13

All you need is love

Posted in ,
A „Főnökasszony” nagy kegyesen a rendelkezésemre bocsátotta a gépet, amíg ő kipiheni a jajj de csodálatos kis élete fáradalmait. Tehát úgy egy fél órára. Ribanc. De úgy mindent összevetve versenyképes játszópajtás, azt el kell ismernem a cirka hónapos mosolyszünet után.

Hogy mi történt a legutóbbi bejegyzés óta? Mi volt egyáltalán a legutolsó bejegyzés? Ja, Lia. Mennyi nyüszögés! Kíváncsi vagyok, Lia mikor fog újra előbukkanni. Van benne valami, hogy szükségem van rá kiegészítőként. Profin rá tud kontrázni rinyálással a dolgaimra. Mintha csak erre találták volna ki! Ja, mert tényleg.
A legutóbbi kommentes kis eszmefuttatás után ment ám a nagy filózás, hogy most akkor ki kinek a képzeletének a szülötte, és ki szívja meg jobban, ha kicsinálja a másikat. Még fogadtunk is. Csak azóta sem derült ki, hogy ki nyert. Mindig az ilyen fogadások a legjobbak!
Sikerült nagyjából konszenzusra jutni, azaz mindenki kihasznál mindenkit. Mivel igazából ez tök felesleges rész, térjünk át valami izgalmasabbra. 
Szerelem. 
A szerelem mindig mindennél izgalmasabb. Jó, talán a legmélyebb gyűlöletnél azért nem.Ha meg a kettő egyszerre-felváltva történik, az a legnagyobb gyönyör.

Először is, Nickkel szarul állnak a dolgok. 
Volt egy béna húzása, aminek köszönhetően rendesen megcsappant iránta az érdeklődésem. Az klassz, hogy egy igazi pszichopata, csak az igazi pszichopatákkal néha az a baj, hogy igen kedvetlenek tudnak lenni a létezéssel kapcsolatban. Ha valakinek az érzelmi intelligenciája egy kőével egyenlő és még csak meg sem próbál produkálni valamit, az egy idő után rohadt unalmas. Hamarabb kiégett a gyerek, mint ha narkózott volna.
Persze, nagyon menő dolgokat művelt, még minimum három fejezet simán kijönne, de a finálé annyira kiábrándító! Én is átírhatnám valami izgisebbre a valós eseményeket, de az olyan… Mégiscsak szerettem Nicket, na. Meg még látok rá esélyt, hogy újra fellángolnak iránta az érzéseim. Egyszer.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nem halt meg, csak már nem is igazán él. Az a nagy gond vele, hogy nem tudja felvenni Ravennel a versenyt. 

Raven ugyanis végre kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeimet.
Az egy dolog, hogy az az általános hiedelem idehaza, hogy én aztán sosem gondolkodom vagy tervezgetek, de azért néha jól sülnek el a dolgok. Az egyértelmű volt, hogy mutatok Ravennek ezt-azt, akkor be fog pörögni, mint állat, de azt remélni sem mertem volna, hogy ilyen gyors és intenzív lesz a fejlődés.

Két év tanulgatás a világ működéséről, és meg tudott menteni valakit.
Férfiasan el kell hogy ismerjem, tényleg sikerült neki. Oké, oké, szabadkozhatok, hogy nem figyeltem oda, meg amúgy sem valami jajj de durva megsemmisítéssel próbálkoztam, csak egy sima fejletépés lett volna, de azt nem tagadhatom (dehogy nem tagadhatom, csak így sokkal klasszabb), hogy határozottan szándékomban állt végezni a démonvadász tyúkkal. Raven meg megmentette. Nem nézett ki valami húde epikusan a dolog, de a célját azt elérte.Én komolyan büszke vagyok rá! A csajnak mondjuk tök mindegy, mert így vagy úgy de úgyis annyi neki, de nem ez a lényeg.

Ravenből tényleg tökéletes játszópajtás lehet. Jobb, mint amilyen Nick lehetne. Jobb, mint amilyen Priscilla valaha is volt. (Bocs, hugi!) Ezt már kifejtettem Ravennek is, amire persze csak hevesen tiltakozott. De ha egyszer éppen ez a lényeg? Raven az idők végezetéig tiltakozni fog. És annyira romantikus, hogy az nem igaz.

Engem választott. Momentán nagyjából bármit megtehetne, de tényleg, akármilyen Mennyben szunnyadhatna, nyáladzhatna Chrissel örökkön-örökké, boldogan élhetne, boldogan létezhetne, és bármit felépíthetne, amit csak akar. Mégis engem hajkurász, mert Ő, a démonvadásszal karöltve aztán rá fog jönni, hogy hogyan lehet engem kicsinálni. Mi ez, ha nem az igaz szerelem? Erről persze az a véleménye, hogy pont az ilyen kijelentéseim miatt kell pusztulnom minden lehetséges univerzumból, vagy legalább egy olyanba zárva kuksolni, ahol csak én magam vagyok. Grr, Cica, büntess meg!

