18

Őrült írónak lenni is csak egy sztori

Posted in
Ha már a számomra nem jut idő Lia jajj de elfoglalt hétköznapjaiban az írásra, akkor legalább Lia önsajnálatát megosztom veletek. Tudom ám, hogy szeretitek az ilyen ömlengős hülyeségeket is!
Na meg persze rólam szól, és ez a lényeg! :D
(És amúgy is megígérte, hogy ír egy "Amit Adamről tudok" bejegyzést is, hát szép szóval kérve nem volt rá hajlandó, így hát kicsit inspiráltam.)

Lia:
Orvosi segítségre lenne szükségem. Na jó, nem. Csak gyűlölöm, ha Adam kilép a sztoriból, mert akkor rájövök, hogy neki én vagyok a sztori. És nem tudok mit tenni. Nem tudok mozdulni. Rátelepszik a testemre, és szétnyomja minden egyes porcikám. 
Néha csak ott van mellettem, egyszerűen siklik, mint egy szellem. Így általában még szórakoztató is vele lenni, kellemes érzés, mert ha egyedül vagyok, akkor sem vagyok egyedül. 
Az persze rossz, amikor egyedül akarok lenni, és nem vagyok egyedül. De ilyenkor azért viszonylag könnyű elküldeni. 
Viszont amikor rám mászik… És nem, nem ÚGY, bár nem tudom, melyik lenne a rosszabb. Egyszerűen érzem, hogy van az én saját agyamban valaki más is, aki nem én vagyok, és használni tudja minden idegvégződésem. Ez így túlzás. De irányítani tud. Persze ha kimerült vagyok és szétesett. Mindenki szokott szétesve lenni. Fáradtan hazaér, lehet, hogy tök jó volt a nap, és nem olyan kellemetlen-féle a kimerültség, csak egyszerű kimerültség, és akkor… Akkor már nincs arra lelkierőm, hogy megpróbáljam kirekeszteni őt. 

Pedig ez nem valóság.

Amikor Adam szétzúzza a valóságot. Mert szét tudja zúzni.
Ha Adamet én találtam ki, akkor én vagyok a lelkileg legsérültebb ember, hogy ilyet találok ki magamnak. De nem tudom, hogy miért. Mármint akkor olyan elfolytott dolgaim lehetnek, amikre totál nem emlékszem, tehát ez az egész egy remek kis személyiséghasadás. De tényleg?  Egy ilyen szintű dologhoz valami nagyon durva trauma kellett volna hogy érjen. De azt hiszem, Adam maga a trauma.
Illetve nem is Adam. Adam úgy önmagában tök jófej, lökött, hát istenem, gyilkolássza meg kínoza az embereket, és ezt így olvasni meg írni nem is olyan nagy ügy. Csak Adam. De „Adam”, ez a lény, akit momentán bele lehet sűríteni valami önimádó-démon-vámpír szerepbe, na, az a lény, hát ő… GONOSZ.
És azóta velem van, hogy az eszemet tudom.

Pedig egészségesnek érzem magam.
És pont ez a baj.
Hogy nem látom igazán, hogy baj van.
De hát most látom, szóval… Hogy is van ez?
Oké, nézzük a lehetőségeimet:
  1. 1. Elmebeteg vagyok.
  2. 2. Megszállt egy démon.
Hát, tök jó.
Annyira jó lenne, ha valami drogra foghatnám. Mármint ha beszívva elmélkedik ilyesmiken az emberek, akkor oké.
Na de elvileg józanul? 
Adam gyötör.
Nem vagyok hülye.
Oké, sokáig tökéletesen hülye voltam, de hát ő Adam! El tudja játszani akárhányszor.
És mégsem vagyok… Még komolyan azt is éreztetni tudja velem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy pont velem akarjon játszadozni!És ez annyira, de annyira undorító tőle! Ez a legrosszabb!

Az a baj, az a baj, az a baj Adam, hogy… Valószínűleg így fogom leélni az életem.
És Adam vigyorog!
És dörzsöli a kezét, hogy ó, ez föl fogja rakni a blogra.
Én meg mondom, hogy rakja.
Mert ez csak egy sztori.
Démonok nem léteznek.
Elmebetegek blogját meg mindenki szívesen olvassa. 

