Nem csak kitaláltalak - 3. fejezet

Scott reggel nem vesződött a farmernadrággal. Mivel előző nap látta, hogy a bentlakók körében a bő nadrág, egyszerű póló kombináció a legelterjedtebb, az anyja által becsomagolt Nike melegítőnadrágot húzta magára. Anyja figyelmesen elrakott ugyan egy pár kényelmes papucsot is, de a fiú azt már kicsit túlzásnak érezte. A negyven plusszos, zoknis-papucsos nénik és bácsik szintjét nem akarta elérni rögtön a második nap. Inkább ütött-kopott fehér Conversébe bújva sétált le a menzára.

Hét és kilenc között svédasztalos reggeli várta a betegeket, a vacsorához hasonlóan széles kínálattal. Scott a gőzölgő kávé láttán meg is döbbent, hogy még ilyesmit is lehet kapni egy diliházban, aztán a reggelinél segédkező ápolók felvilágosították, hogy természetesen koffeinmentes. Így is elfogadott egy bögre habos kapucsínót. Az asztalsor szélén tornyosuló papírtányéroszlopról leemelt egyet, zsákmányolt két teljes kiőrlésű, magokkal megszórt zsömlét, néhány szelet sonkát és háromféle sajtot. A rengeteg földi jóval terített asztalt szemlélve azon töprengett, vajon hogy nem híznak el idebent a betegek.

Az ebéddel ellentétben, most tartotta magát az elhatározásához, és Marcie és Pete társasága helyett leült egy külön asztalhoz. Az is nagyban segítette a döntést, hogy Niels nem volt velük.

A szőke srác nagyjából tíz perc múlva érkezett meg az étkezőbe, és úgy tűnt, problémája akadt a reggeli mellé kapott gyógyszereivel. Scott még a gyógyszeres asztalkához való járulás nélkül megúszta a reggelt. Mivel a csilláros akcióját követően, a kórházban beletömött fél kiló antidepresszáns után, semmi jelét nem mutatta annak, hogy újabb kísérletet tenne élete kioltására, a Központban csak a személyes terápia megkezdésével állítják össze neki a „menüt".

Scott a szendvicsét majszolva figyelte, ahogy a nagydarab „konyhás bácsi", aki egy fiatalabb nő mellett osztotta a gyógyszereket, Nielsszel vitatkozik. Viszonylag reggeli rutinnak tűnt a dolog. A gyógyszeres haspit jól láthatóan nem különösebben hatotta meg Niels akadékoskodása.

Scottot sem igazán a vita tárgya kötötte le, hanem az, hogy a szöszi, sok reggelizőhöz hasonlóan, még pizsamát viselt. Képtelen volt levenni a tekintetét a bő pamutnadrág alól kivillanó meztelen bokáról és strandpapucsos lábfejről. Abba már inkább bele sem mert gondolni, hogy a laza pizsamanadrág alatt Niels valószínűleg semmi egyebet nem visel. Azt viszont kifejezetten érdekesnek tartotta, hogy mennyire leköti a szőke srác teste, és azon mélázott, vajon ha közelebb menne, látna-e a srác bokáján szőke szőrszálakat.

Tovább olvasom!

Nem csak kitaláltalak - 1. rész

Előszó:
Ez most valami más, ez most valami új. Talán nem is ér ilyet kiraknom Adam blogjára, mert hát nincs benne egy darab vámpír sem. De ha Adamnek nem tetszik, hogy kisajátítom a blogját, majd szól. Nielst és Scottot úgyis imádná. Sőt, biztos vagyok benne, hogy valahol a lelke legmélyén imádja is őket.

"Niels paranoid skizofréniával került a Philip C. Kingsmore Pszichiátriai Központba. Nem elég, hogy a saját démonjaival meg kell küzdenie, az intézetben megismerkedik a tizenkilenc éves Scottal, aki az egyik percben semmi mást sem akar, csak meghalni, a másikban viszont kész az egész világot felforgatni maga körül.
Mihez kezd Scott Niels veszedelmes, de a maga módján naiv és gyermeki világával? Lehet a két srác közt bármi is a pszichiátria falai között? Na és mi a helyzet odakint"


Figyelmeztetés
A történetben központi szerepet kap az öngyilkosság gondolata, különböző tévképzetek és hallucinációk, és minden, ami a lélek sötétebb bugyraiba kalauzol minket. Emiatt szeretném kiemelni, hogy a „felnőtt tartalom" jelzést tényleg komolyan kell vennie.

A Pszichiátriai Központ működésével kapcsolatos dolgok jórészt a képzeletem szüleményei, ebbe beletartoznak a különböző foglalkozások, terápiák, gyógyszerek, azok mellékhatásai is. Nagy rajongója vagyok a témában írt regényeknek, és folyamatosan igyekszem minél több tudásra szert tenni a mentális betegségekkel és azok kezelésével kapcsolatban,  de kérlek, tekintsétek ezt a történetet, és minden benne szereplő elemet teljes mértékben fikciónak. - Lia

***

Niels
2017. szept. 2. (szombat)

Doktor Lars vetette föl az ötletet, hogy mi lenne, ha naplót vezetnék és leírnám a gondolataim. Elég átlátszó trükk. Az eddigiek alapján agyafúrtabbnak gondoltam őket. Az írás ötlete azonban határozottan megtetszett. Persze nem azért, hogy majd a csapatuk kielemezhesse a leírtakat, és valahogy kiszedjék a sorok közül a húgom gyenge pontját.

Számomra is hasznos lehet, ha összeszedem a tényeket, és nem hagyom, hogy teljesen átmossák az agyam a gyógyszereikkel. Sajnos most is a reggel belém tömött pirulák hatása alatt vagyok, de talán még nagyjából tiszta a fejem. Pár óra múlva ezt már aligha mondhatom el magamról.

Ha nem veszem be a gyógyszereket, injekcióval fenyegetnek. Már egyáltalán nem érdekli őket, ha azt mondom, hogy apám be fogja záratni az egész intézményt, ha úgy bánnak velem, mint egy darab szarral. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy apám is a zsebükben van. Apám szeretője, az az álnok kurva, valahogy meggyőzte szerencsétlen naiv apám, hogy teljesen rendben van, amit velem idebent művelnek. A szüleimnek fogalmuk sincs, milyen emberkísérleteket végeznek rajtam! Ami pedig még szomorúbb, hogy a betegek sem sejtik ittlétük valódi okát. Illetve Marcie talán. Csak szegény lányba is már annyi gyógyszert tömtek, hogy alig sikerül elkapnom néha egy-egy józan pillanatában. Teljesen beszippantotta már ez a... Minek is nevezhetném? Diliház. Elmegyógyintézet. Zártosztály. Persze nem ezt biggyesztették a kapu fölé. Ott az virít, hogy Philip C. Kingsmore Pszichiátriai Központ.

Tovább olvasom!