20

My Vampire Romance - 1. fejezet

Posted in
Hét óra tájt járhatott az idő, amikor a stadion elé értem. Lucy most nem jött velem, azt isten tudja miért, pedig odáig meg vissza van ezért a tini bandáért.
Gondosan beburkolóztam a bokámig érő, fekete bőrdzsekimbe, az arcom elé egy sálat tekertem, magamhoz vettem még a kedvenc cilinderem, és az ilyen eseményekre elmaradhatatlan fekete napszemüveget. Mindezekre természetesen azért volt szükség, hogy megóvjam magam a nap ártó sugaraitól. Nem lenne túl praktikus, ha a sorban álló csapat tini végignézhetné, ahogy finoman fogalmazva lángra lobbanok.
Mosolyogva konstatáltam, hogy egyáltalán nem lógok ki a környezetből, mert szinte mindenki talpig feketében volt, érdekesebbnél érdekesebb kiegészítőkkel. Kifejezetten bírom mostanában a tinik stílusát. Ez rengeteg halálfej meg vér viccesen passzol a serdülők világfájdalmához.
Leültem egy a bejárathoz egész közeli, árnyas betonfalra, és onnan figyeltem a népet. A levegő tele volt izgatottsággal, őrömmel, na meg persze várakozással. Én saját magamon ezekből csak a várakozást tapasztaltam.
Elővettem a cigim és rágyújtottam. Sok hatása ugyan nincs rám, de ilyen rövidebb, eseménytelen pillanatok kitöltésére tökéletesen megfelel.

Egy csapat tizenéves kis csitri vihorászott nem messze tőlem, és közben lopva rám sandítottak. Aztán még hangosabban röhögcséltek.
Az volt a témájuk, hogy pont úgy nézek ki, mint egy cigiző vámpír. Mennyire találó!
Ahogy elnézegettem a kiscsajokat, megéheztem.
Gyorsan meggyőztem magam, hogy túl sokan vannak, és különben is, még érkezés előtt rendesen bezabáltam. Ennek ellenére is nagy volt a kísértés. Félrehívnám, mondjuk azt a kis vöröst a többiektől, aztán... Nem, nem! Másra tartogasd az étvágyad!

Feleslegesen egyébként sem szeretek gyilkolászni. Oké, most inkább nem jövök a paraszt vakítással, ez ha úgy vesszük, egy másik történet, szóval: imádok gyilkolni. Minden formában, és bármilyen mennyiségben, minél inkább tocsog a vérben és a szenvedésben, annál élvezetesebb! Egy szadista, kéjgyilkos, perverz állat vagyok. Csak néha jól titkolom. Meglepően jól. Ezt ne felejtsétek el, bármi is történjen, rendben? Én szóltam drágaságaim! Néha szeretem elhallgatni a dolgot, de most igazán kegyes voltam.
De alapvetően bírom az embereket. Egyéntől függ, hogy mennyi ideig.

Végre elkezdték beereszteni a tömeget. Ment a tökölés. Motozás, jegyellenőrzés, stb. Jegy? Az meg minek. Úgy slisszoltam be jegy nélkül, és három késsel, hogy észre sem vettek. Na persze teleportálással könnyű. Igazság szerint azt is megtehettem volna, hogy kihagyom a tini-nyájjal várakozós közjátékot, de az ilyen együtteses akcióimnál mindig szeretem felmérni a közönséget is, úgyhogy nem siettem el a dolgot, az épületben is lézengtem egy sort, mielőtt a dühöngőhöz mentem volna.

Amire beballagtam, az előzenekar már játszott. Nem tetszett. Elkószáltam a backstage felé is, hátha szembejön velem valamelyik bandatag. Csak biztonsági őrökre bukkantam.
Akkor mentem volna be a srácok öltözőjébe, amikor csak akarok. Nem tudom ki, vagy mi elől védik őket gumibottal. Néhány sikoltozó kislány meg akarja majd erőszakolni a bandatagokat, vagy autogram kérés közben véletlenül kinyomják a szemüket a tollal?
Meg is fordult a fejemben, hogy még a buli előtt látogatást teszek az énekesnél, de tartottam magam az eredeti tervhez.
A show után mindig szórakoztatóbb, ez tapasztalat.

