My Vampire Romance - 12. fejezet

Gerard:
A nap az arcomba sütött.
Hamar ráeszméltem, hogy ez azt jelenti, hogy Adam már nincs velem. Görcsbe rándult a gyomrom a tegnap elszenvedett megaláztatások emlékétől. ”Gerard! Lábhoz!” – csendültek fel a fejemben Adam szavai. Ahogy a fürdőben bánt velem… Hányszor fog még meztelenre vetkőztetni? És ez még messze nem a legrosszabb húzása volt. Az isten tudja melyik lepukkant hotelben lehetek. Ráadásul otthagyott egy hullát Mikeyéknak.
Az ágyon csak egy kispárna volt, se paplan, se lepedő. Ez meglepett, mert a berendezési tárgyak teljesen rendben voltak, modernek, és esküdni mertem volna, hogy puha párnák és vastag paplan közé hajtottam le a fejem. Attól rettegtem, hogy megint a vámpír kocsmában vagyok, csak egy másik emeleten, mint amit eddig volt szerencsém látni.
Felültem az ágyon, és körbenéztem, hogy milyen olyan tárgy akad a szobában, amivel azonnal véget tudnék vetni mindennek. Nem volt igazán komoly elhatározás, csak kellemes volt újra belegondolni, hogy ha akarnám, egy konyhakéssel azonnal megoldhatnék mindent. Mindig megnyugtatott a tudat, hogy akkor ölném meg magam, amikor csak akarnám.
Pásztázó tekintetem megakadt az éjjeli szekrényen fekvő papírlapon, aminek sarkát vörös csóknyom díszítette. Nem rúzzsal kikent ajkak hagyták a nyomot.

Jó reggelt Édes Egyelten Kiscicám!

Ezek a fránya reggelek, hogy mindig el kell téged hagynom!
Gondolom jót aludtál, mert csak úgy felborultál az este. Hát ennyire kifárasztottalak? Pedig igazán nem mondhatod, hogy olyan sok mindent csináltunk volna.
A tested valami fantasztikus! Gondoltam szólok, hogyha esetleg nem tudnád. Itt ülök melletted, és ne tudd meg, mit csinálnék én most veled... Na majd holnap esete! Ne félj, ahogy lemegy a nap, én ott leszek ahol te, akárhol is vagy!
Legyél rossz, és gondolj sokat rám!

Csókol örökké hű szerelmed:
Adam

Olvasás közben enyhe hányinger kerülgetett, és egyre ellenállhatatlanabb vágyat éreztem életem azonnali kioltása iránt. Azt, hogy emellett mire vágytam, csak néhány perc múlva voltam hajlandó beismerni magamnak.
Ahogy végigolvastam a szöveget, apró darabkákra téptem a papírt.
A ruháim sehol, hiszen Adam a fürdőszobában vetkőztetett meztelenre. A biztonság kedvéért magam elé szorítottam a kispárnát, és kimentem az étkezőbe szúró-vágó eszköz keresése céljából, de az asztalon újabb üzenetet pillantottam meg.

NYISD KI A HŰTŐT!

Olyan nagy betűkkel volt írva, hogy nem lehetett nem elolvasni.
Faszt nyitom ki!
Kinyitottan. Csak egy pohár vörös folyadék, és egy vodkás üveg – alig volt az alján egy kornyi – állt a legfelső polcon. Meg egy újabb levél.

Ezek szerint sikerült kitalálnod a hálóból! Ügyes fiú!
A nyereményed 2 dl a véremből! Gondolom elég nyomott a hangulatod, úgyhogy jót fog tenni. Kicsit sűrű lesz így (majd ha érdekel, elmagyarázom, hogy miért nem alvadt meg, feltéve persze, ha cserébe... na de érted te!), szóval, ha túl sűrű, hígítsd csak fel a vodkával! Nagyon fincsi!
Mennyit tudok én írni... Egészségedre szépségem!

