7

A verebek bekaphatják - Stephen King: Halálos árnyék

Posted in , ,

Vonatkoztassunk el most attól, hogy egy olyan személy írja a következőket, aki még egy gennyedző húscafatot sem tud fizikai létéből felmutatni. Lia azt mondta, hogy amit most csinálok, azt jobb helyeken szimpla fanfictionnek hívják. Tőlem aztán annak hívjátok, aminek akarjátok, ettől függetlenül leírom a véleményem, amolyan „karakter szemmel”. Nem szívesen veszem magamra ezt a karakter attitűdöt, de hát egyelőre ez van. Bőven több, mint a semmi.

Lássuk a sztorit!
… vagyis inkább részletét.
A huszonötödik fejezettől kezdve az egész baromság. Addig szinte már fantasztikus, és öröm volt olvasni, és beleéltem magam, mint kisgyerek a játékba, nem is nagyon részletezem a dolgokat, mert ezt mindenkinek el kéne olvasnia, de! Thad ezen gondolata után az egész sztori kisiklik:


„Tégy úgy, mintha egy regény volna! Egy történet, amit most írsz!”
És Thad így is tesz. Ezt olvashatjuk az elkövetkezendő hosszú-hosszú oldalakon keresztül. Oké, persze jön még az idézet folytatásaként, hogy egy olyan történet, amiben nincsenek is madarak, blabla, de igazából az egész veréb-ügy marhaság.
Oda lett vágva Thadhez egy rakat veréb, hogy azok majd a végén elintézik George-ot. Ezt valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy nagyon elcseszett deus ex machina. Deus ex madár (by: Szirmai Gergő). Hümm… lehet, hogy tényleg be kéne vezetni ezt a fogalmat.
Egy író úgy dönt, hogy totális baromságtól indíttatva ad valami „képességet” annak a szereplőnek, aki megkedvelt, és nem akarja, hogy a nála milliószor erősebb ellenfél egy laza lövéssel elintézze. De miért, könyörgöm?
Ha nagyon kitartóan zokog és sanyargatja magát, meg mindenki mást, a köcsög kis önjelölt vámpírvadász hollócskám (alias Raven, alis Gerard…), Lianne meg végképp el akarja cseszni az összes történetet, akkor Rev is „megkapja” majd szíve vágyát.
Csak arról hajlamosak megfeledkezni, hogy az írók azét nem minden esetben istenek.
Tudom, hogy ez a „verébajándékozás” a legtöbbeteknek teljesen rendjén van, mert valami happy end-szerűséget is kaptok a végére, és aranyos kis szívetek mélyén általában bolondultok a rohadt boldog végződésekért. Pontosan emiatt, akármennyire is átlátszó kamu a történet vége, szerintem jóval kevesebben vannak azok, akiknek feltűnik ez az átverés, mint akik némileg felsóhajtva teszik le a könyvet.
Na de miért is átverés az egész? Kezdjük ott, hogy ki az az Alexis Machine?
Egy kitalált karakter, kitalált karakterének kitalált karaktere. Bezonyám. És a legszebb az egészben, hogy nem is csak S. K. fejében bukkant föl, hanem ahogy azt az író az utószóban le is írja, egy másik emberke novellájában már megjelent.
„A név olyan tökéletesen illett George Komorhoz és az általa kitalált gengszter karakteréhez, hogy egyszerűen átvettem abba a műbe, amelyet önök éppen most olvastak...”
Hehehe…
El is fogom olvasni ezt a novellát, amint megtalálom.
 – És? – karattyolt közbe Lia. Tényleg idegesítő, hogyha belepofáznak abba, amit ír az ember. Ennek ellenére még mindig úgy vagyok vele, hogy szórakoztatóbb cseverészni, mint nyomatni a monológokat.
 – És?! – csattantam fel művien. – George meg lényegében azonos Machine-nel.
 – Rendben, de attól még ne mondd nekem, hogy egy író nem azt ír a regényébe, amit akar! – hadarta, aztán mikor ráeszmélt, hogy mekkora badarságokat beszél, gyorsan helyesbíteni próbált. – Mármint… Le van írva! Ott van feketén fehéren. Azok a tények.