Tudom, tudom, geci egy ellenfél vagyok, hogy még csak meg sem próbálok úgy tenni, mintha apró reménysugarat látnék a vesztemre, de hát… Mondjuk a legtöbb sztoriban mindig tisztességesen kipurcannak az olyan „gonoszok”, akik teljesen biztosak a verhetetlenségükben, de gondolom azért az egyszerű kis földi életből is tapasztaltátok, hogy a „győz a jó” téma az csak egy kedves ki idea.
De legalább igazán boldog vagyok, hogy Raven azon vagy, hogy feldobja az öröklétem. Kíváncsi vagyok, hány száz év múlva fog újra apátiába süllyedni attól a kezdetektől egyértelmű ténytől, hogy az egy dolog, hogy engem nem tud megölni, de ő sem fog meghalni soha. És a soha bizony hosszú idő.
Elég csúnyán háláltam meg Chrisnek, hogy egy ilyen kincset hozott nekem össze Lucyvel. 
Ha én változtatom át Gerardot, soha de soha nem lett volna az igazi. Soha nem lett volna Raven. Mennyi soha az utóbbi bekezdésekben!

Ha eddig még nem volt elég a nyáltenger, akkor kaptok még:
És tényleg klassz a szövege.
Nothing you can say but you can learn how to play the game...It's easy!

13 megjegyzés:

  1. Basszus Adam,az ilyen bejegyzések után mindig egyre erősebb az az érzésem,h nekünk egyszer hosszabban is beszélgetünk kéne,főleg mikor olvastam a véleményed,h a szerelem minél izgalmasabb és minél nem,és teljesen mértékben egyetértek veled!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szívesen fogadok tőled is hosszas eszmefuttatásokat! ;)

      Törlés
  2. Hmmm, amikor ezt olvastam, hogy "engem választott", felmerült bennem egy kérdés... nem lehet, hogy Raven igazából... lelépett?

    Úgy értem, mi van, ha ő elfogadta, hogy "csak" egy karakter, és tényleg elment inkább Chrisszel romantikázni? Ha csinált magának egy világot, ahova te nem vagy meghívva, akkor mi van? Neked sosem tűnne fel, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem érdekel, mert az neked, ugye, nem igazi kihívás... De most őszintén, Dame, neked nem gyanús, hogy már mióta mindig pont úgy viselkedik, ahogy te akarod??? Mintha egy marionettbábu lenne, amit te rángatsz összevissza, ha épp romantikázni támad kedved, hár jó, ha megmentősdit játszik, az is jó, meg ellenkezik, azt úgyis szereted... Én ebben nem érzem Ravent. Nagyon nem.
    Igazából így visszagondolva már abban a Chrises ömlengésben sem éreztem őt, mármint ha azt a lényt értjük Raven alatt, aki olyan hevesen magyarázott a múltkor... Tudoood, ebben.
    http://adamvampire.blogspot.hu/2013/12/miert-nem-lepsz-le.html
    Szóval én nsehol nem árzem Ravent mostanában, ami persze nem csoda, lévén, hogy nem az én karakterem, meg elég... rozsdásak újabban a kis érzékelőim, de azért a helyetekben alaposan utánajárnék a dolgoknak... és nem annyira lepődnék meg, Dame, ha kiderülne, hogy a kölyök tényleg meglépett, és itthagyta neked áldozatul hajdani porhüvelyét, hogy csinálj vele, amit akarsz. Mert ha ő tudja, a test és a tudat egy karakter esetében annyira se tartozik össze, mint az emberekében, akkor mégis, mi a fene gátolná meg benne, hogy tényleg megkreálja a maga kis valóságát, a szeretteivel, meg a tökéletes kis életével egyetemben, hogy aztán boldogan éljen, emberkét, míg meg nem hal...?

    Szóval, szerintem elment, és te még csak nem is vetted észreXD

    VálaszTörlés
  3. Persze, ez nem nagyon változtat semmin, végülis, az alany szempontjából valóban lényegtelen, hogy amit valóságként kezel, az valóban az igazság vagy csupán illúzió? Amíg az elméd ugyanúgy dolgozza fel, addig mindegy...

