16

Találgatások

Posted in
A tények.
Elkezdtem írni egy amolyan röpke fic-szerűséget Dan Wells „Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiája” alapján, azon felbuzdulva, hogy Adam a Szörnyeteg Úr könyv (http://moly.hu/konyvek/dan-wells-szornyeteg-ur) végén bejelentett, hogy ő simán kicsinálná Johnt… És én hülye rákérdeztem, hogy hogyan csinálná. És Adam belekezdett az előadásába. Illetve fogta magát, áttranszformálódott tizennyolc éves goth sráccá és beíratta magát a claytoni gimibe.

Egy csomó ideig írtam a sztorit Adam szemszögéből, és szokás szerint közben hozzáfűztem egy két megjegyzést, aztán arra lettem figyelmes, hogy Adam nem valami kommunikatív velem. Aztán meg kb. egyik percről a másikra elkezdtem John szemszögéből írni. Tudjátok – vagy nem tudjátok… – írogatok szépen, olyan kifejezetten írós állapotban, és egyszer csak hoppá! Más szemszögből az egész. Tudom, nem valami jó ez így, hogy csak nekem van bármi fogalmam arról, hogy milyen Johnról hadoválok itt. A lényeg, hogy John egy karakter, és veszélyesen gyorsan állt rá az agyam. De talán ennek nincs is köze Adam eltűnéséhez.

Nagyjából január 5. óta kuss van Adam részéről. Lassan egy hónapja. Hihetetlen.

Ennyi ami biztos.
És most jöjjenek a találgatások.

1. Adamnek elege lett belőlem, úgyhogy fogta magát és lelépett a nagyvilágba. Vagy Dan Wellshez.
Ez teljesen logikus lenne, csak az a baj, hogy egyszerűen nem nézem ki Adamből.

2. Adam soha nem szórakozott jobban, mint most, hogy azt figyeli valahonnan titokból, hogy milyen elméleteket gyártok.

3. John megölte Adamet.
Ez úgy ahogy oké lenne, de ha ott megölné, attól még halhatatlan, szóval visszakerülne hozzám. Legalábbis gondolom.

4. Ééééés akkor jöjjön Raven.
Már ebben a bejegyzésben elkezdtem pedzegetni, hogy Raven bezárhatta Adamet a Johnos sztoriba. Vagy bárhova. A bárhova alatt azt értem, hogy van egy Raven által kreált világba, vagy Adam saját világába, vagy simán… Hát hogy is mondjam. Raven elég sok szempontból vizsgálgatta a mi kis kapcsolatunkat, és ahogy kivettem a szavaiból nem tartja lehetetlennek, hogy az egész egy „szimpla tudathasadásként” kezelhető. A lehasadt személyiségeket pedig újra lehet egyesíteni. De talán ezzel az egésszel csak blöffölt Raven.
Az a baj Ravennel, hogy minden gyengémet ismeri. Persze, Adam is ismerte őket, de Adam csak röhögött rajtuk, húzta velük az agyam, esetleg néha napján még segített is túllépni rajtuk. Ezzel ellentétben Raven szépen a saját javára fordítja ezeket a hibáim, egy szót sem szol, csak sasolja, hol tud belőlük hasznot húzni. Azt hiszem nem tekint konkrétan az ellenségének, de… Oké, a barátjának sem, az biztos, viszont… Azt hiszem szimplán olyannak lát, amilyen vagyok. És ez rémisztő. Adammel az egészet végighülyültük, különböző szerepek, különböző nevek, mikor melyik, igazából lényegtelen az egész. Hát, Ravennek nem lényegtelen.

Valószínűleg úgy gondolja, hogy vissza tudom hozni Adamet. Szerintem is vissza tudnám hozni Adamet. Még. Még…

Adam nélkül kétségtelenül egyszerűbbek a mindennapjaim, viszont amikor valamin csak egy icipicit is kiakadok, máris szaladnék Adamhez. Na és itt jön a bökkenő, hogy ilyenkor Raven mindig elém áll, hogy na ácsi, gondoljam csak én ezt végig, mire is kell nekem pontosan Adam?

