágy jobb lábához.
A szalag egyébként lehetett vagy négy méter hosszú, úgyhogy az ajtóig kényelmesen elsétálhattam, de tovább nem. Úgy tűnik, pontosan ki volt számolva, hogy ne tudjak átlépni a küszöbön.
Adam hagyott az éjjeliszekrényemen egy újabb szerelmeslevelet.

Drágám,
mint észrevehetted, a saját érdekedben kicsit korlátoztalak a mozgásodban. Nem akarom, hogy hazai terepen valami butaságot szándékozz csinálni. Tudod, azok az eszméletlenül szexi szuicid hajlamaid… Remélem, nem neheztelsz. Nagyon jól áll neked a rózsaszín! Azért, hogy ne legyen nagyon unalmas a napod, nézz csak körül az asztalodon!
Pihizz sokat! De tényleg! Szeretlek egyetlen kiscicám!
Adam

Ui.: Ne igyál sokat, mert be fogsz pisilni!
Na jó, ott egy befőttes üveg is.
Csók!

Órákon át kínlódtam azzal, hogy leszedjem a kötelet, vagy a csuklómról, vagy az ágy lábáról, de Adam biztosan elvarázsolta valami vámpír trükkel, mert lehetetlen volt kicsomózni vagy eltépni az anyagot.
Mikor már beletörődtem, hogy csini rózsaszín masnikkal a csuklómon maradok, körbenéztem az asztalon, hogy mégis miket hagyott itt nekem a vámpír. Rögtön kiszúrtam a fél literes kólás üvegben vöröslő folyadékot. Még kávét is kaptam. Kávé... Mikor ittam én utoljára? Cigi sehol. Biztos még mindig félt a tüdőráktól. Itt hagyta nekem még a tv távirányítót, egy tálcán szendvicseket és néhány zacskó chipset, valamint egy vázlatfüzetet, tollat, ceruzát, meg egyéb rajzeszközöket. Remek. Elvárja tőlem, hogy rajzolgassak? Bár... Lehet, hogy nem várja el, csak simán tudja, mire van szükségem. Ez a gondolatom azonnal szertefoszlott, amikor továbbsiklott a szemem a rajzcuccokról, és szembetaláltam magam egy műpénisszel.
– Dugd fel magadnak – morogtam.
A kezemre kötözött szalagban bukdácsolva közelebb léptem azt asztalhoz. Szórakozottan megforgattam az ujjaim közt a szexuális segédeszközt, és ekkor vettem észre, hogy még vibrátor is.
Talán mielőtt lefekszem Adammel, nem ártana kicsit… ismerkedni a dologgal – suhant át az agyamon, aztán gyorsan azzal kezdtem magam győzködni, hogy valójában eszem ágában sincs lefeküdni Adammel.


*

Rég voltam már részem ilyen teljes csöndben és jóleső magányban.
A műpéniszt behajítottam az asztal alá, ittam egy kis vért, aztán elkezdtem dalszöveg részleteket papírra vetni, amik már jó ideje ki akartak szakadni a lelkemből.
Egy dallam is mocorgott a fejemben, hamar rájöttem, hogy annak a kis zenedoboznak a dallama, amit Adamtől kaptam. Csak éppen már azt sem tudtam, hol az a gatyám, aminek a zsebébe csúsztatta. Basszus, lehet, hogy a hotelben maradt! Elszomorodtam, hogy így elhagytam, pedig úgy látszott, Adam jó szívvel adta, szerelme zálogául, én meg csak otthagytam valahol.Vajon mennyire gondolja komolyan ezt az egész szerelem dolgot?
Megint átrágtam magam azon, hogy tökéletesen igaza van abban, hogy – ha normálisan viselkedik –, akkor egész jól kijövünk, és a tegnapi dolog, nos… azt még megismételném párszor. Sosem voltam nagy lepedőakrobata a nőkkel, erős volt a gyanúm, hogy Lindsey is sokkal inkább elviselte, mint hogy úgy igazán élvezte volna velem a dolgot. Adamnek viszont nagyon úgy tűnik, hogy tényleg én kellek.

