29/22.nap: A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
Posted in 29 napos kihívás, Priscilla
Legrosszabb...
Amikor azt hittem, hogy Priscilla meghalt. Tényleg ez volt a legrosszabb, és azt hiszem az óta sem sikerült maradéktalanul feldolgoznom a dolgot. Legalábbis szeretem magam ezzel győzködni, mint láthatjátok.
Érdekelne hogy történt az egész? Azt hiszem ezt nem most fogom bepötyögni, mert elég hosszú történet, és nem szeretném csak címszavakba ide dobálni nektek, mert ez egy elég fontos momentuma volt az öröklétemnek. Ekkor tudtam meg, hogy minden érzelem valójában csak önámítás. Na meg az is ekkor tudatosult bennem, hogy mennyit jelent nekem a drága kis hugicám.
Érdekelt, hogy ti emberek (na ugye főleg fiatal blogolók, akik hasonlóan ezzel a 29 napos kihívással szórakoznak), mit tekintetek a legrosszabban dolognak. Úgy vettem észre, leggyakrabban, hozzám hasonlóan egy családtag, vagy barát elvesztése, netán szerelmi bánat. Legalább ebben is kellőképpen emberi vagyok. Különben is, nem az van, hogyha valaki nem rögtön egy halálesetet mond legrosszabb dolognak, azt elkönyvelik érzéketlennek? Ha egy közeli rokonod meghalt, annak kell lenni a legrosszabb dolognak, és kész. Hehehe.
Egyébként meg a rossz dolgokhoz ugyan úgy tudok állni, mint a jókhoz. Tök mindegy, egyszer úgyis elmúlik. Semmi sem tart örökké, még a legmélyebb bánat sem. Lehet, hogy ez a legszomorúbb az egészben. Ó, azt hiszem fogok én nektek ide jók kis szívszorító Priscillás sztorit írogatni. Kíváncsi vagyok, nekem mennyire lesz még szívszorító így visszagondolva. Erős a gyanúm, hogy semennyire. Csak megint fel fogja húzni az agyam, de nagyon.
Nektek van valami ilyen "legrosszabb dolog", amit esetleg meg is osztanátok velem?
Amikor azt hittem, hogy Priscilla meghalt. Tényleg ez volt a legrosszabb, és azt hiszem az óta sem sikerült maradéktalanul feldolgoznom a dolgot. Legalábbis szeretem magam ezzel győzködni, mint láthatjátok.
Érdekelne hogy történt az egész? Azt hiszem ezt nem most fogom bepötyögni, mert elég hosszú történet, és nem szeretném csak címszavakba ide dobálni nektek, mert ez egy elég fontos momentuma volt az öröklétemnek. Ekkor tudtam meg, hogy minden érzelem valójában csak önámítás. Na meg az is ekkor tudatosult bennem, hogy mennyit jelent nekem a drága kis hugicám.
Érdekelt, hogy ti emberek (na ugye főleg fiatal blogolók, akik hasonlóan ezzel a 29 napos kihívással szórakoznak), mit tekintetek a legrosszabban dolognak. Úgy vettem észre, leggyakrabban, hozzám hasonlóan egy családtag, vagy barát elvesztése, netán szerelmi bánat. Legalább ebben is kellőképpen emberi vagyok. Különben is, nem az van, hogyha valaki nem rögtön egy halálesetet mond legrosszabb dolognak, azt elkönyvelik érzéketlennek? Ha egy közeli rokonod meghalt, annak kell lenni a legrosszabb dolognak, és kész. Hehehe.
Egyébként meg a rossz dolgokhoz ugyan úgy tudok állni, mint a jókhoz. Tök mindegy, egyszer úgyis elmúlik. Semmi sem tart örökké, még a legmélyebb bánat sem. Lehet, hogy ez a legszomorúbb az egészben. Ó, azt hiszem fogok én nektek ide jók kis szívszorító Priscillás sztorit írogatni. Kíváncsi vagyok, nekem mennyire lesz még szívszorító így visszagondolva. Erős a gyanúm, hogy semennyire. Csak megint fel fogja húzni az agyam, de nagyon.
Nektek van valami ilyen "legrosszabb dolog", amit esetleg meg is osztanátok velem?
Hát erre a Priscillás sztorira igazán kíváncsi lennék, meg arra, hogy miként jön le az egészből, hogy minden érzelem önámítás, mert jelen pillanatban nagyon is úgy tűnik, hogy a húgodat igenis szereted, és ez azért elég komoly érzelem, de persze erről nem tudhatok semmit, így tényleg kíváncsian várom.
