True Blood - vélemény az 6. évadról

(Na végre, hogy felkerül ez a bejegyzés!)

Ezzel az évaddal kapcsolatban újdonságként ért, hogy amíg az előző ötöt többé-kevésbé egyhuzamban néztem végig, erre várnom kellett jó pár hónapot. Na nem mondom, hogy kisírtam érte a szemeimet, de az biztos, hogy nagyobb érdeklődéssel vártam a részeket, mint az előző évadok esetében.

Természetesen - ahogy azt az ötödik évadból is biztosra lehetett venni - az egyik fő-szál Warlow és Sookie "kis kalandja" volt. Sookie-t továbbra is fejbe vágnám egy szívlapáttal, úgyhogy nem különösebben tudtam átérezni a helyzetet, hogy az a tündér-vámpír keverék évezredeken át várt rá, hogy a felesége legyen. Én örültem volna, ha megszabadulok tőle, nem hogy össze akarnám kötni magam vele az idők végezetéig. Brr, még belegondolni is unalmas.
Akármennyire is a hányinger kerülgetett akárhányszor abban a csilivili tündérkert-temetőben enyelegtek és minden fénylett, és jujj de jó, és full szirupos romantika, az utolsó részben csoda hogy nem tapsoltam meg állva Warlowt a nagy lelkesedésemben. Az nagyjából 1:30-tól kezdődő rész kiérdemli az évad 2. legjobb jelenete címet. (Oké, a szemcsillogás fájdalmasan röhejes, de a továbbiak fényében megbocsájtható.)


A tündér nagypapa annyira jellegtelen volt, hogy csak azért rakták bele, hogy a végén valaki kinyírhassa Warlowt. Pofátlanul teszik el láb alól az erős karaktereket. Néha annyira értelmetlen az egész... Néha? "Oké, oké, ha ennyire szar, meg fikázod, akkor minek nézed?" Mi másért nézzem, könyörgöm? Szórakoztat, az a lényeg.

Az egész kellemes volt, ahogy Lafayette-t megszállva meg akarta ölni a tündér kiscsajt a saját apja. Ilyen családi háttérrel mondjuk megértem, hogy miért lett a kicsi Sookie egy csöppet hümm... idióta. Az ilyen jelenetekkel csak az a baj, hogy úgyis tudod, hogy megússza. Mint amikor Eric a végén lángra lobbant a hegyekben. Szexi volt, meg látványos, de könyörgöm, úgysem nyírják ki, mert a fél (vagy inkább háromnegyed?) rajongótábor oda lenne a szöszivel együtt. Bár úgyis a következő az utolsó évad, szóval...
Ha már Eric, az övé a 3. legjobb jelenet, amikor lerendezi a tökét annak a hapsinak ott a vámpír-haláltáborban.
Jó, jó, azért az se volt rossz, amikor Nora kipurcant.
A drámai rizsa nem érdekes, de maga a kinyiffanás igen impozáns. (1:00-től nagyjából.)

Oké, valójában elég komikusan néz ki, de azért belegondolni, hogy mondjuk Priscilla így folyna szét a karjaimba, hát... azt hiszem nem lennék ilyen víg mint most.
(A "jóslat" szerint a saját lányom fog elpatkolni a karjaim között, úgyhogy ha addig győzitek, majd meglátjuk milyen érzelmek kipréselésére leszek képes. Így nehéz nyilatkozni, hogy még a közelében sem vagyok annak, hogy gyerekem legyen.)

Örültem, hogy Nora végre eltűnt a képből, mert már majdnem annyira érdektelen volt, mint a tündér nagyfater. Természetesen még időben szereztek helyette egy barna hajú, nagy bociszemű csajszit.
Willa azért egy fokkal kellemesebb karakternek tűnik. Majd kiderül mi lesz még belőle. (Egy évad alatt? Semmi...)
Az mondjuk orbitális nagy kreténség volt Erictől, hogy azért tette vámpírrá a kiscsajt, hogy akkor majd apucikája - a vámpírellenes kormányzó - megenyhül a vámpírok irányába. Persze, mert az embereknek ilyenkor nem az az első gondolatuk, hogy "a kegyetlen vámpírok szörnyet csináltak a lányomból is", hanem "jé, a lányom még mindig a lányom, és de szeretem, ezért minden vámpír a haverom". Nehogy már egy Eric korú vámpír ennyit nem tud az általános emberi gondolkodásmódról, könyörgöm!

Lássuk csak, mik voltak még. Alcide, Sam, meg a kislány akit jajj de el akartak kapni a vérfarkasok, aztán egy rakat felesleges jelenet után Alcide mégis rendet rakott... hát, ennél lényegtelenebb rész nem volt a sorozatban. Elég egyértelmű, hogy csak azért volt benne, hogy láthassuk Alcide-et is meztelenül, ne csak a vámpírkákat. Nekem nem az esetem. Most éppen.
Sam persze kapott egy új csajt, ha már Luna kinyiffant. Mindig kap egy új csajt. Nicole-nak legalább szexi a haja. Na meg egy alakváltó gyerekkel is meg lett jutalmazva. Azon egész hamar túltette magát, hogy az összes barátját lemészárolták a vérfarkasok.
És mi az már, hogy Sam lett polgármester? Emberek, meg vagytok ti huzatva?

