11

Vár minket egy új világ! (6.rész) - Ők ott boldogok!

Posted in ,


Hogy mi a történt Ravennel az utolsó kis beszélgetésünk óta?
Játssza a hőst, és közben a nyakamon lóg, mert még mindig halálosan szerelmes belém. Csak a szokásos. Mondanám, hogy közben Avery-vel, a dögös vámpír-kutató doktornénivel is elszórakozik, de az a kis történet nem kapcsolódik olyan szorosan a ti világotokhoz. Jó vicc... Na mindegy, legyen elég annyi, hogy az most nem ide tartozik.

Tehát kanyarodjunk vissza oda, hogy mivel állított be hozzám a kicsi holló a legutóbb, igen zilált tollazattal:
- Kurvára nem fogok úgy táncolni, ahogy te fütyülsz! - robogott be a szobámba, megzavarva ezzel a kellemes meditálásom - Minek nézel te engem?
- Egy szeretetéhez balfasznak.
- Mégis hogy fordult meg a degenerált fejedben, hogy én csak és kizárólag azért át fogok menni egy másik világba, tönkrezúzni mindent, hogy te elkápráztass egy szerencsétlen lányt? 
Ó, rendesen rákezdett a sipítozásra. Szép napom lesz.
 - Szerencsétlen? Na, azt nem hinném…
Sok mindent tudnék most Gizire mondani, de azt hiszem a szerencsétlen nincs benne a repertoárba.
 - Adam! – kiabált Gerard - Nem-fogom-megtenni! Világos? Ennél értelmesebben nem fogom tudni elmagyarázni! Ők ott boldogok! 
 - Tehát megtetted! - csaptam össze a tenyerem, és próbáltam nem túl diadalmas arcot vágni. 
Néhány másodpercig hápogott valamit, hogy előadja ő a megtestesült jófiú, és csak véletlenül történt meg az egész, meg ilyesmik, de végül kibökte:
 - Szeretem nézni, jól esik látni azt az örömöt, jól esik érezni, éppen ezért nem fogom semmire rávenni őt!
 - Rávenni. Szóval rá tudnád venni őt dolgokra – pattantam föl a kanapéról, és Gerard elé ugrottam.
 - Nem! Vagyis… Tudod mit? Igen! – húzta ki magát büszkén. Hogy oda ne rohanjak.
 - Akkor tedd meg!
Gerard egy elég bágyadtan gúnyos mosolyra húzta a száját.
 - Ez nem áll jól neked - csóváltam a fejem, majd csak úgy mellékesen hozzátettem - Akkor megölök mindenkit, akit szeretsz.
 - Ó! A kedvenc slágered! De tudod mit? Most nem jön be. Tudom, hogy nem tudod őket megölni. Még csak bántani sem. Ó, ezúttal megtennéd, ebben biztos vagyok, de a nagy és hatalmasságos Adamnek nincs ereje hozzá, különben nem rinyálna nekem! Ezt a játszmát most az egyszer elvesztetted! Tehetsz velem bármit, de nem fogok átmenni. 
"Tehetsz velem bármi..." neki meg ez a kedvence. De most megszívta, mert nincs kedvem örömet szerezni neki egy kis kínzással.
 - Akkor keresek mást - vontam meg a vállam, és visszaültem a kanapéba. Gerard dacosan az egyik márványoszlopnak vetette a hátát. 
 - Azt megnézem.
 - Biztos van még olyan, aki mind a két világban jelen van. Vagy várj! Megemlítem anyának a dolgot.
 - Annyira még te sem vagy segg.
 - Gondolod, hogy nem ér meg nekem ennyit?
 - Biztos vagyok benne. Téged most ez a kis játék életet! Ha elpusztulna, neked is véged lenne! Úgy végignézném, ahogy összeroppansz!
 - Megható szónoklat, de megint csak azt tudom kérdezni, hogy te ezeket el is hiszed cicabogár?
 - Láttam, hogy mennyire nem volt ínyedre a város, és mennyire untad még az apró lázadásokat is! Nem vagyok hülye, Adam.
 - Mégis kihagyod ezt a lehetőséget.
 - Mégis mi lenne nekem ebbe a lehetőség? Elvenni valaki életét, ahogy te tetted? Nem, köszönöm.
 - Tehát maradsz itt, nyalogatni a sebeid.
 - Maradok itt. Igen.
Hadd viruljon egy kicsit a feje. Hátha ettől is erőre kap:
 - És ha… alkut ajánlanék?- villantottam meg a legbájosabb mosolyom.
 - Alkut? Te? Mégis mit tudnál nekem adni?
 - Bármit - egy kemény farkat a seggedbe, de ezt most inkább kihagytam. 
 - Semmit sem tudsz nekem adni.
 - Szeretnél könyörögni látni? Hogy a lábad előtt csússzak?
 - Ó Adam, te sose fogsz tudni őszintén könyörögni! Csak egy szerep lenne neked, mint most ez is. Egy üres báb nem tud nekem semmit adni.
 - Ez fáj - vigyorogtam - És ha mondjuk… hagyjuk hogy itt az emberek boldogan éljenek?
 - Csak azért, hogy egy másik világot nyomorba taszíts?
 - Egyáltalán nem biztos, hogy attól még hogy te ott mozognál, én is meg tudnám csinálni!
 - Ne nézz idiótának, kérlek! Egy nőért csinálod az egészet? Én meg mit kaptam? 
 - Édes, neked bőven elég volt az a tény, hogy vámpír vagyok, és sipítozva rohantál a karjaimba! Valakiért jobban meg kell dolgozni.
 - Világos, tehát én rontottam el. Egy komplett világot kellett volna kérnem mielőtt lefekszem veled!
 - Igen, te rontottad el, de ezt már szerintem tisztáztuk párszor – vigyorogtam.
 - De nem fogom még egyszer elrontani.
 - Oké. Van még valami mondandód?
 - Továbbra is élvezem nézni, ahogy kínlódsz. 
Csak én érzem úgy, hogy egy kicsit összekeveri, hogy ki is kínlódik? 
 - Azt hiszem az előbb rosszul fogalmaztam. Nem fogok mást találni. Már találtam. 
Higgyétek el, nincs ennél jobb motiváció. 
 - Aha. 

