29/27.nap: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Posted in 29 napos kihívás
Világutazó.
Oké, belátom, ezt most így elolvasni kicsit tényleg ironikus, de esküszöm, ember gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy elszabaduljak a mi kis falunkból, és megnézni mindent, ami a világban van. Ez olyan romantikus nem? Nekem tetszik.
Persze akkor még elképzelésem sem volt arról, hogy több világ is van, csodaszámba ment volna, ha egyáltalán a megyénkről kijutottam volna, a kontinensről már nem is beszélve... Azt se tudtam, hogy van olyan, hogy másik "kontinens".
Tengert is akkor láttam életemben először, amikor vámpír lettem. Addig nekem minden a falunkból állt, néha esetleg pár barátommal elmerészkedtünk a városba, és már az is szinte sokkoló élmény volt. Elképeszően soknak tűnt akkor az az ember mennyiség. Milyen aranyos és naiv srác voltam, de tényleg. Oké, igazából nem. De az biztos,hogy könnyebben le lehetett nyűgözni az "embertömeggel", mint manapság.
Amúgy igazán kis srác koromban meg nem is engedtek be gyakran a városba, a vicces az, hogy éppen a "sötét erők miatt". Kiskoromban rengeteg mesét hallottam vérivó démonokról, ők voltak a "mumusok", akikkel ijesztgették a kisgyerekeket. Elég elterjedtek voltak akkoriban a vámpíros mendemondák, na nem annyira mint ma felétek, meg valahogy senki se akart rájuk pozitív jellemvonásokat aggatni.
Tehát világutazó akartam lenni. Ez össze is jött, így azt hiszem azon kevesek közé tartozom, akiknek beleteljesült a gyerekkori álmuk. Jajj de büszke vagyok magamra! Juppí. Dehát egy ilyen aranyos kérdésre mi mást lehet adni, mint egy aranyos választ? :P
Ui.: Mivel már felvetődött az a gondolat is, hogy még mindig gyerek vagyok, ebben az esetben a válaszom: minden szeretnék lenni. Tudom, kicsit tág fogalom, de van időm...
Oké, belátom, ezt most így elolvasni kicsit tényleg ironikus, de esküszöm, ember gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy elszabaduljak a mi kis falunkból, és megnézni mindent, ami a világban van. Ez olyan romantikus nem? Nekem tetszik.
Persze akkor még elképzelésem sem volt arról, hogy több világ is van, csodaszámba ment volna, ha egyáltalán a megyénkről kijutottam volna, a kontinensről már nem is beszélve... Azt se tudtam, hogy van olyan, hogy másik "kontinens".
Tengert is akkor láttam életemben először, amikor vámpír lettem. Addig nekem minden a falunkból állt, néha esetleg pár barátommal elmerészkedtünk a városba, és már az is szinte sokkoló élmény volt. Elképeszően soknak tűnt akkor az az ember mennyiség. Milyen aranyos és naiv srác voltam, de tényleg. Oké, igazából nem. De az biztos,hogy könnyebben le lehetett nyűgözni az "embertömeggel", mint manapság.
Amúgy igazán kis srác koromban meg nem is engedtek be gyakran a városba, a vicces az, hogy éppen a "sötét erők miatt". Kiskoromban rengeteg mesét hallottam vérivó démonokról, ők voltak a "mumusok", akikkel ijesztgették a kisgyerekeket. Elég elterjedtek voltak akkoriban a vámpíros mendemondák, na nem annyira mint ma felétek, meg valahogy senki se akart rájuk pozitív jellemvonásokat aggatni.
Tehát világutazó akartam lenni. Ez össze is jött, így azt hiszem azon kevesek közé tartozom, akiknek beleteljesült a gyerekkori álmuk. Jajj de büszke vagyok magamra! Juppí. Dehát egy ilyen aranyos kérdésre mi mást lehet adni, mint egy aranyos választ? :P
Ui.: Mivel már felvetődött az a gondolat is, hogy még mindig gyerek vagyok, ebben az esetben a válaszom: minden szeretnék lenni. Tudom, kicsit tág fogalom, de van időm...
Világutazó..Elképzelem, az aranyos, fénylő szemű kis Adamet, aki a szülőhelye kapuján kívülre kívánkozik..egy olyam született szabad lélek, mit Te, meglepődtem volna, ha mást ír.
VálaszTörlés’ . Elég elterjedtek voltak akkoriban a vámpíros mendemondák, na nem annyira mint ma felétek, meg valahogy senki se akart rájuk pozitív jellemvonásokat aggatni.’ – elhiheted, azokban a történetekben, amiket nekem meséltek gyerekkoromban, abban sem voltak csillámos vámpírok (sötétedés előtt általában mindig haza is értem )
’ Mivel már felvetődött az a gondolat is, hogy még mindig gyerek vagyok, ebben az esetben a válaszom: minden szeretnék lenni. Tudom, kicsit tág fogalom, de van időm..’ - picit irigyellek az idő miatt, nekem jelenleg is ez a legnagyobb problémám. Még most sem tudok egy konkrét dolgot mondani, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni. Annyi minden van, ami érdekel, és annyira különböző dolgok és olyan kevés idő áll rendelkezésemre veled ellentétben Már nagyon ideje lenne ’megállapodnom’ valaminél Szóval igazán szerencsés vagy
"Elképzelem, az aranyos, fénylő szemű kis Adamet, aki a szülőhelye kapuján kívülre kívánkozik.."
VálaszTörlésigen, aztán jött az atyai pofon, hogy ne bámuljam a láthatárt, hanem dolgozzak... XD
"elhiheted, azokban a történetekben, amiket nekem meséltek gyerekkoromban, abban sem voltak csillámos vámpírok"
Szép világ lehetett még! :D
Hát igen, az idő. Örülök, hogy nem vagyok emberi korlátok közé szorítva, az biztos. Na jó, ez momentán pont nem igaz, mert mivel emberi testet használok nagyrészt pl. a blogolásra is, nem mindig arra "kapok" időt, amire éppen szeretném. Azt hiszem ha "tehetném" éjjel nappal csak internetnék. Vicces lenne egy net-függő vámpír.