NaNoWriMo és egyperces életkép Adamről

Megcsináltam! El sem hiszem! Oké, a 2013-as novemberi 50 ezer szóhoz képest sehol sincs, de azért ez a 20 ezres sem rossz. Pláne így, hogy folyamatosan úgy érezem, hogy nincs időm semmire. Azért írni mindig van. Azt hozzá kell tenni, hogy a 2013-ast Adam pofázta végig, ezt pedig végig E/3-ban írtam. Persze, nagy volt a kísértés, hogy csak azt írjam, mit csinál Adam odaát, aztán azért elég hamar leesett, hogy ugyan azt csinálja, mint mindig máskor. Csak most nem démonokat, rockzenészeket, démonvadászokat, meg mit tudom én miket hódít meg aztán hagy hátra, hanem a szülői munkaközösség tagjait. Meg tanárokat. Meg igazából bárkivel elüti az időt, amíg… Most komolyan, le kell ezt írnom? Szerelmes a lányába. Már hogy a fenébe ne lenne az? Adamről van szó, basszus! De ez a sztori most sokkal inkább arról a bizonyos lányról szól, nem Adamről. Oké, kit akarok átverni, hogy ne szólna Adamről, ha egyszer benne van a sztoriban, de… Értitek. Vagy nem. Olvassátok még egyáltalán ezt a blogot? 

Itt egy kis szösszenet, ami csak úgy odakerült a sztoriba, amiben nem kéne ilyen szerepet kapnia Adamnek. Úgyhogy ki is vágtam. Íme:

(Oké, itt azért csaltam az E/3-mal ahogy azt láthatjátok a végén... Na de na, csak akkor vettem észre magam, hé.)

– Steve, drágám, még mindig isteni vagy! – vigyorgott Adam, amikor a szőke férfi mellé gördült az ágyra a rodeós bemutató után.

Steve pirulva pihegett mellette, majd alig néhány másodperc múlva szedelőzködni kezdett.

– Hé, cica, hova mész? – kapta el Adam a karját. – Nem azt mondtad, hogy Jess meg a gyerekek leléptek mára?

Steve jól láthatóan kiborult attól, ahogy Adam csak úgy lazán kiejti a száján a felesége nevét. A gyerekek említéséről meg már nem is beszélve.

– Mennem kell – motyogta a férfi. Bár ebben a szituációban inkább nézett ki szégyenlős kamasznak, mint negyvenes évei felé közelítő férfinak. És ezt Adam imádta. Sokáig ez a korosztály már bőven a „vénemberekkel nem kufircolok” kategóriába tartozott nála, de most, hogy többé-kevésbé ő maga is ember lett, rájött, hogy többgyerekes, házas családapákat is igazán nagy poén elcsábítani. Kiváltképp, ha az a családapa még mindig kiváló kondiban van a rendszeres – már-már megrögzött – edzésnek hála.

– Ne csináld már, miénk az egész este! – biggyesztette le a száját Adam művien.

Hogy szerencsétlen Steve mit keres Adam hálószobájában, ahelyett, hogy mondjuk egy bárban ücsörögne a haverjaival? Nagyjából azt kereste, amit mindenki más keresett Adamnél, bármelyik világról legyen szó. Jelenleg ez a dolog egy nagyon rangos pozícióval és tinédzserkorban elfojtott sérelmekkel kapcsolatos.

– Ez egy hiba volt – hadarta Steve öltözködés közben a filmes szexjelenet utáni közhelyt.

– Három hiba – kacsintott Adam, és az ágyon térdelve Steve dereka köré fonta a karjait. – Szexi, amikor durcás vagy.

– Ez nekem nem megy! – tolta el magától Steve.

– Hogy mondhatsz ilyet? Utoljára a gimiben volt részem ilyen buliban, ne viccelj már! – hazudott Adam. Mily meglepő.

– Nem erről van szó.

– Hát?

– Hagyjuk!

– Ne hagyd már, hogy a csajod ennyire frusztráljon! Ha akarod, simán nyomhatjuk hármasban! Elég liberális nőcinek tűnik. Na, ne puffogj már, cicám!

– Nem vagyok a cicád!

– Nem?

– Mit akarsz még?

– Mi ez a nagy lelkifurdi? – csevegett Adam. – Ne játszd már a tizenéves picsát! Nem lesz attól semmi baja a feleséged, hogy velem kúrsz. Sőt, fogadjunk, hogy ráfér már a házasságotokra!

– Te könnyen beszélsz, basszus!

– Drágám, nem én vettem el Jesst, hanem te. Ha neked úgy komfortosabb, válj el tőle.

– Akkora faszfej vagy!

Steve már a hallban vágatott át, Adam utána, anyaszült meztelenül.

– Ne már, komolyan le akarsz lépni? Hát ezért készültem? Olyan jó kis cuccokat szereztem, ne hagyj már egyedül velük! – Adam olyan könyörgő fejet vágott, hogy én fejbe vágnám az egyik flancos több milliót érő vázájával.

Hogy csinálhatja ezt? Hogy lehet most itt? Ki a tököm ezt a szerencsétlen Steve? És miért, miért, miéééért?

Steve ujjai lecsúsztak a kilincsről. Ne higgy már Adamnek, te szerencsétlen…

– Csak élvezd ki ezt a görbe estét – vigyorgott Adam, a következő pillanatban pedig átkarolta Steve-et, és amíg a férfi egyre kevesebb ellenállással szabadulni próbált, Adam a legközelebbi kanapéhoz vezette, és ledöntötte rá. – Igazából imádom, hogy újra csomagolhatlak ki!

Adam semmit sem változott.
Bár mondjuk nem is tudom hogy fordult meg a naiv kis fejemben, hogy egy olyan apróság, mint az apaság, képes lenne megváltoztatni.