Mikor megéheztem, magamhoz vettem a szendvicseket. Mielőtt beleharaptam volna egybe is, ellenőriztem, hogy egyikbe sem került-e valami kósza emberi testrész. Szerencsére csak állati maradványokra bukkantam, mint például sonka.

Kapcsolgattam egy kicsit a tévét is, de szokás szerint semmi érdekeset nem találtam. Az idő kegyetlenül lassan vánszorgott.
Áttértem a rajzolásra. Igyekeztem minél élethűbben felvázolni Adam kísértetkastélyát, és a kertet. Bárhogy is próbálkoztam, képtelen voltam legalább csak a töredékét visszaadni a látványnak.
Mikor feladtam a rajzolást, elkezdtem az undorító rózsaszín masnijaim átszínezni egy fekete filctollal. A karomat is sikerült rendesen összekennem, úgyhogy ezen felbuzdulva a bal kezemet gyakorlatilag csuklótól vállig teleirkáltam. „Egy vámpír kibaszott szukája vagyok” és hasonló finomságok. Tetoválást sosem lettem volna képes magamra varratni az enyhe tűiszonyom miatt, de mindig is előszeretettel firkáltam a kezem. Most már a bőrráktól sem kellett aggódnom.

*

Hat óra táján csöngetésre kaptam föl a fejem. Nagyon meglepődtem, hiszen Adam nem lehet, mert egyrészt nem csöngetne, csak simán rám vetné magát – volt néhány elképzelésem, mi célt szolgálnak majd a kötelek a védelmemen kívül –, másrészt még fönt van a nap. Lassan az ablakhoz csoszogtam, és óvatosan kihajoltam. Majdnem kiestem, amikor megláttam, hogy Mikey elkeseredetten nyomja a csengőt, Frank pedig készül betörni az ajtót. Nagyszerű.
– Itt vagyok! – kiáltottam ki az ablakon. – Örülök nektek, de most nem igazán alkalmas… – igyekeztem a párkány alá rejteni a béklyóimat.
– Veled van? – fújtatta Frankie.
– Még süt a nap! – sóhajtottam.
A következő pillanatban Frank vállal betörte az ajtót, és mielőtt tovább magyarázkodhattam volna, hogy erre semmi szükség, már mindketten a hálószobámban álltak.

– Ezt Ő tette veled? – suttogott Mikey, elszörnyedve bámult a karjaimra, és a ribancos felirat felé bökött.
– Ja, nem – takartam el gyorsan a kezem, mielőtt még a többi szöveget is elkezdené kibogarászni. – Mármint, ő kötözött meg – helyesbítettem –, de semmiség, csak…
Adam jobban szereti, ha keveset mocorgom, miközben kefél A többiek nem nagyon értékelnék a poént.
– Mi csak… Srácok, semmi szükség túldramatizálni. Szeretjük az öhm… különleges dolgokat. – Imádkoztam, hogy egyikük se szúrja ki az asztal alatt pihenő vibrátort.
– Mivel kényszerít erre? – morogta Frank. – Bármi is az, nem kell ezt csinálnod!
– Félreérted! Véletlenül nem találtatok a hotelszobámban egy zenélődobozt? – próbáltam esetlenül terelni a témát.
– Mi van? – pislogott Mikey.
Részemről órákon át tartó kétségbeesett magyarázkodás következett, hetet-havat összehordva arról, hogy Adammel mindent megbeszélünk, és rendesen fog viselkedni, tisztáztuk a félreértéseket, és minden rendben lesz. Az öcsém és Frank jól láthatóan egy szavamat sem hitték.
Adam sem segítette a helyzetem.
Szokás szerint a semmiből került elő, két óriási pizzás dobozzal a kezében.
– Kicsim, hoztam kaját – Amikor észrevette, hogy „vendégek” vannak, a szokásos perverz vigyorral folytatta –, és eperillatú síkosítót! Olyan nehéz beléd tuszkolni a lompost, gondoltam így könnyebb lesz!
Darabokra hullott az elképzelésem, hogy talán sikerül elhitetni a többiekkel, hogy Adam valójában milyen rendes velem.

