Welcome To Night Vale

alkotó: cr4zyc4t

Lia kezdte el még néhány napja hallgatni a podcastet, de azok alapján, ahogy nekiállt*, a legkevésbé sem fogott meg a téma, úgyhogy nem is igazán figyeltem rá.
Aztán a második rész környékén azt hallom, hogy feltűnt egy macska, ami egy rádióállomás férfimosdójában a mosdókagylók mellett levitál. Mint tudjátok, imádom a macskákat. Egy levitáló kandúr határozottan figyelemre méltó jelenség a számomra, így hát megkértem Liát, hogy kezdjük el az elejéről hallgatni – nem kellett sokat győzködnöm… -, és már a hetedik epizódon is túl vagyok.

Tetszik.
Tetszik a Stephen Kinget idéző kisváros hangulata, jókat röhögök a sötét humorán, fellelkesülök azon, hogy mennyi szuper dolog történik Night Vale-ben, a szinkronszínész hangja is kellemes, a karakter hangulatváltozásait egyszerűen imádom, ráadásul még az angolt is gyakorlom.
Döglött kisállatok potyognak az égből, kikötő a sivatag közepén, dimenziókapuk lépten-nyomon, gyerekrabló csuklyás alakok, végtagamputálások, plusz fej nővesztés, és még rengeteg, rengeteg ilyen imádnivaló apróság, pedig még csak hét részt hallgattam meg.

Tovább olvasom!

Jé, van vezetéknevem?

Úgy éreztem eljött az idő, hogy felfedjem előttetek valódi énemet.
A Nevem.

Tovább olvasom!

Ronda ajándékok, kínos ölelések (Good Omens: Crowley/Azirafael)

Tudom, hogy kevesen járnak erre, akik nagy rajongói a fandomnak - vagy egyáltalán ismerik -, de azért felteszem, mert kifejezetten Karácsonyra írtam, és egyébként is úgy döntöttem, hogy mindent föl fogok ide is tölteni, amit írok.

Amúgy valamivel nekem is bosszantanom kell Adamet, Karácsony tiszteletére, hogy ne csak egyoldalú legyen a dolog.

korhatár: 12

figyelmeztetés: fluff, fluff és fluff, tömény Karácsonnyal nyakon öntve.

megjegyzés: Molyos ajándéknak készült. 

Tovább olvasom!

Karácsonyi ajándék

Liát idézve: "Most fogd be a pofád, és örülj az új dizájnodnak, megszenvedtem vele!"
Hát kössz.
Na jó, tényleg köszönöm, mert ha most nem csinálja meg a kiscsaj, akkor aztán már tényleg csak jövőre esik neki, akkor pedig már megint vizsgák, egyebek, tehát nem lett volna belőle semmi. Szóval köszönöm. Látod Lia, köszönöm!
Csak kapcsold már ki ezt a kurvára csöpögős buzeráns számot, könyörgöm! Eddig szerettem a Queen-t, de hogy még egyszer nem vagyok képes végighallgatni a Good Old-Fashioned Lover Boy-t, az is biztos.
Amúgy nem konkrétan a számmal van bajom, hanem attól van hányhatnékom ami közben Lia fejében zeng tőle. Megölöm az angyalt, és megölöm a démont is, mert nagyon elegem van belőlük. Ja, Crowleyról és Azirafaelről van szó. Csak persze még ki kell találnom, hogy mégis miként kéne eltörölni őket az összes világ színéről.

Tovább olvasom!

Miért nem lépsz le?

(Sajnálatos módon az eddig a kontrollról szóló eszmefuttatás Liától, kegyetlenül a Delete gomb áldozata lett, miután megpróbáltam azt is feltölteni ide. Pedig igazán szenvedélyesre sikerült. De azért vigaszként Raven sem kispályás a drámázásban, sőt! Miután Lia ötvenkilencedszerre kérdezte meg tőle kissé már vörösödő arccal, hogy tulajdonképpen miért is van itt Raven, végre kiöntötte a lelkét a kis köcsögöm.
Már megint az a nagy helyzet, hogy ez a két szerencsétlen annyit ült a bejegyzésen, hogy csoda, hogy most már fel tudtam tenni… És akkor Lia csodálkozik, hogy nem lesz belőle író, amikor egy ilyet is úgy kell kirángatnom az ujjai közül.)

