Mindig kell valami...
Úgy tűnik, minden karakter máshogy hiányzik.
Adam eltűnéséhez képest Ravenét többé kevésbé jól viselem.
Vagyis inkább máshogy.
Elég látványosan szenvedtem itt is Adam elkódorgásától. Amíg ő távol volt, úgy ahogy volt, eltűnt egy részem, és csak a teljes üresség maradt a helyén. Most már Adam szerencsére itt vigyorog miközben írok, úgyhogy minden rendben. "Minden rendben" - ez jellemzi leginkább az állapotom mióta Adam visszajött.
Adam jelenléte el tudja velem feledtetni azt is, hogy Caligónak vége.
Azt is, hogy megölte a lányát.
Elég rosszul is érzem magam emiatt, mert például (Trónol Harca 5. évad spoiler!) amikor Stannis égettel el máglyán a kicsi lányát, hát annál nagyobb borzalmat én a Trónok Harcában még nem láttam! Legalábbis akkor így éreztem. Adamre meg még olyan igazán tisztességesen sem tudok mérges lenni amiatt, amit tett. Pedig Mindra nagyon-nagyon nem ezt érdemelte.
Szóval eddig azt hittem, hogy nem is igazán hat meg, hogy Raven is úgy... Nincs meg. Eddig se volt olyan húde beszédes, legalábbis Adamhez képest nem... Az rádöbbentem, hogy elkezdtem "fura dolgokat csinálni"- annál azért nem furább, hogy a karaktereimmel beszélek-, amióta Adam leamortizálta azt, amit Raven mindenképpen meg akart menteni.
Azt hittem, hogy az egész My Chemical Romance és Gerard Way témát szépen lezártam magamban, és talán így is volt, de mintha most tudat alatt (illetve most már tudom, úgyhogy nem tudat alatt...) Raven hiányát újra ezekkel a dolgokkal próbálnám kitölteni.
Tudjátok mikor jutott utoljára eszembe a zombeee? (Gondolom jórészt azt se tudjátok mi az, de Manton, legalább te tudod.) Jó, néha-néha átsuhan az agyamon a régi szép idők emléke, de csak ennyire, hogy szép volt, jó volt... Most meg azon kaptam magam, hogy hiányzik. Hiányzik az az egész.És ez a "vissza akarom kapni!" hangulat... Bizarr.
Adam persze csak röhög, hogy mindig találok valamit. Ebben tökéletesen igaza van.
De olyan rossz, hogy csak úgy vége lesz dolgoknak...
És mennyivel jobb értelmetlen, múltba veszett dolgokon agyalni, mint csinálni valami értelmeset.
Na jó, most mér lassan ráférne erre a blogra, hogy Adam írjon valami hülyeséget, ne én.
Adam eltűnéséhez képest Ravenét többé kevésbé jól viselem.
Vagyis inkább máshogy.
Elég látványosan szenvedtem itt is Adam elkódorgásától. Amíg ő távol volt, úgy ahogy volt, eltűnt egy részem, és csak a teljes üresség maradt a helyén. Most már Adam szerencsére itt vigyorog miközben írok, úgyhogy minden rendben. "Minden rendben" - ez jellemzi leginkább az állapotom mióta Adam visszajött.
Adam jelenléte el tudja velem feledtetni azt is, hogy Caligónak vége.
Azt is, hogy megölte a lányát.
Elég rosszul is érzem magam emiatt, mert például (Trónol Harca 5. évad spoiler!) amikor Stannis égettel el máglyán a kicsi lányát, hát annál nagyobb borzalmat én a Trónok Harcában még nem láttam! Legalábbis akkor így éreztem. Adamre meg még olyan igazán tisztességesen sem tudok mérges lenni amiatt, amit tett. Pedig Mindra nagyon-nagyon nem ezt érdemelte.
Szóval eddig azt hittem, hogy nem is igazán hat meg, hogy Raven is úgy... Nincs meg. Eddig se volt olyan húde beszédes, legalábbis Adamhez képest nem... Az rádöbbentem, hogy elkezdtem "fura dolgokat csinálni"- annál azért nem furább, hogy a karaktereimmel beszélek-, amióta Adam leamortizálta azt, amit Raven mindenképpen meg akart menteni.
Azt hittem, hogy az egész My Chemical Romance és Gerard Way témát szépen lezártam magamban, és talán így is volt, de mintha most tudat alatt (illetve most már tudom, úgyhogy nem tudat alatt...) Raven hiányát újra ezekkel a dolgokkal próbálnám kitölteni.
Tudjátok mikor jutott utoljára eszembe a zombeee? (Gondolom jórészt azt se tudjátok mi az, de Manton, legalább te tudod.) Jó, néha-néha átsuhan az agyamon a régi szép idők emléke, de csak ennyire, hogy szép volt, jó volt... Most meg azon kaptam magam, hogy hiányzik. Hiányzik az az egész.És ez a "vissza akarom kapni!" hangulat... Bizarr.
Adam persze csak röhög, hogy mindig találok valamit. Ebben tökéletesen igaza van.
De olyan rossz, hogy csak úgy vége lesz dolgoknak...
És mennyivel jobb értelmetlen, múltba veszett dolgokon agyalni, mint csinálni valami értelmeset.
Na jó, most mér lassan ráférne erre a blogra, hogy Adam írjon valami hülyeséget, ne én.
Akkor már tudom a választ a miért kérdésemre.
VálaszTörlésHát igen... Bár tegnap amikor ezt írtam nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE "el fognak fajulni" a dolgok. :D
TörlésCsak kaptam még egy kis lökést hozzá.
És amúgy is tök jó lesz.