2

Vár minket egy új világ! - Zuhanás

Posted in ,
Raven, a vámpír 

Vártam jó pár hetet a legutóbbi látogatásom óta, hagytam hadd ülepedjenek az érzései, amiket úgy felkavartam, mint cukrot a forró teába. Mondjuk nem teázom. Csak próbáltam kicsit költői lenni. Inkább hagyjam abba, ugye?

Előbb vagy utóbb is ő felkeresett volna engem, csak nem akartam kivárni, amíg a ti világotokban Gerard összeaszott vénember lesz, akinek a testével nem sok mindenre mennék.
A helyszín megint Gerard „műterme” volt. Csodálom, hogy egyáltalán vadászni kijár, és nem csak az ott tanyázó patkányok meg galambok vérér szívja. Festéshez az is elég lenne, ahhoz nem kell sok erő. Na de ő a művészúr, biztos lelkiismeretesen megmagyarázná, hogy miért öl a festéshez embereket, és ez szerinte miért kevésbé bűn, mint hogy én élvezetből gyilkolok.
 - Na, gondolkodtál? – suttogtam a fülébe amint betoppantam a mocskos kis lyukba.
 - Nem – természetesen még csak rám sem nézett volna. Bunkó, mint mindig.
 - Ezért festesz négyzetméteres képeket a száz évvel ezelőtti csajodról, akivel mindössze néhány hónapot voltál együtt... – pillantottam az óriási női arcképre. A szokásos absztrakt pacsmagolásaihoz képeset ez egész élethűre sikeredett.
 - Az csak emlék – torkolt le idegesen.
Néhány órát adok neki, és kiborul.
 - Piszkálja a csőröd a "Mi lett volna, ha?", igaz? – vigyorogtam - Én segíthetek neked megtudni! Jelenleg csak annyit tudok, hogy a lányod már vagy... három, vagy négy éves? És minden jel arra mutat, hogy tökéletes boldogságban élsz a feleségeddel. Ja, Frankenk is van gyereke, iker kislányok, meg egy képzelt fiú... lehet, hogy nálunk is megszülettek volna, ha nem lövöd ki a szemem, és...
 - FOGD BE A MOCSKOS POFÁD!!! – Ó, nem kellett ide néhány óra. Szokatlanul jó formában vagyok. Vagy ő van nagyon szarul, ami végül is nem csoda, ahhoz mérve, amiken az utóbbi napokban keresztülmehetett a kis lelke.
 - Még mindig haragszol?- csücsörítettem, és nem törődve azzal, hogy elkenem a festéket a vásznon, közé, és a kép közé furakodtam. - Nem, nem haragszol igazán, mert akkor kicsit jobban próbálkoznál megölni. Tudod, hogy száz év ide vagy oda, semmit sem változtál? Komolyan mondom, nem tudom, hogy csinálod... ugyan az a szerencsétlen kis buzi vagy, aki mindig is voltál. Most lehetőséged lenne valami újat, valami izgalmasat kipróbálni, de csak fetrengsz a saját mocskodban. – Undorral végighúztam a kezem a friss festéken, majd lányosan arcon vágtam vele.
 - Te se változtál semmit, évek ide, vagy oda! – lépett hátrébb, miközben végigmérte, hogy mekkora kárt tettem Lindsey képmásában. - Nemhogy azt gondold, hogy egy pillanatig is elhiszem, hogy te csak az én jólétemet akarod elérni ezekkel a különböző világba utazásokkal!
 - Nem is mondtam ilyet. Én csak egy kis szórakozást kínálok. Lehetőséget a boldog élethez. Ha kipróbálod, attól még nem fog történni semmi.
Néma csönd, én pedig törökülésbe leültem a padló egy festékfolt-mentes részére.

