4

My Vampire Romance - 17. fejezet

Posted in
Gerard:
Arra ébredtem, hogy hűvös szellő csapja meg az arcom. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a nap szinte már teljesen a hegy mögé bukott.
Szapora léptekkel visszasiettem a kastélyhoz, hátha Adam még nem hiányol. Elkéstem. Már ölbe tett kézzel ült a bejárattól nézve homályba burkolózó lépcsősor legalsó fokán.
– Hol jártál, báránykám? – kérdezte.
– Kint – böktem a hátam mögé.
– Mikor szoksz már le a tőmondatokról? – nevetett, és fölállt a lépcsőről. – Csukd be légyszi az ajtót!
Most tűnt csak föl, hogy az ajtón beáradó fény két részre osztja a termet; az egyik, napos részen álltam én, szemben, ahova már nem ért el a fény, a vámpír.
– Mi lesz, ha nem csukom be? – Próbáltam higgadt maradni.
– Semmi, mert lemegy a nap! – nevetett élesen.
– De mi lenne, ha idejönnél? – hunyorogtam. A szavaim visszhangzottak az óriási csarnokban.
– Azt szeretnéd, hogy odamenjek? – Felém vonult, de még az árnyékban megállt.
– Olyan jó idő van itt! – tártam szét a karom provokálóan.
– Igen? – Egy lépést tett előre.
– Igen – suttogtam, és a mutatóujjam lassan és némileg erotikusan végighúztam a mellkasomon. Még jó, hogy már sejtem, mivel lehet Adamre hatni.
– És szerinted mi fog történni, ha odamegyek? – kérdezte cinikusan.
– Nem fogsz idejönni, mert a vámpírok meghalnak a napfénytől – mondtam elégedetten. Végre egyszer úgy éreztem, hogy minimálisan, de sikerült Adam fölé kerekednem.
Nem sokáig fürödhettem a dicsőséges napfényben. Adam arca elkomorodott, és felvonta a szemöldökét.
– Cicám, a vámpírok halottak – suttogta vérfagyasztóan, és átlépett a fénybe.
Egy pillanatig nem történt semmi.
Aztán a bőre elkezdett füstölni, majd néhány pillanat alatt teljesen leégett róla. Nem borult lángokba, inkább izzott. Ő pedig csak állt egy helyben, és pszichopata vigyorral az arcán meredt rám. A szívem egyre hevesebben vert, és egyszerűen nem voltam képes elhinni, amit látok. A ruha alól – ami teljesen sértetlen maradt –, csak az arca és a karjai látszottak ki, amin most már csak a csupasz hús volt, és pillanatokon belül az is szenesedni kezdett, majd levált a csontról. Az izom, majd a belső szervek is földöntúli izzással megsemmisültek. Csontujjaival szép lassan kigombolta az ingét, hogy láthassam, ami megmaradt a felsőtestéből. Elfutni sem volt erőm, annyira sokkoló volt a látvány. Egy két lábon járó csontváz elindult felém. Egy koponya hegyes szemfogakkal. Meg kellett kapaszkodnom az ajtó szélében, hogy ne essek össze, amikor a csontkezével végigsimította az arcom.
– Istenem – nyitottam ki a szám, bár nem vagyok benne biztos, hogy hang is jött ki rajta.
– Istennek ehhez semmi köze, bébi – tátogta az Adam-csontváz, és mély, földöntúli hangon szólalt meg. A szeme már rég kifolyt, csak valami megfogalmazhatatlan kék füst derengett a szemgödrökben.
A levegőt már hangosan és lihegve szedtem. Imádkoztam azért, hogy ne ájuljak el, mert bár alig voltam képes földolgozni a jelenetet, minden pillanatát nyitott szemmel akartam végigkövetni.
Egész életemben töprengtem rajta, milyen lehet találkozni a halállal, nem akartam semmiről sem lemaradni.
Adam lassan és vigyorogva – bár mi mást tudna csinálni egy koponya vigyorgáson kívül? – visszahátrált az árnyékba, és...