Adam:
– Esetleg nincs kedvetek távozni? – pillantottam unottan a két srác felé.
– Nincs – vágta rá Frank.
– Hát, ha Gee-t nem zavarja, ha előttetek csináljuk, tőlem maradhattok – vontam meg a vállam.
– Mi csinálunk előttük? – tette csípőre a kezét Gee, mint egy igazi zsémbes házisárkány. Masnikkal a csuklóin ez igazán bájos volt. – Miért szívatsz előttük állandóan?
– Oké, oké... akkor ma szívok én – vigyorogtam, és elnevettem magam, amikor láttam, hogy Gerard feje már vörösödik. Felhúzta az orrát, és sértődötten leült az ágya szélére.
– Naaa, most durci van? – másztam föl mellé az ágyra, föltérdeltem, és a csípőmet Gee oldalához nyomtam.
Nagyon meglepett, ahogy Gerard váratlanul a fenekemre tette a kezét, és hagyta, hogy tovább dörgölődzek neki. Megfogta a seggem, önként! Oh je, mivel érdemeltem én ezt ki?
– Ömm... Akkor mi most... kimenjünk? – nyökögte Mikey.
– Mondom, hogy tőlem maradhattok – küldtem feléjük egy vigyort, aztán a hajánál fogva hátrahúztam Gee fejét, és ledugtam a torkán a nyelvem. Nyitott szemmel csókoltam, mert nagyon bírtam a többi srác teljesen lefagyott tekintetét. Olyan se kép, se hang. A szemem megakadt Gee feketével összekent balján, és most tűnt csak fel, hogy tele van irkálva mindenfélével. A szemem szinte könnybe lábadt a meghatottságtól.
– Imádlak, te szukák gyöngye! – váltam le egy sóhaj erejéig Gee ajakiról. Megtámaszkodott a karjain, de egyáltalán nem ellenkezett, sőt, nyújtogatta a nyakát, és folyamatosan próbálta velem tartani a tempót.
Mikey pedig kirohant a szobából. Lehet, hogy hányni. Frank követte a példáját. Még morgott felém valamit arról, hogy kinyír, de nem különösebben hatott meg a dolog.
Amint bevágta maga mögött az ajtót, Gerard azonnal abbahagyta a csókolást, és elhúzódott tőlem. Azt se tudtam, hol vagyok, mert a fantáziám már előre haladt valahova oda, hogy Gee-t kihámoztam a ruháiból, és már az édes bőrét nyalogatom.
Ja, már megint csak a haverjai bőrét akarta menteni. Mekkora egy ribi. Pedig én a lelkem is kiteszem érte, aztán csak színlelést kapok! Mondjuk bejött a terve, mert rendesen kereket oldottak.

– Milyen volt a napod? – kérdeztem. Meglepődött, hogy meg sem próbálom tovább erőltetni az eddigi műveletet. Ó cicám, fogsz te még értem könyörögni!
– Nem rossz, csak ezek a kötelek – emelete föl a kezeit színpadiasan lebiggyesztve az ajkát. Őszinte megkönnyebbülés ült ki az arcára, amikor az öcsikéje és a törpe elhajtott az autóval.
– Látom, a színe nem tetszett – húztam végig az ujjam a feketére firkált részen. – Majd máskor feketét hozok.
– Biztos, hogy szükség van erre? – nézett rám reménykedve.
– Szükség van hát! Nem hagyom, hogy bánts magad!
– Miért bántanám magam?
Hogy tud ennyire bánatos kisfiúsan nézni? Ha nem lennék halott, tuti megölne.
– Mert öngyilkos típus vagy. Na jó, amíg itt vagyok veled, addig oké – meghúztam a masni végét, amitől az egész szalag letekeredett Gee csuklójáról. Meglepetten bámulta, hogy most hétköznapi szalagként hullik a földre.
– Pizzát? – toltam az orra elé egy szeletet.

– Miért cseszteted állandóan Mikeyékat? – kérdezte két falat közben.
– Szerinted?
– Ennyi év alatt miért viselkedsz még mindig ennyire…
– Gonoszan? – vontam föl a szemöldököm. – Élvezni kell a világot, bébi, élvezni! Erről jut eszembe! Nincs kedved maszturbálni?

