2

Ez itt a reklám helye: Adam nyomtatásban

Posted in ,
Az úgy történt, hogy egy rövidke kis novellám bekerült a moly.hu Magánvégtelen című antológiájába. :)

Hogy miért érdemes megrendelni? (Oké, most tényleg úgy érzem, hogy reklámszöveget írok. Azt hiszem agyamra ment a marketing előadás. xD)

- Azért, mert Adam, és lehet, hogy csak 560 szó, de attól még ott van Adam, és világuralomra tör.
- Mert olyan történetek kerültek válogatásra, amikhez a "sárkány, abszurd, kalóz, borzongás, szabadság, másvilág, zen, elmúlás, csendélet" kulcsszavak kapcsolódnak, úgyhogy a novellák témáját tekintve egészen biztosan nem lehet rossz!
- Gyönyörű illusztrációk lesznek benne! Például egy ilyen gyönyörű sárkány. (Bárcsak az én írásomhoz kerülne ez a szépség!)
- Mert 1600 Ft a mai viszonylatokat nézve nem sok egy könyvért.
- Oké, igen, a novella első változata fönt van a blogon, de hát így azért mégis más.
- Ha valamikor, valahol egyszer megoldanánk, dedikálom is. Sokat fog ám érni! (Majd 100 év múlva.)

Úgyhogy ha esetleg érdekel a dolog, itt tudjátok előrendelni. (Előrendelve 1600 Ft, később 2000 Ft)
A bemutató időpontja június 19.

 

2 megjegyzés:

10

Időtlenül

Posted in ,
Adam látványos belépő gyanánt egy laza mozdulattal eltávolította Eugene fejét a nyakáról.

Raven nem akarta elveszíteni Eugene-t. Rajongott érte, megszállottan figyelte minden egyes mozdulatát. Nem csoda, hiszen Eugene egy bizonyos ponton Raven teremtményévé vált, még ha Raven nem is volt ezt hajlandó elfogadni.
Raven már egyszer visszahozta Eugene-t az életbe, miután Nick poénból démonná változtatta a srácot. Nem is akárhogy történt a dolog. Mivel nincs ellenszer arra, ha egyszer már valaki démonná változott, Raven egy igen kreatív módját választotta a problémamegoldásnak. És úgy gondolta, ezt Adammel szemben is meg tudja most csinálni.
Raven egy pillanatig sem hezitált, miután Eugene élettelen – és nem mellesleg fejetlen – teste a földre zuhant. Csak gondol egyet, és valahogy úgy, mint ahogy teleportálásnál helyet tud változtatni, most újra abban a pillanatban állt, ahol Adam berobbant a szobába, és éppen készült kivégezni Eugene-t.
Időutazás?
Nem vagyok benne biztos. Viszont nem tudom, mi más szóval illethetném, ha egyszer időt utazott. De ez más. Ez olyan, mint az írás. Mintha csak újraírna egy mondatot.
Eugene-nek fel sem tűnt. Se Nicknek, se Chrisnek, se senkinek az ég egy adta világon. Kivéve persze Adamnek, aki olyan egységben van Caligóval, talán ő maga Caligo, hogy naná, hogy azon nyomban szemet szúr neki, ha valaki belepiszkál a dolgokba. Kiváltképp, ha az a valaki Raven.
– Ó, most már így játszunk! – vigyorgott Adam olyan kéjesen, mintha Raven minimum túlfűtött erotikával ledobta volna a pólóját.  – Úgyis meg akartam hálálni valamivel azt a fantasztikus élményt, amit neked köszönhetek. Igaz, először egy jó kis dugásra gondoltam, de ez így sokkal viccesebb lesz!

10 megjegyzés:

2

Új sztori, ruhák

Posted in
Hogy mit érzek, amikor Adam betoppan hozzám? Ugyan azt, mintha egy hús-vér ismerőssel futnék össze. Csak éppen nem a saját fizikális környezetemben. Például állok a buszmegállóban, gondolkodok valamin (általában sztorin), aztán egyszer csak megszólal Adam. És nem szokott olyan udvarias lenni, hogy köszön. Szóval az előbbi hasonlatnál maradva, mintha egy ismerősöm a hátam mögé lopakodna, aztán csak elkezdené mondani a magáét. Én pedig ilyenkor, amikor Adam a fülembe sutyorog: "Te jó ég, itt vagy, maradj velem, kérlek, kérlek, ne menj el...!" És azonnal elkezdek neki rinyálni, hogy mit szeretnék nagyon-nagyon, miben segítsen, mitől érzem magam elveszve.
Igazából tökéletesen megértem, hogy lelép, amikor rám jön a szenvedés, én sem szeretnék magammal együtt tartózkodni.

2 megjegyzés:

Wattpad