9

Egy szívesség Jim Gordontól

Posted in , , , ,
Gotham, Jim/Oswald (Gobblepot) fanfiction
Első évad 18. része után.
A bétázásért Angelette-et illeti a köszönet. :) 


Tudom, ez Adam blogja, úgyhogy nem is tudom mi keresnivalója van itt (ez nem igaz, mert ki tudnám fejteni két oldalban) ennek a ficnek, de itt van, fogadjátok szeretettel és hátha vagytok olyan elvetemültek, hogy akár a sorozat ismerete nélkül elolvassátok. 
Oké, nem szövegelek többet, gyerünk!


 *

Oswald Cobblepot felbukkanása nem adott okot Jimnek örömre, pláne nem addig, amíg tartozik neki egy szívességgel. Jim abban reménykedett, hogy akár hónapokba is telhet, mire szüksége lesz rá Cobblepotnak. Hiú ábránd volt. Alig telt el egy hét mióta megszerezte Loeb rejtekhelyének címét, Oswald máris széles mosollyal az arcán kacsázott be a GCPD bejáratán és folytatta útját Jim asztalához, olyan természetességgel, mintha megbeszélt randijuk lenne.

Jim mélyet sóhajtott, és eltűnődött, alkalmas-e a pillanat, hogy leperegjen előtte az élete. Vagy ha nem is az egész élete, a gothami pályafutása minimum. Magával szemben nem szokása a szarkazmus, de úgy érezte most az egyszer megérdemli, ha már képes volt paktumot kötni a Pingvinnel. Akkor nem tűnt annyira rossz ötletnek, mint amilyen valójában volt. Annak az egynek örült, hogy Bullock nem ért még be, hogy közölhesse; ő megmondta.

Oswald már az iroda közepéről lelkesen integetett, mintha a gimis kora óta legjobb haverjához jött volna látogatóba. Jim csak felemelte a kezét és megfogadta, hogy kellő higgadtsággal fogja kezelni, bármi is jön.
– Drága barátom! – kezdett bele Oswald a bájcsevejbe, amint Jim asztalához ért. Jim csak dünnyögött valami nem túl szívélyes köszönésfélét az orra alatt.
Oswald kivételesen kertelés nélkül a közepébe vágott.
– Egy csók.
Jim nem volt benne biztos, hogy jól hallotta, amit hallott. Előre dőlt az asztalának támaszkodva.
– Mi? – Cobblepot társaságában mindig is nehezen tartotta meg a jólszituáltságát, de azért ennél egy fokkal jobban szokott menni.
– Egy csók. Tőled, nekem, nagyjából egy percig – fecsegett Oswald, felhúzott vállakkal, mint egy szégyenlős kisfiú, akit éppen feleltet a tanár. Csak éppen a vigyor továbbra sem olvadt le az arcáról. – Csábíts el!
Jim kétségbeesetten pásztázta végig tekintetével az asztalát, olyan tárgyat keresve, amivel fejbe vághatná magát – vagy esetleg Oswaldot –, hogy megbizonyosodjon róla, ébren van-e, vagy csak valami bizarr álomba került. Elég sokat forgolódott már álmatlan éjszakáin azon pörgő aggyal, hogy Oswald milyen szívességgel fog előrukkolni egy szép napon, de ez még túltett azon is, hogy ölje meg Falcone-t.
– Nem is akarok itt tovább alkalmatlankodni, ha végeztél, gyere a klubbomba – mosolygott Oswald a fejét ingatva.
– Mit akarsz? – bukott ki Jimből, aztán körbekapta a fejét, mert lehet, hogy ez túl hangosra sikeredett.
Általában csak Nygma mellett érezte magát lassú felfogásúnak, de most egyszerűen nem akart összeállni a fejében, hogy miről beszél a Pingvin.
Oswald a szemét forgatta, és rosszallóan összeszorította ajkait. Jim keze ökölbe szorult. Mindig rossz rézése támadt ettől a dívás szemforgatástól. Hát még Oswald következő szavaitól milyen rossz érzése támadt…
– Több konkrétumot nem mondok, hol maradna akkor a romantika?
Jim szavakat keresett, bár örült volna, ha egyáltalán használható gondolatokat talál. Nem akart még egyszer egy „Mi van?” jellegű kérdéssel előrukkolni, más viszont nem igen jutott az eszébe.
– További jó munkát, aztán várlak! – intett Oswald szinte kielégült mosollyal. Mire Jim valamennyire észbekapott, már billegett is lefelé a lépcsőn.
– Várj! – iramodott utána a nyomozó. Megint csak a „Mi van?” zakatolt a fejében, különböző mértékben hisztérikus hangsúlyozásokkal. Igyekezett a legjobb tehetsége szerint átfogalmazni. – Mire megy ki ez az egész?
– Jobb lesz ez kettesben – bólogatott Oswald, és mélységes együttérzése kifejezéseként megveregette Jim felkarját.
Harvey éppen ekkor futott be. Jimhez hasonlóan ő sem viszonozta Oswald rá villantott mosolyát és szívélyes üdvözletét.

