2

Az uticél: Azgard

Posted in , , ,
Egy kis germán - skandináv mitológia.
A Ti világotok mitológiája, úgyhogy gondolom tökéletesen tisztában vagytok az egésszel.
Na persze. Viccnek jó. Arra már rájöttem, hogy ilyen szinten totál naivok vagytok, mert Lia is csak hebegett habogott, amikor megkértem, hogy ugyan már, meséljen nekem a skandináv mitológia világának félpitéséről.
Aztán a kezembe nyomta a tabletet, hogy olvasgassam a Wikipédiát.
Oké, elhiszem én, hogy rövid az emberi élet ahhoz, hogy ennyi mindent "megtanuljatok", na de... mindegy is.

Ja, hogy honnan is jött ez az egész északi dolog, amikor fél lábbal a King-univerzumban vagyok? Lia Bosszúállókat nézett. Megint.
Én meg rugalmas vagyok e téren.

- Hálátlan ribanc.
Igen, ezt valahogy szó szerint így hangzott el tőlem, de tökéletesen igazam volt, mert én már megint mindent elintéztem a kiscsajnak, hogy ne bukjon meg semmiből meg ilyesmik, erre megint rájött a Sherlock mánia, és egész álló nap hallgathatom a két nyomi enyelgését. Mert ha már George Hunterrel való kapcsolat zátonyra futott, akkor kell ám a tömény nyáltenger!

Ja, George Hunter... Gizi, ez téged lehet, hogy érdekelne. Majd ha lesz még valami bővebb fejlemény, akkor írok Hunterről, kivéve persze, ha sikerül Liának kinyíratnia magát vele, mert akkor aztán baszhatom a világotokat.
Tehát visszatérve a hálátlan ribanc dologra, Lia természetesen sértetten meresztgette a szemeit, és azonnal hárítani próbált.
 - Amint mondasz valami értelmeset, írok rólad!
 - Miért ezekért a pöcsökért vagy oda? Agyfaszt kapok, ha írsz egy Loki-Stark ficet! Itt vagyok neked én, mi a szarért loholsz mások után?
 - Ja. Megcsallak, mi?
 - Igen! - vigyorogtam. - És tudod, mennyire nem szeretem a hűtlenséget...
 - Kabbe'!
 - Hozz össze valakivel engem!
 - Kivel?! Téged nem lehet senkivel...
Gyorsan közbevágtam:
 - Akikért most annyira odáig vagy!
 - Oké, lássuk csak… Sherlockot minden bizonnyal huszonnégy óra alatt az őrületbe kergetnéd, aztán megölnéd. Szerencsétlen Johnt csak szimplán megölnéd, Tony-t kihámoznád a páncéljából, aztán megölnéd, Loki… Nos, Lokival talán csevegnél egy sort, aztán megbasznád, és rájönnél, hogy unod, és megölöd. Kösz, inkább kihagyom.
 - A rájövök amíg unom, elég hosszú idő…
 - Akkor is elegem van a megállás nélküli szexmániádból!
 - A detektíved bezzeg orrba szájba kefélhet, mi?
 - Az más.
 - Miért más?
 - Mert hál' istennek abba te nem vagy benne.
 - Mitől lettél te hirtelen ilyen romantika párti?
 - Nem vagyok romantika párti, csak... Adam, te nem vagy képes senkihez sem kötődni, olyan sztorit meg nem fogok még egyszer írni, mint a Gerardos1, abból bőven elég volt egy, még sok is.
 - Akkor viszont istenekkel fogok dumálni. Az elég újdonság lesz a kisasszonynak?
 - Loki? Komolyan? - forgatta a szemeit.
 - Én szívesen elbeszélgetnék vele.
 - Mióta érdekelnek téged egyáltalán a képregények, vagy a germán mitológia?
 - Engem minden érdekel, drágám!
 - Mi a francot kezdenél te Lokival?
És ez volt az a pillanat, amikor már láttam a szemében, hogy el fog engedni. Persze ha nem engedne, akkor is mennék gond nélkül, csak így azért több szempontból is praktikusabb.Egyszerűbb az utazás.

Így hát előreláthatólag végre lesz egy kis kalandban részem, nem csak nálatok ücsörgök és olvasok.

Na persze ez a "Menjünk Azgardba!" nagyjából olyan, mint Magyarországon a "Menjünk a Petőfi utcába!" lelkesedés, mert van belőle egy pár. Tényleg nem semmi az a világ-mennyiség, ami körülvesz titeket.

Még nem döntöttem el, hogy a kiruccanás előtt végzek-e egy kis kutatómunkát, vagy inkább csak fejjel előre, aztán majd lesz valami.
Isteneket még nem hergeltem. Mármint az otthoniakat leszámítva. Azok meg nem is olyan igazán istenek. Bár ember legyen a talpán, aki megmondja, milyen egy "igazi isten".
Ó, már előre látom, hogy a következő kérés az lesz, hogy meséljek a "mi" isteneinkről. Majd mesélek, azt nem ígérem előre, hogy itt vagy majd egyszer egy könyvben.
A kezdeti semmiben, amikor a világ még csak egy hatalmas szakadékból állt (Ginnungagap,a tátongó űr), alakult ki a jég és köd (Niflheim), valamint a tűz (Muspell) országa. Niflheimben keletkezett Ymir, az óriás, valamint Audumbla, a hatalmas tehén. Ymir alvás közben izzadni kezdett és hónaljából egy nő és egy férfi bújt elő, akik később gonosz óriásokat nemzettek. Később egy Bor nevű óriás unokájaként született meg Ódin. Ő és testvérei megölték Ymirt, és megteremtették belőle a világot. Testéből lett a termőföld, koponyájából az ég, véréből a folyók és tengerek, csontjából a hegyek, hajából a fák, bokrok, fogaiból pedig sziklák. Muspellből szikrákat fogtak és felhajították az égre; ezek a csillagok. Az Ymir testéből előbújt törpék a Föld négy sarkán állnak, akik az eget tartják: Észak, Dél, Kelet és Nyugat.

Hasonlóan  szórakoztató kis teremtés történetre gondoljatok.
Ezen az izzadós dolgon még mindig röhögök.

_________________________________________________________________
1My Vampire Romance

2 megjegyzés:

  1. Na erre igazán kíváncsi leszek, hogy mit hozol ki belőle. Nagyon nem vagyok képben egyelőre a germán mitológiában, de amit 'tudok róla' az alapján Lokival kapcsolatban félő, hogy Liának lesz igaza...bár ő tűnik szerintem is a legesélyesebbnek, hogy öt percnél tovább bírja :)
    Személy szerint a görgöket jobban bírom, azok annyira emberiek...de ezek után ennek is jobban utána nézek :)

    VálaszTörlés
  2. Hát én is... Tervek azok vannak. Meg jó lenne kideríteni, hogy vajon egy színészt mennyire tudja elkapni a "szerepe". De ez már hosszabb történet.

    Nekem a görögök már túl emberiek... ;) Persze azért az is szórakoztató olvasmány.

    VálaszTörlés

Wattpad