Raven talán tudna nekem mondani valamit, de ő már azon a szinten van, hogy rájött, engem csak sajnálni lehet. Vagy megölni. Meg tudja, hogy ő száz éven át nem tudott túllépni, akkor nekem esélyem sincs. Persze engem nem akar megmenteni. Mert talán én csináltam magamnak, és neki is. 

És gyűlölöm Nicket. Őt még jobban tudom utálni, mint Adamet, pedig igazából nem is érdemli meg.
Elmondjak egy titkot Nickről?
Nem is olyan nagy titok…
Ó nem, nem mondhatom el. Adam nem akarja. Vagyis akarja, csak nem most. Nem tudom, mikor fogja megfelelőnek találni az alkalmat.
Igazából teljesen egyértelmű a dolog, nem nagy szám. Persze lehet, hogy csak nekem, mert én az elejétől fogva láttam.

Az angyalok miért nem beszélnek?
Biztos vannak valami jók.
Valahol.
Néha annyira szeretném, hogy megmentsen valami Adamtől. De Adam mindig tökéletesen játszik. Mindig csak egy bizonyos pontig megy  el. Miliméterekkel áll meg a holtpont előtt. Mielőtt még igazán tenni akarnék valamit.
Kivárja azt a gyors és intenzív kiakadást. Kiélvezi.
Mert egy beteg állat basszus, erre nem lehet mást mondani, és igaza volt valamilyen szinten abban, hogy a szadisták sokkal kevésbé önzők, mint a mazochisták, mert a szadisták igenis a másik féllel vannak elfoglalva.
Úúúúúgy élvezi most ezt is!
Én meg arra gondolok, hogy mit kezdenék magammal ennyi beteg gondolat nélkül.
Mit kezdenék magammal Adam nélkül?
És holnap minden megy tovább. 


*

Más:
(Adam kedvelt ask-fm-es világán felbuzdulva...)

Nem rövid, de szerintem nagyon-nagyon jó, és érdemes végignézni.
Igen, az öniróniám legalább még megvan. 

18 megjegyzés:

  1. Hú basszus,ezt így korán reggel olvasni kész felüdülés volt! Lia,mi rokon lelket vagyunk.:D Ahogy olvastam,teljesen az én "dilemmám" pergett le a szemem előtt,persze egy pár különbséggel:Ő lány,nem tudja így befolyásolni a mozdulataimat,és sérülést okozni nekem,viszont elég durván le tudja szívni az energiáimat,főleg ha mással is beszél,akkor kész a káosz....a harmadik segítőmről(aki a kezdetek óta velem van és nagyon sokat jelent nekem) ne is beszéljünk. Sokáig én is azon gondolkodtam,h ki Ő,mi Ő,vagy talán csak én találtam ki?!?! Megőrültem?!?! De valahogy....mára már eljutottam odáig,h....majd kiderül....ki tudja....bár...én kizárnám,h démon....(ez a lehetőség is felmerült kezdetben)......van aki azt mondja,én találtam ki....de én érzem....hallom...lelki szemeimmel látom....akkor mi van?!?! Valamint sokszor én megkérdezem magamtól....."mit kezdenék nélkülük?!?!" Bocsánat a reggeli kirohanásomért,ami elég összeszedetlenre sikeredett,de annyira felvillanyozott,h van valaki aki tényleg totálisan ugyan abban a cipőben jár,és nála sem csak egyről van szó!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez esetben nem irigyellek téged sem. :D
      Nem tudom mit mondhatnék még.
      Csak hogy ez nem normális dolog (és egy jó kis pszichológus talán szívesen elcsámcsogna rajta).
      A kérdés az, hogy ki akar normális lenni a mai világban, vagy bármelyik világban?

      Törlés
    2. Nem, ezt teljesen normális, kinyílt a harmadik szemed (Ha az már régebben, akkor a negyedik.) Az a lényeg, hogy soha, de SOHA ne tagadd meg tőlük a vaníliafagyit!!!! (Látod, Ghoul, tanultam belőle!)

      Komolyra fordítva a szót, igen, te találtad ki, és addig veled is marad, amíg szükséged van rá. Azt tisztázd magaddal, mit is takar PONTOSAN, hogy "szükségem van rá"? És ha megvan a pontos, szakszerű, és nem utolsó sorban őszinte válasz, akkor nagyon-nagyon alaposan szedd össze magad, és FOGADD EL.