VálaszTörlésLegrosszabb dolog Igazából köszönettel tartozom, mert sikerül mindig olyan témákat felvetned, amiről önkénytelenül is elgondolkozom, holott eddig ezt a kérdést sem tettem fel soha magamnak.
( Ennek több oka van. Az első az, hogy megpróbálom élvezni az életet, a másik az, hogy a memóriám nagyon, de nagyon szelektív. Képes napokat, heteket, vagy akár sokkal hosszabb időszakot is szinte teljes egészében kitörölni - igen, nem csak rád mondták eddig, hogy pszichológiai eset vagy - )
Persze ahogyan erőlködöm előkaparni mindet magamban, rájövök, hogy az én esetemben sem arról van szó, hogy nem történt velem soha semmi rossz, hanem inkább arról, hogy nehéz egy dolgot kiemelni (Tudom, ez azt is jelentheti, hogy szerencsés vagyok és még az az igazi durva dolog nem jött el az életemben, tehát lesz ennél még rosszabb is).
Szóval, rájöttem, hogy bennem talán a legmaradandóbb nyomot a legelső ’ legrosszabb dolog’ hagyta az életemben.
Öt éves voltam, amikor szembesültem vele, hogy az apám nemcsak, hogy nem szeret, hanem szó szerint semmit nem érez irántam. Mint mondtam a memóriám szelektív, így a történésekre kevésbé, de a tekintetére emlékszem, amikor elment. Totál üres volt. – ez persze a későbbi, nem túl gyakori- találkozásaink alkalmával sem változott.
Nagyjából húsz évnek kellett eltelnie, hogy egyet tudjak veled érteni és én is azt mondjam, hogy minden érzelem elhalványul egyszer. Már nem haragszom rá egyáltalán, nem gyűlölöm, sőt, nem is szeretem, csak elfogadom.
Írtam egy szép hosszú kommentet, és erre nem küldte el... Nem egy kellemes érzés. Úgyhogy nekifutok még egyszer, igyekezve megtartani a lelkesedésem.
VálaszTörlésA Priscillás sztorit igyekszem minél előbb megírni. Igen, az biztos, hogy őt szeretem, úgyhogy ilyen szempontból lehet, hogy tényleg szorul még elém némi érzelem.
"Igazából köszönettel tartozom, mert sikerül mindig olyan témákat felvetned, amiről önkénytelenül is elgondolkozom, holott eddig ezt a kérdést sem tettem fel soha magamnak."
Nagyon szívesen! Egyrészt ezért is csináltam ezt a blogot, mert nagyon érdekelnek az emberek gondolatai, mert így tudok a legjobban valami betekintést nyerni a világotokba. Úgyhogy én csak örülök, hogyha írsz!
Ez az "emlékezetkieséses" dolog érdekes, bár sajnos nem sokat tudok hozzászólni a témához. Azért írom, hogy sajnos, mert úgy érzem, néha jó lenne megszabadulni néhány emléktől. Nem azért, mert kellemetlenek, vagy ilyesmi, egyszerűen csak akkor újra megcsinálhatnék egy csomó dolgot, anélkül, hogy ismétlésnek tűnne. Amúgy meg egy társam töröltette minden emlékét, konkrétan ki lett pucolva a hosszútávú memóriája, mert újra akarta élni "tiszta lappal" az "életét". Még azt se tudja, hogy vámpír... De legalább egy percig sem unatkozik.
Ó drágám, mi klubbot nyithatnánk a szülői szeretet hiányában szenvedőknek. Oké, mondjuk anyám inkább lenéz engem, talán még az jobb egy kicsit, mintha semmit sem érezne irántam. Bár ki tudja.
"Nagyjából húsz évnek kellett eltelnie, hogy egyet tudjak veled érteni és én is azt mondjam, hogy minden érzelem elhalványul egyszer."
Erre bizony kevés ember jön rá az élete során...
Nem hiszem, hogy igazi emlékezetkiesésről lenne szó, inkább, szerintem valami emberi gyávaságból eredő elnyomás :-) Képek azért ugranak be, így, ha nagyon akarnám, talán előbb utóbb össze tudnám rakni a dolgokat, ezért írtam, hogy szinte, de nem akarok belefolyni, mert eddig sem foglalkoztam túlzottan a dologgal, jól meg voltam így is.-De azért ne úgy képzeld el, hogy azt sem tudom, hogy merre jártam az elmúlt pár évben :-)-...Teljesen tiszta lap...hát néha elgondolkodtató, hogy milyen hasznos is lenne :-) Főleg gondolom ennyi idő után, ami nektek adatik.
VálaszTörlés'..anyám inkább lenéz engem, talán még az jobb egy kicsit, mintha semmit sem érezne irántam' Szerintem még ez is jobb, elhiheted. A legpocsékabb és legdühítőbb dolog az érdektelenség.
