29/4.nap: Hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni

Üdv tündér virágszálaim, újra itt vagyok, essünk neki megint ennek a 29 napos kihívás ügynek! Szerintem továbbra se lesz minden nap új bejegyzése ebben a témában, mert szeretnék ezeken kívül is bőven pofázni. Remélem nem baj… Ha meg mégis akkor essetek nekem, én már alig várom! 

Hat dolog, ami nélkül nem tudok élni. Akárhogy is nézem, hat dolgot nehezen fogok tudni felsorolni, de azért vágjunk bele!
Vér.
Mondhatnék most még néhány szentimentális dolgot, de nem vagyok olyan hangulatomban. Aztán magamat ismerve írás közben lehet, hogy megjön hozzá a kedvem. (Így is történt…)
Vér, vér, és vér. Minden más nélkül képes vagyok túlélni bármit. Kivéve, ha huzamosabb ideig vagyok napsugárzásnak kitéve, de ez más kérdés.
Na meg... ha jobban belegondolok, vér nélkül is kihúzom akár jó néhány évig. A vér nem magához a létezésemhez kell, hanem a létezésem minőségének javításához, tehát... nincs szükségem semmihez, hogy életben maradjak. Ez van gyerekek, elgondolkodva a dolgon, eléggé lehangoló. Éppen ezért keresek magamnak mindig valami jó kis kihívást, hogy ne kezdjek el azon tépelődni, hogy "jajj de rossz nekem", nincs szükségem semmire, értelmetlen a létezésem. Ezen a gondolaton továbbhaladva kihívások és kalandok nélkül nem lennék képes élni, ha nem pusztán a testi funkciókat nevezzük "életnek". És akkor már ide tartozik a szerelem és a szex is, a barátaim, Priscilla, az imádott hugicám...
Csak tudjátok ez így mind szép és jó, és máris kilyukadtunk a szentimentális dolgoknál, csak basszus, ez így egyáltalán nem igaz. Priscilla nélkül is simán folytatni tudom a létezésem, igaz, kegyetlenül fájdalmasan, de mégis megy. Ez egy külön történet, talán hamarosan elmesélem nektek. (Mindig csak ígérgetek, mi?) Még jobb lenne, hogyha Priscillát rá tudnám venni, hogy beszéljen róla, mert az ő szemszögéből még érdekesebb lehet a sztori, de egyelőre nekem se mesél róla. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez így elolvasva elég lehangolónak tűnik. Az embereken annyi mindent tudnak írni, kezdve onnan, hogy a kutyám, vagy a mobiltelefonom… Ja, most jut eszembe, azért anyámat és apát ki ne hagyjam a sorból ! Nem tudom, ez most a kutyáról vagy a mobilról jutott eszembe…
Öröklét ide vagy oda, nélkülük nem születtem volna meg, az biztos, akármennyire is elviselhetetlen néha az anyám. Néha? Mindig. Úgysem fogja soha olvasni ezt a blogot, úgyhogy nyugodtan kibeszélhetem. Mélységesen lenézi az összes emberi találmányt, meg bármit, ami az emberekkel kapcsolatos, úgyhogy szerintem arra is magasról szarna, ha valami csoda folytán megnyílna egy dimenzió kapu a mi és a ti világotok között. Azt említettem már, hogy ő is vámpír? Hát, most említem. Vámpír. És olyan fajta, akivel még véletlenül se akarjatok találkozni, mert az a találkozás olyan lenni, mint amikor a vasárnapi ebédnél szeletelni kezditek a frissen megismert rántott húst.
No lám csak, össze is gyűlt az a hat! (Mindenki számolja úgy, ahogy szeretné.) Nem tudom. miért állok először mindig negatívan az ilyen „gyűjtögetős” témákhoz. Megy ez, mint a karikacsapás!
Nem véletlenül vagyok tökéletes.