      Olyan ez, mint egy kiadós örvény, ha küzdesz ellene, csak rosszabb lesz, a mélybe ránt, te pánikba esel, még erősebben kapálózol tök hiába, a végén úgyis megfojt, az meg kinek jó...?

      Törlés
  2. Szerintem Lia ezen már inkább egy pszichiáter,de nem adom meg neki azt az örömöt,nem eresztem rá Őt,pedig minden bizonnyal szívesen elcsámcsogna rajta.:D Teljes mértékben elfogadtam,még ha csak én is találtam ki esetleg(amit én azért erősen megkérdőjelezek amíg be nem bizonyosodik 100%-osan),mert így mindenképp sokkal jobb,sosem adnám oda semmiért. Ami azt illeti én a harmadik szemmel nem viccelődnék,de az tény,h ne tagadjunk meg semmit a másiktól(bár mi a csokifagyit szeretjük XD),viszont szerintem nézzük máshonnan:milyen környezetben tesszük fel a kérdést,h normális-e.:D Mert itt például szerintem teljes mértékben elmegy.:D Az utolsó kérdésedre pedig Lia:én(mi) biztosan nem,egyrészt,másrészt én már Adam-nek elmondtam:normálisnak lenni unalmas.:D

    VálaszTörlés
  3. Ha mindent lehámozok róla (és magamról), akkor tényleg én találtam ki Adamet, eredetileg magamnak, aztán szépen önállósult ebből. Tudom. Mármint úgy összességében, általánosságban tudom. Most ezzel úgy el is lennék, mert nincs más érdembeli dolgom, mint hogy a drága kis képzeletbeli barátomról elmélkedjek. Szóval amikor unatkozom, akkor tökéletesen jön ez az egész Adam-téma. Ha így vesszük még ki is használom.
    Naná, hogy az ilyesmi nem zavar.

    De amikor olyan lelkiállapotban vagyok, mint amikor a bejegyzést írtam... Na akkor nem normális, hogy szükségem van Adamre. És nem tudom, hogy MIÉRT van rá szükségem. Ötletek persze vannak rá, de valahogy egyik sem az igazi.
    Szóval a válaszkereséssel elleszek még egy ideig. Milyen elfojtott borzalmak miatt kell nekem, hogy valaki gyötörjön? És miért nem tudom ilyenkor megállítani? Az most mellékes, hogy ő ragaszkodik hozzá, hogy nem én találtam ki. De ha én tudom, hogy saját magamnak keresem a rosszat, akkor miért nem tudok leállni? Ezek mind költői kérdések. Azt a részét persze értem, hogy kőkeményen függő vagyok, mint más a cigitől, drogtól, vagy akár emberi kapcsolatoktól, na de hogy a saját agyamban lévő dologtól függjek... Bár gondolom minden más függő is az agyában lévő dologtól függ, csak az legalább olyan... kézzelfogható.

    A másik szép meg az elfogadni... Adamet külön könnyebben elfogadom, mint saját magamat Adammel együtt. És ez rossz.

    Mizantróp, "Lia ezen már inkább egy pszichiáter", na, azért ez túlzás. Legalábbis részemről biztos. :D Gyógyszerekkel aztán nem lehetne mit kezdeni Adam ellen, csak baromira fellelkesedne.

    VálaszTörlés
  4. Nekem papírom van róla, hogy nem vagyok skizofrén.. Sőt. Olyan szinten egészséges vagyok, hogy fel sem merült, hogy bármit szednem kéne, vagy báriféle terápiára kéne járnom.

