7

Lia és a vámpírok - 9.rész

Posted in
Raven:
Mielőtt Chris rám mászhatott volna, újra nekiálltam faggatni.
 - Előbb mesélj nekem, hogy az a vámpír, aki nem akar ölni, hogyan oldhatná meg, hogy…
 - Szerinted hány vámpír nem akar ölni? – kacagott.
 - Hogy lehet minden ember pszichopata, akit vámpírrá tesznek? Senki más sem áldozat, mint én?
 - Ó, dehogynem! Mindig van olyan, akit… hát csak úgy vámpírrá tesznek. De azok nem húzzák tovább egy-két évnél. De téged megvédünk. Vagyis én biztos. Lucy látod milyen. Amint megkapja amit akart, más kell neki – csevegte.
 - Remek – morogtam, és az ablakhoz léptem. Úgy a harmincadik emelet körül lehettünk. Valószínűleg a keleti partvidék, a fényekből ítélve. Már késő este volt, mégis rengetegen lézengtek a vízparton
 - Hé, kedvesség! – dorgált le Chris. Továbbra sem vettem le a szemem a város nyüzsgéséről.
 - Igyekszem – morogtam, a legkevesebb igyekezet nélkül.
 - Ne már Gee, én tényleg szeretlek.
 - Csak ezzel ne fárassz, rendben? – fordultam vissza Chrishez idegesen
 - Miért ne szerethetnélek? Miért ne lehetnénk barátok?
 - Barátok – szinte köptem a szót. – Na, abból kurvára nem kérek!
 - Pedig ha megpróbálnál velem beszélgetni, lehet, hogy menne – meredt rám csillogó tekintettel. Ha nagyon igyekszik, még az is lehet, hogy mű-könnyeket fog ejteni itt nekem.
 - Mégis mi a retkes kurva életről beszélgethetnénk???
 - Arról, hogy miért vagy ilyen görcsös – mondta, és mögém állt, hogy megmasszírozza a vállam. Dühösen löktem le magamról a kezét.
 - Képzeld, attól, hogy képtelen vagyok felébredni ebből a kibaszott rémálomból! Éhes vagyok, mindjárt megőrülök, olyan éhes! – ordítottam, és legszívesebben agyonvertem volna valamivel a szőke kis démont, akinek ilyenkor sincs jobb dolga, mint hogy engem fárasszon a nyálas szövegeivel.
 - Tessék – billentett Chris oldalra a fejét megadónak, mintha ezzel minden el lenne intézve. - De nem ihatsz mindig belőlem, abba belekattansz.
 - Miért?
 - Mert kell a változatosság – kuncogott.
 - Remek – kaptam el erőszakosan a karját, de ő gyorsan visszahúzta.
 - Inkább a nyakamból – mosolygott. – Annyira édes vagy, amikor a szemeidet forgatod!
Gyengéden átölelte a derekam, miközben a nyakát szívtam. Éreztem, ahogy a férfiasságomba is vér tódul. Chris a karjaim közt kuncogott.

 - Amúgy… van még egy lehetőség – pihegte néhány óra múlva, és a nyakamba fúrta a fejét.
 - Hány kurva lehetőség fog még kiderülni? – löktem le magamról, és felpattantam a hálószoba padlójáról.
 - Jól van, ha bunkózol, akkor mindegy! – tolta föl magát ülésbe.
 - Esküszöm, ha elég erős lennék… - morogtam, és legszívesebben szétvertem volna azt a kócos kis fejét az ágytámlán.
 - Borzalmas vagy – sóhajtott.
 - Seggfej – vágtam rá.
Chris sértetten felkászolódott, és távozott a szobából.

Visszazuhantam a matracra, és hosszú percekig csak azon gondolkodtam, miként tudnék az idegesítő kis pokolfajzatnak legalább egy csekély kis fájdalmat okozni.
Aztán hossza töprengés után úgy gondoltam, többet érek a kis megjátszottan érzékeny lelkénél, hogyha kérek valami bocsánat-szerűséget. Kelletlenül feltápászkodtam az ágyról, és kivonszoltam magam Chris után. 
 - Figyelj… - léptem be a nappaliba. Chris a bárpultnál ült, és műanyag narancsot pöckölgetve. - Nézd az én helyzetemből! Nem olyan könnyű olyan ugribugri vidám vámpírnak maradom, mint nektek!
 - Értem. És amúgy is gyűlölsz, mert felélesztettünk – bámult szomorúan a műgyümölcsre.  
 - Igen – hagytam rá a dolgot. - Szóval mi lenne az a lehetőség?
 - Ha elmondom, jobb kedves lesz?
 - Jobb kedvem? Chris, a rohadt életbe… - éppen azon gondolkodtam, milyen szitkot szórjak még rá, amikor lelkendezve közbekiáltott.
 - Jajj de aranyos vagy!
 - Mi? – pislogtam meglepetten.
 - Még sosem mondtad ki a nevem.
Néhány másodperc erejéig elméláztam azon, hogy mennyire oda tud lenni ettől az apróságtól, aztán csak egy vállvonással intéztem el a dolgot.
 - Tehát a lehetőség?
 - Jajj már, te! – ingatta a fejét mosolyogva. - A kocsmában, ahol már te is voltál, tudod. Tomnál lehet kapni ilyen kis tasakokban vért, amint önként adtak az emberek.
 - Vigyél oda! – parancsoltam annak ellenére, hogy minden egyes porcikám beleborzongott a gondolatba.  
 - Nem hiszem, hogy szeretnél menni. Minden bizonnyal ott lesz Adam. Az a kedvenc helye.
 - Adam… - nyögtem elhaló hangon, és a név hallatán minden lelkesedésem tovaszállt.