Kivettem a vért és a vodkát is. Egyik kezemben tartva az egyiket, másikban a másikat, elgondolkodtam, hogy melyikre is vágyom én jobban. Nem volt szükségem hosszú hezitálásra.
Belekortyoltam a vérbe, és megállapítottam, hogy valóban sokkal sűrűbb, mint ahogy eddig kóstoltam, úgyhogy beleöntöttem a vodkát. Megkevertem az ujjammal, majd egy hajtásra legurítottam az egészet. Olyan volt így, mint valami likőr. Vérlikőr. Sokkal kevésbé nyújtott intenzív élményt, mint amikor közvetlenül a vámpírból fogyaszthattam, de még így is kellemesebb hangulatom támadt néhány pillanatra.
Észrevettem, hogy még a lap hátoldala is tele van Adam írásával.

Na jó Bébi, ma nagyon rendes leszek hozzád, remélem ezt este kellőképpen meg fogod hálálni!
Elárulom, hogy jelenleg abban a hotelben vagy pici szívecském, ahol a barátaid töltötték az éjszakát. Ha sietsz, és szerencséd van, akkor talán még itt találod őket... Ha meg nem, akkor keresd őket valamelyik környéki hullaházban. – Ennél a mondatnál kivert a veríték. Még szerencse, hogy tovább olvastam. – Ne értsd félre! Téged keresnek a hullaházban.
Ja, és az öltözködéssel nem kell bajlódnod. Na, most már tényleg hagylak.
Szeretlek Kicsim! Puszi a hasadra,
Adam

Majd kiszakadt a szívem a megkönnyebbüléstől.
Berohantam a fürdőszobába és rögtön megértettem, hogy miért nem kell bajlódnom. Egy szál ruhám sem marad ott. Még a bakancsom sem. Törölközőről már nem is beszélve.
Telefonnak sem volt nyoma a szobákban.
Végignéztem magamon, és megállapítottam, hogy jópofa látvány lesz, ha lemegyek így a szálloda recepciójára, és megérdeklődöm; itt tartózkodik-e még az együttesem többi tagja. Adam eltűntetett minden paplant, törölközőt, vagy pokrócot, amit magam elé tudtam volna szorítani, csak a kispárna maradt. Adamtől még ez is jóval több, mint a semmi. Talán pusztán csak figyelmetlenség a részéről.

