13

A fehér szoba

Posted in ,

A gondolat: Mi van, ha…?


Csak egy szoba. Az égvilágon semmi jellegzetest nincs benne, az sem egyértelmű, hogy szoba-e valójában. Áll benne egy ágy, ez az egyetlen biztos pont. Két alak fekszik rajta meztelenül, meghitten egymásba kapaszkodva, az orruk hegye összeér, és minden tökéletes. Annyira tökéletes, hogy ennyire hibátlannak, tisztának és igaznak semminek sem szabadna lennie köztük, így hát minden hazugság.
Ezzel mindketten tökéletesen tisztában vannak.

Adamet nem érdekli. Miért is foglalkozna ilyen apróságokkal, amikor ő a világa hercege, minden körülötte forog, elméleti síkokon már dimenziók közt is könnyűszerrel tud lépkedni, igaz, fizikailag még csak ilyen üres lyukakba sikerül átkerülni, de ez is több, mint a semmi. Kifejezetten nagy előrelépés ahhoz képest, hogy néhány évtizede még csak meg sem fordult a fejében a párhuzamos univerzumok létezésének lehetősége.
Őt jelenleg csak az érdekli, hogy újra kénye-kedve szerint kúrogathatja a letűnt idők rocksztárját, és ez kellemesen mulattató nosztalgiával tölti el. Egyelőre. Még néhány alkalom, és megint megunja, ha Raven nem áll elő valami érdekessel.

Raven imádott Adam karmai közt feküdni, belesüppedni a tudatba, hogy a vámpír azt tesz vele, amit csak akar, és ő nem tehet ellene semmit, feltétel nélkül át kell adnia magát neki. De most nyoma sincs ennek a szabadságnak. Mert mi van, ha Adam nem több nála? Mi van, ha mindketten egy kegyetlen család sarjai, csak éppen Adam a kis kedvenc, ő pedig a szerencsétlen fattyú kölyök, akibe mindenki belerúg. Mi van, ha minden, ami köztük van, vagy valaha is volt, a létezésük, az egész világ csak egy vicc, semmivel sem ér többet, mint egy kamaszlány ábrándjai?
Mi van, ha ő látja, ő tudja jól a dolgokat, és Adam, a nagy és legyőzhetetlen Adam az, aki hagyja magát hazugságokba ringatni, pusztán azért, mert képtelen beletörődni a jelentéktelenségébe.            

Raven életében először érezte úgy, hogy talán többet tud Adamnél. És ez megrémítette. Az egy dolog, ha nem létező isteneket vádolsz a világ bukásáért és ordítva veszekszel velük minden szenvedésedért elégtételt követelve, rengeteg ember tesz így nap-mint nap, az öröklétbe meg aztán pláne megbuggyanhat az elméje. de Adam… Adam, a világ ura, ami pedig még fontosabb, az ő ura, örökre. Hozzá kötötte magát az első csókkal, az első vérbe fulladó szexszel és minden egyes lélegzetvételével. Mi van, ha mindez megváltozhat?
Mi van, ha tényleg jön egy lány, akinek a halála árán olyan sebeket ejthet Adamen, amire fegyver nem lenne képes? Mi van, ha tényleg nincs múlt és jövő, csak ez az egyetlen ágy, Adam és ő.
Mi van, ha Adam évezredei semmivel sem érnek többet az ő alig párszáz évnyi létezésénél?
Mert hát mivel lenne több Adam, mint ő? Mi teszi Adamet olyan hatalmassá? Az évei száma? Hogy öregebb a lelke mindenkinél, akit valaha ismert? Na de ha ezer évet egy másodperc tört része alatt oda lehet hazudni, akkor mit ér az egész?
Adamet ez nem érdekli. Elvan a saját kis világában, mint a kisgyerek saját játékba feledkezve, és soha, senki nem lesz képes kihúzni onnan.
Tényleg gyerek lenne a démon, aki az egész életét romba döntötte?