Andy meg a tündér leánykái. Most hogy így írom ezt a kis visszatekintésemet, kezdek rájönni, hogy egész sok fincsi jelenet volt ebben az évadban. Jess szépen elintézte a kis tündérporontyok nagy részét! Ennek fényében elég röhejes volt, hogy a végén Andy mégis belement, hogy a megmaradt egy szem lánya segítségével mentsék meg Sookie-t. Mi a francnak kell mindig megmenteni Sookie-t? Csak egyszer purcanna ki, aztán annyi. Persze Terry-t le kellett lőni. A rohadt életbe, hogy pont azt a karaktert, akit kifejezetten bírok. Legalább egy tisztességes résznyi temetést kapott. Annyi mindent ki lehetett volna még hozni belőle! De neeeem, tündérekre van szükség.
Nekem Terry Bellefleur-ről (Milyen csajos neve van már szerencsétlennek!) mindig Ghoul jut eszemben. Fogadjunk, hogy Gizi úgysem olvas el ilyen hosszú True Bloodról szóló bejegyzésemet, mert miért tenné? Aki meg elolvassa, annak minden bizonnyal fingja sincs arról, ki a rák az a Ghoul. Mindegy. A lényeg, hogy szerintem Terryben és Ghoulban van valami közös. Csak Terryt mindenki leszarja. Fel kéne karolni...

Billith (Bill + Lilith) egész szórakoztató volt, még meg is kedveltem néhány jelenet erejéig. Például a kormányzó fejletépése.
A végére természetesen visszaalakult Lilith-mentes pöcsfej Billé. Kár.

Haladjunk szépen a vámpírellenes mozgalom és haláltábor irányába. Szép volt. Úgy értem, egész hitelesen bemutatták, hogy miként bán az emberiség egy másik fajjal. Na mondjuk ahogy olvasgattam nálatok még másik faj sem kell hozzá,elég a más... mi is? Mindegy, elég sok minden alapján meg tudjátok ti különböztetni a fajtársaitokat, nem kell ahhoz vámpírnak lenni. Úgy hallottam emberből remek szappant lehet főzni. Majd kipróbálom egyszer.
Viszont ez a kontaktlencsés baromság... Most komolyan, egy kis műanyag vacak miatt nem tudnak a vámpírok hipnotizálni? Ennek biztos rendkívül tudományos magyarázata lehet. Lia milyen boldog ember lenne, ha a kontaktlencséje megvédne tőlem.

Ééééés a legjobb karakter és legjobb jelenet díját ezennel megkapja tőlem Sarah Newlin - bár nem hiszem, hogy még az ex-férje nevét használja.
Szóval Sarah. A 2. évadnál ezt írtam róla:
"...néha kedvem lett volna belelépni Sarah szájába, amiért annyi vigyorgott."
Még mindig rendületlenül vigyorgott, minden hófehér fogát kivillantva, de ez a vigyor szépen átment teljesen megszállott, elvetemült vigyorgásba, ami véleményem szerint igen szexivé varázsol egy nőt.

A kedvenc jelenetem pedig:


Az a kár, hogy sok feszültséget nem adott az évad. Na nem mintha bármikor is adott volna, de azért igazán kinyírhatnának már valami főszereplőt is. Sookie esetleg? Persze, Terryért szír a szívem, csak nem volt neki valami húde nagy szerepe, akármennyire is lehetett volna. Nora meg, mint már kifejtettem feljebb, végre!
Oké, ha feszültséget akarok, nézzek Trónok Harcát, mert ott nem hal meg más, csak főszereplők.
Tehát abban a haláltáboros végső vámpír-sütésben is az volt a szar, hogy már amióta Bill "megálmodta" a jelenetet, hogy az összes kedvenc vámpírunk elég a napot, teljesen egyértelmű volt, hogy senkinek sem esik bántódása. Jó, Steve meghalt, na bumm. Legalább megadta a módját!

Imádom Jason pofáit! Hozta a szokásos formáját, a jelenetek 99%-ábank kedvem lett volna magam alá gyűrni. Violet megtette helyettem. Bírom a nőszemélyt! Mi a fene, össze tudnak ezek szedni egész használható női karaktereket is? Micsoda meglepetés!

A vámpír-sütős kivégzéstől úgy menekültek meg, hogy mindenki beszlopált Bill tündérséggel dúsított véréből, aztán irány a nap, mindenki boldog, ugrabugrálnak és táncolnak, juhé, juhé... Nekem valahogy nem jött át a nagy extázis amit a napfény okozott nekik.

Valamit még biztos kihagytam, amit le akartam írni... Áh, elég lesz ennyi is.
Kíváncsian várom, mit hoz az utolsó évad!