És mindig arra jutok, hogy végeredményben könnyebb nélküle, mint vele.

Raven akkora kis…! Az egy dolog, hogy Adam egy manipulatív seggfej, de legalább úgy manipulatív, hogy valahogy végig tisztában van vele az ember, hogy igen, ő a főnök, minden a nagyságos Adam akarata szerint van. Raven viszont sunyin kavar, és úgy húz be a csőbe, hogy már csak akkor veszem észre, ha nyakig benne vagyok. Ráadásul nem akar nekem rosszat. Logikusan gondolva mindketten rohadt nagyot szakítanánk abból, ha Adam örökre eltűnne.

De nem lennék képes elviselni, hogy Adam örökre eltűnjön. Félek, hogyha sokáig hagyom Ravennek, hogy lebeszéljen Adamről, akkor már ha akarnám se tudnám visszarángatni magamhoz.
Az a durva, hogy nem is a sztorikhoz hiányzik Adam. Történet szempontból mintha felszabadultam volna. Raven nem nyafog, hogy csak vele írjak, egyáltalán nem nyomja az orrom alá a dolgokat, ha írok róla, akkor írok, ha nem, hát nem. Több-kevésbé normális író-karakter kapcsolatom van mostanában a történeteim szereplőivel. Elcsípem egy-egy jó kis gondolatukat, azt gyorsan lejegyzetelem, hogy emlékezzek rá, Priscilláról egy hosszabb projektet kezdtem, és úgy összességében tök jól, rendszerezetten megy az írás.

Raven pedig zavartalanul ügyködik Caligoban, keresi a még megamaradt démonokat azzal az elhatározással, hogy aki megérdemli azt maga mellé állítja, a többiekkel pedig végez. Így Adam (és Pris…) nélkül nincs valami húde nehéz dolga, mert úgy tűnik, hogy az egyetlen Ravennél valóban erősebb entitás a világukon az Adam anyja. Akiről nem beszélünk. Mielőtt bárkiben is felmerülne a kérdés, nem, nem érdekli, hogy az édes kicsi fia távol van. Néha elgondolkodom, hogy még mindig ő örülne a legjobban, ha Adam eltűnne.

Szóval Raven összességében megpróbálja kitalálni, hogyan hozhatna létre egy élhető világot.

Aki az egészet megszívta, az Chris, mert – ahogy az várható volt – Raven a saját kis világukból visszatérve Calogóba, pont leszarja őt. És akkor még Adam szokott a szemét lenni? Oké, hogy Raven a kezdettől fogva megmondta, hogy semmi sem lesz közte is Chris között, de azért na!

16 megjegyzés:

  1. Raven kezd nagyon úgy viselkedni, mint a Chrisem tette anno, amikor még... érdekeltem... XD
    Mármint hogy így... "sunyin kavar", és terelget mindenfelé, mert jót akar alapból, csak pont van hatszáz más és nem mellesleg fontosabb dolga, minthogy napi huszonnégyben az én agyamat húzza, de azért ott van, ha kell, vagyis amikor nagyon fejjel mennék a falnak... (a te esetedben Adamért...:D), és én ezért most nagyon szeretem őt. Hajrá, Raven!