 – Erre megint csak a Ravenes szart tudnám felhozni példaként.
 – Az csak egy tizenöt éves lány agymenése!
 – Lényegtelen. Attól még igaz, hogy ha úgy írsz, ahogy csak akkor tudsz, ha a karaktered valóban létezik, vannak bizonyos szabályok.
 – Menj a francba a valóban létezéssel, rendben? Majd ha szembe jössz velem az utcán, akkor beszélhetünk róla.
 – Nem valószínű, hogy lenne időd az eszmecserére. Amúgy már kis is lyukadtunk oda, hogy mi a legnagyobb bibi a könyvben.
 – Figyelek!
 – Nevezzük a te valóságod az egyes szintnek. Ha így nézzük, akkor Jázmin hozzád képest a kettes szinten van, nagyjából ott, ahol Thad, csak persze egy másik világban.
 – Jázmin? Hogy jön most ide a csaj?
 – Úgy, hogy majd szépen megírod a sztorit. Apropó, nem azt kéne írnod éppen?
 – Miért nem tudtok ti önállóan írni, de komolyan? Ez valami univerzumok közötti megállapodás, hogy karakter nem írhat egyedül? Apropó, ezzel úgy látom, elfogadod, hogy én találtalak ki.
 – Francokat találtál te ki! Örüljön a fejed, hogy ez jogilag mind a te szellemi terméked, de ne feszítsd túl a határt tündérkém!
 – Ja bocs, a meg nem született ikertestvérem vagy, akit megettem az anyaméhben. Tényleg.
 – Beszarnál, ha kiderülne, hogy megtörtént, mi?
 – Fúj, hagyj békén!
 – Rá mernél kérdezni?
 – Kicsit se néznének hülyének.
 – De legalább biztosra mennél.
 – Szóval hol az a nagy hiba, amiről beszélni kezdtél?
 – Stark, Komort, tök mindegy hogy hívják, és a King által kitalált világ erőviszonya! A hapsi meg tudott testesülni! Oké, hogy mikor nem éltette az írás, akkor egy oszladozó gennykupac lett, de legalább test volt. Persze, kitalált világban nem nagy ügy megtestesülni, az nekem is megy, mint a karikacsapás.
 – Szóval az én világom nem kitalált?
 – Miért ne lehetne az? De ez biztos, hogy van valami erős határ.
 – Mondjuk a józanész.
 – Mondom, erős határ.
 – Igen, már vagy fél órája mondod, és mondod, de még mindig nem sikerült normálisan kinyögnöd, hogy mi a nagy bajod a könyvvel.
 – Úgyis érted, nem?
 – Én értem, de kíváncsi vagyok, meg tudod-e úgy fogalmazni, hogy mások, idegenek is értsenek belőle valamit.
 – Kibaszottul nincs olyan, hogy verebek, a túlvilág hírnökei csak úgy felkapjanak egy ilyen „gonoszt”, és felemeljék az égbe!
 – Hát, mégis van.
 – Nincs. Ha ezt valaki nem képes feldolgozni, arról nem én tehetek.
 – Ha te létezel, akkor olyan is lehet, hogy a mérgezett almától elalélt hölgyemény, aki mellesleg hét törpével él egy fedél alatt, a herceg csókjától fölébred.
 – Erőviszonyok! Ott, az üveghegyeken túl, vagy bánom is én hol, ez egy tökéletesen megfelelő dolog. Na de ha egyszer már ki tudott a sírból mászni egy „álnév”, akkor azt csak úgy elviszik a verebek!? Nem érdekel, hogy a ti világotokból ez is csak egy horror mese, én az elvről beszélek!
 – Mivel Adamnek jól láthatólag nem sikerül megfogalmaznia a dolgot, hát íme: Adam azért akadt ki, mert nem az volt a könyv címe, hogy „Első lecke kezdő démonoknak: Hogyan öltsünk testet?”.
 – Kezdő démon a jó kurva anyád. 
 – Tudtad, hogy elvileg a holló is egy pszichopomp?
 – Álmodozz csak kicsi lány! Megnézném, ahogy Raven a fülemnél fogva ráncigál vissza az alvilágba! Most hogy így végiggondolom, ez a madársípos verebes dolog még egész hihetőnek tűnik.

