4

Lia és a vámpírok - 8.rész

Posted in
Lia:
Attól féltem, Ravent sikerült elüldöznöm magamtól, és nem akarja tovább mesélni nekem a történetét, de legnagyobb örömömre másnap este már az ágyam szélén ülve várt, mikor haza értem a suliból.
 - Raven, sajnálom a múltkorit! – kezdtem azonnal, és már ugrottam volna a nyakába, de a szomorú tekintetét látva megtorpantam. – Tényleg sajnálom. Nem akartam volna ám. Csak Adam…
 - Oké, most talán egy ideig távol marad – sóhajtotta. Halványan elmosolyodott, és már folytatta is.  

*****

Amint felébredtem rám tört a vérszomj.
 - Vigyél el Andorhoz! – ráztam meg Chris meztelen vállát.

*****

Lia:
 - Várj, várj! Felébredtél? – szóltam közbe meglepetten. - Utoljára nem este volt, és ti éppen…?
 - Khm… Lucy és Chris eléggé… lefoglalt.
 - Egész álló nap keféltetek? – szaladt ki a számon döbbenetemben, majd gyorsan lesütöttem a szemem, mert nem akartam, hogy Raven megint lelépjen.
 - Valami olyasmi – vonta meg a vállát. Nem bírtam magammal.
 - És akkor tényleg… tudod. Adam mindig azzal jön, hogy meddig bírja az ágyban, meg minden. Neked is olyan… Jó lett az állóképességed? – El sem hiszem, hogy képes voltam rákérdezni.
 - Úgy tűnik, van ami a vámpírsággal jár – felelte egykedvűen. Nagyon örültem, hogy Adam éppen nem volt itt. Inkább bele sem mertem gondolni, mi lehet neki érdekesebb annál, mint hogy minket csesztessen.
 - Az szép. És várivás nélkül? – kérdezősködtem tovább.
 - Chris és Lucy adott vért.

*****
Raven:
Tehát, amint felébredtem, Chrishez fordultam. Olyan hirtelen nyitotta fel a szemét, hogy úgy gondoltam, nem is aludt. Abba sem voltam biztos, hogy szüksége van-e egyáltalán a fajtájának az alvásra. A fajtánknak.
Chris kuncogva a másik oldalára gurult.
 - Figyelj, ha elviszel, akkor… Nem leszek veled utálatos – próbálkoztam, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy Chrisre egyáltalán nem lehetetlen az érzelmekkel hatni.
 - Akkor se, ha elküld a francba? – fordult vissza felém mosolyogva, és a mutatóujját végighúzta az alsó ajkamon.
 - Akkor se! – bólogattam. Az égvilágon bármit megígértem volna neki azért, hogy legalább esélyem legyen szerezni abból a vérpótló akármiből, bármi is legyen az.
 - Azt tudom, hogy nem kérhetem, hogy szeress, de ez is jobban hangzik, mint a semmi – vonta meg a vállát Chris vidáman, a következő pillanatban pedig Andor laborjának kellős közepén álltunk. Anyaszült meztelenül. Christ ez közel sem zavarta annyira, mint engem.
 - A picsába! – kiáltottam föl, azonnal eltakarva magam, amennyire tudtam.
 - Mi a…? – zendült fel Andor hangja is, és a szemét forgatva végignézett rajtunk. Nem úgy tűnt, hogy meg lenne botránkozva. A felbukkanásunk jobban zavarta, mint a tény, hogy anyaszült mezítelenek voltunk.
 - Azt mondtad, hozzalak ide – kuncogott Chris, mint a világ legnagyobb csínyét elkövető kisgyerek, majd eltűnt.
 - Öm… Elnézést, én… - motyogtam, és idegesen körbepillantottam, mivel takarhatnám el magam, a tulajdon kezemen kívül.
 - Ha azért jössz, hogy megint a testedet ajánlgasd, mint már említettem, nem ez az én műfajom.
 - Nem! – kiáltottam föl - Ez csak, Chris…
 - A felesleges nadrágom már odaadtam. Ne aggódj, láttam már péniszt. Kisebbet is.
Továbbra is inkább magam előtt tartottam a kezem.
 - Az istenit, ne szenvedj már! – és hozzám vágott egy hosszú, barna bőrkabátot.
Esetlenül belebújtam, és megkötöttem az övet a derekamon.
Nem éreztem magam túlságosan tárgyalóképesnek ebben a helyzetben, de azért megpróbáltam legalább céltudatosnak tűnni:
 - Chris azt mondta, van valamid, ami pótolja számunkra a vért.
 - Én viszont nem emlékszem, hogy mondtam volna olyat, hogy éjjel-nappali boltként funkcionálok – mondta Andor, és eltűnt egy nagy, vélhetően vérfoltos paraván mögött. Nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom, mi van mögötte.
 - Szükségem van rá – közöltem.
 - Azt kétlem – hangzott Andor teljesen érzelemmentes hangja a paraván mögül.
 - Nem fogok emberek vérén élni.
 - És most már nem kívánsz megdögleni? – bukkant elő újra.
 - Én…
 - És ez szerinted valami vitamin, amit bekapsz, és minden szép és jó lesz?
 - Arra elég, hogy ne essek az emberek nyakának?
 - Nem – felelte egyszerűen.
 - Akkor…? – Mi értelme, akartam kérdezni, de úgy tűnt Andorral hozzá kell szoknom a részemről félszavas társalgáshoz.
 - Semmi. Chrisnek csak a szája jár. Persze, egyet-egyet ha beveszel, akkor elvagy vele egy ideig, de néhány évnél tovább úgysem tudsz vele mit kezdeni.
Egyáltalán nem állt szándékomban tovább létezni, úgyhogy tökéletesnek tűnt.
 - És… - reméltem, hogy most is felel, mielőtt fel kéne tennem a kérdést. - Hogyan juthatnék hozzá?
 - Miért adnék neked? A helyes kis orrodért?
 - Én nem tudok előállítani?
 - Az attól függ, mennyire vagy jártas a biokémiában.
Csak nagyokat hallgattam.
 - Gondoltam – húzta el a száját gúnyosan. - Chris, vidd haza kérlek a játszótéri szatírt, vagy nagyon nem fogsz örülni annak amit csinálok!
 - Fú, szexi kabát! Leszel mutogatós bácsi? – vigyorgott Chris amikor elém toppant. Andor minden bizonnyal nem szokott tréfálni, mert Chris nem várta meg amíg újra figyelmeztetést, máris a hotellakosztály nappalijában voltunk.