    Mondjuk mélységesen kussoltam is Chrisről (Ghoulról nem lehetett, de hát ő amúgy sem az a skizo-alkat...), de nem hiszem el, hogy négy és fél hónap alatt öt pszichomókusból egynek se tűnt fel, hogy valami nem stimmel...XD Szóval az a baj a pszochológusokkal ilyenkor, hogy amíg nem kényszerkezelésre dobnak be a zártosztályra, addig azt fogja problémának tekinteni, amit te problémának tekintesz. És ha neked teszem azt nem a válásod, hanem Adam a problémád, akkoris mindegy, mert úgyis oda fog kilyukadni, hogy utálod az anyád. Mert ha nem tudnád, Adam azért meleg, mert te VALÓJÁBAN az anyádat utálod, és az apai erőt használod védőburoknak ellene, pontosabban szeretnéd, ezért mindenható Adam, és ezét meleg. Mert összemosod a kettőt. De mivel mind a kettő, az anyád iránti egyszerre jelen lévő természetes szeretet és utálat/harag, és az apai védelem ezzel szemben, amit sosem tapasztaltál meg, ezért idealizálod, szóval, ez a kettő egyforma mértékben határoz meg, kettétép, amitől elbizonytalanodsz, és végül teljesen összemosod a kettőt. Így születet Adam, aki sűrítve, töményen képviseli mindkettőt. Ezzel kellőléppen eltávolítod magadtól a haragot és a vágyakozást, ráadásul van mivel lefoglalni magad, és mivel Adam igazából nem létezik, legvégső esetben, amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok, akkor egyszerűen azt mondod, ez az egész nincs is, csak a fejedben létezik.
    Az, hogy te történetesen imádod az anyád, a legjobb barátod, és az apád a legtökéletesebb apa a világon, akire mindig számíthasz, szóval szart se kell neked idealizálnod rajta, az jelen esetben irreleváns, mert pszichológiai értelemben ilyen nincs. Minél tökéletesebb valami, annál több és súlyosabb dolgot nyomsz el, szóval tudd meg, hogy utálod az anyád és nem számíthatsz az apádra, csak elfojtod. És ezért van Adam. Ezért olyan szadista, magadat bünteted vele, mert természetesen magadat okolod a szüleid válásááért/nem válásáért, mert nyilvánvalóan csak miattad vannak együtt, sőt, azért olyan tökéletes a házasságuk, mert mindent előled titkolnak, neked mutatják a cukormázat. Vagy nem? De hát ez full logikus!!! Deal with it!
    A pszichológusnak kábé ilyen konklúziói vannak... (Biztos van kivétel, de... eehe... biiiztoooos... Amúgy egyszer levezettem így magamnak a Danger Days "szimbolikáját"... vicces voltXD)
    Szóval ha ezt még megspékelik egy kis gyógyszerrel is, akkkor... jah, Adam akkor szabadulna csak el igazán!:D
    Persze, a te karaktereid nem ismerem, Mizantróp, de gyanítom, azok se százasok:DXDXDXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy, Mizantróp... Nem fogadtál te el semmit, ha BÁRMIFÉLE kérdés maradt benned azzal kapcsolatban, hogy mire jó ez neked, mit csinálnál nélkülük, egyáltalán jó-e ez, pláne normális-e, ésatöbbi. Persze, két idegroham közt az ember felteszi ezeket magának, hogy szükségem van nekem erre, baszki, nincs jobb dolgom, mint azon vitatkozni egy képzelt barátommal, hogy demárpedig ő vaníliafagyit akar enni citrom helyett? De ezek valójában csak költői kérdések, mint az, hogy miért kell kilopni a szemünket is attól, hogy éppen a mi kormányunk van hatalmon? Ez így van, ha nem tetszik, mennyé oszt váátoztassá.
      Ja, hogy az nem olyan egyszerű? A többi se csinálná másképp? Hátkéremszépen... Ghoult se fogom soha az életben meggyőzni, hogy jobban járt volna, ha otthon marad a seggén, elvégzi a sulit, gimnáziumba megy, egyetemre, jó munkája lesz, egy csinos felesége, két szeretője, három gyereke, meg még hetven éve hátra egy luxusvillában, egyáltalán, olyan élete, ahol azt csinál, amit csak akar, ahelyett, hogy elmegy emberekre lövöldözni a sivatagba... Neki ez jutott, nekem meg ő. Megszoksz vagy megszöksz?
      Igazából itt nem kérdés, hogy ki a normális meg ki nem. Senki sem normális.
      Az a kérdés, hogy téged (najó, a fenti példában engem...) mi vett rá, hogy a seggemen ülés, gimi, suli, szerelem, család mellett kitaláltam, hogy kib@szom őt a sivatagba embereket ölni...
      Hát az, hogy megtehetem, hogy a tökéletes, középszerű kis életem unalmában kipróbálhatom, kockázatok, következmények nélkül, mert hát az egész csak egy mese, és senki se hal meg igazából, max én szenvedek a hülyeségem miatt, de legalább a magam szintjén, a magam tűréshatárát feszegetve olyan elmentáris gonoszságokat követ(tet)hetek el, amikben sohasem volt részem, amiről amúgy álmodni se mernék, mert azonnal zártosztály, de mégis, annyira izgat, hogy muszáj kipróbálni valahogy!... Hogy rossz ember vagyok? Vérszomjas? Érzéketlen? Pedig nem így neveltek? Naná, ki tagadta???!
      De elég gyáva is vagyok, hogy csak magammal meg az enyéimmel szórakozzak, ne másokkal, és azt hiszem, mindenkinek jobb így...

