7

Vár minket egy új világ! (4.rész) - Hívogat az elmebaj

Posted in ,
Kihasználva, hogy a vérem serkentő hatása dolgozik a kicsi hollóban, gyorsan megpróbáltam valamit hadoválni a "világ utazásról".
 - Andor nekem még annó azt mondta, hogy észlelni lehet valami kaput, mondjuk ebből én semmit sem vettem észre, de ha neked lesz valami ilyesmi, akkor az is jó. - igaz, Andor sok mindent mondott, amiből az ég világon semmit sem tapasztaltam, de reméltem, hogy valami ilyen misztikusnak tűnő baromsággal fenn tudom tartani Raven figyelmét.
 - Oké. Látom… magam… Azt hiszem. - sóhajtott lehunyt szemekkel. Úgy feküdt az óriási francia ágyamon, mintha egy koporsóba lenne begyömöszölve - De az is lehet, hogy ez a te emléked. Nem tudom. Honnan tudjam?
 - Csak várj! - vontam meg a vállam, és törökülésbe felhúztam a lábam.
 - Nem tudom. - pattant fel a szemhéja idegesen - Honnan tudjam, hogy mi van odaát, és mi az, ami csak az agyam szüleménye?
 - Érzed a különbséget nem? – próbálkoztam a lehető legflegmábban, hogy még véletlenül se szúrjon neki szemet, hogy ezzel a kérdéssel nem számoltam. Oké, talán nem ártott volna egy csöppet körültekintőbbnek lennem mielőtt bedobom őt a "mély vízbe", de a precíz tervezgetés nem az én asztalom.
 - Mi a különbség? - firtatta, mint valami született filozófus- Honnan tudom, hogy ott vagyok, vagy csak képzelem amit látok? - ült fel hirtelen, az arca pedig sugárzott a diadaltól.
Megvakartam a nyakam. Hiba volt, Raven azonnal fellelkesült:
 - Adam, te… biztos nem csak képzelődsz? Tudod, mint mondjuk amikor alkot valamit az ember, és látja maga előtt.
Ó, hogy egyem meg azt az elba... szóval aranyos kis művész fejét!
 - De! Majdnem ugyan olyan! - sóhajtottam - Csak tudod, hogy valóság. Egy másik világ. És létezik. Fizikailag.
 - Honnan tudod?
Rávághattam volna, hogy Andortól, de az lett volna jelen helyzetemben a legnagyobb baromság. Pedig végeredményben igaz.
 - Jajj cica, ne szórakozz már! Érezted, nem?
 - De az csak olyan, mint egy álom. - forgatta a szemeit.
 - Olyan, de nem álom! - vágtam rá, megpróbálva visszatornászni magam a vezető pozíciómba.
 - Miért vagy ebben olyan biztos?
 - Ha belemászol a testébe, te is biztos leszel!
 - Mi van, ha csak agyadra ment a nagy öröklét, és ezért kitaláltál magadnak egy világot, ahol az emberek még szabadok, hogy újra szórakozhass velük?
Be kell valljam, ez logikus lehetőségnek tűnt. Az akkori helyzetemben túlságosan is logikusnak.
 - Ó igen, és beszélgetni is tudok velük? - vigyorodtam el, azt remélve, hogy ezzel kicsit aláásom Raven hirtelen jött, túlságosan is találó elméletét.
 - Lehet, hogy az elmebetegség a vámpíroknál is kiüt. - csacsogta Raven, magához képest túl vidáman - Na nem mintha te alapból nem lennél elmebeteg. Adam, gondolkozz egy kicsit!
 - Ehh… - szorítottam össze az ajkaim, miközben próbáltam elűzni a fejemből azt a csábító gondolatot, hogy TÉNYLEG megbolondultam. Raven nem segítette a dolgot:
 - Te csak szimplán hibbant vagy!
 - Azt hiszem valaki sokat ivott a véremből. - fontam össze a karjaimat magam előtt.
 - Én meg azt hiszem, hogy valaki becsavarodott! – röhögött. Mennyire nem áll jól neki ez a nagy vidámság...
 - Igen, és pont azt találom ki, hogy én egy csaj agyában fészkeljek? Akkor már kitaláltam volna magamnak egy testet is! - amint kimondtam, már tudtam is Raven válaszát és még csak gondolatolvasásra sem volt szükségem.
 - Így biztos nagyobb a kihívás. Saját magadnak! Mi lenne abban a nagy szám, ha ugyan azt eljátszanád, mint itt? Tiszta sor. Már nem bírod elviselni ami itt van, ezt mindenki tudja, úgyhogy kitaláltál magadnak egy kellemes, emberektől hemzsegő világot.
 - És blogolni azt tudok, mi?
 - És hol az a blog?
Kezdtem magam komolyan hülyén érezni, de nyugi, most már jól vagyok. 60%-ig biztos vagyok benne, hogy nem csak én találtalak ki titeket meg mindent. Amúgy biztosak vagytok benne, hogy léteztek?
