True Bood - vélemény a 4. évadról

Oké, ez az évad olyan pocsék volt, hogy kár volt pazarolni rá még az én végtelen időmet is. Najó, ez talán azért túlzás, de így ki tudom fejezni, hogy mennyire egy rakás nyál volt, úgyhogy nem biztos, hogy erről is olyan bőven sikerül majd írnom, mint az eddigiekről.

Azt az elején még tetszett, hogy puff, rögtön egy év ugrás Sookie kis kiruccanása miatt, semmi cicó, de könyörgöm… az alatt az egy év alatt kb. annyi változott, hogy mindenkinek más lett a frizurája. Oh je…

A legnagyobb baj az volt ezzel az évaddal, hogy eddig is mindig azt hangsúlyoztam, hogy a természetfeletti lényeknél sokkal de sokkal érdekesebbek benne az emberi karakterek, most viszont kb. mindenki kapott valami szuperképességet. Kivéve Jason. Az valami eszméletlenül édes volt, ahogy várta, hogy vér párduc legyen. Amúgy is, Jason egy fantasztikus teremtés. Szerencsétlen itt rinyált az utolsó részekben, hogy tényleg hiányzik-e belőle valami, hát én azt tudom mondani, hogy benne sokkal több van, mint az összes többi szereplőben. Megvan a tökéletes „leszarom érzék”. Persze, lehet hogy ez csak amiatt van, mert agyilag kicsit… hát nem okos, de ez egyáltalán nem számít! Imádom, hogy mindig másba szerelmes, és totálisan szerelmes! Nem az, hogy jajj, nem is tudom, hogy most akkor szerelmes vagyok-e, blabla. Nem. Ő szerelmes. Minden egyes porcikájával. Neki minden lány éppen a tökéletes, és egyetlen szerelme. Eszméletlen jó. Mos éppen Jess. És ez nem azt jelenti, hogy nem is tud igazán szerelmes lenni… Aki ezt mondja, az egy idióta. Ő tényleg szerelmes, csak sokkal jobban éli meg, mint mindenki más körülötte.
Jess-szel kapcsolatban az édes volt, ahogy először elképelte a szakítós dolgot Hoyttal, és ahogy aztán összejött.

Na, és ha már szerelem… ÚÚúúúúúristen de szar volt ez az évad. Szegény Marniet leszámítva az egész arról szólt, hogy most akkor Bill vagy Eric a cukipofibb, halálosan szerelmesebb, imádni valóbb vámpír. Elhiszem, hogy a nők nagy része nedves bugyival bámulta végig Eric emlékezetvesztéses időszakát, mert az aztán olyan gennyesen nyálas volt, hogy akkor tüntetően kivonultam a szobából.Na jó, igazából végignéztem, hogy tudjam, mikkel operáljak, ha sok női szívet akarok megdobogtatni.
Ez kell a nőknek. A rosszfiú, akik jajj azért mégsem olyan rossz, hanem belül eeeelképesztően jó lelkű. Na nem mintha ez részemről olyan megerőltető feladat lenne, de könyörgöm… Kicsit olyan illúzióromboló.

Tényleg, eleinte még amikor Bill ott össze-vissza kúrogatta a kiscsajokat (közte a rokonát is… ) akkor még azt hittem van rá esély, hogy lesz belőle valaki, mint király, de aztán megint visszaesett a Sookie-szindrómába.