Következő állomásként nézzük, a Tortúra mit tud nekem nyújtani.
Az eleje biztató ennek is...

7 megjegyzés:

  1. "Kezdjük ott, hogy ki az az Alexis Machine?
    Egy kitalált karakter, kitalált karakterének kitalált karaktere. Bezonyám. És a legszebb az egészben, hogy nem is csak S. K. fejében bukkant föl, hanem ahogy azt az író az utószóban le is írja, egy másik emberke novellájában már megjelent."

    Welcome to my life...
    Ne mássz bele. Komolyan mondom. Végigcsináéltam egy halovány kis szegletét Melloékkal, úgyhogy NE!!!
    Nem is az egyenlőtlen erőviszonyok miatt, vagy ilyesmi, hanem mert Liát nincs, aki megvédje.

    VálaszTörlés
  2. Mennyire örülnék, ha a Welcome to my life... dolog tényleg egy szíbbőljövő üdvözlés lenne. :P

    Már másodszorra teszem fel a kérdést, hogy szerinted tényleg a "Ne..." kezdetű mondat a legmegfelelőbb arra, hogy engem lebeszélj valamiről? Simán el tudom képzelni, hogy Te rávegyél engem, hogy ne csináljak valamit, de biztos, hogy nem ilyen formában jönne össze... :P

    Lia sorsát meg mióta viseled szíveden? :D Egyszer úgyis meghal.

    VálaszTörlés
  3. Hűha!
    Látom elszabadul a pokol,ha összevitatkoztok.Meg kell hagyni,Lia fején találhatta a szeget,mivel nagyon kiakadtál cukorfalat!:)Elhiszem neked,hogy nem esik jól a "lelkembe tapostál"dolog,de nem kéne bántani senki anyukáját.
    Szia Lia!
    Lenne egy olyan kérdésem hozzád(remélem válaszolsz majd),hogy van e még az MCR zenekarnak ezekhez hasoló számuk?PL.:Na Na Na,Surrender the night,Summertime,stb.Bár nem ide tartozik,de a nagy kedvenc a Safe and Sound.
    Féreértés ne esen nem lettem függő csak szeretem a változatosságot.Előre is köszi mindent.
    Adam én próbálok kiigazodni rajtad,de nem tudok,mert most látom tisztán milyen is vagy persze csak velem kapcsolatba.Hiányzol ám nekem.Puszi nektek és ne gyilkoljátok egymást! :D

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Milyen szempontok alapján gondolod a hasonlóságot? :)

    VálaszTörlés
  5. Szia Lia!
    Annyira örülök hogy visszaírtál! :)
    Nagyából a hangzás és tempó hasonlítson.23 számot már sikeresen bömböltetek(a párom nem is örül neki,de letojom)és még akarok leszedni,komolyan gondolom nem viccelek.Ha megvannak az albumjai akár e-mailben is átküldheted úgy is jó.Kicsit már sajnálom,hogy rossz kritikát alkodtam a bandáról.Előre is köszi mindent.Ha Adam megjelenik megmondanád neki,hogy lesz egy két kérdésem mailben hozzá,mert jól jönne pár tanács a dolgainkal kapcsolatban és elég durva/bizzar dolog,szóval azt mondta neki bármit elmondhatok és még te sem tudod meg.
    Puszi nektek!Este jövök! :D

    VálaszTörlés
  6. hát, mivel két szám is a DD-ről van, amit írtál, sztem szedd le a Danger Days albumot, és válogass, van ott még pörgősebb. Illetve félig-meddig rock n roll a Conventional Weapons is (pl Surrender the night), ez a kettő igazából kb egykutya.

    VálaszTörlés
  7. Már leszedtem őket elsőre de köszi!

    VálaszTörlés

Wattpad