29/7.nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?

Van aki nem szokott olvasni? Milyen kérdés már ez? Vagy nálatok még mindig elterjed az analfabétizmus? Azt hittem ehhez már elég fejlettek vagytok. Másrészt meg ha nem tudnék, hogy olvasnám el a kérdést? Vagy valaki felolvasná nekem? Mókás.
Oké, persze egy kérdés elolvasása még nem számít szokásnak. Szóval, röviden és tömören: igen, szoktam olvasni.

Egyik kedvenc könyvem Fighalrd Ěrnels: A narinnok éneke.
Legalábbis valahogy így írják, nincs néhány olyan karakter a billentyűzeten amire szükség lenne, de azt hiszem ez lényegtelen, mivel sem a szerzőt, sem pedig a címszereplőket nem ismeritek. Ez egy amolyan filozófiai mű, ami a létezésünk kérdéseit, többek közt a vámpírok kialakulását boncolgatja. Jól hangzik mi? Én is így gondolom. A nagy része természetesen inkább csak amolyan sztorizgatásokbó áll, de azért kellemes olvasmány. Persze még az előtt íródott, hogy felfedtük volna az emberek előtt a létezésünket. Még jobban hangzik, igaz? Most tényleg szeretnétek, ha ilyen... komolyabb hangvételű témákról is írnék, nem csak laza kis bejegyzéseket? Majd még meglátom. Előfordulhat hogy egyszer kedvem szottyan megosztani veletek egész fajom világrajöttének történetét. Ez persze nem lenne sokkal mélyre hatóbb mint nálatok az evolúció és ilyesfélék.

Nagy kedvenc még Sophie Dentel-től A halottasház macskái című remekmű, valamint most kezdtem el olvasni Jehloum Wirram-tól egy jó kis sci-fit különböző világok témájában.
Most komolyan, nektek eddig mennyire volt érdekes ez a bejegyzés? Gondolom semennyire, mert fogalmatok sincs, hogy miről zagyválok. Mint amikor eleinte én mindenhol ilyenekkel találtam szembe magam, hogy "Gyűrűk Ura" meg "Harry Potter" mint népolvasmány... Az előbbiből megnéztem már a filmet, hát... érdekes. Igazából nem teljesen értem, hogy mi a szarért kellett okvetlenül gyalogolni azzal a rohadt gyűrűvel, na de mindegy. Talán egyszer az olvasásra is rászánom magam. A tini varázslók téma egyelőre a legkevésbé sem izgat, de talán majd abba is belenézek.

Na, de hogy azért említsek valami könyvet tőletek is, Daniel Keyes-től volt szerencsém két művet is elolvasni, Az ötödik Sally-t, és a Virágot Algernonnak című művet, igazából nem tudom eldönteni, melyik tetszett jobban, a személyiségzavaros témáját illetően talán inkább Sally, viszont az Alegernon elgondolkodtatóbb volt, az emberi viselkedés szempontjából.
Meg Stephen Kinggel ismerkedem, de egyelőre nem tudom még semmiről sem kinyilvánítani, hogy "kedvenc".
Szerintem erre a témára még vissza fogok térni mondjuk néhány hónap múlva, amire nagyobb ismeretségre teszek szert a a témában.