Az egyetlen pozitívum a vámpírlétemben az volt (a vér gyötrő gyönyöre mellett), hogy ha Lucy távol volt, ami szerencsére egyre gyakrabban fordult elő, és Chrisre éppen nem tört rá a felesleges fecsegés, hanem inkább bámulta a romantikus filmeket, akkor tengernyi időm volt magam elé meredve marcangolni önmagam.

A gondolat, hogy találkozzak Adammel, mindennél jobban elborzasztott. Nem akartam visszagondolni mindarra, amire nem is olyan rég kényszerített, mégis szüntelenül tódultak elém a rémképek. Az övé voltam. A tulajdona. Vajon még mindig igény tart rám?
Több ezer lehetőség pergett le a szemem előtt, hogy mik történhetnek, ha találkozunk a bárban. Vajon tudja, hogy vámpírrá tettek? Esetleg végez velem? Vagy magával visz? Ha magával visz, Chris és Lucy aligha tud ellene mit tenni. Már láttam, hogy tépte le kis híján Lucy fejét, és hogy loccsantotta szét Chris agyát a márványpadlón. Ha azt akarja, hogy továbbra is vele legyek, akkor minden bizonnyal meg fogja oldani. És minden kezdődik előröl. Nem. Azt nem fogom hagyni. Kiállok a napra, és szénné égek.

Inkább örökre maradnék ebben a hotelben a négy fal között és döglenék meg a kínzó vérszomjtól, mint hogy látnom kelljen Adamet.

Ez azonban nem volt ilyen egyszerű. Rettegtem attól, hogy tényleg elveszítem a fejem a vér hiányától, és lemészárolom a szomszéd szoba lakóit.

*****
Lianne:
 - És felizgultál még csak a gondolattól is, hogy újra láthatsz! – szólt közbe Adam önelégülten. – Hogy újra az enyém leszel, miden egyes porcikád kiszolgáltatva nekem.
 - Rendkívül – morogta Raven.

 - És? Mi történt, amikor találkoztatok? – sürgettem a dolgot, mert bár a világért sem akartam volna Ravent megbántani azzal, hogy inkább hallgatnám az Adames sztoriját, mint hogy hány órát szenvedett még otthon, attól még ez volt a helyzet.
Raven nem tett erre megjegyzést, úgyhogy reménykedtem benne, talán meg sem érezte ezt az apró gondolatom.

*****

7 megjegyzés:

  1. Szörnyű, hogy Raven ennyire undok Chrissel, pedig ő komolyan próbálkozik. A helyébe nem biztos, hogy hasonlóan türelmes lennék.
    Adam és Raven első találkozására már piszok kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. "Szörnyű, hogy Raven ennyire undok Chrissel, pedig ő komolyan próbálkozik. A helyébe nem biztos, hogy hasonlóan türelmes lennék."
    Na igen... Chris és az ő áldott jó lelke. Mindenkinek más a "hobbija". Szerintem elég kevesen vannak akik így tolerálták volna Raven faszságait, annak meg még fel sem tűnik a jó dolga.

    "Adam és Raven első találkozására már piszok kíváncsi vagyok."
    Hehe, az bizony vicces volt... :D

    VálaszTörlés
  3. Baszus Lia,lehetsz olyan elbaszott P@csa, hogy kihagy egy édes hármast(7.rész emlékszel mit írtál?).Ilyen alkalom nem mindig akad!!!Veled valami nagyon nincs rendben az tuti.Szégyeld magad!!!Adam kicsit jobban kellett volna igyekezni szerintem két szó és beszált volna a játékba!Istenem,de megnéztem volna azt a jelenetet!!!! :D ;)

    VálaszTörlés
  4. Igen Heydi, én vagyok az "elbaszott picsa". Jó vicc attól, aki még rendesen írni se tud... Na mindegy, az utóbbi kommentjeidet elnézve úgy látom, hogy idő közben valahogy leesett neked is, hogy Adam nem éppen az a fajta, akivel IGAZÁBÓL is szívesen ágyba bújna az ember.

    VálaszTörlés
  5. Lehet nem is erre céloztam de ha nem veszed a lapot az a te bajod!!!Ennek ellenére tök jó fej és nem akartalak megbántani csak ilyen vagyok ha őrülten jó a kedvem.Az meg hogy lebaszott vagy rádförmedt nos nem tehetek róla.Nem kértem hogy hibáztason!Mond meg neki hogy holnap bemegyek a városba és intézkedem az e-mailes dolgokról!Köszöntem!(És ha ilyen akkor is el lehet fogadni csak akarni kell)

    VálaszTörlés
  6. Meg igazán tudom, milyen "lapot kéne venni abból", hogy anélkül, hogy ismernél, kapásból ilyen kedves jelzőkkel illetsz. Érdekes, ha így nem akarod megbántani az embert.

    Átadtam neki. Nagyon lelkes...

    VálaszTörlés
  7. Jó nem éppen olyanon kéne levezetnem a dühömet aki nem érdemli meg.Bocsánatot kérek!Csak annyira Adam ellen vagytok hogy na.És más dolog miatt is dühös voltam ami veletek(vagy is csak egyikőtökkel függ össze.

    VálaszTörlés

Wattpad