– Mit kért? – kérdezte Harvey őszinte aggodalommal, miután kettesben maradtak Jimmel.
Jimnek már a nyelve hegyén volt, hogy kifakadjon; a Pingvin azért jött, hogy lesmárolja.
Végül inkább megtartotta magának.
– Semmit – mondta.
Ez sem volt jobb válasz. Sőt, valószínűleg Harveyt egyelőre jobban megnyugtatta volna a smárolós verzió.
– Na, ne kímélj, mekkora szarba kerültél?
– Nem azért jött. Még.
– Akkor mit akart?
– Bosszantani – bökte ki Jim.
– De elmondod, ha kiderül, mi a francot akar – szögezte le Harvey.
– Persze. Persze… – dünnyögte Jim, majd magára erőltetett egy mű mosolyt.

Mindenre tudott koncentrálni, csak a munkára nem. Ritka alkalom.
Ennek semmi értelme.
Csók.
Mi van?
Egy csók.
Ez hülyeség.

Órákig tartott, mire ezeken túlvergődött és eljutott valami egészen elfogadható magyarázatig.
Semmi értelme… Hacsak…
Ez valami kód... Igen! Kód!
Igen. Az lesz.
– Arra vonatkozólag, hogy Cobblepot milyen szívességet fog tőle kérni a klubban.
Arra utalhat, hogy valami olyan, amit nagyon nem akar majd megtenni. Egyértelmű, hogy kitől kinek, valószínűleg egy perces meló, de nagy jelentőséggel bír és még a módszer is nagyon fontos. Hát persze! – Jim egy csapásra nagyon idiótának érezte magát, amiért konkrét csókra gondolt. Már az járt a fejében, hogy megkérdezi Harveyt, hogy pontosan mire vonatkozik Gotham alvilágában a csók kifejezés, mert eddig még nem találkozott vele. Inkább nem akarta magát leégetni. Délután úgyis kiderül, bármilyen borzalom is legyen.