Adam:
...egy szempillantás alatt vissza is nyertem emberi formámat.
Ó, Gerard olyan édes képet vágott, hogy majd' elolvadtam tőle! A friss halottaknak szokott ilyen ábrázata lenni.
A hallra szép lassan sötétség borult, úgyhogy hívnom kellett Christ, hogy villámsebesen gyújtson meg néhány gyertyát. Amúgy be van vezetve a kastélyba áram is, egy saját kis generátorból, de egyelőre hangulatosabb a gyertyafény.
– Jól vagy, szivi? – léptem Gerardhoz, és megpusziltam az orra hegyét. Előre nyúlt és bárgyú ábrázattal megtapogatta a kezem. Tetszett a finom és kissé reszkető érintése. – Ilyet sem lát élő ember minden nap! – kacagtam és magamhoz húztam.– Jó volt mi?
– Ez... – tátogta – Adam te... Ilyen nincs!
– És mégis van! Szerinted hogy vagyok szexibb? – mutattam végig magamon.
– Bassza meg – suttogta.
– Most? Te kérted! – csillant fel a szemem, de inkább csak élveztem a teljes sokkoltságát. – Na jó – sóhajtottam, és barátian megveregettem a vállát, hátha sikerül visszacsalogatnom a teljes ámulatból. – Mi legyen az esti program? Esetleg valami ötlet? Mit szeretsz csinálni?
– Én ö... huh – motyogta, és csak bámult maga elé.
Még jó, hogy nem mutattam durvábbat. Oké, attól az emberek nyolcvan százaléka kapásból holtan esik össze. A maradék húsz élete végéig tartó agykárosodást szenved.
– Sakkozni lenne kedved?
– Sakkozni? – nézett rám elvarázsolt tekintettel, mint aki még sosem hallotta a szót.
– Bébi! Most mit vagy így oda? Nem láttál még csontvázat? – nevettem.
– Hát élőt nem – motyogta, és még mindig elködösült szemekkel bámult. Ezt bírom az emberekben; rajzolni,olvasni, vagy képen, filmvásznon látni mindenféle „horrorisztikus” dolgot, az meg se kottyan, erre ha igazából áll előttük egy ilyen lény, akkor köpni nyelni nem tudnak. Nem is igazán értem, hogy hihetnek minden ilyesmit a képzeletük szüleményének. Kicsit nagyra vannak magukkal.
– Én meg nem láttam ilyen édes pasit, mint te, szóval egy-egy! Tegyük túl magunkat rajta, oké? – javasoltam, mert hiába sütkéreztem Gerard döbbent elismerésében, már kezdtem unni az egy helyben ácsorgást.
– Oké – bólintott félszegen.
– Póker?
– Rendben – felelte gépiesen.
– De vetkőzős! – Kacsintottam, és elindultam, föl a lépcsőn. Gerard követett, de a vetkőzés hallatán megtorpant.
– Akkor inkább sakk!
– Oké, de a vesztes a nyertes három kívánságát teljesíti!
– Na nem!
– Mér’? Lehet, hogy te nyernél! Gondolj csak bele, micsoda kívánságaid lehetnének!
– Inkább nem.
– Jó, akkor mondj valamit te, hogy mit csináljunk! – fontam karba a kezem tettetett sértődöttséggel, és a lépcső korlátjának dőltem.
Gerard nagyon erősen agyalt valami olyan elfoglaltságon, amiből semmi intimebb nem sülhet ki. Nem sokra jutott. Mondjuk, tényleg bármiből ki tudnék hozni valami erotikus felhangú dolgot. Különben is, az agya még mindig az előző kis mutatványomon kattogott. El is lesz vele még egy ideig. Néha üvöltve riad föl álmából, ilyesmik.
– Oké – sóhajtott –, legyen póker, de ígérd meg, hogy nem fogsz…
– Megerőszakolni? – segítettem ki nyájasan. – Drágám, a zuhanyzásodat végig tudtam nézni, úgy, hogy hozzád sem értem. Na, hozok kártyát, addig foglalj helyet! – Az ebédlőbe teleportáltam vele, és az egyik székre böktem. Mire Gee kihúzta a széket, én már vele szemben ültem, és emberi szemmel követhetetlen sebességgel kevergettem a paklit.
– Kezdhetjük? – kérdeztem. Sikerült leülnie, úgyhogy oszthattam a lapokat.– Ja, várjál! Pia nélkül nem lehet játszani! – pattantam föl az asztaltól, és gyorsan kihoztam a konyhából egy borosüvegben lehűtött vért, meg két boros poharat.
Gerard a kezébe vette a véres üveget, és forgatni kezdte.
– A vérben nem az lenne a lényeg, hogy meleg? – kérdezte bizonytalanul.
– Ilyen időben te még meleg vért akarsz inni? – nevettem.
– Nem, csak... nem értem... – az akadozó hangja arról árulkodott, hogy még mindig nem sikerült túltennie magát a csontvázas mókán.
– Jajj, drága, nem mindegy neked? Ez egyébként sem emberi vér. Sajna az tényleg nem finom tartósítva – blöfföltem, hogy lenyugodjon. – Mivel kéred? Múltkor ízlett vodkával? Vagy esetleg most kipróbálod pálinkával? A barack és a vörösvérsejt nagyon jól dominál egymással.
Gerard tűnődve nézegette az üveget.
Egyáltalán nem undorodik a vértől. Úgy issza, mintha valami természetes itóka lenne. Bár mondjuk ennél természetesebb ital nem sok van.
– Rád bízom – tolta felém a poharát. Töltöttem neki a vérhez egy kicsit a jó erős házi pálinkából, hadd oldódjon a hangulat, de azért ne legyen full részeg.