 - Egy feltétellel megyek bele a dologba – felelte kurtán néhány óra múlva, mialatt rendbe hozta a képet, én pedig a padlón elnyúlva figyeltem az ügyködését. Kár hogy ilyen jól megtanulta elrejteni a gondolatait. Kíváncsi lennék, miket forgat a festékes buksijában. Alighanem csak annyit, hogy „jajj, én jó vagyok, és a jó vámpírok nem egyezkednek Adammel, de miért is ne lehetnék olyan, mint Adam, hogy leszarok mindent?” Oké, lehet, hogy ez erős túlzás, de én valahogy így tudom elképzelni a dolgot.
Magához képest egész kevés volt a közjáték. Ezek szerint nagyon-nagyon piszkálja már a csőrét a dolog.
 - Feltétellel? – röhögtem a lehető leggúnyosabban. - Nekem lételemem a szórakozás, neked meg a dramatizálás. Nem is tudom, miért vagyok meglepve. Na lökjed azt a feltételt!
 - Mondd el, hogy miért akarod, hogy átmenjek! – meredt a szemembe. Jé, még a képes a szemembe nézni! Már kezdtem benne kételkedni.
 - Ó cica, csak szeretném valamivel kárpótolni azt a sok rosszat, amit… - kezdtem bele nyájasan, de közbevágott:
 - Imádod feleslegesen tépni a szád.
 - Hopp, egy közös tulajdonság! Oké, bevallom, arra megy ki az egész, hogy hírnevet szerezzek – dobtam be egy újabb lehetséges opciót.
 - Hírnevet? Itt olyan hírneved van, hogy tudom, ilyen nem kell még egy – fintorgott.
 - Honnan tudod?
 - Onnan, hogy ekkora seggfej még te sem vagy!
 - Ez igazán hízelgő! – biccentettem nevetve.
 - Mondd meg a valódi indokot, vagy el is takarodhatsz.
Nagyon morcos itt valaki. Úgysem akarja, hogy elmenjek, ez a napnál is világosabb.
 - Jó, akkor ahhoz a verzióhoz mit szólsz, hogy így akarom megnyerni az imádott hölgy szívét?
 - Kit akarsz megbaszni már megint?
Ebből a hangnemből azt szűrtem le, hogy már végképp feladta azt a célját, hogy megpróbálja megmenteni az áldozataimat. Jó pár évig volt az a rögeszméje, hogy mindenkihez odarohangált, akit be akartam cserkészni, és elkezdte nekik magyarázni, hogy „Vigyázz nagyon, mert Adam maga a Sátán, engem is ő nyomorított meg!”, és egyéb szenvedélyes szarságok. Kell részleteznem, hogy mennyire leszarta mindenki, még akkor is, ha neki volt igaza? Márpedig mindig neki volt igaza ez ügyben.
 - Álmaim asszonyát – feleltem.
 - Egy… nőt? – nézett végig rajtam úgy, mintha minimum magamról állítottam volna, hogy nő vagyok.
 - Az imádott hölgyből és az álmaim asszonyából nem volt elég egyértelmű?
 - Nálad? Nem. Biztos, hogy nő?
 - Féltékeny vagy?
Az már alig ha volt, de mindig szeretem bedobni ezt a kérdést. Szokás szerint csak továbblépett:
 - Mi a szar köze van ennek a dimenziókhoz, vagy mi a franc?
 - Hát, ha sikerül megszállnod a másik világban gyakorlatilag önmagadat, és egy koncerten elordítod magad, hogy „Gizi, Adam imád téged” az azt hiszem egy hatásos szerelmi vallomás lenne.
Gerard úgy meredt rám, mint egy komplett idiótára. A beszélgetésünk eleje óta ez volt az első dolog, amin megdöbbent. Na, legalább még tudok neki újat mutatni! Akkorát röhögtem, hogy neki kellett támaszkodnom az egyik ingatag festőállványának.
 - Adam, kurvára takarodj innen, ha továbbra is az aberrált szexmániáddal akarsz traktálni!
 - Az nem aberráció, hogy én, veled ellentétben, használom a farkam.
 - Húzz a picsába! – morogta, mint valami morcos kis hörcsög.
 - Igen, jól látod, oda készülök.
Erre már nem tudott mit mondani, csak durcásan elteleportált. Azonnal követtem a nyomát a Dennerel folyó egyik hídjára. Több milliószor leugrott már különböző hidakról, csak hogy átélje újra a zuhanást, azt hittem már megint erre készül, de most csak a korlátot markolászva állt.
 - Na, cica, ne durcizz már! – veregettem meg a vállát.
