Lia és a vámpírok - 8.rész
Posted in Lia és a vámpírok
Lia:
Lia:
Attól féltem, Ravent sikerült elüldöznöm
magamtól, és nem akarja tovább mesélni nekem a történetét, de legnagyobb
örömömre másnap este már az ágyam szélén ülve várt, mikor haza értem a suliból.
- Raven, sajnálom a múltkorit! – kezdtem azonnal, és már ugrottam volna a nyakába, de a szomorú tekintetét látva megtorpantam. – Tényleg sajnálom. Nem
akartam volna ám. Csak Adam…
-
Oké, most talán egy ideig távol marad – sóhajtotta. Halványan
elmosolyodott, és már folytatta is.
*****
Amint
felébredtem rám tört a vérszomj.
- Vigyél el Andorhoz! – ráztam meg Chris
meztelen vállát.
*****
Lia:
-
Várj, várj! Felébredtél? – szóltam közbe meglepetten. - Utoljára nem este volt,
és ti éppen…?
-
Khm… Lucy és Chris eléggé… lefoglalt.
-
Egész álló nap keféltetek? – szaladt ki a számon döbbenetemben, majd gyorsan
lesütöttem a szemem, mert nem akartam, hogy Raven megint lelépjen.
-
Valami olyasmi – vonta meg a vállát. Nem bírtam magammal.
- És
akkor tényleg… tudod. Adam mindig azzal jön, hogy meddig bírja az ágyban, meg
minden. Neked is olyan… Jó lett az állóképességed? – El sem hiszem, hogy képes
voltam rákérdezni.
-
Úgy tűnik, van ami a vámpírsággal jár – felelte egykedvűen. Nagyon örültem,
hogy Adam éppen nem volt itt. Inkább bele sem mertem gondolni, mi lehet neki
érdekesebb annál, mint hogy minket csesztessen.
- Az
szép. És várivás nélkül? – kérdezősködtem tovább.
-
Chris és Lucy adott vért.
*****
Raven:
Tehát, amint
felébredtem, Chrishez fordultam. Olyan hirtelen nyitotta fel a szemét, hogy úgy
gondoltam, nem is aludt. Abba sem voltam biztos, hogy szüksége van-e egyáltalán
a fajtájának az alvásra. A fajtánknak.
Chris kuncogva a másik oldalára gurult.
Chris kuncogva a másik oldalára gurult.
- Figyelj, ha elviszel, akkor… Nem leszek
veled utálatos – próbálkoztam, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy Chrisre
egyáltalán nem lehetetlen az érzelmekkel hatni.
- Akkor se, ha elküld a francba? – fordult
vissza felém mosolyogva, és a mutatóujját végighúzta az alsó ajkamon.
- Akkor se! – bólogattam. Az égvilágon bármit
megígértem volna neki azért, hogy legalább esélyem legyen szerezni abból a vérpótló
akármiből, bármi is legyen az.
- Azt tudom, hogy nem kérhetem, hogy szeress,
de ez is jobban hangzik, mint a semmi – vonta meg a vállát Chris vidáman, a
következő pillanatban pedig Andor laborjának kellős közepén álltunk. Anyaszült
meztelenül. Christ ez közel sem zavarta annyira, mint engem.
- A picsába! – kiáltottam föl, azonnal
eltakarva magam, amennyire tudtam.
- Mi a…? – zendült fel Andor hangja is, és a
szemét forgatva végignézett rajtunk. Nem úgy tűnt, hogy meg lenne botránkozva.
A felbukkanásunk jobban zavarta, mint a tény, hogy anyaszült mezítelenek
voltunk.
- Azt mondtad, hozzalak ide – kuncogott Chris,
mint a világ legnagyobb csínyét elkövető kisgyerek, majd eltűnt.
- Öm… Elnézést, én… - motyogtam, és idegesen
körbepillantottam, mivel takarhatnám el magam, a tulajdon kezemen kívül.
- Ha azért jössz, hogy megint a testedet
ajánlgasd, mint már említettem, nem ez az én műfajom.
- Nem! – kiáltottam föl - Ez csak, Chris…
- A felesleges nadrágom már odaadtam. Ne
aggódj, láttam már péniszt. Kisebbet is.
Továbbra is
inkább magam előtt tartottam a kezem.
- Az istenit, ne szenvedj már! – és hozzám
vágott egy hosszú, barna bőrkabátot.
Esetlenül belebújtam, és megkötöttem az övet a derekamon.