 - Hát ott! - sóhajtottam újra, tudva, hogy ezzel semmi értelmeset nem mondtam - És ezt le fogom írni, és olvasni fogják! Hús vér emberek! Amint átjutsz, te is olvashatod, ígérem! Már ha megtanulsz magyarul.
 - Mi gyurul?
 - Az egy nyelv cica, itt is volt egy hasonló, csak már kihalt pár éve. - nem volt kedvem a nyelvészetről diskurálni. Igazából most sincs.
 - Élénk a fantáziád. - húzta el a száját - És mesélj, mi van még ott? Rózsaszín az ég, és beszélnek az állatok?
 - Máskor jobban meggondolom, hogy kapsz-e a véremből. - mosolyogtam. Élveztem a helyzetet, hogy Gerard végre nem csak egy üres bábként funkcionál, hanem még beszélgetni is lehet vele, sőt, vitatkozni.
 - Édes, hogy még egy csajt is kitalálsz magadnak. Ezek szerint a tudatalattid azt diktálja, hogy a nők érdekelnek jobban.
 - Valóban jó a fantáziám.
 - Annyira azért nem. Túl sok a hasonlóság nem gondolod? Egyáltalán van valami különbség?
 - Kiadtatok egy plusz retkes albumot. - vágtam rá.
 - Igen? És, milyen?
 - Szar. Mint a többi.
 - Koncepció vagy ilyesmi?
 - Nyávogsz.
 - És miről szól az album? - faggatott tovább, én pedig kénytelen voltam belátni, hogy közel sem ástam magam elég mélyre nálatok Gerard és Chem ügyben.
 - Miről szól? Faszom tudja. Gizi a szakértő, szerintem jobban tudja, mint ott te magad. Vagy mi.
 - A képzelt barátnőd.
 - Igen, a képzelt barátnőm. - nem tértem ki rá, hogy ha már itt tartunk akkor még csak arról álmodozom, hogy "képzelt barátnő" - Amúgy mit tudom én, színes ruhákban lövöldöztök, lázadtok valami agymosó rendszer ellen, meg sivatag, meg mittom én...
 - Hát ez aztán nagyon eredeti.
 - Nekem mondod? Szerintem is szar.
 - Akkor találj ki jobbat.
 - Most komolyan abba a hitbe ringatod magad, hogy az egész az én agyam szüleménye? Ha elmúlik a vérem hatása, fogsz te még bőgni!
 - Adam, ez igazából egy totálisan emberi reakció. Menekülsz a valóságból, ezért kitalálsz egyet! - nevetett.
 - Aha.
 - Annyi az egész, hogy… mondjuk esetemben, szeretném, ha minden olyan lenne, mint mielőtt találkoztunk, akkor fogom magam, és… mondjuk legyen egy világ, ahol az emberek nyertek a Hollerstrom-i lázadás után.
 - Ez nem fantázia, ez baromság.
 - Az is lehetne, hogy te élsz boldogan, erre még nem gondoltál? Ó, bocsánat, a nagy és tökéletes Adamnek ez már nem az igazi kihívás!
 - Figyelj, momentán nem érdekel a baromságod, át akarsz jönni, vagy sem? - hazudtam, valójában érdekelt a baromsága, évekig el tudtam volna még hallgatni, csak az átpasszírozása előbbre való volt.
 - A te agyadba soha.
 - Figyelj… Andor is igazat ad nekem. Márpedig ő nem az a kamuzós fajta.
 - Nem? Ha jól tudom, nem az első alkalom, hogy Andor kibaszik veled csak a nővéred kedvéért.
Nagy önmegtartóztatásra volt szükségem, hogy ne ugorjak azon nyomban Pris vagy Andor nyakának, de ha most zaklatottan eltűnök, azzal olyan örömet szerzek Ravennek, amilyet semmi mással nem tudnék.
Az pedig sajnos már más kérdés, hogy bőven van ráció abban amit hadovál, mert a mi kockafejű kis tudósunk elég sok mindent képes azért megtenni, hogy elnyerje Pris kegyeit, és a szoknyája alá kukkanthasson.
 - Viszont ha nekem van igazam, és az az egész Föld nem csak az én agyam szüleménye, akkor kihagyod a lehetőséget, hogy mindent jóra fordíts.
 - De az egész csak a te agyad szüleménye. - erősködött
Így utólag visszagondolva egy idióta vagyok, amiért ebbe az egész vitába belementem, de akkor és ott hihetetlenül felhúzott a gondolat, hogy esetleg tényleg csak én vagyok hibbant. Ez pedig, amin már említettem, túlságosan magával ragadó volt.
Ha a ti világotok csak az én agyam szüleménye lenne, akkor be kéne látom, hogy képtelen vagyok elviselni az öröklétet, ami azzal lenne egyenlő, hogy megszegem a magamnak tett legnagyobb fogadalmat. Nem, nem az a lényege, hogy nem találok ki más világokat. Csak mindig úgy hittem, hogy ép elmével fogom tengetni az öröklétet.