Fel akart pattanni az ágyból, elmenni valahova, ahol nyugodtan gondolkodhat, de elképelése sem volt, hova lépne, ha a lábát letenné az ágy mellé. Inkább magára húzta a takarót.
*
Közjáték:
– Ez amúgy egy nagy szar – közli Adam unottan, a titokzatos szoba eltűnik, már megint csak itt vagyok, a saját szobámban.
– Fogd be! – rivallok rá, majd szenvedélyesen folytatom. – Láttam álmomban, éreztem, tudom, hogy megtörtént! Hogy így történt! Raven, mondd meg neki! Ezt nem én raktam a fejedbe! Esküszöm! Én is csak úgy láttam az egészet!
– Láttad – húzta el a száját Raven.
– Egy érzés, egy éber álom, ahogy ülök a buszon. Csak úgy előjött. Az ilyeneket pedig le kell írnom! – Kétségbeesetten sóhajtok. – Na jól van, rohadtul elegem van belőletek! Mindkettőtökből! – kiáltok olyan hangon, ami kizárólag a karaktereimmel való veszekedésre van fenntartva. – Adam, képtelen vagy elviselni, ha szívszorító fanficeket olvasok, de ha rólatok próbálok valami szépet leírni, valami igazi érzést, amit valaha produkáltatok, akkor azonnal tagadod!
– Raven érzelgőskötött kefélés után, ez igazán nem az én asztalom. Crowley meg egy pöcsfej.
– Szeretnél fele annyira tökéletes pöcsfej lenni, mint ő!
– Kikapcsolnád ezt a szart?
My Chemical Romance - Save Yourself, I'll Hold Them Back
– Neked rohadtul semmi sem jó!
– Nekem? Te hisztériázol egy ilyen cukorpamacs fic miatt. – Fogalmam sincs már pontosan melyik volt a szóban forgó fic, gondolom Elveszett Próféciák.
– Nem a fic miatt hisztériázom, hanem miattad! Annyira elcseszett vagy Adam, miért nem látod be, hogy szükséged van Ravenre?
– Szükségem van rá. Jelenleg – vigyorgott a legperverzebb vigyorával.
– Lelkileg, te seggfej!
– Tudom, hogy én mondtam, hogy minket shippeljél, ha annyira buzipornóra vágysz, de ez egyszerűen túl nyálas.
– Hát ez az! Ha másról olvasok, akkor megállás nélkül rágod a fülem, hogy rólad írjak, írjak, mert te sokkal romantikusabb tudsz lenni, ha meg leírom, amit látok, akkor rögtön húzod a szád, hogy nyálas! Pedig tudom, hogy így történt. Igaz Raven?
 
*
Raven sosem érzett még ehhez foghatót. Ha néhány hónapja valaki azt mondja neki, hogy valaha is lesz olyan pillanat a létezése során, amikor végigsimítja az elméjét a gondolat, miszerint Adam talán semmivel sem több nála, akkorát nevet, mint még soha.
Ez az apró gondolat egyszerre ölelte magához a lelkét anyai szeretettel, és morzsolta össze a végtelenség időtlenül öreg tenyerébe.

Adam hátát a párnáknak vetve feküdt az ágy jobb oldalán, pőrén, tökéletesen, bal lába lazán felhúzva, térdén támasztva jobb bokáját. Kezében tablet, olvas. Az arckifejezéséből ítélve Pratchettet.
Raven lassan felül az ágyon, hátát a támlának nyomva. Megpróbálja kivenni, hogy mi is van a térben, ahol jelenleg tartózkodik. Ezzel ott kezdődik a probléma, hogy tér sincs.
Hogy került ide?
Megnyugtatta volna, ha nem tudja a választ, mert ha a semmi közepén vagy, ahol rajtad és társadon kívül csak egy ágy mutatja a létezés legapróbb jelét, akkor evidensnek tűnne, hogy fogalmad sincs róla, miként kerültél ide.
Legnagyobb bosszúságára tökéletesen emlékezett rá. Liánál voltak, Lia fanfitcion-öket olvasott, amire Adam megint berágott, őt pedig hazarángatta, vissza a kastélyba, majd odavetette neki, hogy basszanak egyet. Ő meg vállat vont.
Szereti olvasni azokat a ficeket, amiket Lia olvas, mert egyrészt mindegyik meleg pornó, másrészt pedig csordultig vannak érzelmekkel, nem pedig olyan lelkileg nihil aktus, amit Adam produkálni tud. Ennek örömére Adam elkapta Raven vállát, aztán ráhajította erre az ágyra a semmi közepén. Raven két véres csók között érdeklődött, hogy hol vannak, de Adam csak lerendezte annyival, hogy ahol ki akarja próbálni a szexet.
Arra hamar rájött, hogy semmiképpen sem Adamhez tartozik a hely, ahhoz túl fehér, és tiszta. Valami dimenziók közti rés lehet, mint Lia szobája, vagy valami ilyesmi. Nem volt ellene kifogása. Minek lett volna? Elveszett az Adam nyújtotta gyötrelmeket idéző és megsemmisítő élvezetek mámorában.