Gerard:
Mintha csak azt kérdezné, hogy nem akarok-e sétálni, vagy ilyesmi. Majdnem kifordult a falat pizza a számból.
– Nincs – feleltem határozottan, és a számat törölgetve.
– Akkor máshogy fogalmazok. Nézni akarom, ahogy kivered magadnak!
– Ahhoz állnom kéne – eredetileg gúnyos megjegyzésnek szántam. Adam szemszögéből ez felkérés volt keringőre.
– Ez legyen a legkisebb akadály! – Ezen a ponton már tudtam, hogy ma is el fogok élvezni, ha szerencsém van, akkorát, mint tegnap, és ezzel a nemi szervem is egyetértett.
– Én mondtam – vigyorgott Adam. – Na, gyerünk!
– Csináld te – szaladt ki a számon olyan gondolatok kíséretében, hogyha már tényleg a pasim, akkor ez igazán jár hozzá.
– Tessék? – vigyorgott Adam, mintha nem hallotta volna tökéletesen a szavaim, de közben már húzta is le rólam a nadrágom.
– Verd ki nekem – ismételtem meg. Óriásit nyeltem.
– Nekem jobb ötletem van.
Időm sem volt belegondolni, hogy mi lehet az a jobb ötlet. Fennakadt a szemem, amikor Adam tövig bekapta a farkam. Az ágy előtt ült, mindkét kezével a combjaimra támaszkodott. Egy kibaszott vámpír szopja a farkam! Bele akartam markolni a koromfekete tincsekbe, de még hozzá sem ért a kezem, amikor felemelte a fejét.
– Semmi hajmarkolászás!
– Igenis! – rebegtem, és hátratettem mindkét kezem. A legkevésbé sem érdekelt már, hogy valahogy csak tisztázni kéne a pasim és a haverjaim között feszülő éles helyzetet. Ha egy túlvilági lény szájában van az ember férfiassága, valahogy elvesztik a jelentőségüket az ilyen, szinte már hétköznapi dolgok.
– Na, ez tetszik mi? – vigyorgott. Elképzelésem sem volt, hogy hova rakja a szemfogait szopás közben, de sokkal inkább lekötött az a kérdés, hogy mikor akarja folytatni.
– Hadd halljam, ahogy könyörögsz értem! – vigyorgott. Néhány másodpercig hezitáltam, hogy megéri-e. Elég hamar dűlőre jutottam.
– Könyörgöm!
Adam újra lehajolt, de alig maradt lent néhány másodpercig.
– Jó? – vigyorgott. – Tudom, hogy jó, csak tőled akarom hallani.
– Jó! – Nagyon meg kellett türtőztetnem magam, hogy még csak meg se próbáljam visszanyomni a fejét.
– Folytasd! – Ezt akár én is mondhattam volna.
– Jó… – mondtam, de úgy tűnt ez nem elég neki. – Adam, a kibaszott kurva életbe, csináld!
– Na, tudsz te szépen is kérni, kis ribanc! – Végre folytatta. Képtelen voltam tovább türtőztetni magam, kínosan hamar elélveztem, Adam pedig az utolsó cseppig lenyelt mindent.
– Leribancozlak, aztán máris elsülsz, mi? Na, most kómába esel pár órára, vagy leszopsz végre te is? – állt föl előttem.
Továbbra sem voltam meggyőződve róla, hogy nem fogok-e megfulladni, de ezek után, amit ő csinált nem volt képem tovább aggályoskodni.

