Még mindig elvagyunk. Ami azt illeti, egyre jobban.

- Úúúúúúúúúúúúúú! – az újdonsült kis barátunk csillogó szemekkel, majd megkerül a lelkesedéstől.
- Lia. Ez egy nagy hülyeség volt – sóhajt Adam.
- Te meg ki vagy? – pislog Adamre Neph. Vagy Nephill DaMarion, ahogy volt olyan drága és bemutatkozott, de nekem egyelőre marad Neph. Mert az pont megy egy fiatal démonivadékhoz, aki amúgy úgy néz ki, mint egy angyal. Tejfölszőke haj, fekete szem.
- Nem a bébiszittered, az biztos – forgatja a szemét Adam.
- Dededede… Wow! Ez! Ez az emberek világa?
- Nem, ez Lia világa. Igaz Lia?
- Pszt, Adam!
- Lia? – pislog Neph. -  Ó, egy ember! Te jó ég, ez annyira jó! Ez zene! Igazi zene! Ez mi? És az? Te jó ég, TÉNYLEG itt vagyok!
Adam összekulcsolja maga előtt a karját.
- Kölyök, le kell hogy lohasszalak, de te bizony át lettél baszva. Ez itt nem a te bizniszed. Itt nem fogsz tudni lelkeket gyűjteni.
- De hát itt van! Meg tudom érinteni.
- Az csak Lia.
- És a zene!
- Te jó ég, ez teljesen hülye… - Adam a tenyerébe temeti az arcát.
- Amúgy te ki is vagy pontosan? -Biztos valami alacsonyrendű démon, gondolja Neph.
- Alacsonyrendű az apád fasza! – csattan fel Adam.
Neph büszkén kihúzza magát.
- Nem beszélnél így, ha tudnád, ki az apám!
- Képzeld, tudom. Lucifer. Hogyodanerohanjak! – sápítozik Adam.
Neph hátrahőköl. Ilyet még nem hallott senkitől. Soha.
- Úgyhogy mielőtt nagyon belelendülnél az apuci kicsi fiacskája vagyok szerepbe, szólok, hogy itt a faternek semmi ereje.
Naph igyekszik túltenni magát a hallotakon.
- Adam, azért csak óvatosan… - szólok közbe. - Mégiscsak Luciferről beszélünk. El tudod te képzelni, hogy mennyire szeretnék egy Lucifert? Hümm? Van fogalmad róla?
- Oké, oké – morog Adam.
Te. Jó. Ég. Iiiiiiiimádom, ahogy megadja magát!
Neph azt hiszem extázisban van.
Jó, hát tényleg át lett baszva, az tény. Majd beletörődik. Vagy nem. Őszintén szólva nem annak a beletörődik típusnak tűnik. De hát többszáz, vagy ezer évet a Pokolban töltött, hát igazán nem várhatok mást.
Teljesen megkergülve kattintgatja a lejátszási listát.

- Lia, ezt megszívtad – ingatja a fejét Adam.
- Szerintem aranyos.
- Ja, csak éppen téged akar kísérteni.
- Liával azt csinál, amit csak akar.
- Ribanc.
- Nézz már rá mennyire aranyos! Az egyetlen, amit nem értek, hogy hogyhogy nem akarod kapásból felszedni? Báááár, lehet hogy apucinak nem tetszene, ha megpróbálnád megkettyinteni a fiacskáját. Nem egy mintaapa, de azért na…
- Nehogy azt hidd, hogy érdekel a szánalmas Lucifered.
- Hát oké. Csak tudod, azon gondolkodtam, hogy…
- Te jó ég, mekkora picsa vagy!

Whoa, Mona Lisa,

You're guaranteed to run this town

Whoa, Mona Lisa,

I'd pay to see you frown

Mona Lisa wear me out

Pleased to please ya

Mona Lisa wear me out

- Ajj Adam, de morci vagy. Most nézz már rá, milyen édesen elvan!
Neph mindent megszállottan végignézeget a szobában, nem győzi összekapcsolni a fejében, hogy mi micsoda. (A megkínzott emberek lelkéből van minden információja az emberi világból, ami meglepően széleskörű.)
- Bele fogsz őrülni, ha ezt így folytatod – magyarázz nekem Adam. Legyintek. – Túl sokat engedsz be. Mennyinél is jársz már?
- Adam… Komolyan nem érzed? Komolyan nem érzed, hogy ez nekem mennyire jót tesz? Mennyivel egészségesebb, mint az elmúlt négy évben bármi? Ha egy lénnyel beszélek a fejembe folyamatosan, az őrület. Ha egy rakattal foglalkozom és a kis világukkal együtt, az már alkotói munka.
- Nem, az is őrület, csak durvább.
- Adam. Ne legyél ennyire kispályás. Meg tudom különböztetni, hogy mi az, amikor úgy… komolyan, konstruktívan írok, meg mikor vagyok szimplán őrült.
- Igen?
- Oké, ez például az utóbbiba tartozik.
- És mi a francnak engedted ide Neph-et?
- Mert olyan édes, hogy megzabálom!
- Idióta vagy.
- Túl kell tenned magad rajta, hogy sok minden megváltozott. Úgyis mindig azt hangoztattad, hogy mennyire imádod a változatosságot. Hát tessék. Ez így van rendjén. Neked is jót tesz szerintem.
- Mégis hogy?
- Hát figyelj… Van tétje a dolgoknak. Mindig ezt akartad, nem? Hogy ne unatkozz olyan fene nagyon. Így, hogy egy Lucifer esetleg előkúszhat valahonnan, igazán nem mondhatod, hogy unatkozol.
- Lucifert keresztbe lenyelem!
- Hát éppen ez az…
- Elmész te a fenébe.