Tristen Scotelly rövid pályafutása démonként

I.

ADAM

Nem sok konkrét elképzeléssel indultam neki a portyának, tizenéves srác legyen, ennyi. Csak alapanyagot kerestem, amit majd kedvemre alakítgatok. Teremteni fogok. Talán az lenne az igaz, ha egy csecsemővel kezdenék, de a nem létező apai ösztöneim azt diktálják, hogy ha már pelenka cseréléssel és effélékkel akarok pepecselni, akkor az legyen az én hús-vér csemetém, ne csak egy lopott kölyök. Végezze el más a piszkos munkát. Oké, tudom, a csecsemő és a kiskamasz között van még jó pár év, de... Kinek magyarázkodom? Egy fincsi, alig pelyhedző fiúkát akarok gyömöszölni, aki még könnyen befolyásolható a világnézetet illetően.

Tovább olvasom!

Helló sziasztok mi újság?

Üdv drágaságaim, már nagyon hiányoztatok ám! Végre valahára sikerült nethez jutnom, szóval kihasználom az alkalmat, és adok egy kis életjelet magamról.

Liával igen eltérő a véleményünk a történetmesélésről, ennek köszönhetően az utóbbi időben - ahogy ti is tapasztalhattátok - nehezen haladunk bármiféle sztorival, ide a blogra meg aztán pláne nem jut el a történet.

Már korábbi bejegyzésekben is szóba került, hogy Lia most tökéleteset akar. Vagy legalábbis olyat, ami kevésbé rossz. Ezért bétáztatja a sztorikat, aztán azok alapján kijavítja, aztán nyaggat engem, hogy de szar az egész, megint kijavítja, és újra elolvastatja mással, és a sztori meg csak áll és áll. Én meg unatkozom. Persze, azt én sem akarom, hogy totálisan értelmetlen összecsapott szarok legyenek, amiket ír, de könyörgöm, azért azon már túllépet. Szerintem. És ez most egy kurvanagy dicséret volt ám.

Tovább olvasom!

Démonok, bukott angyalok, nosztalgia, ja és néhány hétig távol tőletek

(Adam, Lia)

Lia megy nyaralni, én meg hazanézek, hogy mi is a helyzet mióta Moran befejezte az ott töltött isteni pályafutását. Így egy hétig egészen biztosan nem leszek net közelben. Utána azért igyekszem legalább erre-arra válaszolgatni, úgyhogy ne kíméljetek a kérdésekkel, tudjátok, hogy imádom őket, és persze titeket is imádlak. Én már csak ilyen szeretetteljes démonka vagyok. Olyan szívesen vedelném már a földi emberek vérét, hogy azt el sem tudjátok képzelni!
Egyébként kicsit csalódtam ebben a Föld - démonok kapcsolatban. Már valamennyivel több mint két éve nézelődök nálatok, és semmi. Kivéve persze Gizi. Mármint ő nem démon, csak legalább tényleg tud valamit. Jobban mondva legalább bele tudom élni magam, hogy tud valamit. Kezd tetszeni az ötlet, hogy boszorkány. Tök menő dolog lenne boszorkánnyal kavarni.

Ja, a változatosság kedvéért Lia megint szépen félbehagyott egy sztorit, a Moran-es kis történetünket, mert rájött, hogy nem is tud írni. Számolnom kellett volna, hogy erre hányszor jött már rá mióta "együtt vagyunk". Csak azt nem értem, hogy ami nem megy, azt minek erőltetni? Amikor felhozom, hogy oké, de én azért elmesélem, hogy mit is csináltam az én kis drágaságommal, akkor elkezd sírni nekem, hogy de ne áruljam el sehol, hogy miről szól a történet, mert majd ő ezt megírja könyvnek. Annyira unalmas! Előbb fogok megtestesülni, mint hogy ő bármit is befejez.

Tovább olvasom!

Amikor a démon rászabadul az internetre

Hali, itt Lia.
Gondolkodtam azon, hogy egy sopánkodós bejegyzést fogok írni, miközben Adam rendítetlenül lóg az ask.fm-en, és az idiótábbnál idiótább kérdésekre válaszolgat szakadatlan lelkesedéssel. 
Hihetetlen mennyi hülyeséget képes elviselni. Ahelyett, hogy erről regélnék nektek, inkább lefirkáltam, hogy hogyan is néznek ki az utóbbi napjaim. Ha már úgyis elhatároztam, hogy többet fogok rajzolni. 

Sajnos mindig megragadok az ilyen vázlatoknál. Aztán ezt a rajzot hátha folytatom, ha Adam a további napokba is ennyi időt akar elfecsérelni a neten.
Igazából hagyom neki, hátha legalább kicsit kiéli most magát. Szép álom.

Párizs, a szerelem városa

... és nekem pont volt olyan nagy szerencsém, hogy még így, a bimbózó románcunk elején egy hetet tölthettem Párizsban az én egyetlen, szeplős orrú Moranemmel.
Nem is olyan szeplős az orra. 
Én sokkal közelebb szoktam lenni az orrához, mint te.

Csókolózás az Eiffel-torony és a Diadalív tetején, kézen fogva andalgás a Champs Élysées-n, romantikus műelemzés a Louvre-ban és az Orsay-ben, egymást átölelve napozás Tülériák kertjében...
Napozás. Adam, komolyan? Oké, hogy meg akarod csillogtatni a romantikus történetírói képességedet, de te és a napozás?
Mer' miért ne? Ha már te is, na meg az olvasók elképzelik amiket írok, az fél siker.

Tovább olvasom!