*


– Mondd! – állt meg Jim karba font kézzel Oswald előtt. Még korán volt, alig lézengtek a klubban, csak a színpadot takarították, italokat leltárazták.
– De hát már mondtam! – pislogott Oswald értetlenül csillogó szemekkel.
– Konkrétabban – morogta Jim miközben helyet foglalt Oswalddal szemben.
– A részleteket rád bízom, tényleg – mosolygott szégyenlősen.
Most Jimen volt a szemforgatás ideje, csak ő dühösen fújtatott is hozzá.
– Hagyd ezt a baromságot, mondd meg nyíltan, mi a francot akarsz tőlem!
– Azért egy csókot nehéz ennél jobban kategorizálni, nem? – ámuldozott Oswald, majd újra sunyi mosolyra váltott. – A te szád az enyémre, és a minimum egy perchez ragaszkodom.
Kínos másodpercekig tartó csönd. Illetve csak Jimnek volt kínos, aki már nem tudta hova csűrni-csavarni a csók dolgot.
– Te most komolyan…? – szűrte a fogai közül és kínjában a plafonra bámult.
– Tudom, azt figyelembe véve, hogy én az életemet kockáztattam azért az információért, amiért az égvilágon semmi használhatót nem kaptam, egy csók igazán csekélység, de hát… Barátok közt mindig elfér egy kis engedékenység – ingatta a fejét Oswald mosolyogva. – Tudod, hogy van ez.
Nem, Jim nem tudta. Halvány fogalma sem volt arról, hogy mi a francba keveredett. Korrupció, hazugság, árulás, gyilkosság… Ilyesmi szívességekre számított, nem pedig… Hát erre. Mégis ki kérne szívességbe csókot?
– Azt akarod, hogy csókoljalak meg – végre nem kérdés volt Jimtől, hanem kijelentés. Még nem teljesen magabiztos, de legalább egy tippnek megtette.
– Igen! – csapta össze a tenyerét Oswald túláradó lelkesedéssel, majd összekulcsolt ujjaira támasztotta az állát.
– Miért? – kérdezte Jim nyersen.
– Úgy volt, hogy nincsenek kérdések. Már így is túl vagy a tízediken is – dorgálta le Oswald. – Na, de ne itt és most csináljuk, azért én sem lelkesednék, ha például Butch tudod… – hajolt előre bizalmaskodva. – Túl sokat látna. Holnap délután anyám nem lesz otthon, kártyázni megy a barátnőivel, ilyenkor csak hajnalban ér haza. Miénk az egész ház! – dőlt hátra elégedetten.
Jim próbálta nyomozóhoz méltóan összeszedni magát, de nagyon nehezére esett miközben Cobblepot úgy viselkedett, mint egy felpörgött kamasz fiú, aki titkos bulit akar szervezni otthon, amíg az anyja távol van. Nem pedig úgy, mint egy huszonéves srác, akinek van egy saját rohadt klubja.
Jim felnevetett.
– Nem foglak megcsókolni – a végén gúnyosan horkantott.
– Nem? – Oswald jól láthatóan nagyon komoly sértésnek vette Jim előbbi bejelentését.
– Nem.
– Hát jó – sóhajtott Oswald nagyon-nagyon csalódottan. – Biztos találok majd valami mást. Csak tudod, kellemeset a hasznossal, gondoltam örülni fogsz neki, ha egy ilyen aprósággal el is felejthetjük ezt az egész tartozás dolgot.
Oswald egész lényéről lerítt, hogy Jim olyan mélységesen a lelkébe tiport, hogy következő a találkozásukra valami igazán borzalmassal fog előállni. Minimum csecsemőket kell áldoznia.
Jim gyorsan újra mérlegelte a helyzetet.
– Annyival törlesztem az adóságom, hogy megcsókollak – mondta, inkább magának, mint Oswaldnak.
– Ugye, hogy remekül hangzik? – a vérig sértettségnek már nyoma sem volt, Oswald lelkesen ficánkolt ültében. – Erre igyunk! – biccentett nyájasan a bárpult felé.
– Nem iszom – morogta Jim és felállt az asztaltól.
– Már mész is? – biggyesztette le az ajkát Oswald színpadiasan. Igazából Oswald még levegőt is színpadiasan vesz, pláne Jim jelenlétében. – De holnap gyere, amint végeztél! Várni foglak!
Jim számára ez jelenleg felért egy halálos fenyegetéssel.

Nem lehet csak egy csók – zakatolt Jim fejében miközben hazafelé baktatott.
Ennek semmi értelme – ez a mondat reggel óta nem volt hajlandó elszabadulni a fejéből.
Csapda. De melyik része?
Csók.
Cobblepottal.
Oké, Cobblepot meleg.
– Ennek azért nem kellett volna olyan nagy sokként érnie Jimet. Valahol azért mindig lappangott benne a gondolat, csak hát sosem az érdekelte, hogy kihez vonzódik a srác, hanem hogy milyen szart kavar már megint.

