True Bood - vélemény a 3. évadról

Édeseim, ezt aztán egész gyorsan kivégeztem. Ha így folytatom, mindjárt elfogy az öt évad, aztán olvashatom a könyvet, hogy megtudjam, mi fog történni utána. Na nem, ilyen mélyre azért nem süllyedhetek. De a sorozatot rohadtul élvezem. (Bár úgy érzem a 4. évadról írottakban ez már csak múlt idő lesz...) Igazából tényleg nem tudom miért ragadott magával ennyire, hiszen egy rakás szar az egész, tele baromságokkal, de van benne valami… Talán csak annyi, hogy „jókor volt jó helyen”, és pont erre kaptam rá.

Ne higgyétek el nekem, hogy tetszett ez az évad, mert ha ilyet mondok az csak és kizárólag Russell és Talbot miatt van. Jó, nem csak miattuk. De ők végre olyan vámpírok, akikkel szimpatizálhattam! Én aztán támogattam volna Russell világuralom terveit, az biztos! Amíg pöcsfej Eric csak… szexi volt, és aljas. És imádtam. Oké, próbálom visszafogni magam a gyermeteg rajongásból. Nem, inkább mégsem. Nekem kell Eric! (Időközben megszereztem.) Ó, istenem, amikor Talbottal buzult, hát én sok mindent megadtam volna, hogy ott lehessek. Végre volt valami nézni való. Pedig sosem voltam az a pornó nézős párti, sokkal jobban szeretem művelni a szexet, mint nézni, de ez azért megmozgatta a fantáziámat. A tanulság viszont az, hogy bármit is hoz a jövő, sosem fordítok hátat Ericnek, mert még belém áll… valami. Na nem mintha én szétpukkadnék tőle, mint egy vérrel töltött lufi, de ha emlékeim nem csalnak, nem túl kellemes, ha keresztüldöfnek valamit a hátamon. Várjunk, nem csak elölről szúrtak még át? Arra határozottan emlékszem, hogy kaptam egyszer a szegycsontom alá egy lándzsát, és az átment rajtam, mint forró kés a vajon, de hogy amikor a hátamba nyomtak egy karót az át is áthatolt-e rajtam teljesen, vagy sem, erre most nem mernék megesküdni. Majd megkérdezek egy illetékest.

Tehát, True Blood. Én megmondtam, hogy Sookie egy tündér. Ez így most nem hangzik jól. De tényleg megmondtam. Ettől függetlenül elég röhejes. Már nem azért de lényegében nem ugyan az volt, ami tündéréknél folyt, mint az előző évadban Maryann bulijain, csak éppen napfényes környezetben? Hümm? Nem akarok rohadt tündéreket.
Ja, és várfarkasok. Ezek? Vérfarkasok? Komolyan? Ezek plüsskutyák, nem vérfarkasok. Na nálunk olyan vérfarkasok vannak, hogy abba beledöglenétek! Jó, tény, hogy nincs sok, de akad egy-kettő nagy titokban. Viszont hasonlóképpen a mi szolgálatunkban. Bár erről ők nem nyilatkoznak ilyen kedélyesen. Ők… azért ne tévesszen meg a többes szám, vannak azt hiszem hárman, de szerintem azok hárman egy este alatt lerendeznék a True Blood-os kutyulikat. Nem is különösebben kötött le ez a falkás-beavatásos baromság Alcide-dal meg a csajával.
Russell viszont kétségtelenül jól bánt a farkasokkal. Amúgy tudjátok, hogy nektek ha bármi bajotok is van Russell Edingtonnal, ha úgy érzitek, hogy nem szimpatikus, az csak és kizárólag azért van, mert nem egy jóképű cukipofa vámpír? Higgyétek el, hogyha Russell nem lenne ilyen öregecske testben, már rég mindenki a karjaiba omolt volna! Amúgy én nem hiszem el, hogy tényleg így néz ki. Ez csak valami emberi baromság, hogy a gonoszságot így próbálják kifejezni. Megjegyzem, tökéletes feje van a színésznek hozzá, imádom!
Szerintem az eddigi sztoriban Talbot halála volt az egyetlen igazi drámai pillanat. Egyszerűen gyönyörű volt, és „szívbemarkoló”! Aztán megeshet, hogy csak elfogult vagyok a meleg vámpírokkal szemben, de ahogy Russell siratta Talbotot! Persze, egyrészt ez is a szuper színészi játéknak volt köszönhető, de én majdnem megkönnyeztem. Oké, valójában egyáltalán nem volt sírhatnékom, de valahogy csak át kéne adnom, hogy mennyire tetszett ez a néhány másodperc.
Ó, Eric valakit szex közbe hátba szúrni annyira… fenséges! Ezzel a jelenettel esküszöm nem tudok betelni. Persze, Eric indoka egy rakat szar, ahogy azt Russell is tökéletesen megfogalmazta, azért az, hogy hiányzik apuci meg anyuci, nem éppen egy súlycsoport az „örök szerelemmel”. Szánalmas, hogy ez az egész egy szó szerint EZER éves sérelemre volt a válasz. Könyörgöm… Megint csak emberi dolgok, no comment. De ahogy Eric megállás nélkül forgatja a köpönyeget az gyönyörű… lenne, ha nem lehetne tudni, hogy az egész csak a rohadt kis szőke tünci miatt van. Sookie, mit kéne tennem azért, hogy megdögölj végre?

