Szombat

(Nesztek egy kis kibogozni való agybaj, az eddigi visszajelzések alapján úgyis bírjátok az ilyesmit! ;D Továbbra is a szokásos Lia, Adam Nolan Adam mondom, hogy Nolan szoktatni kell a népet! Még a rohadt URL címedben is benne van, hogy Adam! Azt meg lehet változtatni, nem?)

*néhány perccel korábban*

– Ha ennyire bajod van a fejemmel, akkor menjél, amerre akarsz! Francnak se hiányzik, hogy itt belepofázz a kellemes kis szombatomba a baromságaiddal! Te vagy a Nagyságos Adam, a Világ Ura, szevasz, kezdj magaddal valamit, nélkülem!
– Valójában Nolan Dame.
– Pfff…
– És mi lesz a nagy író leszek dumával? Meg írok egy könyvet, satöbbi?
– Hát nem pont ezen a szombat estén akarok író lenni.
– Meg nem holnap, meg nem jövő héten, meg nem is idén, elárulnád nekem, hogy mégis mikor?

– Tudod, baromi kellemes ám, hogy az utóbbi időben én vagyok a béna, én rontok el mindent, én tehetek mindenről, ami nem tökéletesen alakul!
– Hát akkor javaslom, hogy változz meg végre. Úgy is mindig azért rinyálsz, hogy adjak a megabiztosságomból, a közvetlenségemből, és az optimizmusomból, hát én adok, de mikor szándékozol élni vele? Elhiszem én, hogy kecsegetőnek tűnik, hogy hetven évesen, mikor már az unokákat sem kell peszrálni majd elírogatsz, de szerinted mégis mennyi az esély arra, hogy elélsz addig?
– Ha ennyit cseszegetsz, akkor valóban nem sok.
– Már nem azért, de egy hónapon keresztül sokkal többet cseszegettelek, és még csak fel sem vetted a dolgot, most mondtam valamit, erre megint nekiállsz hisztériázni, csak azért, mert jajj most mennyi húde sok dolgod van, meg egyetem, meg mit tudom én mi! Szedd már össze magad! Ja várjál, megint menstruálni fogsz?
– Ez is az én hibám, hogy éppen nem tolerálom megfelelően, hogy az idegeimen száguldozol!
– Ki másé lenne?
– Csak azt áruld el, hogy ha annyira alkalmatlan vagyok az írásra, akkor miért nem hagysz békén?
– Mert teljesen azért nem vagy alkalmatlan. Mint a mellékelt ábra mutatja.
– Ó, köszönöm a bókot!
– Nagyon szívesen.
– Na ide figyelj, drága Adam…
– Nolan.
– Direkt csinálod?
– Nem, tök véletlenül szoktam baszogatni az embereket, ez még nem tűnt fel? Ha neked lehet százféle neved, nekem pláne! És különben is, tök jól hangzik.
– Manton bármit mond rád, az neked tök jól hangzik. 
– Ilyen a szerelem.
– Apropó szerelem, csak hogy ne engem húzzál le itt megállás nélkül... Hány napja nincs itt Ravennek se híre, se hamva? Több mint egy hét? Amíg ő is boldogított, addig akárhányszor valahol előkerült egy kép Gerardról, fél órán át sápítoztál arról, hogy te jó ég, mennyire idiótán néz ki, és mennyire vicces, hogy valaha is vonzónak találtad, erre ma, "hát ez túl aranyos, hogy rohadna meg."(kép)
– Cuki gyerek volt, na. Csak bánom, hogy elszartam az egész dolgot vele, mert nem kölyökkorában szedtem össze. – És ez (kép)?
– Egy ribanc.
– Persze, de most, miután a közölte, hogy nem okol tovább téged azért, ami vele történt, és lelépett, rögtön hiányolod!
– Ó, hát hogyne, mert nem engem okol! Megnézem én, meddig tart ez a nagy feloldozási mániája.
– Ahogy elnézem tovább, mint hogy te nem vagy teljesen odáig érte...
– Tudod, hogy nem vagyok.
– Azt tudom, hogy addig nem fogsz tőle megszabadulni, amíg meg nem hal. Az összes szerelmeddel ezt játszottad el, csak éppen Ravennek különösen megszívtad, ez már feltűnt.
– Micsoda intelligencia!
– Ki fogsz borulni, ha mégis meghal. Vagy bármi lesz vele.
– A-a, te leszel, aki kiborul. Nekem mindig lesz más. Bár gondolom már ezt is rendkívül éles eszűen megfejtetted.