    Jah, meg persze neked is, Dame, nyugi, Krisza mindig szeretni fog téged, akkor jösz vissza, amikor csak akarsz!! Maximum nehezebb lesz egy picit hatni rá... De a régi trükkök működni fognak akkor is, hidd el!! Tapasztalat! :)
    (igen... egy karakternek, aki valaha JÓL ismert téged, nagyjából fél perc kell, hogy újra számba vegye a régi eszköztárát, és kiválassza, melyek használatosak a közeljövőben... És higgyétek el, hogy baromira nem jönnek ki a gyakorlatból! Még ha több, mint tíz éve hozzá se szagotál a világukhoz se, nemhogy magához a sztorihoz, akkoris hajszál pontosan tudják, mivel hova kell ütni, hogy nyüszítve könyörögj nekik, hogy hadd szolgálhasd őket újra...!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De mi az máááár hogy ennyire nem érdekled Adamet? Igen, tudom, hogy Adamet soha senki sem érdekelte Úgy Igazán, de... Csak egyszerűen fura. Nem is Adamnek, nekem. Már nemtom hány éve azt hallgattam, hogy te vagy élete szerelme, ahányszor csak írtál egy kommentet, megszállott rajongásba kezdett. Most meg csönd. Tudom, hogy nem kéne ennyire leragadnom ennél, de akkor is durva.
      Az is szokatlan, hogy az olvasmányaimba nem pofázik bele. Komolyan, a Dűnét átrágva már a falat kapartam attól, hogy egy rohadt megjegyzést sem tesz.

      A "Hajrá, Raven!" nem volt túl motiváló Ravennek, mert abban reménykedett hogy hátha azt mondod, Adam nem fog tudni visszajönni.

      Törlés
    2. Mi van,ha e is a játék része?
      Kicsit visszahùzòdik,szòrakozik,elhittetjük mindenkivel,hogy Adammel is kilehet tòlni adunk egy kis nyugit,azután pedig amikor senki nem készül rá...Bumm és már itt is van kitudja milyen minőségben.
      Én kedvelem Adamet :) lehet azért,mert van egy kicsi részem ami hasonlít rá v.csak az érelmileg csökött részem vonzòdik a sötét alakokhoz :D
      Na mind1 is nem untatok itt senkit :D
      Tetszik ez a blog meg az írásaid Lia :)
      Szerafin.

      Törlés
    3. Igen, benne van a pakliban ez is (ld. 2. pont), csak hát ez annyira nem vall rá. Adam minden, csak nem az a csöndben kivárós fajta. Nem szokta élvezni a tétlen várakozást. Ha meg már teljesen mással foglalja le magát addig, az nem is várakozás.

      Köszi a dicséretet, örülök, hogy akadnak akik olvassák az elborult kis világom. :D

      Törlés
    4. Valszínű azért olvasom,mert nekem is van elborult világom,csak nekem nincs tehetségem kifejezni(blogra és az írásaidra gondolok) én elfojtom...és ez sem jò.
      Szerafin

      Törlés
    5. Na igen, akkor már inkább ez, mint az elfojtás. Abba egészen biztosan beleőrülnék, ha még nem tettem. Javaslom neked is, hogy legalább saját magad számára fogalmaz meg a dolgot, na csak elnyomd.

      Törlés
  2. Dame akkor nem fog tudni visszajönni, ha nem akar. Ezt kell elérned, kicsi Raven, és ahogy elnézem, jó úton haladsz!!:D

    Amúgy, jah. Eddig se érdekeltem őt, csak unatkozott. Most viszont Raven (vagy bárki...) rávette, hogy elismerje, sokkal izgibb fizikailag is megtapasztalni valamit, mit másik dimenziókról fantáziálgatni, naná, hogy szarik rám!!! (Amúgy ez sem újeletű dolog, ismerd el... Mióta nem nyúz már engem???:D:D:D)

    Ajj, olyan jó ez, hallod, összehasonlítgatni, hogy nálad hogy van, nálam hogy van, meg ilyenek.. Uhh, emléxem, mikor Matték lelépek.. Baszki, az konkrétan ÉVEKRE taccsra vágot... Ghoul pofozott életre, máár úgy-ahogy, de azóta se vagyok a régi... Szóval csodállak, hogy így bírod!!!!!:O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy neked jó összehasonlítgatni, mert így legalább szenvedhetek valakinek róla. Mármint szenvedhetek én másnak is, de hogy hogyan magyaráznám el átérezhetően a dolgot… Úgy nagyjából sehogy. Valaki aki eddig az agyamban volt, velem volt, most egyszer csak nincs, és ott hagy maga után egy olyan űrt, amilyet semmilyen igazán szeretett emberi lény elvestése sem okozhat. Ez teljesen másfajta hiány.