Eric… Ne már, hogy valakinek attól, hogy elveszti a memóriáját, a személyisége is rögtön megváltozik. Persze, ha minden full törlés lenne, akkor oké, de arra azért emlékezett, hogy vámpír. Na akkor hogy is van ez? Hümm? Baromság. Csak annyi volt a célja, hogy generáljanak egy elcseszett szerelmi háromszöget. Oké, egy szerelmi háromszög is lehet vicces, de ez nem volt az. Amit a végén Sookie lerendezett… „Az a legjobb, ha mindkettőtöket itt hagylak”. Az agyamat eldobom. Pedig azért álmában rendesen lerendezte a dolgot. Igen, az lenne a helyes megoldás! Egy olyan világban él, ahol minden évadra jut valami földöntúli „szörnyeteg”, akkor nehogy már nagy szám legyen egy kis édes hármas! Ha a fiúk belemennének, miért ne? De most komolyan. Persze, alapvetően elmebetegség, hogy mindketten ennyire odáig vannak ezért a csajért, de így mégiscsak jutna neki egy fél, ami nem hogy elég Sokie-ból, de még bőven sok is. Mindenki boldog lenne, aztán Eric és Bill ha már szétkefélték Sookie-t talán végre rájönnének, hogy hülyeség az egész. Túl radikális vagyok? Mondjátok, hogy nincs igazam. Nekem tökéletesen bevált mindig ez a megoldás, ha nem tudtam dönteni. Kettő akárhogy is számolom, mindig jobb, mint egy sem. Ericnek meg Billnek pedig biztos vagyok benne, hogy nem jelentene problémát a dolog. Annyira imádnak fújni egymásra, hogy egy kis farok méregetés külön élvezet lenne mindkettőjüknek. Látjátok, tökéletes párkapcsolati szakértő vagyok!

Párkapcsolat. Tara a kis leszbi barátnőjével. Hát, ennek a történetszálnak se volt sok (bocs, semennyi…) értelme, de azért jól mutattak együtt. Az előző évad buzulásai után végre volt egy kis leszbi-show is. Nyami.

Arlene meg a gyerek, akit el akart rabolni a szellem-anya, de inkább békésen távozott…Mi volt már ez? Kis cuki szellem, hogy egyem meg a lelkét.

Marnie a boszorkány, mint „fő gonosz”. Bejötte, meg jópofa volt ez a megszállós dolog is, külön tetszett, hogy Marnie nagyobb pszichopata volt, mint maga a boszorkány, aki megszállta. Kerítenem kéne valami elmebeteg banyát nálatok. Vicces lenne. Majd dolgozom az ügyön. Szóval jó volt ez a boszorkányosdi, meg varászlósdi csak sajnos, mint már feljebb is említettem, ez az évad totálisan az Eric-Sookie-Bill szenvedésre volt kihegyezve, és ez hányingerkeltő.
Ja, meg Pam ahogy rohadt. Az vicces volt.  

És mi az, amiért mégis meg fogom nézni az ötödik évadot? A kibaszott utolsó rész!!! Komolyan sajnálom, hogy nem csak azt, meg esetleg az utolsó előtt részt néztem meg. Lafayette megszállva kinyírta a pasiját! Király! Ahogy előtte Eric kinyírta Marnie kis talpnyalóját, fenséges! Én is imádom a szív-itókát. Friss, meleg, és praktikus.

Aztán ahogy Bill és Eric hipp-hopp kicsinálták Nan Falnagant! És Sookie kibaszottul szétloccsantotta Debbie agyát! Igaz, ennek fordítva sokkal jobban örültem volna…
Ja, meg azért Sam is alkotott! Tényleg kezdem bírni. Az meg hogy meghalt az öccse, tényleg olyan, hogy kb. senkinek sem fog hiányozni. Bár az azért szép húzás volt tőle, ahogy felvette Sam alakját, és megdugta a nőjét.

Na de a legígéretesebb, hogy Russell kimászott a betonból! Vagy kiszedték, bánom is én! A lényeg, hogy kint van! Esküszöm, a ficben én is kikapartam volna, ha kell, a saját karmommal. Ezért várom a következő évadot. Hátha azt nem cseszik el a sok nyáladzással, és lesz olyan nézhető, mint a 3. évad.
Kár reménykednem, mi?
Russell Edgingtont akarom! Na nem úgy... Áh, egye fene, még bármi előfordulhat.