Tizenhárom évnyi Adam (35 rajz)

Sziasztok! Így 2021 januárja alkalmából egy extra hosszú, képekkel telepakolt posztot hoztam nektek. Már azoknak, akik valami furcsa indíttatásból fakadóan még fellátogatnak erre a blogra.

 

Ezt a válogatást elsősorban saját magam szórakoztatására (és elborzasztására) készítettem, feltúrtam a gépem mappáit az évek során felgyűlt Adames rajaim után kutatva. 

(Kattintsatok a képekre a nagyobb méretért!) 

2008

 

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legelső Adamről készült rajzom, de a nagyon koraik közt van, az biztos. 13 éve. Túl sok idő ahhoz, hogy vállalható legyen, hogy már minimum azóta körülöttem kísért...

 

 

2011

 

 

Erről sajnálom, hogy nincs jobb fotó, borzalmasan becsillog rajta a sok grafit. De talán annyira nem is kár érte.

 

 

Vektorgrafikus próbálokozásom, igazából így közel tíz év elteltével is egészen tetszik.

 

 

2013

 

Dream Team: Lucy, Adam, Chris és Raven. Ha jól emlékszem ezt még ide a blogra is feltöltöttem anno. 

 

2014

 

Itt éppen nem tudom mit éreztem/éreztünk. 

 

2015

 

Itt úgy tűnik nagyon megpróbált look-ot váltani, meg is lepődtem, amikor megtaláltam ezeket a rajzokat. Egyáltalán nem emlékeztem rá. 2015 elég kaotikus volt. 

Erre viszont nagyon is jól emlékszem, meg talán ti is. Szeretem ezt a rajzot.

Ez pedig... Ebbe még mindig beleborzongok. Valahogy esszenciálisan Adam.  Valami ott mélyen. Valami figyel. A test pedig csak szórakozás. 

 

2016

Ez a "kislányos" kis novellákhoz készült, amik közül a molyos Csillagles antológiában is megjelent. 

 

 

2017

Itt kezdtem el online digitális festéses kurzusokat nézni. Az arca nagyon béna lett, de a ruha tetszik. Az a szakadt kabátrész még mindig jól néz ki.

 

2018

Stílus keresgetés... Valami Tim Burtonös furcsaság. 

 

 

Itt meg emlékszem, mondtam neki, hogy pózoljon már, hogy gyakorolhassak, aztán ez lett belőle.

 

 

Ez is nagy kedvencem. Szeretem, amikor sikerül megragadnom a creepy énjét. 

 

 

... de azért azt is szeretem, amikor lehet vele hülyülni. :D 

 

Itt pedig erőteljesen érezhetőek meseillusztrátori ambícióim, Adam pedig nem maradhatott ki belőle. Nagy kedvencem ez is, még kiállítást is megjárt.

 

A realisztikusabb portréfestés felé kacsintgattam, de nem lett az igazi.

 

Arckifejezés gyakorlás. Ezek közt is van, ami nagyon találó lett. 

 

 

2019

 

Itt éppen azon sértődött be, hogy rákattantam a Crowley és Azirafael párosra a Good Omens sorozatból. :D Aztán kitalálta, hogy megszerzi magának a tökéletes partnert az örök életre. Just classic Adam.

 

 

 

A probléma az volt, hogy ez a kiszemelt a megjelent Poison of Love című könyvem Adrianje lett.

 

 

Nagyon akarta Adriant... Annyira, hogy elkezdtem róluk ilyen firkás képregényeket gyártani. 

 

 

 

Viszont megfogadtam, hogy csak akkor töltöm fel, ha minimum 30 "részig" eljutok.

 

 

Nagyjából 23 darabig jutottam. Nem lett szép vége. De azért szórakoztató visszaolvasni őket, elég jó volt az Adrian-Adam duó, már amíg... Tudjátok. Just classic Adam. Ha netán érdekelnének titeket ezek a skeccsek, tulajdonképpen ide feltölthetem a többit is...

 

Ez már a 2019-es Inktober kihívásra készült. 

