Chris, a nemváltó démon-vámpír-félszirén

Chris, aki gyakran felbukkan, de mindig csak mellékszereplőként.
Egy kiírtott faj félvéreként kezdte életét, aztán párszáz évvel később azt is végignézte, ahogy az egész világa elpusztul.

Jelenleg egy barátságos ki kávézó tulajdonosa, két szépséges kislányt nevel, jórészt egyedül. Na meg a kávézó alkalmazottai (és gyakran vendégei) is örömmel kisveszik gyerekvigyázásból a részüket. Tulajdonképpen Raven is felvehetné az apa-szerepet a kislányok életében, de valószínűleg mindenki jobban jár, ha nem teszi.

És Chrisnek jó ez így.

Jó az úgy, hogy a nagyobbik kislányt, Cerliest, egy Daniel nevű sráccal fogadta örökbe, a sráccal, akivel tényleg élhettek volna férj és feleségként. Raven viszont féltékeny lett, és Daniel… Nos, Daniel eltűnt.

A másik gyerkőcöt pedig Adam szó szerint lepasszolta Chrisnek, mondván, hogy majd ha elég nagy lesz, és nem kell pelenkázni és gügyögni neki, akkor eljön érte.

Chris nem fogja neki visszaadni. Semmi pénzért, és semelyik világért. De ez egy hosszú, hosszú történet.

Chris pedig, miután a házban már mindenki alszik, Raven pedig valahol máshol váltja meg a világot, csak elégedetten és nyugodtan bevackolja magát a kényelmes ágyába és olvas. Romantikus és kissé bugyuta történeteket emberekről, angyalokról, vámpírokról, bármiről.

Bármelyik pillanatban minden darabokra hullhat körülötte, mindent elveszíthet, ami fontos neki, de mégis… Élvezi, ami éppen van.

Halvány fogalmam sincs, hogy ezt hogy csinálja.

------------------------------------------------------------

És mi a helyzet a bloggal?

A szeptemberi fellángolás ellenére, vagy éppen miatt Adam megint csak felhagyott a velem való közös munka erőltetésével.

Én meg inkább rajzolok.

Nagyon sokat rajzolok, szinte minden nap. Ha érdekel titeket (ez esetben jelezzétek valahol kérlek), ami úgy összességébe Adam világához kapcsolódik, azokat szívesen feltöltögetem ide is. Egyébként például tumblr-ön megtalálható a rajzaim nagy része.