0

Történet egy Black Veil Brides pólóról

Posted in
Kérdésfelvetés:
Mennyi annak az esélye, hogy egy turkálóban találsz egy Black Veil Brides pólót?

Kifejtés:
Pont most olvasok egy Stephen King sztorit, amiben többször részletezi, hogy ha valamit megpróbálunk szavakba önteni, akkor el is veszik az értéke. Úgysem érti senki más. Példaként erre a kisfiú volt, aki látott egy őzsutát az erdőben.
Hát, én nem őzt láttam.
És habár ez, hogy leírom, valóban jócskán elvesz az eset elképzelhetetlenségéből, hiszen a sztorikba bármi megtörténhet, főleg egy olyan sztoriba, amibe Adam is benne van.
Csak tudod, nekem még mindig nehéz feldolgoznom, hogy az én életem is csak egy sztori. Persze Adam már rengetegszer bemutatta, hogy tud dolgokat, sőt, én magam is tudok dolgokat, de az ilyen konkrét materializálódások olyan élmények, mintha a saját létezésem ténye köpne arcon aztán térdelne a gyomromba és végül még a fejemet is hozzávágná a járda széléhez.

Most már viszonylag nyugodt vagyok, ez alig egy órája a Háda közepén állva nem volt még elmondható, mikor az ájulással és sikoltozással küszködtem. Főleg az ájulással. És a legrosszabb az volt, hogy nem volt ott senki, akinek holtsápadt arccal elmondhattam volna, miért lett enyhe pánikrohamom. Éppen még mobilnetem sem volt, hogy legalább neten visonghassak róla.


Szerencsére már csak kicsit remeg a lában. De azért jól esik ülni.
Hol is kezdjem.
Nem igazán van eleje a dolognak.
Ennyi felvezető rizsálás után pedig tényleg elveszik a lényege az egésznek. Csak egy póló. Vettem egy pólót, fillérekért, ennyi. Így olyan egyszerűnek tűnik.
De hogy adhatnám át az érzést? Sehogy. Hogy írjam le, hogy olyan dolog esett meg velem, ami egyszerűen képtelenség?
Rendben, agykontroll, vonzás törvénye, meg minden spirituális csoda, ó, nagyságos Adam Seraphim! Nagyon flancos önfejlesztő könyvek tömkelege szajkózza, hogy amit igazán akar az ember, azt meg is kapja.
Na de én ezt egyáltalán nem akartam nagyon.
Inkább csak egy... lappangó gondolat volt.

Adam odáig van Andy Biersackért. Ez egy megmásíthatatlan tény. És... Adam egy alattomos fasz. Ennek köszönhetően pedig akárhányszor ránézek Andyre...
Az egész valahogy onnan indult, hogy megláttam Andy-t és kikészültem tőle, hogy Adam mennyire hasonlít rá, amikor éppen 19 éves emberkölyköt játszik. ú
Tessék.

Annyira 19 éves kölyök Adam NEKEM, hogy az már fáj. Az a baj, hogy amint látszik, a nekemen van a hangsúly.

És akkor valahogy, valamiért megláttuk az In The End klipet Adammel, és… Valami történt.

Ezt írta Adam a facebookos lelkesedésekor:
"Igen, jelenleg leszoktam az emós énekesekről, de kedves Lia, ha már úgyis át akarnád írni a sztorim, ezúttal ennél a srácnál lejjebb nem adom! Ez is olyan, mint a Famous Last Words videó, annyi apró különbséggel, hogy ez SOKKAL jobb..."

„Naaaa Lia, állandóan sírsz itt nekem a rossz dolgodról, elkapjuk ezt a srácot és Gerardnak a halvány emlékét is eltüntetjük, mit szólsz hozzá?”

Én akkor nem szóltam semmit, éppen jóval nagyobb gondjaim voltak Adammel, annál hogy megint előtört az énekes fétise. És nekem NEM ESETT LE A LÉNYEG!!! Akkora naiv hülye vagyok. Pedig visszaolvasva ott van minden. Utólag könnyű okosnak lenni. Adam tökéletesen tudja, hogy mivel lehet manipulálni, mi az, amit vidáman bekajálok. A figyelemelterelés az megy neki. „Nesze, itt egy pszichopata kissrác, azokat szereted!”. Kapd be Adam, oké?

Kicsit elkalandoztam.

Tehát valami van a Black Veil Brides-szal, Adammel, meg Andyvel. Ez az a tény, amit közel egy hónapon keresztül minden lehetséges oldalról kikerültem. (És most miért van déja vu-m?) Jó, talán nem a legjobb módja a kikerülésnek, hogy hallgatom a zenéjüket… De full máshoz kapcsoltam. És tényleg ügyesen lavíroztam a kényes dolgok között.

Ahogy a bejegyzésen is látszik, egészen máig.

Az a baj, hogy pontosan nem tudom felépíteni a történéseket, mert ahogy az a gondolatokkal lenni szokott, a nagy részük nem lett még annyira se kibogozva, hogy írjak róla. Otthon kezdődött az egész, a tükör előtt állva, de akkor még csak egy nagyon-nagyon halvány gondolat volt, hogy „Annyi együtteses pólóm van, minek nekem még egy?” Az MCR-es pulcsim is már csak itthon tesz remek szolgálatot. Minek kéne nekem még egy póló, amit úgysem hordok már? Minek jut ilyen egyáltalán az eszembe?

