6

Túl őszinte pillanat

Posted in
- Adam....
.
.
.
- Adam, egyszerűen nem bírom tovább. Nem.
- Oké, akkor most ugorj a kibaszott hév alá. Na. Akkor meg mégiscsak bírod.
- Ennél kicsit több támogatásra számítottam.
- Lökjelek én?
- Hééé... Adam, mi van? Ha én meghalok, te is.
- És?
- És?!
- Leszarom, érted? Leszarom.
- Oké, azt tudom, hogy nekem mi a bajom, de neked...?
- Te. Te vagy a bajom.
- Óóó!
- Ezt akarod hallani, nem? Neeeked olyan szar az életed, és olyan elviselhetetlen vagy, hogy még a képzeletbeli barátod is utál. Hát tessék. Jó, mi? Tessék, lehet ugrani, úgyis olyan szar és szerencsétlen alak vagy.
- Most Adam vagy, vagy Bill?
- Mit számít az neked?
- Tehát Adam. Ne rinyálj.
- "Ó, Adam, ne rinyálj, az én életem szar, én nem bírom elviselni." Na, nézd itt a hév... Gondoltam.
- Adam...
- Ne gyere nekem itt azzal, hogy nem bírod elviselni! Hú, depressziós leszel, húúúú! Szánalmas vagy.
- Adam...
- Mit vársz? Mit mondjak? Ennyi év után? Hümm? Mivel nyugtassam a kicsi lelked? Hogy meg tudod csinálni? Jajj de kis ügyes vagy - gügyög. - Lófaszt. Egy rakás szerencsétlenség vagy, most ezen mit szépítsek? Ez van. Nem fogod vinni semmire. Mert valami hiányzik, a fasz tudja mi, de valami hiányzik. Ez van. Így jártál – a nevemet sziszegi. -  Igen, ezt mind, mind neked mondom, mert ez vagy Te. És jééé, hát mindjárt sírni fogsz? Hát ez bájos. Igazán. És mondtam már, hogy szánalmas? Szánalmas vagy. Úgy ahogy van az egész lényed, én még valamit tudnék kezdeni a nyomorult kis életeddel, de azt meg leszarod.
- Komolyan, ennyire nem lehetsz ki Billtől.
- Ez nem Billről szól, hanem rólad. Minden egyes ilyen napodról, mint ez a mai. Minden egyes alkaromról, amikor tudod, hogy meg tudnád csinálni, és mégis elkezdesz szenvedni, hogy nem vagy elég jó, vagy egyszerűen csak tovább állsz. Minden egyes apró szarra rágörcsölsz és ezt imádod, és sajnáltatod magad és jajjde utálod magad. Beledöglenél, ha... ha csak nem akadnál el minden ezredrendű szarságon? Mit kezdenél az életeddel, ha ne adj isten elkezdenéd élvezni?
- Pont te kérdezed, hogy miért vagyok... labilis?
- Igen én. Ki nem szarja le, ha nem vagy elég jó? Szerinted ki nem szarja le, hogy ki vagy, mi vagy? Ki nem szarja le magasról azt a fenenagy önbecsülésed? Ki nem szarja le, hogy létezel? Ohh, család? Barátok? Oké, van aki szeret téged, van, aki számára fontos vagy. De pontosan tudod, hogy működik az ilyesmi. Nekik az a lényeg, amit a számukra jelentesz. Nem az, aki vagy. Pont leszarják ki vagy. Oké, oké, ez túlzás. Örüljél. Na de ha meghalsz? Mit csinálnának? Fájna nekik, oké. A hiányod. Ami te voltál nekik. De nem te. Az egyetlen lény, akinek te, mit egzisztenciális akármi bármennyit is jelentesz, az én vagyok. Ezt ne felejtsd.

6 megjegyzés:

  1. Hű, Chris, te ezt nem engedted iylen bő lére... Jaaa, mert ennyire nem érdekeltelek..:
    Mégiscsak mázlista vagy, Lia!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adam, viruljon a fejed, szeretlek, szeretlek, de nagyon. Ezt most oszd be egy időre.

      Törlés
    2. Ééééés már el is múlt.
      "És Adam, te mit fogsz csinálni ha Liának lesznek gyerekei?:D éd majd ha ilyen 12+ok lesznek?:D"

      Törlés
  2. Hű....ez durva volt....óóóó,hogy hányszor hallottam én már ezt.....a fejemben....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ilyenkor "örül" az ember, hogy nem csak az ő fejében vannak eféle párbeszédek.
      (elnézést a névtelen közbeszólásért)

      Törlés
  3. Igazad van teljesen,én is pont így vagyok ezzel.:D Bár őszintén szólva én alapból sem bánom,ma már elképzelni sem tudom az életem enélkül,de azért jó másoktól is ezt hallani.:D

    VálaszTörlés

Wattpad