Mikor az előzenekar végre levonult a színpadról én is bevetettem magam a tömegbe. Nem volt kedvem túlságosan előre menni, megálltam az ötödik sor környékén, pontosan középen.
Körülöttem már mindenki hisztérikus állapotban volt. Az ilyen rock koncerteken mindig úgy érzem magam, mintha Lucy klónok közé kerültem volna. Azért jövök ennyit Lucyvel, mert ő egy tinédzser testben – és tini aggyal – ragad vámpír leányzó.

Nagyon kíváncsi voltam erre a My Chemical Romance-re. Már a nevük is elszórakoztatott, amikor belegondoltam, milyen lehet egy kémiai románc. Amikor az első fotót megláttam az énekesről, azonnal tudtam, hogy a csinos kis pofijával beírta magát „azok, akiket megdugok” listámra.

Bele is hallgattam néhány számukba, még csak három albumot adtak ki, abból az első konkrétan hallgathatatlanul szar, bár van néhány jópofa dalszöveg, a Vampires Will Never Hurt You például egész testhezálló. A második album kifejezetten szórakoztató, ez a Black Parade pedig, amivel turnéznak, egyszerűen csak unalmas. Számomra legalábbis. Halál, halál. Én már egyszer meghaltam, úgyhogy nem tud megrázni a téma.
De az énekesben, na benne volt valami! Bár lehet, hogy csak a szexi kis csípő mozgása.

Teljesen össze voltam simulva az emberekkel, akik mellettem álltak. Leginkább persze lányok. Mindig imádom a teljesen felajzott fiatalokat magam körül, legyen az fiú, vagy lány.
A vérük pezsgett, szívdobbanásaik betöltötték az egész termet. Azon kaptam magam, hogy a zenét szinte már alig hallom, csak azt az egyenletes pulzálást érzem, és az előttem álló lány hófehér nyakát bámulom, melyen csak úgy gyöngyöztek az izzadságcseppek. Néhány koromfekete hajtincs omlott a vállára.
Nagy a tömeg.
Semmi feltűnést nem keltene. Azt hinnék, hogy egyszerűen elájult.
Nem tudtam, és nem is akartam tovább uralkodni magamon, hirtelen elkaptam a lány derekát. Sikított egyet a lelkem, de semmi figyelmet nem kapott, hiszen sikítoznak itt elegen. Másodpercek alatt oldalra billentettem a fejét (reccs) és máris puha bőrébe mélyesztettem a szemfogaimat. Gyorsan ittam, hogy ne legyek „gyanús”, majd elengedtem a derekát, és lám-lám, már föl is borult a leányzó. Tényleg nem sokat foglalkoztak vele. A biztonságiak kicibálták a tömegből, és gondolom, amikor a sokadik arcára löttyintett víz után sem reagált, kezdett nekik derengeni, hogy nem csak a koncert hevétől alélt el a hölgyemény.

Újra a színpad felé bámultam, és felkacagtam, amikor meghallottam annak a számnak az első hangjait, amiért jöttem. Nem meglepő módon a Vampires Will Never Hurt You. Hát az a kislány tudna mesélni!
Átverekedtem magam a tömegen (nem volt nehéz, tekintve egy fejlett vámpír és néhány fiatal erőviszonyait). Teljesen előre mentem, és a kordonnak támaszkodtam. Kényelmesen elhelyezkedtem, ehhez csak „néhány” lányt kellett arrébb lökdösni. Egész jó kis pogót csináltam magam köré.
Rákönyököltem a kordonra és neki is láttam a tervem megvalósításának.
Na? Vajon mikor fog kiszúrni az izzadságtól lucskos énekes? Általában szembeötlő jelenség vagyok, ahogy az őrjöngő emberek között meglehetősen ridegen támaszkodom, és bámulom a színpadot. Na meg ehhez még hozzáadva egy kis vámpír-erőt, tuti a siker.
És igen! Észrevett.
Az első reakciója a „Hát ez meg?” volt. Továbbra is ugyan úgy meredtem rá, és követtem a szememmel a mozgását.
Újra rám pillantott. Kíváncsi lett a drága.
Sejtelmes vigyorra húztam a szám.
Gerard Way pupillája egy pillanatra meglepetten kitágult, majd a „Jó ég, ez a buzi kiszúrt magának!” gondolat suhan át a fejében.
Már nem azért, de kikérem magamnak a buzi jelzőt. Csak azért, mert copfba van fogva a hajam? Meleg, vagy homoszexuális! És egyébként meg nem vagyok az. Kac-kac. Nem kell nekem mindent elhinni. Megvagyok én a csajokkal… is. Bár ez az utóbbi időkben... Na mindegy. Senkit sem érdekel a magánéletem. Még.
Viszont az, hogy kiszúrtam magamnak, az teljesen tökéletes meglátás a részéről. De még hogy kiszúrtalak! Ó, bébi, ha te azt tudnád... Nem énekelnél ilyen nyugodtan karószúrásról az biztos. Mondjuk most már nem is volt olyan nyugodt.
Kismilliószor lopva rám sandított. Nyugi, itt vagyok még, nem fogok eltűnni!
Amikor a szám vége fele újra rám pillantott, kivillantottam neki a szemfogaim. Összerezzent. Mennyire aranyos!
Az már kevésbé tetszett, amikor meggyőzte magát, hogy tuti nem is igaziak a fogaim.