Csak most, hosszú percekkel az orgazmus után – aminek már semmi nyoma a lepedőn, pedig határozottan volt –, most tudatosult benne, hogy valami örökre megváltozott.
Újra Adamre pillantott, és hirtelen azt kívánta, bárcsak soha meg sem fordult volna a fejében, hogy a mellette fekvő démon semmivel sem több nála. Az eddigi tapasztalatai alapján úgy gondolta, nem kíván lehetetlent.
– Hol vagyunk? – kérdezte újra.
– Minek tűnik? – sóhajtott Adam pont azzal a sóhajjal, ahogy az az ember szokott, akit olvasás közben feleslegesen megzavarnak.
Raven kikúszott a takarók alól, hogy lelépjen a semmibe.
– Én a helyedben csak akkor tenném, ha a kastélyban akarsz lenni.
Visszahúzta a lábára a takarót. Maradni akart. Mégiscsak meg akarta tartani magának azt az elméletet, miszerint igaz lehet Adammel kapcsolatban. Fél tőle, hogy ez a gondolat csak a szobában létezik.
– Jó? – kérdezte Adamtől, az olvasmánya után érdeklődve.
Adam becsapta a könyvet – ami csak azért lett könyv, hogy legyen mit becsapni –, és vigyorgott. Rendkívül mulattatónak találta, hogy Raven még mindig képes szórakoztató dolgokkal előrukkolni, az pedig különösen bájos, hogy olyan fantáziáikkal áll elő, miszerint ők ketten lehetnének akár egyenrangúak is. Kíváncsian várja, mi fog ebből kihozni a kis ex-rocksztár újabb hisztériarohamokon kívül. Talán megint megpróbálja megmenteni a világot. Az mindig vicces.

13 megjegyzés:

  1. Ezt.. nem igazán értettem. A vége jó volt az a semmiben lévő, bármit akarhatsz megtörténik dolog, de olyan hirtelen ért ez a sztori. Vagy lehet, hogy csak valamiről le vagyok maradva. Lesz folytatása?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát folytatása mindig van, elvégre ez az életem. De ez évszázadokkal az MVR eseményei után történt, szóval úúúgy... pár napja.
      A random story-s bejegyzések folytatása. Meg ehhez adamvampire.blogspot.hu/2013/12/miert-nem-lepsz-le.html és ehhez http://adamvampire.blogspot.hu/2013/12/valasznak-indult-aztan-eleg-hosszu-lett.html a bejegyzéshez kapcsolódik. :D

      Törlés
  2. Dame? Megleptél.
    És nem tetszik.
    Michael? Damet hagyd békén, ha jót akarsz magadnak meg a kis világodnak. És ezt csak azért mondom, mert a szívem mélyén igenis, szeretlek... Egy... pickét. Egy icinke-picinykét...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ööö... Na és én miről maradtam le? Ki az a Michael?
      Amúgy annak örülök, hogy megleptelek.
      De azért kifejthetnéd ezt az egészet bővebben. Léccilécci.

      Törlés
  3. Asszem kellett volna egy előszót írnom ehhez a hülyeséghez mielőtt Lia felrakta...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ugye milyen jó érzés, ha hülyeségeket tesznek közzé az emberről?

      Törlés
    2. Hoppá, tehát akkor szerinted is hülyeség?

      Amúgy ne aggódj, nem az önérzetemet bántja, hogy úgy írtok rólam mint valami kis infantilis hülyegyerekről. Engem aztán szórakoztat, ringassátok magatokat nyugodtan ilyen kellemes illúziókba, továbbra is érdeklődve várom, hogy mi fog belőle kisülni. :P

      A kommentemmel pedig arra céloztam, hogy így önmagában, ahogy Cindy is írta, eléggé kusza a történet annak aki nem ilyen helyzetben éli a mindennapjait min mi, drágaságom.

      Törlés
  4. Ez igen!:D Szerintem nagyon jó volt,meg is lepődtem,de az eleje valami fantasztikus volt!!!!! Totál felvillanyozott....repdes a lelkem a lelkesedéstől!!!! Végre valami komoly,valami szép!!!*.* És végre valami új! Az elképzelés,h Adam és Raven lehetnek egyenlők(mert végül is miért is ne),egy nagy vérfrissítés,és végül is teljesen reális a lehetőség,főleg maga a kérdés:Mitől is több Adam? Egyszerűen fantasztikus volt!!!! Teljesen meg ihletett!!!*.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adam lezártnak tekinti a "Mivel több Adam, mint Raven?" témát, én viszont nem, szóval örülök, hogy tetszett. :)
      Minden bizonnyal még kerülnek fel novellák/veszekedések ebben a témában...

      Törlés
  5. Sajnálom.... De nekem a Lia-Adam veszekedés tetszett a legjobban (na jó, talán a vége is) :)

    VálaszTörlés
  6. Vííííí dejóó :D

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszett. A tér a semmiben..szerintem ezt már nagyon sokan elképzeltük. Raven eszmefuttatása pedig már nagyon időszerű volt. :) Szóval még ilyeeet!

    VálaszTörlés

Wattpad