Az egy dolog, hogy meleg, de miért akarja, hogy pont ő megcsókolja? Miért ez a szívesség? Tényleg borzasztó nagy segítségére volt, és csak egy csókot kér érte? Persze, esze ágában sem volt megcsókolnia Cobblepotot, na de akkor is. Számtalan tényleg borzalmasabb dolgot kérhetett volna cserébe. Vagy ez valami perverz ügy? Trófeákként gyűjti, hogy kivel csókolózott már? Azért ez elég elcseszett. Ha megcsókolja, az már… Fúj, nem. De van más választása? Nincs. Ez gyerekes! Örülnie kéne, hogy ennyivel megússza. De nem úszhatja meg ennyivel. Tehát, ha megcsinálja, HA megteszi, az megcsalásnak számít? Szólnia kéne Leslie-nek? És ezt hogy lehet tálalni? Leslie talán csak nevetne. Igen, valószínűleg csak nevetne ezen az egész idióta szituáción. Vagy nem. Mi lenne abban szórakoztató, ha az újdonsült barátodnak egy csókkal kéne meghálálni egy szívességet alvilági ügyekben?
Jim nem gondolta volna, hogy a következő kapcsolatában ő lesz az, aki azonos neművel csókolózik.

Ezen az egészen az sem segített, hogy randija volt este Leslie-vel. Jim darabjaira volt esve, de nem mesélte el a nőnek, hogy mi a gond. Majd utána, ha már nincs mit tenni.
A vacsora közbe hívták a GCPD-től, de Jim kinyomta. Nem egy gyakran előforduló dolog az életében, de most már aztán tényleg hagyják békén. Nem sokáig bírta, tíz perc múlva felhívta Harveyt, hogy nem volt-e valami nagy gáz. Harvey megnyugtatta, hogy csak valami hülyeség miatt rángatták volna be, de Nygmával ketten már megoldották, és még csak meg sem ölte a kölyköt közben, úgyhogy Jim élvezheti az estét.
Nem igazán jött össze neki, nehéz volt úgy csókolózni, hogy ne jusson eszébe, milyen képtelen idiótaságot kértek tőle.

*


– Balhé volt Thomkinssal? – vonta föl a szemöldökét Harvey másnap reggel.
Jim határozottan nem volt topformában.
– Mi?
– Éppen a szalvétádat írtad alá a papírok helyett. Balhézott a csaj?
– Nem, dehogy – legyintett Jim és a szemetesbe dobta a szignózott szalvétát.
– Barbara?
Jim megrázta a fejét.
– Másik nő?
– Nem.
– Másik pasi?
Jim önkéntelenül is kihúzta magát a széken, amiről szerencséjére Harvey nem azt vette le, hogy fején találta a szöget, hanem hogy Jim kifejezetten morcos és még annyira sem veszi a poénokat, mint máskor. Úgyhogy inkább békén hagyta.

A nap folyamán munka helyett hosszas töprengések során Jim arra jutott, hogy meg van az esélye, hogy Cobblepot fel akarja venni a csókot, amivel így zsarolhatja a továbbiakban. Ebben legalább látott némi értelmet. A másik opciónak már kevésbé, de nem hagyhatta figyelmen kívül azt sem. Amióta megmentette Cobblepot életét, a srácnak néha voltak igen érdekes megnyilvánulásai a barátságról. Sőt, ahányszor csak találkozott, mindig volt valami furcsa megjegyzése. Amikor Jim, ezen morfondírozott mindig ott lyukadt ki, hogy igazából már jóval korábban észre kellett volna vennie, hogy Cobblepot rá van kattanva. Hogy nem szúrta ki a szemét? Mindig azt gondolta, hogy szimplán egy sunyi kis görény, azért nyájaskodik folyton. Na de ha egyszer egy sunyi kis görény?

Az átnéznivaló akták helyett azzal ütötte el az időt, hogy foghíjas személyiségrajzokat tákolt össze Oswaldról. Persze minden tízedik percben mentálisan fejbe vágta magát, hogy egy rohadt csók miatt nem kéne ennyire kiborulnia, csak egy csók, aztán annyi. Végeztek. Itt aztán mindig képbe jött, hogy na de mi van, ha fel akarja venni?
Jim azon kapta magát, hogy már alig várja, hogy szabaduljon a GCPD-től. Túl akart lenni az egészen.