Idegesen dobtam le magam a kanapéra, és olyan lendülettel raktam föl a lábam a dohányzóasztalra, hogy megrepedt az üveglap. Ezt még szoknom kell.
 - Azt ígérted, kedves leszel! – állt meg előttem Chris durcásan csípőre vágott kézzel.
Unottan széttártam a kabátom.
 - Ó bébi, ez tetszik! Bár még jobban tetszene, ha…- ugrott elém.
 - Talán ha nem meztelenül vittél volna oda!
 - Jajj már, csak kis vicc volt!
 - Kurva vicces.
 - Ne legyél már ennyire ideges! Ilyen hozzáállással tényleg nem sokáig fogod bírni. Ez a második estéd, szedd össze magad kicsit!
Felpattantam a kanapéról és megpróbáltam egyet bemosni neki, de nevetve kitért előlem.
 - Ez cuki volt!
 - Kapd be! – kiáltottam mérgesen, aztán gyorsan hozzátettem - A piácsba, még káromkodnom sem lehet anélkül, hogy le akarnál szopni?
 - Jajj mindjárt megsajnállak! – kuncogott.

4 megjegyzés:

  1. 'Attól féltem, Gerardot sikerült elüldöznöm magamtól' -nekem úgy tűnik nem fogsz egyhamar megszabadulni tőle(tőlük). Egyelőre elég nagy szüksége van rád a jegyzeteléshez.
    ' Khm… Lucy és Chris eléggé… lefoglalt'- legalább talált valami élvezeteset az új életében.
    Andort nem értem :(
    Jók az új részek :)

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira aranyos volt,nagyon tetszik ez a rész.:D

    VálaszTörlés
  3. Még azt azért meggondolom, hogy Liát a kommentek körül is hagyom-e garázdálkodni... ;) Magamat ismerve, túl engedékeny vagyok! xD
    Azért Lia meg Rev feje is virul ám...

    VálaszTörlés

Wattpad