      Nah, valahogy így értettem én azt, hogy járj utána, miért csináltad az egészet, és utána fogadd is el... Rohadtul nem egyszerű dolog ám! (Persze, ha tényleg túl vagy rajta, akkor gratula, tényleg, csak akkor nem értem, miért volt olyan felvillanyozó, hogy nem csak te jársz ebben a cipőben... Akkor mindegy lenne. Abszolút, tökéletesen mindegy. De lehet,hogy csak túl késő van mér nekem ehhez...)

      Törlés
  5. Köszi a pszichológia elemzést, valami hasonlót tudok elképzelni egy szakember szájából is. Azzal a különbséggel, hogy apámmal nem jövünk ki valami jajj de jól, és anyámat imádom, szóval minden emiatt van. Ezt már egyszer levezettem magamnak én is és igazából ha pszichológus mondaná, valószínűleg elhinném, még akkor is, ha totálisan valójában sántít a dolog. Ja és az elnyomott biszexuálisság is alap. Csak annyira elnyomom, hogy nekem föl sem tűnik...
    Ja, meg az is fontos ám, hogy ikrek vagyok, és az ikrek jegyűek alapból is skizó egyéniségek. Csak hogy az asztrológiát is belevonjam a tökéletes magyarázatba.

    Fogalmam sincs, mit fogok tudni kezdeni magammal, meg Adammel úgy hosszú távon.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem kezdd el élvezni...:D (HÁHÁHÁ)

    VálaszTörlés
  7. Hú ez aztán nem volt semmi Manton,bár ahogy olvastam,volt honnan vetted.....é is már megjártam pár helyet,viszont majdnem az volt a konklúzióm mint neked,nem az igazi "probléma" került terítékre,bár nekem ajánlották a gyógyszereket,meg a kezelést a hangulatom miatt,de én el tudtam Őt rejteni ennek ellenére is,elég okos ő ahhoz,h csak szolidan provokáljon.:D Valamint kikéri magának,h "nem százas",de azért azt sem tagadhatjuk,h van benne valami.:D A szinte másik felemre pedig tényleg egyáltalán nem igaz,ő maga a megtesült józanság,sokszor ő ránt vissza.:D Lia,ahogy gondolod....de én azért megnézném,ha előadnád a sztorit egy pszichomókusnak,nem gondolkodna-e el rajta,h tovább küldjön.:D

    VálaszTörlés
  8. *Mielőtt még messzemenő következtetéseket vonnál le, nem én találtam ki, h menjek pszicho-izéhez, és a "panaszom" is az volt, hogy anyámék nem tudtak mit kezdeni velem és én sem sokat velük, amilyen helyzetben NYILVÁN a gyerekkel van a baj, ugye. Szóval az az öt pszichológus az egyszerre "vizsgált", ugyanott, és nagyjából arra jutottak, hogy nem normális, hogy 25 évesen még mindig ennyit számít nekem anyám véleménye, szarjam már le, csak manipulál. Komolyan mondom, ez lett a vége!( Amellett persze, hogy utálom az anyám, és hogy azért élnek huszonöt éve boldog házasságban apámmal, mert az talán nem is olyan igazi boldogság, csak uyge én ebbe nem látok bele, ésatöbbi...) Szóval ez ilyen... teamwork volt.XD*

    VálaszTörlés
  9. Ismerős a helyzet abban az értelemben,h velem sem tudtak mit kezdeni anyámék,de én sem tudtam hogy hozzájuk állni,csináltam pár dolgot,de,h egyszer is megbeszéljük,az nem volt porondon,csak amikor már"baj" volt. Akkor meg már jött minden....még anya próbálkozott az elején(na ő sem beszélgetéssel),nevelési tanácsadó kétszer,agykontroll,kineziológus,pszichológus...mondanom sem kell,egyik sem jött be...