*


Kopogott.
Átvillant az agyán, hogy csak legyen Cobblepoton ruha.
Megnyugodott, mikor Oswald teljes harci díszben, szépséges szmokingban invitálta beljebb.
– Inni? – bájologott Oswald.
– Csak legyünk rajta túl, rendben? – morogta Jim és arra gondolt, hogy nem kéne-e most gyorsan megcsókolnia, aztán eltűnni a francba.
De, határozottan ezt kellett volna tennie, ugyanis a szalonban meglátta a kanapé elé felállított kameraállványt a kis üveges dohányzóasztal tetején.
– Nem veheted föl – közölte.
– Dehogynem. Ez a legkevesebb, valami emlékem csak maradjon erről a csodálatos pillanatról!
– Ki van zárva.
– Nem adom oda senkinek, esküszöm – méltatlankodott Oswald feltartott kezekkel. – Amúgy sem vagy egy filmsztár, hogy nagy keletje legyen kiszivárgott meleg csókoknak.
– Mire kell, ha nem zsarolásra?
– Emlékbe, hányszor mondjam még el, drága Jim? – hunyorgott Oswald huncutul.
Akkor tényleg valami trófeás dolog. Tényleg perverz. Kikről lehetnek még videói? Meg milyen videói? Nem, ebbe inkább nem akart Jim belegondolni. Ha ez lehetséges, most még jobban undorodott Cobblepottól. Meg azért jó nagy adag szánalmat is érzett.
– Nem volt szó felvételről – próbálkozott még egy kicsit.
– Arról viszont szó volt, hogy nem lesznek kérdéseid és már így is borzasztóan engedékeny voltam – újabb rosszalló szemmeresztgetés. – És még mindig elmehetsz, nem fogok rád mászni, vagy ilyenek. Az azért elég kiábrándító lenne, lássuk be – tette hozzá.
És maradna az adósság – gondolta Jim.
– Én is kérem a felvételt – adta fel végül.
– Ó! – csillantak fel Oswald szemei.
– Nem hiszem, hogy a te hírneveden sokat lendítene, ha kikerülne.
– Oké. Így teljesen igazságos! – emelte fel a kezeit Oswald aztán lehuppant a kanapéra és megveregette maga mellett a párnát. Olyan izgatott volt, hogy még az átlagosnál is jobban izgett-mozgott. Jim megpróbált higgadtan helyet foglalni ahelyett, hogy megfojtaná. Oswald szembe fordult vele és maga alá húzta az egyik lábát. A viselkedése arra a lányra emlékeztette Jimet, akivel még alsóban csókolózott egy felelsz vagy mersz játék során. Nagyjából az a lány nézett így rá, mintha a főnyereményt pörgették volna ki neki.
– Csókoltál már pasit? – kérdezte Oswald izgatottan.
– Nem.
– Én sem! – vigyorgott.
Így mégsem valószínű a perverz trófeagyűjtögetős ügy.
– És nőt? – kérdezte Jim gúnyosan. Kis híján azt is hozzátette, hogy „De anyád nem számít!”.
Oswald szája sarka így is éppen elég morcosan megvonaglott.
Felállt a kanapéról és bekapcsolta a kamerát, majd visszafészkelődött Jim mellé. Olyan közel hajtolt, hogy Jimet megcsapta a mentolos csokoládé illata. Jim gyomra görcsbe rándult. Cobblepot még ennek a kedvencének is utána járt. Pedig egyáltalán nem hangoztatta senkinek, hogy szereti. Talán csak az anyja tudja, hogy ezzel mindig le lehet venni a lábáról. És amúgy is, igazán rég evett már. Mikor is?
Egy más szituációban nagyon-nagyon megkívánt volna egy mentolos-csokis bombont.
Így is érezte, hogy összefut a nyál a szájában. Oswald egyre közeledett, Jim pedig nem tudta eldönteni, hogy mi a jobb, ha becsukja a szemét, vagy sem. Sosem tervezte, hogy premier plánban csodálhassa Oswald izgatottan rezgő szempilláit.
Oswald megnyomott egy gombot az asztalra helyezett digitális karórán, ami egy halk pittyenéssel jelezte, hogy indul a visszaszámlálás.
Ez nevetséges! – morgott magában Jim.

