E. L. James - A szürke ötven árnyalata - Kritika (szerűség...)

Nos, elolvastam. Egész gyorsan, bár ez nem volt nehéz.
Mit is mondhatnék róla?
Nagyon szórakoztató volt, azt hiszem ez a legtalálóbb szó erre a műre.Tetszik, hogy egyáltalán van igény ilyenre, hiszen ha valamit, hát akkor szexelni imádok, és beszámolni is szeretek a kis kalandjaimról, úgyhogy egész testhezállónak mondható a téma. 


Nem változott meg a véleményem arról, hogy ennek a sztorinak nagyjából annyi értelme volt, mint az én Gerardos szenvedésemnek. Sőt… még kevesebb. Gerardból legalább sikerül egy elcseszett vámpírt gyártanom. Bár ez nem tudom mennyire tekinthető érdemnek, de ha jobban belegondolok, azért nálunk legalább volt egy kis dráma. Nagyobb annál, mint hogy elfenekeltem a végén, aztán bőgve lelépett. Gerard legalább megpróbálta megölni magát. Tudom, tudom, trilógia lesz a dologból, de őszintén szólva szerintem nem sok minden fog benne történni a „végéig”. Na jó, hagyjuk is a nagy összehasonlítgatást, nem kell tovább legyezgetnem a saját egómat, térjünk vissza A szürke ötven árnyalatához.

Története az nem igen volt, csak tömény szex, úgyhogy tényleg szórakoztató volt olvasni. A karakterek, hát… Volt egy csaj, aki mindentől elélvezett, és egy extra aberrált pasi. Mondom én. Vicces. Remélem van érzéketek az iróniához. De hát ha egyszer tényleg betegesebb, mint én! Ez a szerencsétlen Grey úgy a tekint az egészre, mint valami teher. „Jajj én ilyen vagy, blablabla’”. Hát basszus! Mintha nem is élvezné úgy igazán, csak valami belső kényszernek tartja. Hát ember, neked nem ártana valami pszichológus. Ja, a sztori, hogy amiatt van az egész, hogy valami vénlány molesztálta… Na ne már. Ennél még az is elbaszottabb, hogy engem meg a nagybátyám molesztált, azért lettem olyan, amilyen. Amúgy nem molesztált senki. Én felvállalom, hogy saját magamtól vagyok egy állat, nem kenem senki másra, vagy külső tényezőre.

Szóval ebben a Greyben nem volt semmi érdekes. Az égvilágon semmi. Még csak meg se jött hozzá a kedvem, pedig igazán le volt írva oldalakon keresztül, hogy milyen ellenállhatatlan. Olvastam, olvastam, de tényleg csak a pornóról szólt az egész, semmi más. Azt hiszem most értettem meg, hogy miért lehetett szenvedés egyeseknek a ficem második fele. A tömény szexet csak olvasni tényleg olyan… semmilyen. Művelni kell a dolgot!
Anastasia. Uram ég. Christian ódákat zenget arról, hogy milyen különleges lány. Mi a szent szar ez? Mi abban az imponáló és különleges, hogy egy csaj állandóan hasra esik, meg a száját rágja? Ha egy csaj megáll egy fura szökőkútnál, és elkezd „pancsolni” a vízben, na az érdekes, és édes, de hogy véresre rágja lassan a száját?. A kényszeres száj-harapdálással szerintem már orvoshoz kéne fordulni… 
A szájrágásról jut eszembe, hogy szóról szóra ismétlődtek ugyan azok a mondatok kb. 20 oldalanként. Bevallom volt, hogy csak unottan görgettem, hogy a végére érjek. Biztos rengeteget veszítettem.

Az viszont kifejezetten csalódást okozott, hogy a nagy beharangozás ellenére még csak igazán szadista se volt. Valami fura, kissé beteges nő-vakítás. Annak viszont tökéletes. Érzem az ironikusságát annak, hogy én szövegelek betegességről, de… ez szar volt, na. Jó, most jött el az a pont, hogy elkezdtem össze-vissza beszélni. Szóval. Értelem szerűen nem azért nem tetszett, mert prűd vagyok, hanem pont azért mert alig volt egy csipetnyi köze a szado-mazóhoz a nagy felhajtáshoz képest. Tudjátok, amikor jön nekem egy áldozatom, hogy ő aztán nagyon imádja a vad dolgokat, aztán amikor rá kerülne a sor, és érdeklődöm, hogy akkor mégis mi kéne, annyit tud kinyögni, hogy "hááát, ha az nem túl durva, megkötözhetsz meg bekötheted a szemem..."
Itt is, kikötözte a csajt, meg néhányszor pirosra verte a seggét. Na bumm.
Nem mondom, néha igencsak dugni támadt tőle kedvem, úgyhogy megértem, hogy erre maszturbálnak otthon a csajok, na de az egész kivitelezés…

 Csak a kedvencek:

„- Mert nem érhetek hozzád, Anastasia... egészen addig, amíg nem adsz rá írásban engedélyt.”