Hümm, nagyjából értem. Azt hiszem. Akkor viszont emberhez képest egész profi vagy, hogy így el tudod nyomni őket.
VálaszTörlésIgen abban egyetértünk hogy az érdektelenség a legrosszabb. Nem véletlenül imádom azt is ha szeretnek, meg azt is, ha utálnak... Csak legyen valami érzésük. :D
Teljesen random vagyok, és most úgyis olyan válaszolgató kedvem van. Na, nincs, csak unatkozok.
VálaszTörlés1) Mindig van valami divatban, fölösleges erre bazírozni. Olvastam arról, hogy egy időben annyira felkapták a tulipánt, hogy mindenki nyakra-főre vásárolta, oszt mikor a hisztéria elvonult többen akkora csődben ültek, mint ide Mexikó. A vámpirokról meg annyit, hogy simán léteznek, találkoztam már egy-kettővel, én túléltem, ők nem. Csók a keresztnek, ezüstnek. Amúgy ha rólad van szó, akkor inkább tiszteletteljes távolságból vigyorgok, mert feszélyez ha valakit nem lehet elpusztítani. Ez olyan...természetellenes. Hmm, elkanyarodtam.
2) Pontosan nem tudom, de szerintem megkérdezik, hogy mégis mit csináltál, levonatják veled a tanulságod, aztán ha akarsz megmaradhatsz ott, ha meg nem, visszatérhetsz valamilyen alakban, valamelyik univezrumba. Persze lehet, hogyha úgy ítélik meg, hogy alaposan elcseszted az életed, akkor direkt alacsonyabb rendűként küldenek vissza.
Igazából nem tudom, de nekem ez a megnyugtató véleményem.
3) Muszáj, hogy létezzen. Vannak. Ott van mindjárt a Világfa, ahol helyet kap minden álom, minden történet, minden mese, minden lélek, a mi valóságunk, szóval tényleg Minden, de gondolom még ezerszám lehetnek más Világfák, épp azok csak olyan messze vannak, hogy csak sejteni merjük. Világfa=Univerzum
4) Királyság. Egy ember, aki tényleg ért hozzá, nem báb, felelősségteljes és még egy meghatározott számú emberekből álló tanács, de nem túl sok, mert sok szakács elsózza a levest, és ezzel a demokráciával úgy vagyunk, mint a Pál utcai fiúkban. Mindenki vezér meg parancsolgat, egyedül Nemecsek gürcöl oszt ő is meghal, a többiek meg ott maradnak hoppon. Szóval legyen egy normális, kisszámú felelőségteljes vezetői réteg és hagyják az embert élni.
5) A szeretetet nem hiszem, hogy lehet definiálni, hiszen mindenkinek más és más, de talán az a csend, amikor nem mondtok semmit, és mégis megértitek egymást.
6) Hogy mindent meg lehet találni rajta, de sohasem azt, ami kéne.
7) Igen. Igaz nagyon, nagyon, nagyon fel kell húzni hozzá, vagy úgy bántani valamelyik szerettemet, de akkor belévágnám a nagykést. Alapból nem, mert türelmes vagyok, még akkor is ha hirtelen haragra lobbanok. Ez igenis összeegyeztethető .
8) Erre és erre kész lesz! Vagyis a határidő.
9) akiknek előítéleteik vannak. Amúgy fura, mert fenntartom, hogy az első benyomás azért rögzült, és maradt, mert régen az ősembernek egyből fel kellett mérnie, hogy valaki meg akarja e ölni, vagy nem, és ez a túlélésben segített. Szóval ezzel nincs problémám, csak azzal, ha valaki pusztán azért gyűlöl valakit, mert az illető, fekete, meleg, zsidó, szóval más. Dühítő baromság.
10) ehhez drágám semmi közöd.
11) Én ölöm meg azt, aki meg akarja ölni. De ha mindenképpen ragaszkodni kell a kérdéshez, akkor engem.
És, hogy ezt miért ide tette, azt nem tudom. Ez a kommentszörny egyre érdekesebb dolgokat művel
VálaszTörlésKommentszörny hajrá! Én neked drukkolok! ;)
VálaszTörlésSajnos én sem hiszem, hogy át tudom rakni ahhoz a bejegyzéshez amihez a válaszokat szántad, na de mindegy. Nem vagyok egy rendmániás típus, mily meglepő.
Tetszik, ha unatkozol, szórakoztató volt olvasni a bő válaszaidat!
A 3. különösen tetszik. Eddig nem érdekelt a botanika, de ez a világfa dolog elgondolkodtató.
"10) ehhez drágám semmi közöd."
Éppen azért kérdeztem! ;P