2

29/6. nap: Mi az, ami szomorúvá tesz?

Posted in
Szomorúvá? Engem? Ahhoz előbb adjon nekem valaki egy jó kis definiciót a szomorúsághoz. Mint már nem egyszer említettem, pozitív életeszemléletű vagyok, minden rosszban meglátom a jót előbb vagy utóbb. Gyakran előfordul, hogy csak utóbb, de ez az öröklétből nézve elhanyagolható apróságnak tűnik. Ha úgy vesszük "szomorú" voltam akkor is, amikor rájöttem, hogy Gerarddal (még ember korában) sem mehet örökké ugyan úgy minden, ahogy az első pillanatban, aztán "mérges" voltam amikor nem halt meg, de most megint elégedett és "boldog" vagyok, hogy újra tudom szivatni a kis önjelölt vámpírvadászt.
Azért írok minden érzést idézőjelben, mert nem tudom mennyire beszélhetünk valós érzésekről. Én úgy gondolom, ugyan annyira valósak, mint a ti, emberi érzéseitek, hiszen a ti érzéseitek is ugyan olyan változékonyak, mint az enyém, csak ami nálatok mondjuk eltart 10 évig, azt ti már hajlamosak vagytok "öröknek" nevezni, én meg még 100 év után is teljesen tisztában leszek vele, hogy minden érzés múlandó, ha úgy tetszik, az idő minden sebet begyógyít. 
Így hát, átmenetileg van hogy kevésbé fényes a hangulatom, például a ha összetörik a szívem... Gyakrabban előfordul, mint képzelnétek!

Keresgettem, hogy a neten mi található szomorúság témában, leginkább idézetekre bukkantam. Ez tetszett a leginkább:
"Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk." (Paulo Coelho)
A sok-sok nyálas szarság után azt hiszem, ezzel egyetértek. És most aztán kitártam nektek a szívem, úgyhogy remélem mindenki boldog!
Ennek az idézetnek a nyomán azt tudom mondani, hogy akkor vagyok szomorú, hogyha senki sem szeret, és senki sem utál, és az égvilágon senkit sem érdeklek.
Erre meg lásuk be, elég csekély az esély.

Érdekelne, hogy nektek, embereknek mi a véleményetek szomorúság-ügyben. Nagyon boldoggá tenne, hogyha megosztanátok velem néhány gondolatot a témában!

2 megjegyzés:

  1. Még maga a szó is ...ocsmány..hm..semmi sem jut eszembe..ezt mibztosan rég éreztem..az ember inkább bánatos,na meg mindenben van jó..

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Számomra a szomorúság, a bánat, a veszteség érzése vagy éppen a csalódottság majdhogynem rokon értelmű szavak, vagy éppen felerősítik egymás hatását. Hogy jobban értsd, amikor valaki szomorú, annak mindig van egy kiváltó oka, pl valamilyen veszteség, vagy csalódás érte. A szomorúság egyfajta belenyugvó lelkiállapot is, tudod hogy ami történt azon nem tudsz változtatni, csak a fájdalom van, a sötétség, semmi más. Nincs bosszú, ami erőt adna, és kihúzna ebből a... melankoliából (?, talán ez még megfelelő szó rá). Szmorúság ügyben a leginkább az idő segít (ahogyan írtad is már, hogy az idő mindig mindent helyre tesz előbb-utóbb), hogy próbálod magad kényszeríteni hogy ne gondolj a történtekre, vagy arra hogy másra is gondolj, minden nap felkelni, tenni a napi feladatod, egésznek mutatni magad, mosolyogni/bájologni, mert nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy mások lássák ezt a gyengeséged. Mert ha látják, abban a szent pillanatban ki fogják használni, és a saját előnyükre fordítani veled szemben. Úgyhogy ilyenkor egyet lehet tenni: Várni, és közben felvenni az álarcot... :(
    Bocsánat Adam, kicsit hosszú lett a kérdésedre a válasz, de talán így értehetőbb, mert nem biztos hogy engem fél szavakból is megértenél.

    VálaszTörlés

Wattpad