Minden szép és jó volt, fogyott az ital rendesen, Gerardnak is egyre jobb kedve lett – nem is sejtette, hogy egy ártatlan, kínhalált halt emberke vérét szürcsöli. Egy valamivel nem számoltam. Gee vagy kurva ügyesen tud csalni – lehetetlen, hogy velem szemben csalni tudjon–, vagy tényleg piszok nagy szerencséje van. Egy óra múlva már ott tartottunk, hogy én egy szál boxerben üldögéltem, Gerardról pedig épp hogy az ingje hiányzott. Na nem mintha zavarba jöttem volna a helyzettől, csak azért ez mégsem olyan felállás volt, amit elképzeltem. Az viszont kifejezetten élveztem, hogy Gee szeme rátapadt a mellkasomon keresztülhúzódó hosszú vékony hegre.
– Az hogyhogy nem forrt össze? – szánta rá magát a kérdésre
– Elátkozott pengével csinálták – feleltem közömbösen. Jobban hangzott mintha azt mondtam volna, hogy „Azért, mert nem akartam, hogy összeforrjon, mert tudtam, hogy odáig leszel érte”.
– Elátkozott pengével? – Annyira édesen tud csodálkozni!
– Gondolj csak bele... Kettévágtak. Pont itt – húztam végig az ujjam a hegen. – Mázlim volt, hogy ennyivel megúsztam. Most már, hogy látta a húsleégős akciómat, úgy tűnt nem esett nehezére elképzelni a kettévágásom.
– Háború volt? – érdeklődött.
– Bizony! – vágtam rá. Teljesen igazat mondtam, rengeteg háború volt már.
– Kik között?
– Drágám, most játsszunk! – kacsintottam.