 Na ne máááár… Valami elcseszett fogadás? Az még rendben lenne, de aztán az egész szerződésből nem lett semmi.

 "- Ez azt jelenti, hogy ma éjjel szeretkezni fogsz velem, Christian? - Szent szar! Tényleg ezt mondtam?”

Azt hiszem ez volt az első pont ahol röhögve vertem a fejem az asztalba.

„Azt élvezi, hogy bántja a nőket. Elszomorít a gondolat.”

Elszomorít… Biztos ez erre a jó szó? Okos kislány. Kapsz tőlem egy piros pontot. 

 „- Ami az öklözést illeti, elfogadom, de igazán szeretném megkapni a segged, Anastasia. De várunk vele. Ez nem olyan, amibe muszáj belevetni magunkat. - Önelégülten mosolyog.- Be kell tanítani a segged.”

És még én lennék a perverz? Na ne már…  Egy nőnek ott a fincsi, nedves, puha puncija. Persze, meg lehetne dugni seggbe is, ha annyira ragaszkodik hozzá, meg miért ne, de amúgy… minek? Arra ott van az összes pasi. Jó, ez most nem azt jelenti, hogy a punci vs. segg dologban egyértelműen a punci a nyerő, de ha már egyszer nővel vagyok, akkor nővel vagyok, és kihasználom az esetleges minimális előnyöket az adott helyzetben. Nem pedig nővel vagyok, és úgy csinálok, mintha pasival lennék. Elmebetegek ezek a heteroszexuálisok.

„- Élvezz a kedvemért, bébi! - Érdes, kemény, nyers a hangja. Keményen döf, és én robbanok körötte.”

Ez mi a jó élet? Esküszöm, egyszer elsütöm egy csajnál, kipróbálom, mit szól hozzá. Élvezz a kedvemért. Ez olyan, mint az „egy falatot az anyuci kedvéért, egy falatot az apuci kedvéért”. Ja, és ha már evés.

„Anastasia, edd meg az ételt!” (Aki képes volt elolvasni a könyvet, az érti…)

Anastasia, edd már meg azt a kibaszott kaját, mert a torkodon nyomom le! A fenti volt a sok közül az egyik sztár mondta. Gratulálok. Emellett az én „Kuss ribanc!”- om már-már fenomenálisan hat. Ja, és családlátogatás, meg minden… Tényleg olyan, mint az „Adam II.” című izé, amit csak azért nem töltök fel ide pdf-be, meg franc tudja, hogy hogyan, mert egyszerűen nem érzem úgy, hogy azt okvetlenül olvasni kéne mindenkinek, mert oké, élveztem, jó volt szétdugni Gerard agyát, de semmi több. Pedig ahogy a mellékelt ábra mutatja, ha Amerikába lennék, még piacvezető regény is lehetne belőle. Ha Gerard csaj lenne.

„Soha életemben nem találkoztam még ilyen izgalmas nővel”

Hát öregem, te aztán megszívtad. Őszinte részvétem. Tényleg. Anastasiánál még egy darab fa is izgalmasabb nő.

Ja, és a csúcs, hogy a csaj szűz volt. Dugtam meg már szűz csajt, nem is egyet, de hogy egy se jött rá hogy ő márpedig mazochiat, amikor úgy rendesen nekiestem első körben, az biztos. Mondjuk a „rendesent” nem ilyen Christian Grey-félén kell érteni.
Persze, tudom, hogy egy ilyen sztorinak egyáltalán nem a valóságosság a lényege, ki tudná nálam jobban, de akkor is… Bestsellernek? Még egy ficnek tényleg oké, de így azért kicsit… Áh, mindegy.

Éljenek a vámpírok, és a perverz szűzlányok!

Igen. Tényleg imádni való a világotok. Jobb helyre nem is kerülhettem volna! Csajok, gyertek majd nyugodtan, gazdagabb vagyok, mint Christan Grey, szexibb vagyok, és IGAZÁN tudok uralkodni, nem csak ilyen lagymatag módon. Mert előadta ám az elején, hogy az aztán mennyire hiper-extra-uralkodó, aztán… semmi. Átment papucsba. És amúgy is, Grey csak azért szereti megalázni a nőket, hogy a saját lelki bajait kompenzálja. Ez így unalmas. Szívből kell csinálni a dolgot.

Tényleg szuper a világotok. Kavarj nyugodtan vámpírral, úgyis beléd szeret, és rendes lesz. Kavarj nyugodtan szadista állattal, beléd szeret, és rendes lesz. (Tudom, éppen szakítottak itt a végén, de hát könyörgöm, miről szólna a következő két rész?)

Úgyhogy gyertek csak drágáim, vámpír is vagyok, szadista állat is, és imádok szerelmes lenni!