Eltűntettem a véres-piás üveget meg a leveleket a szemétbe – az üvegeket elmosva, a leveleket széttépve – és kiléptem a szobámból. Elsprinteltem a liftig. Csak nekem lehetett olyan pechem, hogy hárman legyenek már az öt személyes liftben. Teljesen közömbös képet vágva inkább vártam a másikat.
A földszinten kioldalaztam a liftből, és gyors léptekkel a recepció felé vettem az irányt. A hideg márványpadló szinte égette a talpam. A szemem sarkából láttam, hogy az egyik nagydarab biztonsági őr komor képet vágva az adóvevőjébe beszél, majd fenyegető lépésekkel elindul felém. Megszaporáztam a lépteim, most már a hallban lézengők is felfigyeltek az akciómra. Már a vállam után nyúlt a biztonságőr, amikor kis híján ráhasaltam a pultra, és hadarni kezdtem a megszeppent recepciós fiúnak:
– Gerard Way vagyok, és azonnal... – annyit tudtam csak mondani, mert a srác megkönnyebbülve összecsapta a tenyerét, és tárcsázott az előtte lévő telefonon. Felemelt kézzel jelezte a biztonsági embernek, hogy nem kell kiraknia. Az összegyűlt közönség érdeklődve figyelték az eseményeket, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és csak arra koncentrálni, hogy a párnám jó helyen maradjon.
– Mr. Way! Itt van a bátyja! – mondta diadalmasan a telefonba a szőke recepciós.
– Mikey az? Hol? Hányas szoba? – nyúltam át az asztal fölött, és kis híján kicsavartam a kezéből a telefont.
Lehet, hogy Mikey és a többiek is megtanultak titokban teleportálni, mert egy másodperc múlva csak azt éreztem, hogy valaki hátulról nekem ront, és a karjai vastagságából ítélve egyáltalán nem egy biztonságőr volt. Drága öcsikém akaszkodott teljes erejéből a nyakamba. Egy újabb pillanat múlva már Frank is támadt.
– Hol van Ray? – kérdeztem suttogva.
– Inkább fönt – biccentett Mikey a körülöttünk álló emberek felé. Néhány fiatal máris szorgosan kattintgatott a telefonjával. Remek. „Gerard Way seggpucéran”. Ezzel ellesznek egy ideig.
Némán siettünk fel az eredetileg számomra kivett szobába, miközben az egyik biztonságőr lebirkózott egy elszánt fiatal lányt, aki a nyomunkba akart eredni.
– Toro lelépett – közölte Frank szárazon, a recepciónál feltett kérdésemre –, de tök mindegy. Veled mi van?
– Hogy van képed erőltetni? – fakadt ki Mikey ingerülten. Frank kevésbé döbbent le rajta, mint én.
– Srácok, én… – Mi van? Ray elment? Hova?
– Csak azt ne mondd, hogy jól vagy, mert ezt a szar azért nem vesszük be! – szólt közbe Frank.
– Nem tett velem semmit, higgyétek el! Csak egy idióta, és azzal szórakozik, hogy megszívat. A ruhámat is eltűntette – még egy „jajj de vicces ez a lökött vámpír” vigyort is sikerült az arcomra erőltetni.
– Azok a buszban vannak – felelte Frank. – De ahhoz képest, hogy csak szórakozik Salvadort mozdulat nélkül kicsinálta!
– Ki az a… Ó! Hogy került ide az a fickó? Miből gondolta, hogy egy rohadt pisztoly ártani fog egy ilyen teremtménynek? Honnan szedtétek össze?
– Netről – bökte ki Frank, majd azonnal hozzátette – Oké, hülyeség volt.
– És mi a szent szart csináltatok a hullával? – pillantottam körbe a teljesen holttest-mentes nappaliban.
– Csak a fejével. A teste eltűnt – vonta meg a vállát Frankie.
– Ray ezért ment el. Mert Frank, hát… – hebegte az öcsém.
– Nem szóltunk a zsaruknak. Meg senkinek. Ahogy te is kérted.
– El nem tudjátok képzelni, mennyire jól tettétek! – sóhajtottam és lerogytam az egyik fotelbe. – De ugye Ray se…
– Nem – vágta rá Frank. – És nem volt semmi gáz. Megbeszéltük, hogy ő nem akar részt venni egy fej eltűntetésében, úgyhogy inkább kiszáll a buliból. Ennyi. Megígérte, hogy nem szól senkinek.
– De a turné…
– Már nem azért, de csak neked nem tűnik fel, hogy nem a koncert a legfontosabb, amikor egy kibaszott vámpír letépi egy ember fejét egy hotelszoba közepén? – meredt rám Frank a helyzethez képest csak enyhén vádló tekintettel. Mikey újra rászólt, hogy mégis mit képzel magáról.
Végeredményben Adam az utóbbi este nem említette, hogy kötelező lenne fellépnünk, és akkor se akadt ki, amikor lemondunk egy koncertet, így abban reménykedtem, hogy talán nem is olyan fontos már neki a dolog.
– Gee, én nem hiszem el, hogy csak békésen sakkozik veled az a kibaszott vadállat, de ha nem érzed magad készen arra, hogy beszélj róla, rendben van. Viszont nem gondolhatod azt, hogy mi majd itt karba tett kézzel ülünk, és várjuk, amíg a te fejedet hajítja a szőnyegre!