Szóval mikor már csak a bokszer volt rajtam, Gee-t valahogy hirtelen elhagyta fortuna. A kis csaló.
Megelégeltem, hogy Gerard egyszerűen nem hajlandó tovább vetkőztetni, félresöpörtem a paklim, fölmásztam az asztalra, és kiszedtem a kezéből a lapjait.
– Na tessék! Van egy ász drilled! – vontam föl a szemöldököm. – Ezt is te nyerted! – vigyorogtam, feltérdeltem az asztalon és lehúztam a gatyámat. Rögtön észrevette, hogy a feje pont veszélyes magasságban van, úgyhogy hátrébb csúszott a székkel.
– Ezt meg kell ünnepelni! – emeltem föl a poharát és megint töltöttem. Koccintottunk. Személy szerint álló farokkal. A kis énekes, úgy tűnik tanult már a leckéből, mert annak érdekében, hogy ne kelljen a férfiasságomra néznie, eltökélten meredt a szemembe.
– Te ezt egy kicsit sem élvezed, mondd? – sóhajtottam és visszahúztam a nadrágom. – De most komolyan! Mi kéne neked? Mondj bármit, én megcsinálom neked! Most játsszunk egy kicsit fordítva. Te parancsolgass nekem! – Az asztalról az ölébe csúsztam.
– Akármit kérhetsz! – Kinyújtottam a karom, és megfogtam a vállait.
– Szállj le rólam – mondta Gee bizonytalanul.
– Nem, nem! – nyomtam a mutató ujjam a szájához. – Ilyet nem szabad.
– Azt mondtad bármit megteszel! – sóhajtott. Na igen, egy percig se reménykedett benne igazán, hogy komolyan gondoltam a dolgot.
– Valami más esetleg?
– Mesélj még a vámpírokról – mondta bizonytalanul.
– Uncsi! – legyintettem. – Hát jó, ha semmi érdekes nem jut eszedbe, akkor megint én jövök!
Újra az alsónadrágom felé járt a kezem.
– Ne! Várj! – kiáltott kétségbeesetten. – Akkor ö... megcsókolhatsz inkább – sóhajtott, reménykedve benne, hogy ez már legalább minimálisan érdekes a számomra.
– Tessék? Nem értem – fordítottam felé a fülem.
– Csókolj meg – nyögte. Nem kellett kétszer mondania.
Mondjuk azt hittem a hazamenéssel is megint be fog próbálkozni valahogy.
– Még lehet két kívánságod! – közöltem vele a csók után.
– És ha nem akarok kívánni?
– Akkor én fogok. – Küldtem neki egy újabb csókot a levegőben. – Na hadd halljam!
– Ugrálj előttem százszor fél lábon! – vonta meg a vállát.
– Mi van? – röhögtem el magam.
– Száz ugrás fél lábon! – ismételte, és elmosolyodott. Jobban örültem ennek a mosolynak, mint bármi egyébnek. Olyan fajta mosoly volt, ami haverok között szokott lenni, ha valami aprósággal sikerül megheccelni a másikat.
Kelletlenül felálltam az öléből és hátráltam két lépést az asztaltól. Gerard meg megfordult a széken, hogy lássa az esetleges mutatványom.
– És én számolok! – csendült fel újra a hangja. Ha ennyire fellelkesedik tőle, a világért sem hagynám ki.
– Az mindegy, hogy melyik lábamon? – kérdeztem gúnyosan, és fél lábra álltam. Gyanítom, hogy én vagyok az egyetlen vámpír, aki valaha is ilyenre vetemedett.
– Aha! – Gerard egyre szélesebben mosolygott, és számolni kezdett – Egy, kettő, három...
– Hát...bébi...ha...te...erre...izgulsz...ugrálok...én...neked...ezret...is... – próbáltam dumálással fűszerezni a dolgot.