 

 

És ez is. Ennek az a sztorija, hogy Chris felfedezte, hogy benne is hasonló erők rejlenek, mint Adamben, és Adriannel együtt megpróbálták bezárni Adamet egy kockába, hogy ne okozhasson több galibát. 

 

 

2020

Adamet bezárni? Ugyan már. Ez is olyan igazán Adames firka lett. 

 

 

Meg ez is. Megtetszett neki a papos hittérítés, de aztán nem lett belőle nagy cucc. 

 

 

Inkább elkezdett megint Ravennel kavarni. 

 

 

 
Még sárkánnyá is változott érte. Egy ideig eljátszadoztak ezzel a sárkányos, lovagos fantasy világgal, aztán... Ennek sem lett szép vége. Ravent azóta nem láttam. 

Adam pedig elkezdett Chrissel kavarni. És undorítóan klassz párt alkottak! O.o De tényleg, mint a zsák a foltját. 

 

 

Annak, hogy hónapokon keresztül, sőt, vagy egy fél évig működött köztük a dolog, és TÉNYLEG működött, annak egyetlen oka van, de azt Adam nem hagyja, hogy csak így kitálaljam. 

 

 

Aztán ennek is vége lett, annyi különbséggel, hogy Chris hagyta ott Adamet. Meg kell jegyeznem, hogy Chris igen ügyessé nőtte ki magát az elmúlt több mint mint egy évtized alatt.

 

 

  

Én pedig tovább haladtam digitális festés terén. 

 

 

Aztán 2020 végére megint a meseillusztrációs irány. 

2021

Az idei évet pedig szintén egy realisztikusabb Adammel kezdtem. Az ecsetkezelés jobban tetszik itt, mint az előző, oldalról készült képen. Viszont ott a színek erőteljesebbre sikeredtek. Persze ezen még dolgozhatnék. 

 

Hát, ennyi lenne ez a "kis" gyűjtemény, a teljesség igénye nélkül. 

Ha már nem írok vele, legalább ennyit lássatok ebből a seggfejből. 

Amúgy csókoltat mindenkit.

Tovább olvasom!

Sok szeretettel - avagy soha ki nem fizetett promóciós tartalom

"Jajj Adam, hát nincs neked egy blogod? Igazán kitehetnéd ezt, hogy legyen valami friss, nem?" - nyafog Lia a csodálatos, tavaszias decemberi reggelen.

- Aha. Hát rohadj meg drágám - felelem, jogos sértettséggel. - A lassan egy éve kitett poszt is a Poison of Tinirinyáról szólt, most komolyan, komolyan erre használjuk a blogomat?
- Nem használod semmire a blogodat - világít rá a tényre Lia.
Na jó, ez mondjuk jogos.
Ebből levonhatjátok a következtetést, hogy a kapcsolatunk többé-kevésbé még mindig a régi.

Szóval akkor legyen, Poison of Love karácsonyi promóciós tartalom.
De előbb én.
Mert ezt a rajzot szeretem magamról, még akkor is ha drága Lia még véletlenül sem vette a fáradtságot arra, hogy be is fejezze a vázlatot.

 

Ennyi a véleményem Natalie-ről és az egész Poison of Love-os bagázsról. 

Úgyhogy, ha érdekel, milyen depresszióba sikerült süllyesztenem a csodálatos és megismételhetetlen (csak tízmilliárdnál is több darab van belőle...) Adrian Arront, olvassátok el a bejegyzés végén letölthető novellát.

Oké, oké, két novella van, de a második teljesen lényegtelen, csak arról szól, hogy a látens transznő Adrian odáig van egy szőrmegalléros kabátért.

Az első novellában viszont legalább az az Adrianke szerepel, akit én is baszogattam. (You know what I mean...) Igen, igen, rohadtul nekem adták el a (testüket) lelküket, Adrian és Natalie is, csak hát erről nem szól a fáma, mert a balladai homály aztán olyan rohadt izgalmassá teszi a dolgokat. Vajon, ki lehetett az, aki szétcseszte a békés kis életüket, na, vajon ki? 