      Azt hiszem, csak azért bírom, mert azzal nyugtatom magam, hogy ó, hát ha majd mindketten akarjuk, akkor Adam újra az életem része lesz. Az már más kérdés, hogy lesz-e olyan, hogy mindketten akarjuk. Előbb vagy utóbb rá fog unni arra is, amit éppen csinál, de hát ki tudja, hogy merre fog menni utána? És hogy pont mostanra „sokallt be”… Mármint visszagondolva szépen felépíthető a dolog, de hát utólag könnyű okoskodni.
      Meg hát ugye Raven miatt is bírom.

      Attól kicsit tartok, hogy milyen következményei lesznek Adam hiányának a „saját személyiségemben”. Mármint ami úgy kifele látszik belőlem. Adam rohadtul kiegyensúlyozottá tett. Mármint oké, hogy random kiborított, de éppen ezért volt meg az egyensúly.

      Törlés
    2. Ismétlem. nekem Ghoul kellett hozzá, hogy "rendbe jöjjek". Te azért csak normálsiabb vagy már nálam...:O

      De amúgy igen. Ez a legnehezebb benne. Az a HIÁNY.
      és ez tényleg nem olyan, mint mikor elhagy a szerelmed, vagy meghal valakid. Ez sokkal személyesebb. Mintha te hagynád el saját magad, mintha... nemtom, levágnák a karod. Nem egyszerűen csak "hozzád tartozik", meg "egy vagy vele", hanem így... Ajjjh, nem tudom, komolyan nem, hogy fogalmazzam meg máshogy, mint hogy személyes. Mint mikor kimész a kertbe, és megszagolod a rózsát, csak nincs illata. Illetve van, csak te nem vagy képes érezni az illatát, pedig TUDOD, hogy van. A saját magad világa "áll fejre" (ez sem a jó szó, basszus!), nem pedig a "kinti", az változatlan marad, és ettől olyan elviselhetetlen az egész...
      Minden ugyanolyan, mint volt, csak valahogy elveszett a dolgok... lényege. A tétje, a természete, valami meghatározó, elemi dolog hiányzik, de nem úgy, mint mikor elvesztesz valakit/valamit, mert ez NEM TERMÉSZETES.
      Olyan, mintha egyik napról a másikra nem tudnál levegőt venni, és mégsem halnál meg, csak... fájna, mert uyge fulladozol. Nem lehet megszokni. Egyszerűen nem természetes!
      Nem tudom, mennyire érthető, de most így este nincs kedvem jobban elmagyaráznIXD

      Törlés
    3. Én értem, más erre járó lélek meg nemtom mit ért meg mit nem.
      A "mert ez NEM TERMÉSZETES" megfogalmazás a legjobb.

      Törlés
  3. Ezt hallgattam sokat akkoriban... Fura most újra visszahallgatni...:O
    https://www.youtube.com/watch?v=hJgjqJItKUs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis szám...

      Én közben rá jöttem, hogy mi az az életemben, ami ha egy hajszálnyit is, de hasonlít Adam hiányához. A Zombeee hiánya. Persze, alapvetően teljesen más a kettő, a Zombeeet helynek éreztem, nem személynek, és azt szép fokozatosan veszítettem el, nem egyik napról a másikra. De az mindenképpen közös, hogy valami nagyonnagyon fontos volt és már nincs.
      Adam esetében talán még merhetek úgy fogalmazni, hogy most éppen nincs.