Mikey nem szólt semmit, csak óriásit nyelt.
– Akkor mit csináltok? Felbéreltek még egy ártatlan srácot, aki azt hiszi, hogy szembeszállhat az Antikrisztussal is? – csattantam fel.
– Logikus gondolatnak tűnt, hogy ha vámpírok rohangálnak, akkor vadászok is vannak. Oké, ezek szerint nem a neten.
– Frank…
– Kinyírjuk a rohadékot!
– De már halott!
– Valahogy el lehet tűntetni a föld színéről – legyintett Frank, mintha a legmellékesebb dolog lenne Adam halhatatlansága. – Rengeteg módszert találtunk, csak…
– Kitalálom, az interneten!
– Valamelyiknek működnie kell! A hagyományos módszerek? A kereszten kívül. Foghagyma, szenteltvíz…
– Nem hiszem, hogy még egy próbálkozás után is csak jót röhögne rajtunk! Ha elvétenénk, vége, nincs több esélyünk! Kicsinál mindenkit!
– Hát pont ez az! Valahogy nincs kedvem úgy élni, hogy bármelyik pillanatban vámpírvacsoraként végezhetem! Vagy te! Vagy képzeld el, én Jamiára is gondolok, apropó, Lindseynek nem győzünk mit magyarázkodni, hogy hol a francba vagy állandóan!
– Szóval én csak magamra gondolok, baszd meg? Képzeld el, nem vakációzom Adam mellett!
– Tudom! De… – Frank szorosan összezárt ököllel hadonászott a levegőben. – Ki kell csinálnunk! Legalább meg kell próbálnunk kicsinálni!
Már majdnem valami olyasmi csúszott ki a számon, hogy azért annyira nem vészes a helyzet, talán nem is olyan szörnyeteg Adam, mint amilyennek ők képzelik, de szerencsére még mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, ráeszméltem, milyen brutális gyilkosságokat követett el, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Hogy juthat eszembe, hogy egy ilyen fenevadat védjek?
– Igazad van – bólintottam. – Sajnálom az… előbbit.
Frank átölelte a vállam, majd Mikey is követte a példáját. Nem győzték mondogatni, hogy sajnálják, hogy most ilyen durván viselkedtek, de nekik sincsenek acélból az idegeik.
Frankie elmesélte, hogy miként szívatta meg őket Adam, a ruháimat felhasználva, és mennyire féltek, hogy tényleg végzett velem.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem föl a kérdést, ami már Salvador első megemlítésétől foglalkoztatott.
Mit csináltak a fejjel?
– Bedobtam egy hátizsákba, rá egy rakat követ, és útnak engedtem a folyóban. Elsüllyedt – hangzott Frankietől a rémisztően higgadt válasz. Most már semmi kétségem nem lehetett afelől, hogy teljesen komolyan gondolja Adam likvidálást. Az pedig erősen elgondolkodott, hogy mindeddig egy olyan ember volt a banda ritmusgitárosa, aki jól láthatóan hidegvérrel tűntet el egy emberi fejet. Ez nagyjából annyira nem illett bele az eddig számomra „való világnak” hitt dologba, mint a vámpírok létezése. Mikey arcát elnézve, Frankkel kapcsolatban ő is hasonló véleményen lehetett.
Beláttam, hogy igazuk van, nem tehetek úgy, mintha Adam a légynek sem tudna ártani, amiért velem eddig csak szórakozott. Bár az magamnak sem ismertem el, hogy eddig borzaszóan önzőn viselkedtem, de elhatároztam, és meg is ígértem a banda megmaradt tagjainak, hogy a biztonságunk, és a szeretteink biztonsága érdekében – na meg azért, hogy ne csináljanak a vámpírvadász felbérelésénél is több életet követelő baromságot–, kiszedem Adamből, hogy mitől döglik meg. Ezt természetesen könnyebb volt mondani, mint egyáltalán belegondolni.
Ha kell leszopom, igazán nem nagy ár azért, ha utána kapok egy fegyvert a kezembe, aminek köszönhetően többet nem parancsolhat, és nem öldökölhet ártatlan embereket kénye-kedve szerint. A „kiszedem Adamből, hogy mi a gyengéje” terv részeként persze nem említettem a srácoknak az esetleges – valójában elkerülhetetlen – orális műveleteket.
Lelkem mélyén tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ha Adam nem akarja elárulni – már pedig mi a szarért árulná el az ellene használható fegyvert –, akkor tehetek én érte bármit, nyelhetem akármilyen mélyen a farkát, akkor sem tudom meg a titkát. Mégis úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom a barátaimnak. Legalább megpróbálom, nem csak Adam minden csettintésére ugorva várok, és hallgatom a fantasztikus történeteit, amíg Frank és Mikey az internet és könyvtárak segítségével próbálják megfejteni, mi lehet a fegyver egy eddig mesebelinek hitt faj ellen. Azt egyikük sem támogatta, hogy egymagam próbáljam meg kideríteni a dolgot. Ezt egy órákon keresztül tartó anyázós vitában fejtették ki.