A saját elmémben ugyan nem voltam már teljesen biztos, viszont arra továbbra is megesküdtem volna, hogy Raven még mindig odáig van az ötletért, hogy világokat lehet utazni, csak rohadtul élvezte a helyzetét, hogy engem elbizonytalaníthat. Jelenleg igazat is kellett adnom az elégedettségének.
Össze kéne hoznom Ravent bárkivel aki szeretné, hogy megmagyarázzam a létezésem, és akkor tökéletesen el tudnának csevegni arról, hogy ki a valóságos, és ki nem.

7 megjegyzés:

  1. Hadd játsszam már a sajnálni való vámpírt, akinek drukkolni kell, oké? :P

    VálaszTörlés
  2. Nem mindegy lenne, hogy kitalált, vagy sem, ha egyszer élvezed a dolgot?

    VálaszTörlés
  3. Aysha, erre szól a "hívogat az elmebaj" cím.
    Amúgy meg annyira azért nem lenne mindegy, mert ha Gizit csak kitaláltam volna, akkor ANNYIRA elkeseredett lennék, hogy... áh, igazából tényleg mindegy lenne. Jó játék. xD

    VálaszTörlés
  4. ’Az egy nyelv cica, itt is volt egy hasonló, csak már kihalt pár éve. - nem volt kedvem a nyelvészetről diskurálni. Igazából most sincs.’
    Pedig engem nagyon érdekelne  Mi történt velünk? A legcsodálatosabb nyelv a világon. –jó én elfogult vagyok –
    A Te anyanyelved mi és mennyire vagy otthon a miénkben? ’ Szőke ’ vagyok, így nekem magyarázni kell, szóval.. nem tudom, hogy jól értem-e: A Te világodból, kommunikálsz egy lánnyal, aki leírja azt, amire utasítod…Te tudsz ennyire jól a mi nyelvünkön, vagy ő a Tiéden, vagy a gondolatok szintjén netán ennek semmi jelentősége?

    VálaszTörlés
  5. Délután belebotlottam egy nagyon jó könyvbe: Nagy Bandó András: Isten bikiniben(2010). Nyelvészet+ vallás :-) Nagyon szórakoztató :-)

    VálaszTörlés
  6. "Mi történt velünk? "
    Azért nem 100%-ban "ti" vagytok. Csak hasonló. Ahogy elnéztem ugyan így van ez a legtöbb országgal/nyelvvel, mert például maguk a földrészek is máshogy helyezkednek el, szóval képtelenség lenne, hogy teljes mértékben egyezzen azzal, ami nálatok van. :D

    A nyelves részről meg megpróbálok összehozni egy bejegyzést. ;)
    A könyvajánlót meg köszi! :D

    VálaszTörlés

Wattpad