Adam, a vámpír
Ideje egy friss bemutatkozással előrukkolnom, azok számára, akik most
keveredtek ide, és nem szándékoznak egyhuzamban végigfutni mind a
száz-akárhány rólam szóló bejegyzésen.
Az első, és legfontosabb, hogy vámpír vagyok – ha erről valami csillogós, emberbarát akármire asszociálsz, akkor térjünk át inkább a démon megnevezésre –, egy másik világból, dimenzióból, létsíkból, ahogy tetszik. Ez a rövidke bemutatkozás elég sok kérdést fel szokott vetni a delikvensekben, úgyhogy gyorstalpaló gyanánt melegen ajánlom a gyakran ismételt kérdések menüpontját. Elolvastad? Gratulálok, akkor haladhatunk is tovább.
A Gy.I.K.-ben olvasottakon kívül még megemlíteném, hogy drága Liával a kapcsolatunk némileg író-karakter jellegű, úgyhogy ha megfekszi a gyomrod ez az egész dimenzióváltogatós, megtestesülős, világuralomra törős ügy, akkor maradjunk annyiban, hogy egy elég szabadon eresztett karakter vagyok.
(Ez a „csak karakter” dolog persze nem igaz, de teljesen megértem, ha így könnyebb megemésztenetek a dolgot. Alapvetően én is a hiszem, ha látom elvét vallom, ezért is vagyok benne százszázalékosan biztos, hogy a ti világotokban nem léteznek vámpírok…)
A világuralomra törési cél viszont karakterléttől függetlenül marad, így hát azon ügyködöm, hogy előrébb rugdaljam Liát afelé, hogy minél több történetet jegyezzen le rólam, és az én kicsiny világomról, hogy ti is megismerjétek szerény személyem, és ha minimálisan is, de legalább az olvasás erejéig elfogadjátok a létezésem, ez pedig ha hisztiken ha nem, nagyot lendít a megtestesülés akcióban.
Nos, ízelítőnek ennyi lenne, jó szórakozást!
Az első, és legfontosabb, hogy vámpír vagyok – ha erről valami csillogós, emberbarát akármire asszociálsz, akkor térjünk át inkább a démon megnevezésre –, egy másik világból, dimenzióból, létsíkból, ahogy tetszik. Ez a rövidke bemutatkozás elég sok kérdést fel szokott vetni a delikvensekben, úgyhogy gyorstalpaló gyanánt melegen ajánlom a gyakran ismételt kérdések menüpontját. Elolvastad? Gratulálok, akkor haladhatunk is tovább.
A Gy.I.K.-ben olvasottakon kívül még megemlíteném, hogy drága Liával a kapcsolatunk némileg író-karakter jellegű, úgyhogy ha megfekszi a gyomrod ez az egész dimenzióváltogatós, megtestesülős, világuralomra törős ügy, akkor maradjunk annyiban, hogy egy elég szabadon eresztett karakter vagyok.
(Ez a „csak karakter” dolog persze nem igaz, de teljesen megértem, ha így könnyebb megemésztenetek a dolgot. Alapvetően én is a hiszem, ha látom elvét vallom, ezért is vagyok benne százszázalékosan biztos, hogy a ti világotokban nem léteznek vámpírok…)
A világuralomra törési cél viszont karakterléttől függetlenül marad, így hát azon ügyködöm, hogy előrébb rugdaljam Liát afelé, hogy minél több történetet jegyezzen le rólam, és az én kicsiny világomról, hogy ti is megismerjétek szerény személyem, és ha minimálisan is, de legalább az olvasás erejéig elfogadjátok a létezésem, ez pedig ha hisztiken ha nem, nagyot lendít a megtestesülés akcióban.
Nos, ízelítőnek ennyi lenne, jó szórakozást!