Na mindegy, ha másért nem is, azért kiteszem ide ezt a két remekművet, hogy legalább ti se felejtsétek el, hogy még én is köszönöm szépen nagyon is létezem, csak Lia megfogadta, hogy semmi olyat nem publikál se rólam, se másról, ami nincs befejezve, szóóóóval... Így nincs feltöltve ide semmi. :D

Pedig legalább néhány firkás vázlat van rólam. 

No de itt van az a két novella, melyből az egyikhez semmi közöm, a másikban pedig csak zokognak afölött, hogy milyen gonosz vagyok. 

.pdf letöltés

.mobi letöltés

Csók, hű híveim, és ígérem, valahol, valamikor, valamilyen formában még találkozunk!

Tovább olvasom!

A könyv, aminek rólam kéne szólnia

Üdv néktek drágaságaim!
Tudom, tudom borzasztó régen írtam már nektek, legutoljára is csak Lia pofázott.
Leginkább abból az okból kifolyólag nem jelentkeztem, mert nem volt kedvem. Bocs. Úgy tűnik, a világotok messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, de ez igazán nem a ti hibátok.

Viszont hoztam nektek egy kis kézzel is fogható olvasnivalót "kedvenc írónőnk" tollából. Tudjátok, a csaj, aki eladta nekem a lelkét, hogy író lehessen. Emlékeztek még, igaz?
Én elég határozottan emlékszem. Khm...

No, lássuk, mit hozott össze.

„Az ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.

Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.

Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”

Hát, nem rohadt jól hangzana ez az én számból? Hát nem?

Oké, az első mondatot leszámítva.

Bár, tudok én nagyon is védelmező lenni! Akit szeretek, azt megvédem. Amíg szeretem. Egy pedig ugyebár kitarthat egy-két napig, vagy akár az örökkévalóságig.

No, hát mit is írjak én erről az egész Liának megjelenik a könyve felhajtásról.  

Mert hát Lia kikönyörögte, hogy blogoljak valamit, aztán meg folyamatosan magyaráz, hogy de ne húzzam le a sztorit, és ne spoilerezzek, mert azt úgy is törli. Szóval még mindig a szokásos mederben a kapcsolatunk.

Amúgy is, Lia drágám, mégis hogy mondhatnám, hogy ez a te könyved? Talán a te neved van rajta? Nekem innen nagyon nem úgy tűnik… 

 

moly.hu

Lényeg, a lényeg: van ez az április 25-én megjelenő könyv, ez az időutazós, rockbandás, 1999-ben játszódó tiniregény, amiben még a köszönetnyilvánításnál sem kaptam egyetlen sort sem, pedig ha valaki, akkor ÉN aztán megérdemeltem volna. 

És még a nevem sincs leírva benne!*
Hát a pofám leszakad, komolyan mondom! Raven meg nem ott virít, baszki? Oké, hogy az is mindössze egyszer, egyetlen kósza mondatban, de na. Ez pofátlanság, Lia, nem azért mondom…

* Oké, rendben, az én nevem is le van írva egyszer, de nem az általatok is olyan jól ismert Adam, hanem a kevésbé érdekfeszítő Dylan. Annak a testnek már amúgy sem veszem semmi hasznát. 

Viszont ahogy a név-kérdésből is láthatjátok, ha a Poison of Love nem is rólam szól, de tagadhatatlanul az én kis szabad bejárású univerzumomban zajlanak az események. És ez tudjátok mit jelenet? Azt, hogy konkrétan csak Lia holtteste akadályozhatja meg, hogy elszórakozzak majd egy kicsit a husi-musi Adrian Arronnal. 

Ja, hogy mégis ki a retek az az Adrian Arron? Tessék, itt a könyv fülszövege:

Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal. A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.

Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli.

1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan tudja, mihez vezethetnek a meggondolatlan, tizenéves Natalie tettei…

Izgi, mi?
Annyira azért nem, mintha én lennék benne.
Igen, meg vagyok sértve, rendben?
Legalább egy hangyapöcsnyi szó eshetett volna arról, amikor befűztem Natalie agyát, hogy milyen jó móka világok közt mászkálni. Nem csak olyan sejtelmes utalások, mint hogy:

"Ha elég sokat kóborolsz a világmindenségben, előbb-utóbb biztosan összefutsz olyasvalakivel is, aki megtanít az efféle trükkökre."