Innentől kezdve már ott elől maradtam, és szüntelenül bámultam Gerard Wayt. Csodálom, hogy hogy tud így az előadásra koncentrálni. Ügyes gyerek.

A gondolataiból nem sok mindent lehetett kiolvasni, mert elég nagy kavarodás volt odabent. Teljesen a koncerttel volt elfoglalva, és a legjobb formáját akarta hozni, ez persze a legtöbb ilyen koncerten alap dolog.
Már egy kicsit kezdtem is unni magam, amikor az alacsony, gitáros csávó elég feltűnően közeledni kezdett a kis kiszemeltemhez.
Jött a kislányok hergelése. Olyan csókcsatába kezdtek a színpadon, hogy egészen megjött a kedvem nekem is, hogy felpattanjak hozzájuk.
A csókjelenetük végén egy pillanatra találkozott a tekintetem a mélynövésű sráccal, de az ő reakciója csak egy „Jujj” volt.

A koncert végeztével természetesen követtem őket, ahogy leballagtak a színpadról.
– Gee! – kiáltott fel az alacsony srác, és az énekes mellé ugrált. – Láttad azt a hapsit?
– Melyiket?
– Amelyik úgy stírölt téged, hogy majd kiesett a szeme!
– Ja...
– Egyre jobb rajongóink vannak – nevetett a banda elképesztően göndör hajú tagja. Nőn ilyen hajzat még fétisemnek is mondható lenne, de pasin nem igazán vonz.
– Még jó, hogy minden homi Gee-t pécézi ki – vigyorgott egy másik tag, akinek sem a haja, sem a termete nem volt kirívó, viszont azt megtudtam, hogy az énekes testvére.
– De te ugye engem szereeetsz? – akaszkodott az alacsony (akit amúgy Franknek hívnak) Gerard nyakába és adott egy cuppanós puszit az arcára.
– Aha – bólintott komoran Gerard.
Igazán lehetne egy kicsit kedvesebb... bár ő még nem tudja, hogy talán értékelnie kéne még azt, hogy beszélgethet a barátaival.
– Mi bajod van már? – engedte el Frank Gerardot.
– Semmi. Megyek elszívok egy szálat – közölte Gerard és már el is indul az egyik hátsó kijárat felé.
Ó, még hogy semmi! Rajtam jár az esze. Nem, nem az érzelmi hova kötődésem miatt, sokkal inkább a szemfogaim gyanús mérete gondolkodtatta.
Tök rendes, hogy csak úgy önkánt feltálalja magát nekem. Az volt eddig a legnagyobb problémám, hogy hogyan fogom elcsalni a többiektől. Hát így már tiszta sor.

A léptei visszhangoztak a kihalt folyosón. Jó kis horrorfilmbe illő jelenet. A gyanútlan áldozat az ajtó felé ballag, és érzi, hogy valaki követi. Hátra néz, de nincs ott senki. Mekkora klisé, mégis mindig tuti siker!