*
Egyéb használhatónak tűnő terv híján, maradt az én elképzelésem. Sikerült elhitetnem a srácokkal, hogy Adam sokkal jobban odáig van értem, mint ahogy az látszik, és egy kis megjátszott kedvességgel elég sok mindent el tudok érni nála. Titkon abban reménykedtem, hogy ha ma este felhúzom Adamet az elhalálozásával kapcsolatos kérdésekkel, akkor el laza mozdulattal letépi a fejem, és mindenki számára véget ér a rémálom.
Magányomban döbbentem csak rá, hogyha nem vagyok Adammel, akkor már valahogy egyáltalán nem is tűnik olyan borzasztónak az egész, és mekkora baromság lenne megölni az arany tojást tojó tyúkot, aki jelenleg megannyi elképesztő történettel tud szolgálni. Hát istenem, ha az a perverziója, hogy engem nézeget zuhanyozás közben, amíg nem mászik rám, addig nézzen! Na jó. Talán mégis eléggé szörnyű, ha az embert folyamatosan szexuálisan zaklatják. De ha egy vámpír zaklatja szexuálisan az embert, az azért mégis csak...
Elszégyelltem magam a gondolattól. Nem játszhatok a szeretteim életével, csak azért, mert még órákon át hallgatnám Adam történetét Lorennáról, vérfarkasokról, és bármi egyébről, még akkor is, ha közben megállás nélkül molesztálna.
Írtam Lindseynek egy e-mailt – igen, csak egy rohadt e-mailre tellett tőlem, mindezek után –, hogy ne haragudjon, amiért teljesen eltűntem, de szar a mobilom, és el vagyok temetkezve a munkába, mert éppen remek ötleteim támadtak az új albummal kapcsolatban. Reménykedtem benne, hogy talán azt gyanítja, viszonyom van valakivel, és a következő üzenetében elküld engem a picsába, és soha többé nem akar látni.
* Adam:
Gerardék továbbra sem hagyták el a hotelt. Erre valahogy számítottam.
A kis énekesem a tévé előtt ült, igazi rock bálványhoz illő lazaságot színlelve, keresztbe tett lábbal bámult valami talkshow-t. Az egy dolog, hogy úgy ült a kanapén, mintha gruppie lányok csapatát várná, na de hogy mindezt kigombolt inggel tegye, az rögtön felkeltette az érdeklődésem. Hüm, ezek szerint máris hatott az én kis meztelenkedős tréningem?
– Jössz szerelmem? – nyújtottam ki a kezem, amint felfedtem magam előtte. Rögtön veszített a halál nyugodt rocker hatásból, de legnagyobb meglepetésemre felpattant, és elfogadta a kinyújtott kezem.
– Aha! – bólintott izgatottan.
Gondolom, nem kell részleteznem, hogy egy csöppet megdöbbentem a hirtelen jött lelkesedésén. Na, ahhoz sem kellett azért nagy IQ, hogy rájöjjek, készülnek valamire, nem pedig egy nap alatt jött rá, hogy most azonnal meg akarja kúratni magát.
– Helyes! – vigyorogtam.
