Nem csak kitaláltalak - 2. rész

Scott

A művészeti foglakozást az ebéd követte. A társalgóhoz hasonlóan a menzát is elárasztotta az óriási ablakoknak köszönhető természetes fény, és a berendezés is simán vetekedett egy egyszerűbb étteremével. Minden kerek asztalon hófehér terítő, szalvéta és kis fonott kosárkában néhány szem gyümölcs.

Az étkezőnek ugyan volt egy kis gimis menzahangulata az ételes pult előtti sorban állassal, műanyag tálca- és villazörgéssel, de a választék még a pultok mögött sürgő, hajhálós konyhásnénikért is kárpótolt. Vegán, laktózmentes, gluténmentes, mindenmentes menük közül is választhattak a bentlakók. Mivel Scott életéből még az ételérzékenység is hiányzott, az ártatlan állatok leölése pedig a legkevésbé sem izgatta, végül grillezett csirkemellet választott vegyessalátával.

Eredetileg úgy tervezte, szépen elvonul egy külön asztalhoz ebédelni.

Miközben szabad hely után nézett, kiszúrta, hogy Niels egy asztalnál ül a fekete hajú lánnyal és a sráccal, akiktől délelőtt elkérte a babzsákot. Scott tálcáját szorongatva töprengett kicsit, hogy vajon csatlakozhat-e hozzájuk, vagy az is összezavarja a dilinyóst, ha egy ismeretlen foglal helyet mellette.

Végül meggyőzte magát, hogy nem érdekli, zavar-e a jelenléte vagy sem, ha a másik kettő odaült, hát ő is oda ül.

Azt csinál, amit akar.

Tovább olvasom!

Nem csak kitaláltalak - 1. rész

Előszó:
Ez most valami más, ez most valami új. Talán nem is ér ilyet kiraknom Adam blogjára, mert hát nincs benne egy darab vámpír sem. De ha Adamnek nem tetszik, hogy kisajátítom a blogját, majd szól. Nielst és Scottot úgyis imádná. Sőt, biztos vagyok benne, hogy valahol a lelke legmélyén imádja is őket.

"Niels paranoid skizofréniával került a Philip C. Kingsmore Pszichiátriai Központba. Nem elég, hogy a saját démonjaival meg kell küzdenie, az intézetben megismerkedik a tizenkilenc éves Scottal, aki az egyik percben semmi mást sem akar, csak meghalni, a másikban viszont kész az egész világot felforgatni maga körül.
Mihez kezd Scott Niels veszedelmes, de a maga módján naiv és gyermeki világával? Lehet a két srác közt bármi is a pszichiátria falai között? Na és mi a helyzet odakint"


Figyelmeztetés
A történetben központi szerepet kap az öngyilkosság gondolata, különböző tévképzetek és hallucinációk, és minden, ami a lélek sötétebb bugyraiba kalauzol minket. Emiatt szeretném kiemelni, hogy a „felnőtt tartalom" jelzést tényleg komolyan kell vennie.

A Pszichiátriai Központ működésével kapcsolatos dolgok jórészt a képzeletem szüleményei, ebbe beletartoznak a különböző foglalkozások, terápiák, gyógyszerek, azok mellékhatásai is. Nagy rajongója vagyok a témában írt regényeknek, és folyamatosan igyekszem minél több tudásra szert tenni a mentális betegségekkel és azok kezelésével kapcsolatban,  de kérlek, tekintsétek ezt a történetet, és minden benne szereplő elemet teljes mértékben fikciónak. - Lia

***

Niels
2017. szept. 2. (szombat)

Doktor Lars vetette föl az ötletet, hogy mi lenne, ha naplót vezetnék és leírnám a gondolataim. Elég átlátszó trükk. Az eddigiek alapján agyafúrtabbnak gondoltam őket. Az írás ötlete azonban határozottan megtetszett. Persze nem azért, hogy majd a csapatuk kielemezhesse a leírtakat, és valahogy kiszedjék a sorok közül a húgom gyenge pontját.

Számomra is hasznos lehet, ha összeszedem a tényeket, és nem hagyom, hogy teljesen átmossák az agyam a gyógyszereikkel. Sajnos most is a reggel belém tömött pirulák hatása alatt vagyok, de talán még nagyjából tiszta a fejem. Pár óra múlva ezt már aligha mondhatom el magamról.

Ha nem veszem be a gyógyszereket, injekcióval fenyegetnek. Már egyáltalán nem érdekli őket, ha azt mondom, hogy apám be fogja záratni az egész intézményt, ha úgy bánnak velem, mint egy darab szarral. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy apám is a zsebükben van. Apám szeretője, az az álnok kurva, valahogy meggyőzte szerencsétlen naiv apám, hogy teljesen rendben van, amit velem idebent művelnek. A szüleimnek fogalmuk sincs, milyen emberkísérleteket végeznek rajtam! Ami pedig még szomorúbb, hogy a betegek sem sejtik ittlétük valódi okát. Illetve Marcie talán. Csak szegény lányba is már annyi gyógyszert tömtek, hogy alig sikerül elkapnom néha egy-egy józan pillanatában. Teljesen beszippantotta már ez a... Minek is nevezhetném? Diliház. Elmegyógyintézet. Zártosztály. Persze nem ezt biggyesztették a kapu fölé. Ott az virít, hogy Philip C. Kingsmore Pszichiátriai Központ.

Tovább olvasom!