Efféle trükkökre! Mintha valami bűvész lennék, aki cuki nyuszikákat varázsol elő a cilinderből, nem pedig A Világ Kibaszott Ura! Úgy meg fogom szívatni Natalie-t, hogy ti olyat még nem láttatok!

Persze imádom a kiscsajt. Mindig imádom, ha valakit lehet szívatni, de hát ismertek.



Tehát. Április 25-28. Könyvfesztivál Budapesten, a Millenáris parkban, ahol április 27-én a Főnix Könyvműhely standjánál Lia is dedikál. Vagy ki. A ti világotokban valóságosabb alteregója, ha ez így jobban tetszik.

A lényeg, hogy ha éppen arra jártok, nyugodtan menjetek oda hozzá, és basszátok le, hogy miért nem a velem írt sztorikkal zaklatta a kiadókat.
De azért megvehetitek a Poison of Love-ot is (neten is meg lehet majd rendelni), hogy legalább képben legyetek ki az a Natalie Bat.

Ja, és én is osztogatok ám aláírást a Könyvfeszten! Csak szóljatok Liának, hogy ne a béna nevét kaparja papírra, hanem adja át nekem a terepet!

Na, addig is csók, drágaságaim!


Ui.: Ti mit szóltok ehhez a vérlázító pofátlansághoz, hogy nem Rólam szól a könyv?

Tovább olvasom!

Chris, a nemváltó démon-vámpír-félszirén

Chris, aki gyakran felbukkan, de mindig csak mellékszereplőként.
Egy kiírtott faj félvéreként kezdte életét, aztán párszáz évvel később azt is végignézte, ahogy az egész világa elpusztul.

Jelenleg egy barátságos ki kávézó tulajdonosa, két szépséges kislányt nevel, jórészt egyedül. Na meg a kávézó alkalmazottai (és gyakran vendégei) is örömmel kisveszik gyerekvigyázásból a részüket. Tulajdonképpen Raven is felvehetné az apa-szerepet a kislányok életében, de valószínűleg mindenki jobban jár, ha nem teszi.

És Chrisnek jó ez így.

Jó az úgy, hogy a nagyobbik kislányt, Cerliest, egy Daniel nevű sráccal fogadta örökbe, a sráccal, akivel tényleg élhettek volna férj és feleségként. Raven viszont féltékeny lett, és Daniel… Nos, Daniel eltűnt.

A másik gyerkőcöt pedig Adam szó szerint lepasszolta Chrisnek, mondván, hogy majd ha elég nagy lesz, és nem kell pelenkázni és gügyögni neki, akkor eljön érte.

Chris nem fogja neki visszaadni. Semmi pénzért, és semelyik világért. De ez egy hosszú, hosszú történet.

Chris pedig, miután a házban már mindenki alszik, Raven pedig valahol máshol váltja meg a világot, csak elégedetten és nyugodtan bevackolja magát a kényelmes ágyába és olvas. Romantikus és kissé bugyuta történeteket emberekről, angyalokról, vámpírokról, bármiről.

Bármelyik pillanatban minden darabokra hullhat körülötte, mindent elveszíthet, ami fontos neki, de mégis… Élvezi, ami éppen van.

Halvány fogalmam sincs, hogy ezt hogy csinálja.

------------------------------------------------------------

És mi a helyzet a bloggal?

A szeptemberi fellángolás ellenére, vagy éppen miatt Adam megint csak felhagyott a velem való közös munka erőltetésével.

Én meg inkább rajzolok.

Nagyon sokat rajzolok, szinte minden nap. Ha érdekel titeket (ez esetben jelezzétek valahol kérlek), ami úgy összességébe Adam világához kapcsolódik, azokat szívesen feltöltögetem ide is. Egyébként például tumblr-ön megtalálható a rajzaim nagy része.

Tovább olvasom!