Personal Jesus

- Olyan csöndes vagy blog ügyben.

- Olyan profin kezdesz el nyafogni, amikor más dolgod is lenne.

- Csak szeretnék veled beszélgetni, na.

- Inkább írj.

- Csak van valami friss mesélni valód. Mit csinálsz, amikor éppen nem azt hallgatod, ahogy rajtad lógok?

- Elvagyok.

- De mivel? Kivel?

- Ahhoz most semmi közöd. Most nem csorgathatod a nyálad a hódításaimra, bőven van más dolgod.

- Komolyan, mi történt veled?

- Miért kell ezt minden egyes alkalommal megkérdezned?

- Mert olyan… idegenül viselkedsz.

- A te érdekedben van.

- Na, látod, éppen ez az egyik hihetetlen része a dolognak!

- A te érdeked az én érdekem is. Na, írjad már basszus!

- Csak mesélj már, mit csinálsz mostanság?

Lia ahelyett, hogy írna, megállás nélkül nyafog, hogy meséljek valamit neki, nektek.
Nem vagyok olyan mesélős hangulatomban. Azt hiszem, Caligóval együtt én is kiégtem egy csöppet, tudjátok, hogy van ez, azért egy világ hat az „emberre”. Most olyan nyugisak a napjaim, igazából semmi extra. Nézelődöm erre-arra, és őszintén szólva, nem hagyom, hogy Lia leskelődjön utánam, mert bármit is csinálnék, jobban lekötné, mint az a sztori, amit meg kell írnia. Decemberig. Különben megölök valakit a közelében. Ha ez nem motiválja, akkor mégis mi a szar motiválná? Mármint kinézem belőle, hogy rohadtul nem lesz kész decemberre, de majd nézhet nagyokat. Természetesen akkor is el fog kezdeni magyarázkodni, hogy véletlen egybeesés a dolog, de hát… Mi tudni fogjuk, hogy áll a helyzet, nem igaz?

Hogy miért nem ölök meg valakit most azonnal? Könyörgöm, abba beleőrülne! Decemberben is bele fog, de ha tényleg ennyire hasznavehetetlen a csaj, akkor nem is bánom. Azért nem fogom 90 éves koráig adogatni neki az esélyeket. Megegyeztünk, hogy én segítek neki megírni egy sztorit, ez már volt vagy három éve, a sztori meg még sehol. Úgyhogy kiscsaj, most már tényleg ideje belehúzni!