Ebben a pillanatban a drága kis öcsike rontott be az ajtón. Újabb vámpírvadász ezennel sehol. Gerard viszont még jobban ledöbbent, mint tegnap a vadász felbukkanásakor. Ezek szerint ez még nincs benne a tervbe, akármit is akarnak.
– Gerard, ne csináld! – vetette rá magát Mikey a bátyjára.
– Hé! – cibáltam le egy mozdulattal Gerardról, és pólója nyakánál fogva magam elé állítottam. – Nyugi! Csak megdugom néhányszor a bratyód, és reggelre egyben visszahozom rendben? – mosolyogtam a tőlem telhető legbarátságosabban. – Nem kell itt a hisztid. Ma jó napom van, úgyhogy ne akarj felbosszantani!
Gyors léptekkel elindultam a folyosóra, Gerard pedig engedelmesen jött mellettem. Persze csak a hatás kedvéért nem teleportáltam még el. Kíváncsi voltam, hogy mit produkál még az öcsike.
Mikey ahogy összeszedte magát, rögtön utánunk rohant.
– Na ide figyelj! – fordultam hátra. – Ha most azonnal nem kopsz le, én tűntetlek el, Gerardot pedig úgy elintézem, hogy csak tolókocsival fog tudni közlekedni!
– Mikey! – sziszegte Gerard a fogai közül, pont mint akinek éppen beleköptek a kis tervecskéjébe.
Nem tudtam tovább türtőztetni a kíváncsiságomat, és egy pillanat alatt kiderítettem, hogy mi a nagy büdös helyzet. Kis híján felröhögtem. Ilyen édes gondolatot! Gerard ki akarja szedni belőlem, hogy mitől purcanok ki! Akkor ezért ez a nagy felhajtás. Szegény öcskös, sejthet valamit, hogy mégsem akarja nekem kiszolgáltatni a testvérét. Gerard meg vakmerőbb, mint gondoltam, amiért ilyenre vállalakozik annak ellenére, hogy tudja, milyen árai lehetnek az információnak! Jajj, csak ellen tudjak állni neki!
A gondolatolvasás után úgy érzem magam, mintha egy társasjátékban csaltam volna. Ezért vagyok képtelen pasziánszozni. Még magammal szemben is csalok. Na mindegy. Azért hagyom Gerardot hadd játsszon tovább. Mi lesz itt ma! – Képzeletben már sátáni kacaj kíséretében dörzsöltem össze a tenyerem.
– Mikey, ne aggódj! Nem fog bántani.
– Nem hát! Ő is élvezi! – Vigyorogva Gerard fenekébe csíptem. – Minél keményebben nyomom, annál nagyobb élvezettel visít!
Gerard idegesen forgatta a szemeit. Férfias…
– Na kopj le lécci! Ma nincs kedvem meggyepálni téged. Holnap, ha gondolod, beszállhatsz harmadiknak – vetettem egy unott pillantást a kis retardált felé, de még mindig nem volt hajlandó felszívódni.
– Azt szeretnéd, hogy tényleg halálra basszam a bátyád? Miattad?
– Michael! Nem akarok megdögleni! – csattant föl Gerard. Mikey végre lesütött szemmel visszahátrált a szobába.
Magamhoz öleltem Gerardot, és elteleportáltam vele.
Ezek a tér-ugrások igen kezdenek veszélyesek lenni Gerard izgágasága miatt. Milyen kellemetlen lenne, ha mondjuk valahol elhagynám a bal felét.