2

Neil Gaiman: Temető könyve

Posted in , ,
Az úgy volt, hogy szerelmes vagyok Pratchett Korongvilágába, és kíváncsi voltam, hogy az Elveszett próféciák másik szerzője, Neil Gaiman mit alkot egymagában, megközelíti-e azt a szintet, amit a próféciáknál összehoztak.

Mielőtt elefántléptekkel tipornék minden Gaiman rajongó szívébe, inkább átadom a stafétabotot Liának. (Aki megkapja a ezt a színt, hogy átláthatóbb legyen az elmebaj.)

Az első Gaiman könyv, amit olvastam, azért kezdtem hozzá, mert az Elveszett próféciák nekem is a kedvenc könyveim közé került, és a Coraline-ból készült film stílusa is nagyon megtetszett.
Na jó, egy kicsit később! Addig még ömlengek magamról, mert hát olyat lépten-nyomon olvasni minden blogon, hogy miről szól az adott könyv, de hát kit érdekel, hogy miről szól, ott a könyv, el lehet olvasni! Viszont azt, hogy belőlem mit váltott ki az olvasmány, azt tuti nem látni máshol...
(Értelmes könyvkritikák ügyében ajánlom ezt az oldalt.)
Hogy milyen hatást gyakorolt rám ez a könyv?
AKAROK EGY GYEREKET, A ROHADT ÉLETBE! - Megy és szerez egyet.
Aki lemaradt volna valamiről, a lényeg az, hogy én vagyok Adam, a több ezer éves démon, aki már vagy egy éve akar egy gyereket. Mármint történet szempontjából. Eddig komoly kikötéseim voltak, hogy ki legyen az anya (Gizi), meg ugye be van nekem ígérve egy amolyan igazi, "saját testből saját gyerek"-féle gyerek, na de franc se akarja azt kivárni. Erre itt ez a könyv, és tadám, egy rakás halott ölébe pottyan egy kisbaba. Én is lennék legalább olyan jó gyám, mint Silas! Ami azt illeti, sokkal jobb lennék. Példának okért, én hasznos dolgokra tanítanám meg a gyereket; hogyan kell szépen módszeresen kicsinálni az embereket, miért jó buli lelkeket/testeket rabolni, hogy kell úgy vért szívni, hogy az áldozat a lehető legtöbbet szenvedjen még az utolsó óráiban, ilyesmik. Erre itt ez a könyv! Konkrétan gyerekkönyv.De mit kezdjek vele? Egyáltalán minek olvasok én ilyet?
Azért mert Lia. Éljenek a kompromisszumok. Elég nagy hátránya annak, hogyha egy testbe vagy zárva valakivel, hogy nem tudtok egyszerre két könyvet olvasni.
Szóval az a nagy helyzet, hogy jó-jó ez a regény, de ez a tömény keserédesség megfekszi a gyomrom.



 Első fejezet: Hogyan került Senki a temetőbe

A legelső oldaltól magával ragadott a történet. Amikor a kezembe vettem a könyvet, elképzelésem se volt, hogy mit várjak tőle, arra egészen biztosan nem számítottam, hogy egy krimibe illő jelenettel nyit. Elég hamar eldőlt bennem, hogy ez bizony egy letehetetlen olvasmány lesz. Buszon, ágyban, unalmas előadáson...
Temető, szellemek, Jack nevű rejtélyes gyilkos, és az az egész hátborzongató, mégis bizakodásra okot adó hangulat, hogy "Minden rendben lesz". Imádom a horrortörténeteket, de néha jól esik egy kis minimális nyugi.
Na éppen ez az! Mégis hogy a francba lehetne minden rendben,
amikor egy gyilkos üldöz egy csecsemőt? Egy baba hogy tud meglógni? De most komolyan! Ha én kirakok egy gyereket az út közepére, akkor...
Adam, ez egy mese! Te meg főleg ne magyarázz arról, hogy mi lehet "reális", meg mi nem!
Na látod, az én szemszögemből minden egyes regény potenciálisan megtörtént esemény. Csak éppen egy másik világban. És az a világ, ahol ilyenek történnek, az eléggé... kiszámítható. Naná, hogy a végén le lesz győzve a "gonosz", és mindenki boldog!
Boldog? Olvastad te a végét?
Naná. Ott hüppögtem, nem tűnt fel? Jajj, a kicsi Sen felnőtt. Hát szívbemarkoló volt...
Ez elképesztően gyönyörű kiadás!