Jobban szeretek pasikra vadászni, mint nőkre. Izgalmasabb. A srácoknak sokkal érdekesebbek a reakcióik. A csajok sikítoznak, és a nagy rész még az előtt elájul, hogy a nyakát kitörhetném.
Viszont a pasik! Az a legszórakoztatóbb, amikor valaki harcolni is próbál. Teljesen esélytelenül küzd az életéért. Rém vicces tud lenni.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy Gerard hogy fog viselkedni.
Nyúl a kijárat kilincs felé, ééés... az ajtó zárva volt. Micsoda véletlen.
– Kurva életbe – motyogta idegesen, visszafordult, tett egy lépést, és jé, lekapcsolódtak a villanyok a folyosón.
– Mi a... – morogta.
Hopp, egy égősor felkapcsolódik, éppen hogy bevilágítja a folyosót. Higgyétek el, az ilyesmivel mindig tarolni lehet. Gerard szitkozódva kapta körbe a fejét. A semmiből előtte termettem, olyan közel hozzá, hogy az orrunk összeért.
– A rohadt életbe! – kiabált, és hátrahőkölt.
– Mr. Way – szólítottam meg viszonylag hangosan. A megszólítás mindig fontos. Azért döntöttem a Mr. Way mellett, mert az ilyesmi mindig ad egy bizonyos kezdőlöketet a beszélgetésnek. Csak nem fogok odaállítani elé, hogy „Csá Gee!”. Bár annak is meglenne a maga romantikája.
Gerard rögtön felismert, hogy én bámultam egész koncerten, és az arca érdekes színt öltött. Valahol a zöld és a vörös között.
– Öh... Jó estét... – felelte leplezett zavarodottsággal. Megjegyzem tényleg elég jól leplezte.
– Nekem csodálatos este. Nagyon tetszett a koncert – mondtam kimérten.
– Örülök – húzta erőltetett mosolyra a száját. Kilépett előlem, tett volna egy lépést előre, és búcsúzásképpen fölemelte a jobbját, hogy intsen, de én megfogtam a kézfejét és elmosolyodtam. Egy olyan tipikus buzis mosoly volt. Direkt. Had zavarodjon össze még jobban.
Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejében, és nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Egyrészt újra a hegyes fogaim körül tekeregtek a gondolatai, másrészt pedig egy elborult elméjű rajongónak könyvelt el.
Végül kirántotta a kezét az ujjaim közül, vetett rám egy szúrós pillantást, és elindult. Most a karja után kaptam, és visszarántottam:
– Egy autogramot kaphatok?
Abban a reményben, hogy talán leszállok róla, ha belefirkant abba a noteszbe, amit elé tolok, bólintott. Aláírta, és felnézett rám.
– Köszönöm – mondtam, és olyan nagyra nyitottam a szám, hogy kényelmesen megszemlélhesse a fogaim.
Gerard szája is kinyílt egy picikét, és nézett egy pár pillanatig, majd megint menni készült.
Most nem cicóztam, szó szerint rávetettem magam, a mellkasánál átfogtam és a fülébe suttogtam:
– Éhes vagyok!
– Anyád! – vágott gyomorszájon. Egy cseppet sem fájt, de meglepődtem. Ezek szerint Gerard is hadakozó típus. Nyam! Így még jobb lesz.
– Anyám már több ezer éve nem él, úgyhogy lécci ne szidd – vicsorogtam, és egy kis illúzióval a szemem is átállítottam „vámpír üzemmódba”. Igazából ennek a szivárványhártya elvörösödésnek, pupilla beszűkülésnek semmi haszna nincs, de az emberek kajálják az efféle kis trükköket.
És most jön a kedvenc részem. Gerard elkezdett félni. Nincs jobb a félelemnél. Teljesen feltölti az embert... vagyis engem. Mindig hadilábon állok az általános alannyal.
Még nem rettegett, de egyre szaporábban vert a szíve.
Megpróbálta magát kivergődni szorító karjaim közül. Na, ezt szeretem a pasikba! Nem visítozik, nem ordít, nem csíp, nem harap, csak üt és vergődik. Vagyis ütne, de nem tud.
Az ember gyerekkorában mindig azzal jönnek, hogy „ne játssz az étellel!”. Nem is nagyon játszottam, úgyhogy most élem ki magam.
Egyik kezemmel elengedtem a mellkasát, és jó alaposan letapogattam a szerszámát.
Ettől „kicsit” kiakadt. Ritkán díjazzák az ilyesmit a férfiak.
– Szerintem ne kiabálj segítségét, mert ha idejönnek a haverjaid, a szemed előtt fog az összes szép lassú kínhalát halni – suttogtam amikor Gerard nagyon erősen azon kezdett ez gondolkodni, hogy mindjárt ordít egyet.
Jól döntött. Ordítás helyett, csak egy nagyot nyelt, és még hevesebben vert a szíve.
Oké, mondjuk lehet, hogy az én szívem is hevesebben verne, ha egy állat már közel egy perce a farkamat szorongatná.
– Tényleg vámpír vagyok – mondtam, mikor kételkedni kezdett.
– Na jó, ha ez kell a boldogságodhoz... – vettem le a kezem a férfiasságáról.
– Mit akarsz tőlem te vadbarom? – szólalt meg végre, újabb óriásit nyelve.
– Szerinted a vámpírok mit szoktak akarni az ártatlan kisfiúcskáktól? – vicsorogtam.
– Menj a picsába!
– Most mi van? Nem izgalmas egy vámpírral dumálgatni? Ne mondd, hogy nem akartál még találkozni eggyel, mert úgyis tudom, hogy hazudsz!
Gerard egyre jobban mocorgott, én pedig meguntam, hogy tartanom kell őt. Na jó, játsszunk tovább. Kicsit enyhítettem a szorításon, hogy Gerard ki tudjon szabadulni. Egy pillanatot sem tétovázott, elrohant. Hagytam, hadd fusson egy kicsit, aztán elé ugrottam, és most elölről zártam a karjaimba:
– Megvagy! – nevettem föl. – Nem kell félni, nem bánt a bácsi csak megharapdál! – vigyorogtam.
Eszméletlenül édes, rémült kissrác képet vágott. El sem hiszem, hogy leszámítva a vámpír létemet, még fiatalabb is lennék ennél a férfinél.