Nem éreztem magam túlságosan tárgyalóképesnek ebben a helyzetben, de azért megpróbáltam legalább céltudatosnak tűnni:
Esetlenül belebújtam, és megkötöttem az övet a derekamon.
Nem éreztem magam túlságosan tárgyalóképesnek ebben a helyzetben, de azért megpróbáltam legalább céltudatosnak tűnni:
- Chris azt mondta, van valamid, ami pótolja
számunkra a vért.
- Én viszont nem emlékszem, hogy mondtam volna
olyat, hogy éjjel-nappali boltként funkcionálok – mondta Andor, és eltűnt egy
nagy, vélhetően vérfoltos paraván mögött. Nem voltam benne biztos, hogy tudni
akarom, mi van mögötte.
- Szükségem van rá – közöltem.
- Azt kétlem – hangzott Andor teljesen
érzelemmentes hangja a paraván mögül.
- Nem fogok emberek vérén élni.
- És most már nem kívánsz megdögleni? –
bukkant elő újra.
- Én…
- Én…
- És ez szerinted valami vitamin, amit
bekapsz, és minden szép és jó lesz?
- Arra elég, hogy ne essek az emberek
nyakának?
- Nem – felelte egyszerűen.
- Akkor…? – Mi értelme, akartam kérdezni, de
úgy tűnt Andorral hozzá kell szoknom a részemről félszavas társalgáshoz.
- Semmi. Chrisnek csak a szája jár. Persze,
egyet-egyet ha beveszel, akkor elvagy vele egy ideig, de néhány évnél tovább
úgysem tudsz vele mit kezdeni.
Egyáltalán
nem állt szándékomban tovább létezni, úgyhogy tökéletesnek tűnt.
- És… - reméltem, hogy most is felel, mielőtt
fel kéne tennem a kérdést. - Hogyan juthatnék hozzá?
- Miért adnék neked? A helyes kis orrodért?
- Én nem tudok előállítani?
- Az attól függ, mennyire vagy jártas a biokémiában.
Csak
nagyokat hallgattam.
- Gondoltam – húzta el a száját gúnyosan. - Chris,
vidd haza kérlek a játszótéri szatírt, vagy nagyon nem fogsz örülni annak amit
csinálok!
- Fú, szexi kabát! Leszel mutogatós bácsi? –
vigyorgott Chris amikor elém toppant. Andor minden bizonnyal nem szokott tréfálni,
mert Chris nem várta meg amíg újra figyelmeztetést, máris a hotellakosztály nappalijában
voltunk.
Idegesen dobtam le magam a kanapéra, és olyan lendülettel raktam föl a lábam a dohányzóasztalra, hogy megrepedt az üveglap. Ezt még szoknom kell.
Idegesen dobtam le magam a kanapéra, és olyan lendülettel raktam föl a lábam a dohányzóasztalra, hogy megrepedt az üveglap. Ezt még szoknom kell.
- Azt ígérted, kedves leszel! – állt meg
előttem Chris durcásan csípőre vágott kézzel.
Unottan
széttártam a kabátom.
- Ó bébi, ez tetszik! Bár még jobban tetszene,
ha…- ugrott elém.
- Talán ha nem meztelenül vittél volna oda!
- Jajj már, csak kis vicc volt!
- Kurva vicces.
- Ne legyél már ennyire ideges! Ilyen
hozzáállással tényleg nem sokáig fogod bírni. Ez a második estéd, szedd össze
magad kicsit!
Felpattantam a kanapéról és megpróbáltam
egyet bemosni neki, de nevetve kitért előlem.
- Ez cuki volt!
- Kapd be! – kiáltottam mérgesen, aztán
gyorsan hozzátettem - A piácsba, még káromkodnom sem lehet anélkül, hogy le
akarnál szopni?
- Jajj mindjárt megsajnállak! – kuncogott.
'Attól féltem, Gerardot sikerült elüldöznöm magamtól' -nekem úgy tűnik nem fogsz egyhamar megszabadulni tőle(tőlük). Egyelőre elég nagy szüksége van rád a jegyzeteléshez.
VálaszTörlés' Khm… Lucy és Chris eléggé… lefoglalt'- legalább talált valami élvezeteset az új életében.
Andort nem értem :(
Jók az új részek :)
Ez annyira aranyos volt,nagyon tetszik ez a rész.:D
VálaszTörlésMég azt azért meggondolom, hogy Liát a kommentek körül is hagyom-e garázdálkodni... ;) Magamat ismerve, túl engedékeny vagyok! xD
VálaszTörlésAzért Lia meg Rev feje is virul ám...
:D
VálaszTörlés