Oswald Jim szájához nyomta az ajkait. Jim pedig rádöbbent, hogy egy perc nagyon-nagyon hosszú idő. És fogalma sem volt, hány tábla mentolos csokit kellett megenni Oswaldnak, hogy tömény mentolos csoki íze legyen. Már az is átfutott az agyán, hogy a vursliban hagymás hotdog után közel sem ilyen jó ízű egy csók. Ez még nagyjából a harmadik másodpercben történt és Jim ezeknek a gondolatainak semmi jelét nem adta, igazából csak ült, mint egy faszent. Már az óvódások is csókabb csókot produkálnának a homokozóban, mint amit most ő nyújtott.
Úgy a tízedik másodpercben Oswald durcásan nyöszörgő hangot hallatva elhúzódott tőle. Felpattant, idegesen a combjára csapott és a kamerához nyúlt.
– Még csak meg sem próbálod! – méltatlankodott. – Nem hogy erőfeszítést nem tettél, de még csak a csók tényét sem vagy hajlandó elfogadni! James Gordonról azt gondolná az ember, hogy jobban betartja az ígéreteit, főleg ha csak egy ilyen apróságról van szó!
Még sértetten dünnyögött valamit, amíg a kamera felvevőgombjával babrált, de Jim nem figyelt rá. Ő is felpattant a kanapéról, megragadta Oswald karját, olyan erősen hogy a lendülettől Oswald kis híján átesett a dohányzó asztalon. A kameraállvány felborult, a kamera hangos koccanással landolt az üveglapon. Oswaldnak Jim karjaiba kapaszkodva sikerült visszanyernie az egyensúlyát. A következő pillanatban Jim ujjaival közrefogta Oswald orcáját, magához húzta, és keményen szájon csókolta. Közel sem volt ugyan egy perc, viszont annál hevesebb és mentolos csoki ízűbb.

– Megkaptad, amit akartál, cukorfalat – dörmögte Jim és eltaszította magától Oswaldot. Még ebben is volt valami szenvedélyes, pedig Jim eredetileg nem annak szánta a dolgot.
– Még többet is! – vigyorgott Oswald boldogan és mielőtt Jim még messzebb lökdöshette volna magától, egy gyors puszit nyomott a detektív ajkaira.
– Maradsz még egy italra?
– Végeztünk – közölte Jim és kiviharzott a lakásból.
Igyekezett megbirkózni a ténnyel, hogy tagadhatatlanul ez volt élete legjóízűbb csókja.

*


Jimet másnap reggel egy CD és egy tábla mentolos csokoládé várta az asztalán. Jim arcából azonnal kiszökött a vér, amint meglátta.
– Mondtam én, hogy nő van a dologban – pillantott Harvey a CD-re, amin az átlátszó tokban jól látszott a Jim felirat, az I betűre biggyesztett szívecskével.
„Én nem mondom el senkinek, ha te sem!” – állt nyomtatott betűkkel a CD tokjába becsúsztatott apró papír fecnin.
– Jó cucc! – kacsintott Harvey.
Más esetben Jim még el is gondolkodott volna, hogy társa esetleg tényleg belenézett a dolgaiba, de egészen biztos volt benne, hogy Harvey közel sem így viselkedne, ha látta volna, hogy Oswald Cobblepottal smárol. Valószínűleg katatón állapotban kuporgott volna egy sarokban.
– Kattant a csaj – mondta Jim lazán.
– Melyik volt?
– Csak gimiből. Pár napra szállt meg Gothamben. – Utált hazudni, de meggyőzte magát, hogy ez most Harvey lelki békéjét is szolgálja.
– Ó, az exek – bólogatott Harvey megértően.
– Ja. Szereted? – lökte át Harvey-nek a csokit. Úgy érezte, jó ideig rá sem bír nézni mentolos csokira. Sőt, rosszabb esetben minden mentolos dologról Oswald fog eszébe jutni.
Új fogkrémet kell vennie, de sürgősen.
– Nem, kösz – intett Harvey.