Közelebb húzódtam hozzá, egyik kezemmel hátrafogtam a két csuklóját, másik kezemmel pedig elsimítottam a nyakához érő hullámos, sötétbarna tincseket, és végighúztam körmeimet a nyakán. Azonnal libabőrös lett.
Kinyitottam a szám, közel hajoltam a nyakához és valami egészen meglepő dolog történt. Eddig úgy remegett, hogy majd kiugrott a kicsi szíve a helyéről, de most már egyenletesen szuszogott.
Már azt hittem egy pillanatra, hogy elájult, de persze ez nem lehetett, hiszen teljesen stabilan állt a lábán. Félbehagytam az eddigi műveletem. Gondolatolvasás nélkül semmit sem lehetett róla leolvasni az arcáról. Nem néztem volna ki a srácból, hogy erre képes.
– Nem félsz? – csusszant ki a számon a kérdés.
– Kéne? – suttogta halkan. És nyugodtan. Na nézzenek oda, miből lesz a cserebogár! Elrontja itt a játékom. Vagy éppen ezzel teszi érdekessé?
– Hát, végül is csak másodperceken belül kiszívom a véredet, utána pedig magamévá teszlek. De lehet, hogy inkább fordítva.
A falhoz nyomtam, és széttéptem a mellkasán az ingét, a térdemet pedig a lába közé nyomtam.
– Oh bébi... – nyögtem a fülébe.
Megint lüktet az egész teste a félelmétől. Vagy nem csak a félelemtől. Lehet, hogy mindig ilyen halál közeli élményről álmodozott a kis rock sztár?
Igen, minden bizonnyal. Az én testem pedig a vágytól lüketett, főleg ágyék-tájékon.
– Vámpírt csinálsz belőlem vagy... vagy megölsz? – suttogta, amikor megint a nyaka felé közeledtem.
Válasz helyett végignyaltam a nyakát. Ő behunyta a szemét és összeszorította a fogait. Rátapasztottam az ajkaim a bőrére, majd jó erősen kiszívtam a nyakát. Nem a vérét. Csak úgy, mint ahogy poénból a srácok a szerelmük nyakát szokták szívogatni. Óvatos voltam, hogy a fogaim még véletlenül se sértsék föl a bőrét.
Mikor eltávolodtam a nyakától, én már fulladoztam az elfojtott röhögéstől, és ő is kezdte kapizsgálni, hogy itt valami nem stimmel.
– M… most mi van? – tátogta.
– Vampires will never hurt you – susogtam a fülébe, adtam az arcára egy puszit, és olyan gyorsan távoztam előle, hogy neki úgy tűnjön, köddé váltam.