Fenyegetően meglengetett előttem egy UV-pisztolyt. Ja, röviden tömören ez egy olyan fegyver, amit még az emberek fejlesztettek ki a vámpírok ellen. Sok köze nincs az ultraibolya sugárzáshoz, csak úgy gondolták, ez így elég hangzatos név lesz. Nem valami hatásos, de kisebb sebeket azért tud okozni.
 - Adam, sosem fogsz békén hagyni? – eresztette le a fegyvert, mielőtt elkezdtem volna a földön fetrengeni a nevetéstől.
 - Imádom a költői kérdéseid… De legyen, elmondom, hogy mért akarlak ebbe belerángatni – tartottam némi hatásszünetet, amíg elkeseredetten próbált belemászni az agyamba. Basszus, egyáltalán nem megy neki, hogy akarom egy emberbe beleültetni? Oké, egy emberrel sokkal könnyebb. És különben is, gyakorlatilag tényleg saját maga. – Azért, hogy tovább szenvedj.
 - Remek. Köszönöm – biccentett és a híd korlátjának támaszkodva lenézett a folyó zúgó habjaira.
 - Igazán nincs mit.
 - Adam, mit kell azért tennem, hogy békén hagyj? Nem kérek semmi mást. Ha megbocsájtanék neked mindent, akkor keresnél végre mást? – kérdezte, lassan már esengve. Ez az Gerard, ez áll neked jól, a szenvedés, pontosan erről beszélek!
 - Megbocsájtás? Komolyan azt hiszed, hogy engem érdekel a lelki világod? – röhögtem, és felültem mellé a korlátra. – Oké, jelenleg tényleg érdekel, de nem a bocsánatodért csinálom, abban…
 - Oké, biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálod!
 - Figyelj, már múltkor is mondtam, neked van ott tested. Én meg segíteni tudok átjutni, viszont nem tudok még rendes testet szerezni. Tiszta sor.
 - Igen, ez kurvára tiszta sor, de nem fogok neked semmiben sem segíteni!
 - Belegondoltál már abba, hogy hiába vagyunk vámpírok, mégis ugyan olyan értelmetlen párbeszédeket tudunk folytatni, mint az emberek? Azóta biztosak vagyunk benne mindketten, hogy ki fogod próbálni a dolgot, mióta először megemlítettem, mégis mindketten csak mondjuk, és mondjuk… Végtére is, ezt teszi élvezhetővé az egészet, nem?
 - Nem kell filozofálgatnod…
 - Megjátsszuk, hogy olyanok vagyunk, ha minimálisan is, mint az emberek. Most viszont meg van a lehetőséged, hogy tényleg ember legyél, újra. Igazán nincs veszteni valód, te mondod mindig, hogy már mindent elvesztettél.
 - A lelkemet még nem – felelte érzelgősen.
 - Most viccelsz? Azt vesztetted el legelőször, ne röhögtess már! Ha már itt tartunk. Hetente minimum két embert megölsz, oké, a te állításod szerint véletlenül. Ezt egész jól bebeszéled magadnak is, azt meg kell hagyni, de hát ha téged ez boldogít… Na meg nézd már meg ezt a várost! Ehhez képest mi lenne egy kis kiruccanás egy életbe, ami voltaképpen a tiéd is lehetne, ha…
 - Fogd már be a pofádat! A nődnek nyáladdzál, ne nekem!
 - Oké, eredetileg nem akartalak sürgetni, de azért jó lenne belevágni a dologba, amíg nem múlsz el odaát negyven. Csak kellemesebb lenne neked is, nem?
 - És még kinek másnak?
 - Ne ragadj már le ilyen hülyeségeken! Nekem. Tudod, hogy rólam van szó, de ennek ellenére is bele fogsz menni a dologba, mert mindennél jobban vágysz rá, és tudod, hogy semmi értelme megpróbálni leküzdeni ezt a vágyat. A miatt meg ne szenvedj, hogy ha belemész, már megint én nyerek. Te vesztes típus vagy, és kész. – és egy laza mozdulattal átlöktem a korláton.
Még éppen lett volna annyi ideje – ereje meg pláne –, hogy megkapaszkodjon valahol, de imád zuhanni… 

2 megjegyzés:

  1. Merem remélni, hogy NEM feledkezel meg a mi kis egyességünkről a tükrökkel, meg Frankkel-Gerarddal kapcsolatban... Nem érédekel, mivel veszed rá a cicuskád. Tényleg. Csak vedd rá, mert akarom:D Legyen ez a nászajándékom, jó?:P

    VálaszTörlés
  2. Megfeledkezni? Veled kapcsolatban bármiről? xD
    Rajta vagyok az ügyön, keményen dolgozom, elhiheted!
    Ha megoldottam, hozzám jössz feleségül? :P

    VálaszTörlés

Wattpad