*


Jim otthon ötször körbenézett, hogy biztos nincs-e sehol senki, Catnek sem éppen most jutott eszébe besurranni, vagy bármi.
Berakta a CD-t a lejátszóba. Nem volt felkészülve rá, amit látni fog. Nem az a kínos, csóknak nem nevezhető, néhány másodperc volt rajta, amíg egymás mellett ültek a kanapén. És nagyon nem abból az állásból, ahol az a kamera volt, ami aztán felborult.
Ez a kamera bizony mindent fölvett. Persze a lényegtelen szerencsétlenkedés le volt vágva az elejéről.
Ez a pár másodperces snitt úgy nézett ki, mintha egy szappanoperából vágták volna ki. Egy meleg szappanoperából. Heves, kis híján asztalt feldöntő csók, aztán feldúlt elviharzás. És a romantikus fílingen Jim „Végeztünk” zárása sem segített.
Jim a tenyerébe temette az arcát. Nagyon nem így tervezte a dolgot. Igazából nem tervezte sehogy, de így pláne nem. Amikor elkapta Oswaldot, abban a pillanatban tudta, hogy vagy behúz neki egy isteneset, vagy pontot tesz az egész szívesség dolog végére. Az utóbbit választotta. Csak éppen a felvételt visszanézve nem is tűnt olyan rövidnek az a csók, mint amilyennek érezte. Már arra gyanakodott, hogy le lett lassítva, de ennek semmi egyéb jelét nem látta. Sőt, nagyon is hevesnek látszott az a csók.
Sosem nézte még magát, ahogy csókolózik, és nem is így tervezte a szembesülést.
Túlságosan szenvedélyes volt, így ránézésből eléggé felér egy megcsalással.
Beszéde lesz Leslie-vel.

*


Oswald elégedetten ücsörgött a klubban, szórakozottan pörgetve egy CD-t az ujján. Nem is foglalkozott vele, mit produkált a csúnyácska énekesnő valami gyenge sztriptízzel kombinálva. Úgysem veszi fel.
Az elégedettségének az adott okot, hogy újabb sikeres napokat tudhatott maga mögött, amivel néhány hétre megint elintézte a szinte már biztonsággal kecsegető kényelmet a klubbal kapcsolatban. Nem élte bele magát túlságosan, de azért megengedte magának a pillanatnyi megelégedést.

Don Falcone csak annyit kért tőle – inkább parancs volt az, mint kérés –, hogy terelje el James Gordon figyelmét néhány napra, amíg a Don elintéz pár kifejezetten nem legális dolgot Arkhammel kapcsolatban. Amivel az égvilágon senki sem törődne, kivéve persze Gordon nyomozót, akit lehetetlen megvesztegetni. Oswaldnak erről más volt a véleménye, de inkább megtartotta magának, viszont elfogadta a rá háruló munkát. Nem mintha tehetett volna mást, de azért azt sem mondhatjuk, hogy irtózott a feladattól, hogy imádott nyomozója figyelmét kell elterelnie.

Oswald elég sok lehetőséget mérlegelt figyelemelterelést illetően. Barbara megölést, Leslie megölését, vagy csak simán elrablását, Bullockot belekeverni valami jó kis zűrbe… De az ilyesmit hamar elevette, mert Jim felhúzva csak még éberebb minden apróságra. Valami más kellett.
Az ötlet a doktornő elrablásából eredt, hiszen Jim szinte már nevetségesen rejtegeti mindenki elől a kapcsolatukat.
A romantikus kapcsolatok amúgy is jól láthatóan összezavarták Jimet, egyik kapcsolatból ki, másikba be, némileg kizökkentették a világmegmentő nyomozó szerepéből.
Ó, és a csókra, meg bármiféle nyilvános testi érintkezésre kifejezetten érzékeny volt a nyomozó. Még a randikon is figyelte, hogy nincs-e a közelben munkatársa. Egyszerűen nem szerette idegenek előtt mutogatni a romantikus oldalát. Ebben benne volt az, hogy félti az aktuális kedvesét, nehogy bajba keveredjen, na meg a túlzott romantika rontott volna a kemény zsaru imázsán, de mindezek mellett Jim egyszerűen csak olyan természetű, aki jobban szereti az ilyesmit privátban intézni. Igazi romantikus alkat, akinek egy csók nagyon is sokat jelent. Ez is olyan tulajdonsága volt Jimnek, amit Oswald imádott benne.
A doktornő mellett más nő szóba sem jöhetett Jim érzelmi világának megbolygatását illetően. Ha Oswald a legprofibb színésznőt béreli fel, az is meggebedhetett volna, mire egy mosolyt kicsikart volna Jimből.