Kezdődhet a játék!

20 megjegyzés:

  1. Még mindig szeretem...szó se róla, szeretsz teljesen ellentétesen cselekedni, mint ahogy azt elvárnák :)
    Eszembe jutott, hogy milyen lett volna, ha az elején a tervhez tartod magad. - na nekem ezért sem szabad soha írásba kezdenem, már az első pár oldal után kinyírnám az egyik főszereplőt :) -
    A vámpíroknak a szaglása is lényegesen jobb, mint az embereknek?
    Lucy egy született vámpír ugye...és mégsem fejlődik? Vagy olyan lassan, hogy néhány száz év csak néhány nap az életében?

    VálaszTörlés
  2. Adam!
    Hogy állíthatsz olyat,hogy"Senkit sem érdekel a magánéletem".Ezt megcáfolom!Engem igen is érdekel,de nem mondasz soha semmit nekem,pedig érdekel a magánéleted.Nagyon is!!!Köszi a zene tippeket már leszedtem és mindjárt hallgatom őket.
    A másik amit írni akartam az az volt,hogy ha elém ugrasz tűhegyes szemfogakkal vagy akárki más valószínűleg azt csinálom mint Lizzynél,Jackesnél és Thonynál.Röhögőgörcsben összecsuklok és te csak néznél egy hatalmasat mondván"ez megőrűlt".Az ízlésed pedig kiváló télleg jól nézet/néz ki Gee.Aranyos pasi a maga módján,bár én akkor is téged választanálak hóhéromnak(ő úgysem ölne meg mert emberbarát).
    Lia majd írd meg a számokat mert már alig várom őket.Tisztára bezsongok a várakozástól.Millió csók nektek! :D
    Raven nagyon gyűlöl?

    VálaszTörlés
  3. @Aysha:
    "Eszembe jutott, hogy milyen lett volna, ha az elején a tervhez tartod magad."
    Nem szokásom ilyen "mi lett volna, ha..." dolgokon gondolkodni, de Ravennel kapcsolatban néha mégis elragad a hév... Elgondolkodtató, hogy ha vajon ott, nálam meghal, az lett-e volna bármiféle befolyással a ti világotokra.

    "A vámpíroknak a szaglása is lényegesen jobb, mint az embereknek?"
    Igen.

    "Lucy egy született vámpír ugye...és mégsem fejlődik? Vagy olyan lassan, hogy néhány száz év csak néhány nap az életében?"
    Egy ideje teljesen megállt a fejlődésben... vagyis úgy tűnik. Biztosan persze nem állíthatjuk, mert lehet, hogy néhány ezer év múlva továbbfejlődik. XD

    @Heydi:
    Heydi, annyira drága vagy! ;)
    Már majdnem megkérdeztem, hogy hol írtam olyat, hogy senkit sem érdekel a magánéletem. Egy kis szarkazmus. ;)
    Amúgy ja. Raven nem szívlel téged. :D

    VálaszTörlés
  4. Adam én bemásoltam amit írtál szal egy szavad sem lehet. ;)
    Ravent én sem csipázom annyira,de a hangját nagyon!
    Liától még mindig várom a tippeket és remélem mihamarabb tudom majd hallgatni a számokat.Amikor Lia testét használod megváltozik a hangja?Kíváncsi lennék a tiédre és ezért kérdezem.Gondolom neki is mint mindanyiunknak mikor egy démont engedünk a testünkbe.Én Azazel függő lettem.Imádom.Te mennyire hasonlítasz rá?Nézz utána a neten! :)

    VálaszTörlés
  5. "Amikor Lia testét használod megváltozik a hangja?"
    Volt már, hogy azt mondták, kicsit mélyebb lett. De amúgy nem számottevő. Szóval filmbe illő démon-hangról szó sincs. Pedig vicces lenne.

