0

Sok szeretettel - avagy soha ki nem fizetett promóciós tartalom

Posted in

"Jajj Adam, hát nincs neked egy blogod? Igazán kitehetnéd ezt, hogy legyen valami friss, nem?" - nyafog Lia a csodálatos, tavaszias decemberi reggelen.

- Aha. Hát rohadj meg drágám - felelem, jogos sértettséggel. - A lassan egy éve kitett poszt is a Poison of Tinirinyáról szólt, most komolyan, komolyan erre használjuk a blogomat?
- Nem használod semmire a blogodat - világít rá a tényre Lia.
Na jó, ez mondjuk jogos.
Ebből levonhatjátok a következtetést, hogy a kapcsolatunk többé-kevésbé még mindig a régi.

Szóval akkor legyen, Poison of Love karácsonyi promóciós tartalom.
De előbb én.
Mert ezt a rajzot szeretem magamról, még akkor is ha drága Lia még véletlenül sem vette a fáradtságot arra, hogy be is fejezze a vázlatot.


Ennyi a véleményem Natalie-ről és az egész Poison of Love-os bagázsról. 
Úgyhogy, ha érdekel, milyen depresszióba sikerült süllyesztenem a csodálatos és megismételhetetlen (csak tízmilliárdnál is több darab van belőle...) Adrian Arront, olvassátok el a bejegyzés végén letölthető novellát.

Oké, oké, két novella van, de a második teljesen lényegtelen, csak arról szól, hogy a látens transznő Adrian odáig van egy szőrmegalléros kabátért.
Az első novellában viszont legalább az az Adrianke szerepel, akit én is baszogattam. (You know what I mean...) Igen, igen, rohadtul nekem adták el a (testüket) lelküket, Adrian és Natalie is, csak hát erről nem szól a fáma, mert a balladai homály aztán olyan rohadt izgalmassá teszi a dolgokat. Vajon, ki lehetett az, aki szétcseszte a békés kis életüket, na, vajon ki? 

Na mindegy, ha másért nem is, azért kiteszem ide ezt a két remekművet, hogy legalább ti se felejtsétek el, hogy még én is köszönöm szépen nagyon is létezem, csak Lia megfogadta, hogy semmi olyat nem publikál se rólam, se másról, ami nincs befejezve, szóóóóval... Így nincs feltöltve ide semmi. :D
Pedig legalább néhány firkás vázlat van rólam. 

No de itt van az a két novella, melyből az egyikhez semmi közöm, a másikban pedig csak zokognak afölött, hogy milyen gonosz vagyok. 




Csók, hű híveim, és ígérem, valahol, valamikor, valamilyen formában még találkozunk!

0 megjegyzés:

8

A könyv, aminek rólam kéne szólnia

Posted in
Üdv néktek drágaságaim!
Tudom, tudom borzasztó régen írtam már nektek, legutoljára is csak Lia pofázott.
Leginkább abból az okból kifolyólag nem jelentkeztem, mert nem volt kedvem. Bocs. Úgy tűnik, a világotok messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, de ez igazán nem a ti hibátok.

Viszont hoztam nektek egy kis kézzel is fogható olvasnivalót "kedvenc írónőnk" tollából. Tudjátok, a csaj, aki eladta nekem a lelkét, hogy író lehessen. Emlékeztek még, igaz?
Én elég határozottan emlékszem. Khm...

No, lássuk, mit hozott össze.

„Az ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.

Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.
Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”

Hát, nem rohadt jól hangzana ez az én számból? Hát nem?
Oké, az első mondatot leszámítva.
Bár, tudok én nagyon is védelmező lenni! Akit szeretek, azt megvédem. Amíg szeretem. Egy pedig ugyebár kitarthat egy-két napig, vagy akár az örökkévalóságig.

No, hát mit is írjak én erről az egész Liának megjelenik a könyve felhajtásról.  

Mert hát Lia kikönyörögte, hogy blogoljak valamit, aztán meg folyamatosan magyaráz, hogy de ne húzzam le a sztorit, és ne spoilerezzek, mert azt úgy is törli. Szóval még mindig a szokásos mederben a kapcsolatunk.

Amúgy is, Lia drágám, mégis hogy mondhatnám, hogy ez a te könyved? Talán a te neved van rajta? Nekem innen nagyon nem úgy tűnik… 

 

Lényeg, a lényeg: van ez az április 25-én megjelenő könyv, ez az időutazós, rockbandás, 1999-ben játszódó tiniregény, amiben még a köszönetnyilvánításnál sem kaptam egyetlen sort sem, pedig ha valaki, akkor ÉN aztán megérdemeltem volna. 

És még a nevem sincs leírva benne!*
Hát a pofám leszakad, komolyan mondom! Raven meg nem ott virít, baszki? Oké, hogy az is mindössze egyszer, egyetlen kósza mondatban, de na. Ez pofátlanság, Lia, nem azért mondom…

* Oké, rendben, az én nevem is le van írva egyszer, de nem az általatok is olyan jól ismert Adam, hanem a kevésbé érdekfeszítő Dylan. Annak a testnek már amúgy sem veszem semmi hasznát. 

Viszont ahogy a név-kérdésből is láthatjátok, ha a Poison of Love nem is rólam szól, de tagadhatatlanul az én kis szabad bejárású univerzumomban zajlanak az események. És ez tudjátok mit jelenet? Azt, hogy konkrétan csak Lia holtteste akadályozhatja meg, hogy elszórakozzak majd egy kicsit a husi-musi Adrian Arronnal. 

Ja, hogy mégis ki a retek az az Adrian Arron? Tessék, itt a könyv fülszövege:

Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal. A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.

Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli.

1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan tudja, mihez vezethetnek a meggondolatlan, tizenéves Natalie tettei…
Izgi, mi?
Annyira azért nem, mintha én lennék benne.
Igen, meg vagyok sértve, rendben?
Legalább egy hangyapöcsnyi szó eshetett volna arról, amikor befűztem Natalie agyát, hogy milyen jó móka világok közt mászkálni. Nem csak olyan sejtelmes utalások, mint hogy:

"Ha elég sokat kóborolsz a világmindenségben, előbb-utóbb biztosan összefutsz olyasvalakivel is, aki megtanít az efféle trükkökre."

Efféle trükkökre! Mintha valami bűvész lennék, aki cuki nyuszikákat varázsol elő a cilinderből, nem pedig A Világ Kibaszott Ura! Úgy meg fogom szívatni Natalie-t, hogy ti olyat még nem láttatok!

Persze imádom a kiscsajt. Mindig imádom, ha valakit lehet szívatni, de hát ismertek.



Tehát. Április 25-28. Könyvfesztivál Budapesten, a Millenáris parkban, ahol április 27-én a Főnix Könyvműhely standjánál Lia is dedikál. Vagy ki. A ti világotokban valóságosabb alteregója, ha ez így jobban tetszik.

A lényeg, hogy ha éppen arra jártok, nyugodtan menjetek oda hozzá, és basszátok le, hogy miért nem a velem írt sztorikkal zaklatta a kiadókat.
De azért megvehetitek a Poison of Love-ot is (neten is meg lehet majd rendelni), hogy legalább képben legyetek ki az a Natalie Bat.

Ja, és én is osztogatok ám aláírást a Könyvfeszten! Csak szóljatok Liának, hogy ne a béna nevét kaparja papírra, hanem adja át nekem a terepet!

Na, addig is csók, drágaságaim!


Ui.: Ti mit szóltok ehhez a vérlázító pofátlansághoz, hogy nem Rólam szól a könyv?




8 megjegyzés:

Wattpad