Oswaldnak nem kellett sokat agyalnia, mire magát találta a legmegfelelőbb személynek arra, hogy megpiszkálja amúgy is szeretett nyomozója komfortzónáját, így minden más apróságról elterelve a figyelmét. Ami azt illeti, azonnal magára gondolt, de azért még utána mérlegelte a helyzetet, nehogy túlságosan elfogult legyen.

A figyelemelterelési terv viszont nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is tökéletesnek bizonyult. És Oswald sokkal jobban élvezte, mint bármilyen elrablást vagy vérengzést. A videóra ugyan nem lett volna feltétlenül szükség, de az ilyesmi mindig jól jön később, ha már egy jó kis szívességet ellőtt. Összességében persze megint magát érezte előnyben. Jim ráadásul kegyetlenül jól csókol.

9 megjegyzés:

  1. Na jóóóó. Jóó. Elmész te a búsba hallod.
    Ahogy már mondtam, a Gobblepot nem az én műfajom, de se Oswald tinirajongását, se a kémiájukat nem tudom (és nem is akarom) letagadni, és amit te összeboronáltál ebből a kettőből, az rettentően tetszett. Sok olyan szófordulatod és poénod van, ami láthatóan csak a tiéd, a stílusod szerves részét képezik és bevallom, nagyon meghaltam rajtuk.
    És a vége is. A végén lett istenigazán gothami.
    Nagyon örülök, hogy megírtad és megosztottad a csoportban. ;uu;

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *teljesen elolvadt, de azért próbálja magát összekanalazni egy válasz erejéig*
      Aaaaaannyira örülök, hogy tetszett, így, nem Gobblepot fan létedre. :D
      És annak is örülök, hogy még humorom is értékeled. Vagy mi ez nekem.
      Na jó, nem nagyon sikerült magam ennél jobban összekanalazni, szóval úgy összességében köszi! :3

      Törlés
  2. El kell,h mondjam,nem ismerem a filmet,még csak nem is hallottam róla....szóval teljesen ismeretlenül olvastam ezt a ficket....és....IMÁDTAM!!!! EGYSZERŰEN FANTASZTIKUS!!! Érzéki,vad,és vicces....egyszerűen tökéletes!!!!! >.< *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából egy sorozat, és ha van időd rá, mindenképpen nézd!!! :D
      Szerintem tetszene neked, legalábbis abból következtetve, hogy Adamet meg a többieket is bírod. :)
      Egyébként örülök, hogy az alap ismerete nélkül is tetszett. :) Fura lehet azért így olvasni, úgyhogy néééézddd! ;)

      Törlés
  3. Nem vagyok Gobblepot shipper, én sem, de ez nagyon szórakoztató volt. Köszönet érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj de virul a fejem, hogy a nem Gobblepot lelketeket is elszórakoztatta! ^^

      Törlés
  4. Rendben,elnézést,sorozat,helyesbítek.....és amilyen jól meg van írva,persze,h tetszik.:D Igen,így kicsit furcsa,de csak még nagyobb kedvet csinál ahhoz,h megnézzem.:D Megmondanád a teljes címét?:$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gotham a címe. :) http://www.imdb.com/title/tt3749900/?ref_=nv_sr_1
      (Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni, azért nagy románcokra ne számíts benne ;D)

      Törlés
  5. Rendben,köszönöm szépen,nem is baj,talán csak elrontanák.:D ;)

    VálaszTörlés

Wattpad