*

Lia:
Már megint itt, hol máshol. Én a gép előtt, Adam jelenleg az ágyamon fetreng, Raven pedig az ággyal szemközti falon lévő radiátort támasztja.
– Tulajdonképpen miért is nem lépsz le? – kérdezem, talán kicsit sokadszorra, és szemrehányóbban a kelleténél.
– Szívesen végignézném, ahogy szembesülsz vele, hogy az istened szenvedésre teremtett téged. – Nem éppen erre a válaszra számítottam.
– Ezért vagy itt? – kérdezem hajthatatlanul. – Oké, én hívtalak – sóhajtok, mintha ez a legmellékesebb dolog lenne a világon –, legalábbis először, de ha olyan baromira utálsz mindenkit, Adamet, az egész blogot, azokat, akik olvassák, engem, és mindent, akkor miért… miért… Ennyire motivál az a rohadt lány? Vagy Gerard? Vagy mit akarsz tulajdonképpen? Megkukultál? Még te is? – fordulok Adam felé.
– Csak tök jó nézni a kiborulásod. Imádom – vigyorog Adam. – Ez mindent megér, nem? – kacsint Raven felé. Az egykori énekesnek mintha egy halvány mosoly suhanna át az arcán. Nem tetszik ez a mosoly. Raven nem szokott mosolyogni.

Tovább olvasom!

Tom Hiddleston. Adam. Vámpír.

Lia:
Tegnap előtt

Tom Hiddleston. Adam. Vámpír.
Tom Hiddleston. Adam. Vámpír.
Tom Hiddleston. Adam. Vámpír.
Tom Hiddleston. Adam. Vámpír.

Tovább olvasom!

1852 – Írok, mert muszáj

– Látod, már megint odáig vannak érted a csajok. Úgy tűnik, a szenvedő rocksztár attitűd sosem megy ki a divatból. Mesélj szépen, mi nyomja a kicsi lelked! – vigyorog Adam Ravenre a chatben folytatott beszélgetések után.
Annyi történt, hogy az utóbbi időben rég szólt már bejegyzés a hányattatott sorsú démon-vámpír-szirénről – a szirént valahogy sosem érzem közel hozzá –, úgyhogy éppen ideje írni róla néhány szót, és mivel a későbbiekben szükség lehet rá, hogy én meséljek a kis barátaimról, ne csak Adam ontsa magából a szavakat, így hát itt vagyok.
– Baszódj meg, rendben? – morog hősünk, az önjelölt holló, majd idegesen felém kapja a tekintetét. – Lia, te meg ne írd már!

Tovább olvasom!

NaNoWriMo - Vége

Megcsináltam.
Mondjuk már vasárnap meglett az 50 ezer szó, nagyjából miután feltettem az előző blogbejegyzést, de azóta nem volt időm/lelki erőm ide is írni. (később meg írni volt, csak nem fejeztem be, így csak most került fel, hiába rágta Adam a fülem, bocsi.)
Ma meg lesz a 60 ezer is. (Ezt úgy szombat magasságában írtam, azóta már szépen túl vagyok rajta,)
Azt hiszem az egyik legjobb döntésem volt, hogy belevágtam ebbe a kihívásba, mert elképesztő nagy lökést adott abban, hogy újra tudatosuljon bennem: nekem írnom KELL. Nem baj az, ha közben igencsak más irányultságú egyetemen tanulok, nem baj az, hogy ezer más dolog van amivel szeretnék az életben foglalkozni, írnom azt egészen biztosan kell, mert olyan ez nekem, mint egy meditáció, teljes mértékben kikapcsol, ellazulok, és enyém az egész világ. Mármint az A világ.Tényleg sokat volt velem a csaj. Most itt nyomakodik előre büszkeségtől dagadó mellel, aztán majd mindjárt mesélek nektek én is erről a vége szakaszról.

Tovább olvasom!