Gerard:
– ...negyvenhat, negyvenhét, negyvennyolc...
A haja már teljesen szétcsúszott a laza copfból. Igyekeztem a számolásra koncentrálni, de közben nem tudtam eldönteni, hogy mi hihetetlenebb; Démoni csontvázat látni, vagy hogy egy vámpír fél lábon ugrál előttem. Egyszerűen nem találtam más szót erre a jelenetre, mint hogy aranyos. Amikor mondtam, hogy ugráljon, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy megcsinálja.
Így, hogy alig egy órája láttam, hogy Adam még inkább túlvilági szörny, mint amilyennek eddig képzeltem, még jobban kiváltságosnak éreztem magam. Nem ölt meg, nem erőszakolt meg, rengeteg történetet mesélt már, a barátaimnak sem esett semmi bántódása, most pedig itt hülyéskedik előttem.
– Teeee – vigyorgott a századik ugrás után, elkapta a derekam, és felültetett az asztalra.
– Még lehet egy kívánságom! – tiltakoztam.
– És mi lenne az? – olyan közel hajolt, hogy az orrunk már megint összeért – Esetleg levezető gyakorlatnak száz fekvőtámasz rajtad?
– Inkább tölts újra! – Emeltem fel a már rég kiürült poharam. A vértől sokkal jobban éreztem magam, mint bármiféle tudatmódosító szertől, még így is, hogy jócskán csökkentett a hatásából az, hogy nem közvetlenül Adamből ittam.
– Kérésed számomra parancs! – vigyorgott, és töltött mindkettőnknek.
– Mondd meg, hány óra van – próbálkoztam. Teljesen elveszítettem az időérzékem, még nagyjából sem tudtam megsaccolni. Ugyanúgy lehetett este 11 óra, mint délelőtt 11.
– Még nem jött föl a nap – mondta unottan Adam.
– Akkor vigyél vissza! – vágtam rá, talán túlságosan is erélyesen ahhoz képest, hogy kivel beszélek. A vér meg az alkohol jelentősen feldobta a közérzetem.
– Mégis miért tennék ilyet? – csücsörített.
– Mert már két napot itt töltöttem – feleltem bizonytalanul, és igyekeztem a lehető legkönyörgőbben nézni a vámpírra.
– Nem, nem! Csak egy napot és két éjszakát! – javított ki.
– Kérlek, hadd legyek a barátaimmal is! – könyörögtem minden méltóságom félredobva. Megrettentem a gondolattól, hogy talán esze ágában sincs visszavinni, és az a terve, hogy mostantól ez egész életem itt fogom leélni, mint valami szexjátékszer.
– Hát én nem vagyok a barátod? – kérdezte Adam szemrehányóan.
Egy pillanatig elgondolkodtam, aztán kimondtam, ami a legjobb válasznak tűnt a jelen helyzetben.
– Te a pasim vagy.
– Ó, drágám! – mosolyodott el magához képest meglepően érzelmesen, de aztán megint elhúzta a száját – Többet akarsz a barátaiddal lenni, mint a pároddal? Ez nagyon rosszul esik! – szipogott egyet.
Nem szóltam semmit, jelezve, hogy inkább megadtam magam, mint hogy megint elkezdjen fenyegetni... meg fenyíteni.
– Végül is, egy rendes kapcsolatban nem nyomhatja el az egyik fél a másikat – tűnődött Adam. Nem hittem a fülemnek.Rendes kapcsolat? Miféle „rendes kapcsolatot” akar velem? Kezdek örülni, hogy még nem engedélyezték a meleg házasságot. Pedig igazán szép lennék menyasszonyi ruhában. – Már láttam is magam előtt, ahogy Adam az oltárhoz vezet. Ettől a gondolattól végigfutott a hátamon a hideg.
– Na induljunk, amíg nem jön föl a nap! – jelentette be. A „leesett az állam” nagyon gyenge kifejezés a jelenlegi érzésem leírására. Mielőtt még örömömben megcsókoltam volna a vámpírt, gyorsan összeszedtem a maradék eszem, hiszen mi sem áll távolabb Adamtől, mint a szívatás. Igyekeztem semleges kifejezést erőltetni az arcomra.
– Mégse szeretnéd? – vonta föl a szemöldökét.
– De! – vágtam rá – Kérlek!
Adam nyomott egy gyengéd csókot a számra, aztán egy hotel folyosóján találtam magam, egy ajtó előtt.
Adam villámsebesen benyitott.
– Megjöttünk! – kiáltotta el magát.
Frank és Mikey arca azonnal felragyogott hogy életben látnak. A kanapé melletti fotelben ült még valaki. Szakad farmer, Iron Maidenes póló, erőszakosan vöröslő ajkak, fekete, váll alá omló hullámos haj.
A barátnőm.
Vagyis inkább már az exem. Ideje lenne erről őt is tájékoztatnom.

4 megjegyzés:

  1. Szia! Érdekes egy életed van.:D Tetszett ez a fejezet, mint az összes többi.:D Örülök, hogy rád találtam, feldobod a napjaimat.:D Alig várom az új fejezetet. Ja és sok sikert Gerardhoz!:)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Én is örülök, hogy rám találtál, annak pedig különösen, hogy még tetszik is! ;)

    VálaszTörlés
  3. Hm, ez a fél lábon ugrálás kreatív ötlet volt Gee részéről. :D Ami meg téged illet, Adam, legyél továbbra is ilyen rendes fiú. ;)

    VálaszTörlés
  4. Néha voltak jó pillanatai a srácnak... :D
    Persze, persze, rendes leszek, mint mindig! ;)

    VálaszTörlés

Wattpad