Második fejezet: Az új barát

A végétől eltekintve számomra a második volt a legszívhezszólóbb fejezet. Tündériek voltak a két gyerek párbeszédei, Gaiman tényleg kiváló érzékkel ragadja meg a gyermeki lelkületet. 
Te jó ég, most véleményt írsz egy könyvről, vagy klisés körmondatokkal tömsz tele egy blogbejegyzést?
Az édesanyja leült egy padra…és azt mondta Scarlettnek…ne beszéljen idegenekkel.
– Én idegen vagyok – mutatott rá Sen.
– Nem – jelentette ki a lány magabiztosan. – Te kisfiú vagy. – Aztán azt mondta: – És a barátom. Szóval nem lehetsz idegen.
– Mi az a részecskefizika? – kérdezte Sen.
Scarlett vállat vont. – Hát, vannak az atomok, amik olyan kicsik, hogy nem is látni őket, és azokból van minden. És vannak az atomoknál kisebb izék is, és ez a részecskefizika.
Sen bólintott, és arra jutott, hogy Scarlett apját ezek szerint a képzeletbeli dolgok érdeklik.
alkotó: abysmalred
Különösen tetszett, ahogy megmenekültek a Szlírtől. Illetve otthagyták, és kész. Igen praktikus, és elegáns megoldás, amire talán tényleg csak a gyerekek képesek.
Reménykedtem benne, hogy Scarlett még felbukkan a történet folyamán, úgyhogy nagyon megörültem, amikor a hetedik fejezetben újra előkerült.
Azért azt tegyük hozzá, hogy nem volt valami szívós a kiscsaj tizenöt évesen. Rendesen elpuhult tíz év alatt.

Alkotó: blackBanshee80

Harmadik fejezet: Isten Kopói

Viccesek voltak a vámpírok*! Meg Ghulheim... Ghulheim! Mennyire jól hangzik már.
Sen még az ösvényről, sok mérföld messzeségből is látta, hogy Ghulheim összes szöge rossz: hogy a falak veszettül lejtenek, hogy valaki az összes rémálmát gyúrta várossá, amely olyan, akár egy kimeredő fogú hatalmas száj. Ezt a várost csak azért építették, hogy elhagyják, s az azt megépítő lények összes félelmüket, őrületüket a kövébe plántálták. Aztán a vámpírok meglelték, örültek neki, és kinevezték otthonuknak.
alkotó:  Gee355
*Ohó, közben rájöttem (oké, megtudtam), hogy eredeti nyelven maga a nép is ghoul, csak lefordították vámpírokra. Háháhá! Így már érthető a Silas-vámpír dolog is.
Mondom én hogy nem kell azzal pepecselnie Liának, hogy akkor vámpír vagyok, vagy démon, vagy ihlguielrb. Végeredményben tök mindegy.

És milyen fura, hogy a Lupescu nevű tanítónéni pont farkasember. Azért gáz, hogy nekem rögtön leesett, pedig Lia tanult három évig latint... Mondom én, hogy jó a sztori, csak miért kell kristálytisztának lenni, hogy meg fog menekülni a kölök?
Adam, fogd már föl, hogy nem lehet úgy gyerekkönyvet írni, hogy meghal a gyerek! Ne pofázz már bele állandóan! Nem tetszik, ne olvasd, ne dumálj!
Miért ne lehetne?
– Nevezz meg különböző emberfajtákat – mondta Miss Lupescu. – Hamar.
Sen kicsit gondolkodott. – Az élők. Öhm. A holtak. – Szünetet tartott. Majd: – …Macskák? – mondta bizonytalanul.
Alkotó: Clotaire