A lényeg az, hogy sokat járok mostanság ruha turiba egy projektfeladatom miatt. És ma is nyakamba vettettem a várost egy kis beszerzőkörútra. És mit csinál Lia, ha egyedül sétálgat? Ó, Adam, gyere már, olyan unalmas egyedül. Adam megint ilyen hol van, de főleg hol nincs állapotban leledzik, úgyhogy meglepett, hogy azonnal jött. Sétálgatás, nézelődés, Adam látványosan unatkozott, emiatt pláne gyanús lehetett volna, hogy miért van megint velem, amikor az utóbbi hetekben alig beszélünk. Azt már ne is említsük, hogy én küldtem el szerencsétlent, mert kiborított a sok faszságával. De azért shoppingolni jöjjön csak. Nem volt gyanús, hogy jött. Igen, naiv vagyok.

Halálra unta magát, amíg én a nyakkendők színén dilemmáztam, aztán mondtam neki, hogy oké, nézelődjünk a pasi cuccoknál, ha talál valami jót, akkor megvehetjük. Persze ha nem túl drága. Ha drága, akkor pénzt is szerezzen hozzá.
Ahogy elkezdte Adam a pasi pólókat tologatni az állványokon, TUDTAM, hogy lesz valahol egy Black Veil Brides póló. Ez a tudás nem olyan tudás, mint hogy tudod, hogy hol áll meg a 4-es 6-os, vagy hogy tudod, hogy hányas cipő kell rád. Ez olyan TUDOM, de miért tudok olyat, aminek semmi értelme? Jártuk a turkálókat, hát jó van Adam, ahol alig kerülnek pár száz forintba, ott lapozd csak végig a pasi cuccokat, max. alvós pólónak jó lesz nekem, ha megtalálod álmaid pólóját. Egyébként is megígértem neki, hogy az őszi conon cosplay-elni fogom őt, hát khm… Nem úgy alakult. Úgyhogy úgy voltam vele, hogy ennyi szórakozás igazán jár Adamnek, na meg én is kíváncsi voltam, hogy mit szedne össze magának. És mindeközben végig tudtam, hogy Adam mit keres.

De hiába tudtam, hiába voltam benne biztos az utolsó idegvégződésemig.

Egyszínű póló, tarka póló, buzis póló, felmosórongynak való póló, márkás, eredeti címkés, koszos nyakú fehér póló, aztán…

ILYEN NINCS!!!

Hiába tudtam a kis fejedben, hogy Adam tudja, és emiatt már én is tudom, hogy Budapesten, ahol minden sarkon van egy turkáló, több ezer molyirtó szagú ruha között lapul egy Black Veil Brides póló. Tudtam, és mégis, amikor a kezembe került, egyszerűen csak álltam és ilyen nincs, ilyen nincs, ilyen nincs… Fogalmam sincs, mennyi ideig szobroztam az állvány mellett és bámultam a pólót.

Aztán fogtam és berobogtam a próbafülkébe, na nem azért mert annyira fel kellett próbálnom, egyszerűen csak valahova el kellett vonulnom, hogy ne a békésen turizó nénikék között vágjak olyan arcot, mint aki alatt megnyílt a Föld. Tényleg elég szar állapotban voltam és ezen Adam kedélyes röhögése sem segített. Nem mernék rá megesküdni, hogy egy kicsit sem mozgott a szám miközben azt mondogattam Adamnek, hogy ez nem lehet igaz.

A plusz poén az, hogy még csak nem is az a szokásos óriás S-es méret, mint mondjuk az MCR-es pólóim, hanem tényleg jó rám. És teljesen új.

Az egészben nem is maga a póló létezése elképesztő, hanem hogy igenis tudtam, vagyis Adam, tudta, hogy bizony meg lesz az a póló. Persze, akkor is meglepődtem volna, ha bármiféle előzmény nélkül találtam volna. De így! Ilyenkor jön persze a dilemma, hogy a lottót meg a francokért nem nyerem meg… Persze most ennek a pólónak is óriási számomra az eszmei értéke. Gondolom nem kérdés, hogy megvettem.

Ha ránézek, még mindig rosszul vagyok.

És Adam, menj te a picsába. Miért jó ez neked?
Költői kérdés volt.
Velem ellentétben Adam bármit újra el tud kezdeni. Elvileg én lennék az író, aki megteheti, hogy átírja a történeteit, ha valami nem tetszik benne, de amíg én magától a történettől sem vagyok képes elszakadni, addig Adam saját magát is újraírja, ha éppen arra szottyan kedve. Az én életem lineáris, akár tetszik, akár nem, de öregszem és számomra a megtörtént dolgok megtörtétek és kész. És ezt a linearitást próbálom a történetekben is felépíteni. De Adamnek erre nincs szüksége.

Neki nem számít, hogy mi van leírva, meg mi nincs.

És ha most lenne nagy szükség Ravenre. Bár valószínűleg már késő.
Sajnálom. Tényleg nem akartam. Arról persze tehetek, hogy eddig legyintettem az egészre, de... Adam egy manipulatív, aljas gennyláda.
 

0 megjegyzés:

Wattpad