    VálaszTörlés
  4. Jajj szerelmem, te mindig többet látsz Ravenben, mint amennyi benne van. És amúgy ezt simán kihasználhatná a kis hülye, dehát…

    “mi a fene gátolná meg benne, hogy tényleg megkreálja a maga kis valóságát, a szeretteivel, meg a tökéletes kis életével egyetemben, hogy aztán boldogan éljen, emberkét, míg meg nem hal...?“

    Haha, hát saját maga! Ugyan már, drágám, Raven nem az a boldogan élős típus! Chris más kérdés. Chris szeretne boldogan élni örökkön-örökké, ellenne Ravennel meg az egész pereputtyával a Paradicsomban. Ideig óráig Raven is nagyon beleélte magát, de hát nem lehet az ilyesmit olyan sokáig húzni, hogyha nem fekszik a dolog. :P
    Raven meg akar halni. Ki akar kerülni abból, amiből nem lehet kikerülni. Na jó, ha megoldja, hogy ember legyen, akkor azért sikerülhet. Azt pedig megnézem, hogy hogy lesz újra ember! :D

    VálaszTörlés
  5. Dame. Azt fogd fel végre, hogy A TE világodban nem tud kikerülni belőle, csak ha meghal. De mi van, ha neki nem lényeg, hogy A TE világodban kerüljön ki belőle? He? Akkor mi van?

    VálaszTörlés
  6. Annyira imádom, amikor osztod az észt! (És ez most gúnyosan hangozhat, pedig nem az. Tényleg imádom. xD)

    Tök mindegy, hogy melyik világban, Raven az egész létezésből ki akar kerülni, azt hiszi, az a legjobb, ha a nagy büdös semmi lesz. Nem akar ő semmilyen saját világot, mennyet vagy poklot, csak nem akar létezni. Ez pedig sehogy sem akar neki összejönni, úgyhogy addig is elüti valamivel az időt, amit a világrengető jócselekedetnek vél.
    Az azért vicces, ahogy semmivé próbál válni, ha már technikai úton nem ment, akkor nekiáll hümm... Spirituális módon.

    VálaszTörlés
  7. Majd egyszer így is lesz.:D Egyenlőre annyi,h a gyűlölet minden mozgatórugója,felerősít,és rávilágít.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja, és a félelem a sötét oldal kapuja, a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést, satöbbi, satöbbi. :D

      Törlés
  8. Hát nem tudom.
    Ad 1, baromira nem mindegy, melyik világ, ad 2, az sem mindegy, hogy melyik Ravenről beszélsz, ad 3, ezt ő is nagyon jól tudja, ad 4, azért csak van már annyi fantáziája, hogy nem a mennyig meg a pokolig jut csupán. Azt meg rég megtanulta már, hogy a halál után jó nem jöhet, szóval... De nem tudom. Lehet. Még igazad is lehet, én tényleg berozsdásodtam újabban, és különben is, épp eléggé lefoglal, hogy távol tartsam magam Vegitától... Meg talán nem is olyan fontos. Nélküle úgysem tudjuk meg az igazat soha, te meg akkor se hinnéd el, ha a saját szemeddel látnád, hiszen pont az cáfolná az egészet, ha látnád, szóval... Lényegében mindegy is.

    De szerinem az az igazság, hogy egyszerűen csak te nem látsz ki a biliből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan kíváncsi lennék, mi sülne ki belőle, ha elcseverésznétek Ravennel.
      Abban mondjuk biztos egyetértenétek, hogy simán hülyének néztek engem. Mondjuk ez ellen egy szavam sem lehet... xD

      Törlés
    2. Nem, nem néznélek hülyének, ezért pont éppen nem. De valószínűleg megállapítanám, hogy lett egy Ravenem, mert nem tudnám elviselni, hogy egy izgalmas karakter nem az enyém (lsd Matt, Ghoul, Vegita, stb.) És miután az enyém lenne, kioktatnálak, hogy mit is csinál valójában, amit te készséggel elhinnél egy idő után, mert rájönnél, hogy ez így megint izgalmas, és én amúgy is sokkal életképesebb kis idiótákat nevelgetek, mint te valaha is fogsz, és különben is, az enyém sokkal jobb, mint a tiéd.

      Inenn már csak egy lépés, hogy foglalkozzam az Adamemmel, ami neked oyla lehetőség volna, amit biztosan nem hagynál ki...
      (Még szerencse, hogy itt van nekem Vegita, akivel aztán igazán vigyáznom kell, mint még életemben soha senkivel, ide értve Michaelt is, szóval most úgyis állandóan résen kell lennem, úgyhogy még te sem fogsz tudni meglepni a kis elmemegszállósdiddal...)

      Törlés
  9. Az utolsó zárójeles részt leszámítva ez tökéletesen hangzik. :D És ezzel persze nem mondtam újat.

    VálaszTörlés

Wattpad