Negyedik fejezet: A boszorkány sírköve

Liza Hempstock egész jó fej.
Persze, hogy boszorkány voltam. Meg is tudták, amikor eloldottak a szégyenszékről, és kiterítettek a füvön, kilenc rész holtan, tetőtől-talpig tele békalencsével és bűzös sárral. Kifordítottam a szemem, ás megátkoztam mindegyiket ott a réten aznap reggel, hogy soha egyikük se nyerjen nyugtot a sírban.
Izgalmas volt, hogy Sen végre egyedül nekivág a "nagyvilágnak". 



Ötödik fejezet: Danse Macabre


Perdülj, fordulj, mit se félj,
Visz a tánc, a Macabray.
Ez volt az a fejezet, aminek a hangulatából még órák múlva sem szabadultam! A holtak lelkesen készülnek rá, az emberek pedig elfelejtik... Egyszer eltáncolnám én is!
Imádom, amikor ilyen meggondolatlan kijelentéseket teszel.
alkotó: Rowena-Jordan


 Hatodik fejezet: Senki Owens iskolás napjai

Ez volt az a pont, ahol éreztem, talán még lehet is valami a kis Senből. Egész jól belejön a "gonosz" (igen, gonosz!) osztálytársai ijesztgetésébe.
A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Nagy igazság bizony!
Azt hiszem, a Félelem megvan, de hogy viszem el a Rettegésig?
Ez pont olyan dolog, amit én szíves örömest megtanítanék! Amúgy egyáltalán nem nehéz, elég például egy kis...
Maradj már csöndben!
Ne mondd nekem, hogy te nem tanulnál meg szívesen olyan trükköket, hogy hogyan kell élőként kísérteni!
Kicsit rágyúrhatott volna még a gyerek, aztán szívesen fiammá fogadnám! Mondjuk a zsarnok kiscsaj is aranyos volt.


Hetedik fejezet: Aki bújt, aki nem, Jack

Én mondtam, hogy ha valaki olyan kedves, mint Mr. Frost, az csak a drága jó Jack nevű lehet. De hát pont ez a bökkenő az ilyen "szellemes" kis könyvekkel, hogy egyesek (khm Lia...), megpróbálják magukat olyan álmokba ringatni, hogy talán tényleg csak egy kedves agglegény történész. Na ja, a remény... Nem panaszkodom, mert közel sem lenne annyi szerelem az életembe, ha nem lennének hajlandóak olyan ábrándokba merülni az emberek, hogy a semmiből felbukkanhat egy kedves úriember, aki csak úgy hazahozza a kislányunkat a temetőből.

Nagyon izgalmas fejezet volt, és...

Végre csak kiderült valami erről a Jack dologról, bár én átütőbbre számítottam, mint egy jóslat, hogy jajj eljön a megváltó, és hú meg ha.

... igazán leleményesen számolt le Sen a Jackekkel.

Erről a JACK (Józan Akarnok Céltudatos Korhelyek) szervezetről is alig volt valami... Azért nézelődtem utána neten, mert őszintén szólva magyarul nem tűnt túl értelmesnek.
Jack of All Trades

Olyan, mágia, amit csak a haláltól kaphatsz.
Ez szép és jó, de nem lehetett volna egy kicsit bővebben? Rengeteg ilyen része volt a regénynek, hogy még bőven ráfért volna egy kis részletezés.

Azért a végére a Sen fiú egész tökös legényke lett.

2 megjegyzés:

  1. Éljen,éljen,ez egy nagyon jó könyvkritika volt,imádom,mikor nyomon lehet követni,h melyiket ki írja,így olyan pezsdítő az egész!:D

    VálaszTörlés
  2. Örülök/örülünk, hogy felpezsdített! ;)

    VálaszTörlés

Wattpad