    VálaszTörlés
  10. Eddig kibírtam kussban, mert baromi jó titeket olvasni, de most már úgy érzem illik megemlítenem, hogy igazából én találtalak ki titeket magamnak azon okból kifolyólag, hogy már szarrá untam az agyam.

    Ja, és az anyámmal is gondjaim vannak, az tény. :DD

    VálaszTörlés
  11. Agykontroll? Kineziológus...?
    Amúgy az tetszett, amikor először olvastam, h a többszörös személyiséghasadások egyik kedvelt gyógymódja, ha a sok személyiséget egyetlen, új személyiségbe forrasztjuk össze...
    Namost ez már 3 nál is vicces lehet, 10 fölött kihívás, de ha abból a tízből hét nem is ismeri egymást, abszolút, ráadásul még annyi közük sincs egymáshoz, mint a tűznek meg a víznek, hogy legalább ellentétek legyenek, akor sztem több, mint problémás lenne a dolog...
    Ráadásul ha még el is vesznek tőlem tizet, maradt bőven még kétjegyű számnyi, ami nem egyessel kezdődik, szóval...:D

    Amúgy, Dame, onnan tudom, hogy nem te találtál ki, hogy nem dugtál még meg :3 Ennyi ideig nem szivatnád magad ilyenekkel. (Hasonló okokból tudom, hogy Chris sem tehette. Vagy bárki más. Bár... Ghoul.. Hát... Ő monnyuk elég kretén hozzá... Vagyis hozzám... Hmmmm...)
    Mizantróp, neveket amúgy direkt nem mondasz? Mmint a kis... barátaidról. Érdekelne:P Csak a kiváncsiság, tudod!

    VálaszTörlés
  12. Mizantróp, nekem az agykontroll tetszett. Mondjuk egyáltalán nem Adam miatt mentem, hanem mert alapból érdekelt a dolog, meg reménykedtem, hogy meg lehet vele varázsolni a szemem. Ez az utóbbi még nem jött össze. De egyébként élveztem a gyakorlatokat, csak a nagy közös meditálások kicsit unalmasak voltak, mert elég hamar leesett, hogy nekem nem kell ilyen-olyan légző gyakorlat meg akármik ahhoz, hogy „alfába” legyek, megy az gyorsabban is. :D Különben is, az emberek azért mentek oda, hogy olyat tanuljanak meg, amit én már alapból tudtam. Mármint ez a segítő létrehozás része, meg ilyesmik… Egyébként azóta megvan a „segítő csajszi”, akit ott hoztam össze. Tök rendes meg minden, csomószor segített már, csak nem egy kommunikatív alkat, szóval Adam simán lenyomja, ha dumálásról van szó.
    Egyébként az a vicces, hogy akkor barátnőmmel megérdeklődtük a tanfolyamot tartó bácsitól, hogy mi a helyzet a művészekkel, meg az írókkal, akik amúgy is rengeteget vannak alfában, hát semmit nem tudott mondani, csak hogy „persze, a fantázia nagyon fontos”.

    Manton, majd olvasd el a Szép álmokat, Billy!-t, abban 25 részre van szakadva a srác, és ott is igyekeznek őket összeolvasztani. Két részes a sztori, egyelőre csak az elsőt olvastam, az elég érdekes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt már leszedtem, hogy majd unalmas perceimben azt olvasom telón, de már a bevezetőben, a nevek felsorolásánál, amikor három mondatban jellemzik őket, beleszerettem a felébe, amiknek kábé... azonnal képes lettem volna sztorit is adni, szóval azt hiszem, az a könyv nem nekem való!!!!:(:(:(

      Törlés
  13. Igen,ha azt vesszük direkt,de,ha ennyire kíváncsi vagy,Sasha-ról és Tami-ról beszélek,viszont,ennyire azért nem kicsinyíteném le őket,nagyobb hatalmuk van annál,legalább is rám nézve persze.:D Plusz Sasha "bennem él" Tami pedig nem,így meg aztán megint csak többek,mint "kis barátok".:D Lianne nekem egyáltalán nem,utáltam az egészet,mert nem hittem az egészben,anyám a kazettát is megvetette velem,nem modnom meg,hányszor hallgattam meg...tiszta felesleges időpocsékolás volt az egész....

    VálaszTörlés

Wattpad