    Utána néztem, érdekesnek tűnik a "hapsi"... :D

    VálaszTörlés
  6. Adam,ez a leírás sokkal jobb,ebben legalább vannak vicces momentumok,ismét szétröhögtem magam rajta.XD

    VálaszTörlés
  7. Látod Adam én imádom azokat a pasikat akik után döglenek a nők/pasik! XD

    VálaszTörlés
  8. Tetszik ez a bejegyzéés, jó kis mókának igérkezhetett XD
    http://www.youtube.com/watch?v=TBOeytLaCYY ez egy szerintem jó szám hallgasd meg :) a cime találó legalábbis :)

    VálaszTörlés
  9. @Mizantróp:
    Örülök, hogy érezhető a változás! ;)

    @Haydi:
    Igen, feltűnt... :D

    @Emily:
    Akkor még nem tudtam, hogy milyen következményei lesznek a dolognak...
    A zene nem rossz, az énekhangtól nem vagyok oda (bár azon azért néztem egyet, hogy tud hörögni), mindenesetre az ilyen ferdeszemű kis lányosfiúk meghozzák az étvágyamat. :D

    VálaszTörlés
  10. Megnéztem az Emily linkjét :D Nekem a zene sem tetszik, lehet, hogy csak a hangja miatt, de az énekesről valahogy nekem is pont az jutott eszembe, hogy szívesen belekóstolnék, ha smink nélkül is így nézne ki. Persze picit másként, mint Te Adam :) Jó nézegetni.
    Azt pedig azért kérdeztem, hogy a szaglásod is sokkal jobb e, mint a miénk, mert belegondoltam, hogy mennyi erő kellhet ahhoz, hogy egy koncerten részt vegyél. Egyrészt az őrült nagy zaj, a fények, és a szagok. Vagy egyáltalán nem zavaró? Sok időbe telik megtanulni kezelni?

    VálaszTörlés
  11. Ó, azért amire a technika erősítőkkel meg mindennel olyan szintre fejlődött, mint mondjuk felétek manapság, addigra volt időm bőven megszokni a hangos zajokat. :D
    Amúgy egyáltalán nem zavaró. Inkább külön élvezetes. Persze erről ahányan vagyunk, annyiképpen vélekedünk.

    VálaszTörlés
  12. Hogy érted hogy "külön élvezetes"?Mert nem halják meg annak az illetőnek a sikítását akinek kiszívod a vérét mondjuk egy lánynak?

    VálaszTörlés
  13. Úgy értem, hogy jó érzés. XD
    Amúgy meg miért ne hallanák meg? Már ha nem fogom be rendesen a száját, meg nem viszem elég messze... :D

    VálaszTörlés
  14. Szia Adam!
    Elolvastam ezt a kis koncertes történeted hmmm megérte kihagyni azt a kis csaj csapatot jól elszórakozgattál szerencsétlennel a végén :D
    Ja és Emily egész tűrhető ez a szám szerintem, a cím tényleg találó :)

    Üdv Alex

    VálaszTörlés
  15. Akkor még nem tudtam, hogy milyen következményei lesznek a dolognak... ezt mire értetted Adam?
    Ja és Emily egész tűrhető ez a szám szerintem, a cím tényleg találó :) - Köszi Alex :D
    Van még ilyen demon-os zene amit imádok :) Ez kicsit érzékibb! Talán több embernek bejön ez!
    http://www.youtube.com/watch?v=LqI78S14Wgg&list=PL2ikYVd5YhWbLNUqcO9O7_BJ1HTHWHsQ0

    VálaszTörlés
  16. Emily igen ez egy valóban jó szám :) tényleg érzékibb és valószínű, hogy könnyebben emészthető másoknak is :)

    VálaszTörlés
  17. Igen örülök, hogy bejön :D

    VálaszTörlés
  18. @Emily, ha nem érted, mire értem, akkor nem spoilerezek! ;)
    Hát, akkor én már az inkább az előző számra szavazok. :D De azért ez is hallgatható.

    VálaszTörlés
  19. @Alex:
    A szórakozás a lételemem! ;) Ezek szerint téged is szórakoztatott a történet, aminek örülök!

    VálaszTörlés
  20. Igen valóban szórakoztatott :) és ennél jobb életcél mint a szórakozás nem is lehetne

    VálaszTörlés

Wattpad