Avery, Russel, meg nulla időérzék

Na mi a helyzet drágaságaim? Tudom, rendesen leszoktam a két naponta új bejegyzések dologról, ennek egyik oka az, hogy teljesen elvesztettem nálatok az időérzékemet. Meg úgy őszintén szólva nem is érdekel, hogy most egy nap, vagy egy hét, meg ilyesmik. :D De azért igyekszem írogatni, mert a látogatók számából azt látom, hogy azért van érdeklődés, aztán vicces lenne, ha egy év múlva írnék megint, hogy hoppá, bocsi, kicsit elbambultam.

Azért érdekel most kevésbé a ti világotokban az idő múlása, mert el lettem látva egyéb szórakozásokkal is. Persze, egyik sem olyan klassz, mint hogy nálatok világuralomra törjek, de úgy tűnik az nem megy egyik napról a másikra, kell valami köztes elfoglaltság is. El kell rendeztem egy Avery nevezetű leányzót, de úgy igazán. Egyelőre még csak ismerkedünk, és nem mondanám, hogy túlságosan gyorsan haladnának a dologgal. Mondjuk ez csak nézőpont kérdése. Maradjunk inkább csak annyiban, hogy írás szempontjából megy lassan. Kell egy (új) titkárnő. A jelenlegi elég hasznavehetetlen, ráadásul egy hisztis picsa. Sose jó neki semmi. A lelkem is kiteszem érte, aztán mégis mindig én vagyok a gonosz. Nők.

A másik téma. Már javában nézem a True Blood 5. évadát, na meg saját magam is randalírozok Bon Temps környékén, úgyhogy ezzel is repül az idő. És erről is akarok írásos beszámolót közzé tenni, mert baromi vicces! Már javában elkezdtem a gyilkolászást, tisztítom a terepet rendesen az irritáló személyektől, és Eric után kavartam is Jess-el egy kicsit, de a kis vörös nem igazán ütötte meg a mércét.
Vele ellentétben viszont Russell! Édes istenem. Amúgy Eric tényleg egy balfasz, és annak ellenére hogy viking harcos lenne, meg kétméteres félisten, tényleg semmivel sem megyek vele többre, mint anno Gerarddal. Oké, a vére különlegesebb.
Viszont Russell! Alakulgat a dolog, mit ne mondjak. Oké, van még némi nézeteltérésünk azzal kapcsolatban, hogy mennyire leszek én Dame, de Russell... túl csábítóan elmebeteg. Ha legalább annyira belém szeret, mint Talbotba, még az is lehet, hogy igazán nagy dolgokra lenne képes értem.

Oké, most kérdezhetitek, egyáltalán hogy jött képbe nálam Russell ENNIYRE, de erről majd még az ötödik évadról szóló kritikámba - ha egyszer elkészül - áradozom majd rendesen. Na meg már azért eddig is írtam néhány sort arról, hogy mennyire szimpatizálok a nézeteivel. Aztán lehet, hogy benne is ugyan úgy csalódni fogok, mint a kis vikingben. De mégiscsak majdnem 3000 ezer éves! Hátha tud valamit.
Szóval írnom kell nektek jó sok mindenről, ez volt most a kis összesítés arról, hogy mivel tengetem a napjaim.

Ja, és ha tudtok valami jó kis True Blood-os oldalt, ahol lehet csevegni fanokkal, akkor szóljatok, mert nem sok értelmeset találtam eddig.

Csók!