Tara és Franklin. Franklin is végre egy jó arc, csak senki sem foglalkozik vele! Menjenek a francba, de komolyan… Hogy őszinte legyek, azt hiszem valahol az ő stílusa áll hozzám legközelebb a „szerelemben”. Csak megint mázlim, hogy angyali arcom van, nem pedig krumpliorrom. Emberek… olyan könnyen megtéveszthetőek vagytok, hogy az mindig megmosolyogtat.
Amúgy Tara tényleg szívós. Jól bírja, ilyen asszonyka jól jönne nekem is. Csak ne verje szét a fejem egy buzogánnyal.

Jason… Ez az ember olyan édes, hogy az nem igaz! Valahol jobban vágyom rá, mint Ericre. Mert Ericet egyszer nagyon de nagyon alaposan elintézném, vagy elintéznénk egymást (ez meg is történt…), de Jason! Őt simán befogadnám magamhoz! Olyan célt adnék az életének, hogy percig sem unatkozna! És biztos vagyok benne, hogy még arról is meg tudnám győzni, hogy nem is buziság, ha néha összebújunk. Mmm… Fincsi lenne.

A nagy kedvenc Terry. Rohadtul imádom ezt az embert. Ami furcsa, mert sosem szoktam a „jó” embereket szeretni, de Terry egy nagyon, nagyon érdekes karakter. Komolyan nem tudom, hogy csinálom, hogy totál pozitív, és szétvetik őt az érzelmek, és mégis ennyire megkedveltem.

Jesus! Azért ők is aranyosak voltak Lafayette-tel, meg ez a boszorkányos hókuszpókus is kezd érdekes lenni, gondolom a következő évadban lesz erről bőven. Persze kicsit erőltetettnek érzem, hogy mindig csak bukkannak föl új emberek, és hopp, mindegyiknek valami más képessége van… Dettó ez Jason újdonsült párduc csajával. Visszatérve Jasonre, azt imádom benne még, hogy nem különösebben rinyál sokáig a meghalt csaja miatt.

Sam Fuckin’ Merlotte, el sem hiszem, hogy történt vele valami! Komolyan, nem hittem volna, hogy vele kapcsolatban lesz egy picit is érdekes történetszál, hát mégis összejött! (Azon kívül, amikor álmában smároltak Billel… Ki volt ennek a rendezője? Annyi buzulás volt benne, hogy lassan az én élettörténetemet is le lehetne forgatni. )
Ahogy az anyjáék kihasználták az öccsét, az szuper! Persze kicsinyes, mert ha már van egy fiad, aki BÁRMIVÉ át tud változni, nehogy már a kutyaviadal legyen, amiből a legtöbb pénzhez ehet jutni. Nincs marketing érzékük. Egy idomított zsiráf sokkal inkább megérte volna. Most komolyan, láttatok már idomított zsiráfot? Mekkora pénzt lehetett volna már abból kaszálni!
Végre végre kiderült, hogy Sam is egy elbaszott vadállat. Király! Élvezném, ha végre kibontakozna, és nem csak adná az édibédi kocsmárost. Még a végén meg is szeretném. A testvérgyilkosság azért komoly dolog… lenne.

Ha már gyilkosság, jöjjön Bill. Tényleg megveregetném a fél „szereplőgárda” vállát, hogy gratulálok, végre csináltok is valamit! Ahogy belelökte Ericet a betonba… Megint csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű! Az pedig hogy nem szerelem volt első látásba Sookie iránt, hanem az egész átverés, még egy piros pont! Hát ha még meg is ölte volna ott a furgonban, örömkönnyeket hullatok! Gyerekek, még a végén túl sokatokat meg fogok kedvelni, ami nagy kár, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a következő évadban egytől egyig el lesztek cseszve.

Az is szívmelengető pillanat volt, ahogy Eric szart Szent Godric pofázására. Mit keresett ott egyáltalán? A vámpírok nem rohadt angyalok! Oké, nem tudom feléjük hogy megy, de hogy mifelénk egy se kerül közülünk a mennybe aztán jön vissza szónokolni, az biztos. És különben is, akkor mi az, hogy „igaz halál”? Ezek szerint simán visszajönnek… ez meg ha azt nézzük, ugyan az, amit én csinálok. Szellem vagyok, pofázom.

A legeslegjobb arc eddig egyértelműen Russell Edington! Ő az, aki igazán megpróbált csinálni valamit. Igaz, nem értek egyet a módszerével, fogadni mernék, hogy még jobban meg fogja ezt szívni, ha kimászik a betonból jó párszáz év múlva akár, mert mint ahogy a történelem során is láthattuk (nagyjából azt hiszem ti is), nem így kell leigázni az embereket. Meglepő módon, ha közlöd velük, hogy megeszed a gyerekeiket, nem lesznek valami együttműködők, ha pedig nem együttműködők, hát lássuk be, elég sokan vannak… Na de ez már  egy másik történet.

Úgyhogy ez az évad… Kellemes meglepetés volt az előző kettőhöz képest. Végre nem csak simogatták egymást, hanem volt egy kis cselszövés, és legalább megpróbálták kinyírni a másikat. Persze, jobb lett volna ha sikerült is, de értékelem a szándékukat.
Ezek mellett tetszett még, hogy Eric nem vet meg egy kis ribanckodást a céljai elérésének érdekében.
És lássuk be, végre egy kicsit gonoszak voltak. Amit Russellel tettek, az tényleg gonosz.