      Törlés
  4. Gyerekek,köszönöm szépen ezt a reggelt,ezek a kommentek a lelkemig hatoltak,és átjárták lényem,és Manton én is értem miről beszélsz,és te is Lia,és olyan gyönyörűen megfogalmaztad a lényeget,amit én is érzek Sasha-val kapcsolatban....ha eltűnne,minden teljesen más lenne....nem halnék meg....nem szűnnék meg létezni,viszont.....olyan hiány keletkezne,amit senki más nem szüntethetne meg.....annyira a részemmé vált az évek alat...még ha az elején nem is volt felhőtlen a kapcsolatunk(ki akart nyírni,de nem haragszunk rá),akkor is,egyszerűen akkor sem tudtam elképzelni,h ne legyen velem,pedig akartak már "segíteni" ezzel kapcsolatban,de én megmondtam:nekem szükségem van rá. Ő ismer a legjobban,neki nem kell magyaráznom semmit,ismeri a legbensőm gondolataim,befejezi a gondolataim és így tovább....már az sem érdekel,h másik világból jött-e,vagy egy tudathasadás,egy másik élet,tudat vagy bármi.....régen érdekelt,és kutattam....most már megszabadultam ettől....mert elég az a tudat....h itt van....és ez semmihez sem fogható.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mizantróp, erre csak azt tudom mondani, hogy ez esetben vigyázz Sashára. Vagy ne.
      "mert elég az a tudat....h itt van....és ez semmihez sem fogható....."
      Hidd el, hogy ezen milliószor túltesz az a felfoghatatlanság, ha nincs ott. Bár gondolom ezt felesleges tovább részleteznem. De úgy is fogom még. Valamiről kell irkálnom a blogra. Ha csak nem találok más vállalkozó szellemű lényt Caligóból.
      Na meg sokkal jobb így szenvedni, hogy van kinek szenvedni nem csak az üres word doksinak nyafogok, hogy hiányzik Adam. Raven már rég megunta, hogy hallgassa. Más idióta meg nincs momentán aki viszonylag sok időt tölt velem.
      Tééényleg, arról is kell írnom, hogy Raven mennyire átgondolatlan lépéseket tesz a nagy világmegváltásában.
      És beszélnünk kell Dominickről.

      Törlés
  5. Mindig meglepődöm ilyenkor, hogy milyen sokan vagyunk mi "skizok", akik értik, vagy legalábbis azt hiszik, értik, miről beszélek, és mégis mennyire, de mennyire nincs semmi látszatja ennek ebben a rohadt Nagyvilágban... Úgyértem, boldog-boldogtlan ír, blogol, lelkizik és önkifejez, mantrázza hogy Szeretet meg Tolerancia, miközben a felszínességről, a Pénzhajhászók Boldogtalanságáról nyafog, meg minden, aztán nem történik semmi... Most akkor van magunk kis világa, vagy nincs? Használjuk a karaktereinket (ok... hagyjuk, hogy használjanak minket...), vagy belemenekülünk abba, hogy leszarom, Chris, Adam, Sasha, Bodri úgyis segít, túlélem én így is...?
    Szóval hey, ha 2012 volt a Nagy rezgésszint-Korszakváltás, akkor már látni kéne a fényt az alagút végén, nem?????

    (Igen, jól érzitek, nem vagyok egészen önmagam, tőlem áll a legtávolabb a lázadásnak még csak a gondolata is, csak hát rászoktam a Dragon Ballra, és hát Vegita... eeeehh...
    Kezelhetetlenül nyugtalan egy lelkivilága van szegénynek, nah...XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondani (meg írni) mindent könnyebb, mint csinálni. Gondolom többek közt ezért is van ott a "Nagyvilág", ahol. Vagy ha a "Nagyvilág" ügyeiben nem is nyilatkozhatok, saját magamról biztosra mondhatom, hogy közel sem vagyok a tettek embere. Sajnos. Na mondjuk úgy egyébként nincsenek is világmegváltó ambícióim (az mind Ravenbe szorult...). Lusta vagyok és kényelmes, szóval nem is történik semmi igazán jelentőségteles. Talán a világgal is így lehet.

      Törlés

Wattpad