Pár perce hatásszünet, amíg Gerard azt nézte, ahogy Kisdög bevonult a szobába egy méretes patkányt vonszolva a szájában, majd a bokámnak dörgölőzött, lerakta a patkányt elém, és felugrott az ölembe. Jót tesz neki a vámpír vér, simán leterít egy patkányt ami alig kisebb nála.
 - De ügyes vagy - vakartam meg az állát gügyögve - Hoztál ajándékot a gazdinak. 
Lehajoltam a patkányért, vágtam rajta a körmömmel egy nagyobb nyílást, és facsartam belőle a számba néhány csepp vért, majd visszaadtam Kisdögnek, hogy egyen belőle. 
 - Oké... - vonta föl a szemöldökét Gerard némi undorral. 
 - Most mi van? Ha nem iszom belőle megsértődik, mert azt hiszi nem értékelem a vadászatát. 
 - Kemény dolog lehet összetörni egy macska szívét. 
 - Igenis érző lélek. 
 - Hát, hozzád képest biztos. 
 - Ne is figyelj a ribancra - dünnyögtem Kisdög hátát vakargatva.
 Gerard még néhány percig figyelte ahogy macskázom, majd nem bírta tovább:
 - Ki mást? 
Nem kellet nagy ész ahhoz, hogy rájöjjek, ezzel arra a kar célozni, hogy ki mást találtam helyette a dimenzió-utazásra. 
 - Valakit, aki egy icipicit hasonló hozzánk.
 - És mégis hol találtad?
 - Egy másik világban - feleltem unottan.
 - Még egy világ – mormolta az orra alatt Gerard – Ennek semmi érelme.
 - Meglepődnél, hogy mindenhol ez a dilemma. Na, ha nincs más, menj, és nézd nyál csorgatva a tökéletes világot. Ja, egy fontos kérdés! Franknek van fia?
 - Dögölj meg Adam! – köpte felém, mintha valami borzalmat kérdeztem volna, és eltűnt.
Hé! Komolyan kérdeztem. Mekkora pöcs ez még mindig. 

Na mindegy, a lényeg tehát ebből az egészből az, hogy a dolgok szép lassan kezdenek összeállni. Nem mondom, hogy a ti Gerardotok napokon belül felvágja az ereit, vagy ilyesmi, de már az is haladás, hogy Raven elkezdte magát rendesen emészteni a dolgon. Még az a szerencsém, hogy neki a szenvedés a fő motivációja. Amennyire imád kínlódni, nem sokáig fogja bírni nézni a megtestesült vattacukor álmot a szeme előtt. Sajnos a ti időszámításokban nem tudok tippelni, hogy mennyi lesz ez. Remélem néhány hónappal megúszom. 
Látni akarom, ahogy kikészül! Megint.

11 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni valami frisset!

    VálaszTörlés
  2. Valahogy nem tudom,de én már nagyon sajnálom szegényt,mert színpatikus karakter,és rossz nézni a szenvedéseit.^^"XD Ennek ellenére már vagy negyedszerre olvasom....mazochista vagyok.XD

    VálaszTörlés
  3. Óóóó, szimpatikus a karakter? Ha erre azt mondod, hogy rossz nézni a szenvedését, nem tudom mit szólnál a vele készült több száz oldalas kis történethez... Már ha még nem ismered. xD

    VálaszTörlés
  4. Nem,még nem ismerem,csak utalásokat olvastam rá,de ebből arra következtetek,h próbára tenné az ingerküszöböm ilyen szempontbólXD

    VálaszTörlés
  5. Rinyálás szempontból, és hümm, egyebekből is durvább, mint mondjuk az Eric-es sztori. ;)

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom,most kicsit kíváncsivá tettél.*.* Bár a rinyálást nem bírom túlságosan,de nem hiszem,h az vágná ki nálam a biztosítékot,mint inkább az "egyebek".;):P

    VálaszTörlés
  7. Adj valami elérhetőséget, és elküldöm ha kell. :P Valahol a kommentek közt is van egy link, mert fönt van egy fórumon, de... ott elég szana-szét van.

    Amúgy nem vállalok érte felelősséget, mert "ezer éves sztori", elég szar fogalmazással, meg egyebekkel. Úgyhogy gondold át jó... ;)

    VálaszTörlés
  8. Rendben. Ide írjam,kommentbe? Hidd el,olvastam én már olyan történteket,amiknek voltak hibák a fogalmazással,vagy a nyelvezettel vagy bármi,de ha jó volt a sztori,ugyanúgy jó volt olvasni.;) Egy átlag beszélgetés jobban kiborít sokszor fogalmazás ügyileg.;)

    VálaszTörlés
  9. Ha nem szeretnéd ide írni, akkor itt az én címem: adamvampir@gmail.com, de bal oldalt fölül facebookon is megtalálsz, nekem igazából mindegy. :D

    Az, meg hogy jó-e a sztori... hát, azt majd te megmondod. ;)

    VálaszTörlés
  10. Rendben,akkor elküldöm a címedre,mert nekem nincs facebookom.:) Így van,de ahogy az eddigi sztorikat olvasom....nem fogok csalódni.;):D

    VálaszTörlés

Wattpad