Adam:
Néha kifejezetten megéri megszegni bizonyos elveket.
Gerard bizonytalanul a farkamhoz hajolt, aztán rám csúsztatta az ajkait. Van valami elcseszettül bájos az első szerencsétlenkedésekben. Nyöszörögnek, hörögnek, öklendeznek… Édes.
– Csinálj úgy, mintha ásítanál! – Még jó, hogy az ásítás említésére pavlovi reflexként azonnal ásítani kell. – Pontosan! – Az énekes hajába markoltam, és teljesen magamra nyomtam. Azonnal fuldokolni kezdett. Elengedtem a tarkóját, és hagytam, hogy lélegzethez jusson.
– Bocsánat – köhögte szégyenkezve. Így kell ezt, még ő szégyelli magát amiatt, hogy fulladásig tolom a farkam a torkába.
Frusztráló lehet ám az én munkám után szűzként próbálkozni. Na nem véletlenül csináltam így.
– Ugyan drágám, azért vagyok itt, hogy gyakorolj! – vigyorogtam. Gerard újra rám cuppant. Kifejezetten jól mutat a farkam a szájában. Igaz, mindenki szájában jól mutat.
– Na, és most óvatosan mélyebbre! – simogattam a buksiját. – Az orrodon vegyél levegőt! Így ni! – Miközben ügyeskedett a kezét bizonytalanul a csípőmre helyezte. Megint hörgött egy kicsit a drága.
– Ne aggódj, elsőre senki sem profi! – Ez legalább annyira volt bíztatás, mint gúnyolódás. Gerard keze a csípőmről a fenekemre csúszott, és óvatosan megmarkolta. Hoppá, hoppá!
– Mmm, cica, vadulsz? – vigyorogtam, két kézzel magamhoz szorítottam a fejét. Túlélési ösztöntől vezérelve megpróbálta eltolni magát a csípőmtől, de aztán csak sikerül az orrán vennie a levegőt.

Nem győzött elég nagyokat nyelni.
– Úgy érzem, elleszünk mi kettecskén, szívem! – Elégedetten leültem mellé az ágyra. Holnap meg fogom dugni azt az eszméletlenül édes kis seggét. Kilencvenkilenc százalék, hogy izgatottan fogja várni, hogy beléhatolja.
– Na ugye, hogy jó buli? – Eldőltem az ágyon, és a vállánál fogva magam mellé rántottam. – Hüm? Mikor léphet a kapcsolatunk a következő szintre? Nem siettetni akarlak, csak érdekelne. Ez még semmi volt ahhoz képest, amit kaphatsz tőlem! Megkukultál?
– Csak… Nem tudom, mit mondjak, oké?
– Mire? – fordultam felé értetlenül.
– Most voltam először így pasival, úgyhogy ez az egész… új.
– Tudom. Mire akarsz ezzel kilyukadni? Kicsit még bénáztál, de nem zavar – vontam meg a vállam, majd kegyelemdöfésként hozzátettem. – Aranyos volt.
Higgyétek el nekem az egyik legutolsó, amit egy férfi hallani akar a szexuális tevékenységével kapcsolatban az aranyos. Szórakozottan végigsimítottam a lábát. A következő mondatot sem szívesen hallanák szex után.
– Nem akarod gyantázni? – kérdeztem tűnődve, csak hogy kizökkentsem a szótlanságból.
– Nem! – vágta rá rémülten, mintha mondjuk azt kérdeztem volna, hogy... nem akarja-e gyantázni a lábát. Gyorsan arrébb is kapta a lábait.
– De én azt szeretném, hogy gyantázd – mondtam hűvösen, és elkaptam a bokáit.
– Melleket ne növesszek? – háborgott tündérien.
– Azt nem kell... – úgy tettem mintha elgondolkodnék. – De holnapra legyen csupasz a tested, mint a baba segge! Mindenhol!
Gee-t kirázta a hideg, és elég fehér színt öltött az ábrázata. Végignézett magán, majd a tekintete megállt közép tájt.
– Igen, ott is – nyaltam körbe a szám.
– Teljesen? – nézett rám kikerekedett szemekkel.
– Teljesen. És a szemöldöködet is szedd ki! – mondtam, de a végére már elnevettem magam.
Gee tanácstalanul pislogott.
– Na, nehogy tényleg megcsináld! Tudod, hogy én így szeretlek! Szőröstül, bőröstül! – nevettem, és jó csattanósat csaptam a combjára. – Mit szólnál egy vacsorához? A pizza már úgy látom kihűlt.

Gerard:
– Oké – feleltem, bár úgy tudtam általában előbb van a vacsora, és utána a szex. Nem mintha ez részleteiben is hasonlított volna egy általános esethez. Egyre kevésbé éreztem úgy, hogy az ura vagyok az életemnek. A legnagyobb problémám azzal kapcsolatban, hogy néhány perce szoptam le egy pasit az volt, hogy bénáztam közben, nem pedig az, hogy az említett pasi egy pszichopata vadállat.
Felszabadító volt a tudat, hogy tényleg, minden kétséget kizáróan meleg vagyok, és Adam vérétől függetlenül kibaszottul élvezem… Adamet.